Az Isten áldja meg! Ez nem lehet igaz! Már annyira jól ment minden és most mi történik? Hát persze, hogy felbukkant és teljesen elcsavarta Harry fejét. Hiába könyörgött neki Louis, hogy ne játssza el, mert lehet, hogy ez volt az utolsó esélye nálam, fittyet hányva legjobb barátja intésére, belement a játékba, amiről nem tudta, hogy veszélyes és elfajulhat. Nos, egy ideig magamban szitkozódva tűrtem, hogy Taylor a nyakán lóg, de egyre dühösebb és dühösebb lettem. Szokás szerint Louis hallgatott meg, mint a fogadott bátyám, egy a négy közül. De Liam, Niall és Zayn is bizonyította, hogy kiváló hallgatóságok. Örültem, hogy ennyire mellettem vannak. Egyik nap otthon ücsörögtem a nappaliban Lou-val és beszélgettünk amikor betoppant Harry.
- Szia!- köszöntünk szinte egyszerre a mellettem ülő sráccal. Harry egy hanyag pillantást vetett ránk majd valami sziasztok félét motyogott és leült.
- Merre jártál?- kérdeztem kedvesen, mosolyogva. Hah, tudtam, hogy beugrik a csapdába.
- Taylorral sétálni!- mosolygott ő is. Az asztal alá ejtett kezemet ökölbe szorítottam, de Louis erősen megszorította, hogy higgadjak le. Az érintésére elernyedtek a kezemben lévő izmok és széles mosollyal álltam fel az asztaltól.
- Na, akkor megyünk?- néztem Lou-ra, aki bólintott.
- Hová mentek?- kapta fel a fejét Harry. Nocsak, valaki féltékeny a legjobb barátjára?
- Moziba. Unatkoztunk és kitaláltuk, hogy meg kéne nézni valami jót. De most megyünk, mert egy óra múlva kezdődik a filmünk.- ragadtam karon Louis-t és húzni kezdtem a bejárati ajtó felé, mire Harry utánunk szólt.
- Értetek menjek majd?- kérdezte, mire megköszöntük és elfogadtuk az ajánlatát, majd kiléptünk az ajtón. A plázáig sétáltunk, ahol megvettük a jegyeket, meg a kaját és beültünk a terembe. Hamarosan kezdődött a film, mi pedig végig röhögtük. Louis-al valami elképesztő mozizni. Egy percig sem unatkozhatok mellette. Például egy férfi ült előttünk, aki mindig mindenen röhögött, azon is, ami nem volt vicces, Louis pedig megdobálta popcorn-al, a csávó viszont semmit sem vett észre. A film végén kisétáltunk a moziból, majd Louis a fejéhez kapott. Először nem értettem, de aztán eszembe jutott.
- Niall kajája?- kérdeztem, mire nevetve bólogatott. Megkért, hogy maradjak itt, ő elszalad a kajáért. Amint hallótávolságon kívül esett, két srác, lehettek vagy 20-21 évesek, elkezdtek fűzni. Nagyon nem tetszett ez az egész, ezért őszintén reméltem, hogy Lou hamar visszaér. Szerencsémre már jött is és távolról felismerte a helyzetet, így amint odaért hozzánk, átkarolta a derekamat, mintha a barátom lenne.
- A barátnőd?- biccentett felém az egyik srác, Lou-hoz intézve a kérdést, aki csak bólintott, majd megcsókolt. Természetesen csak, hogy megvédjen és nem is nyelves csók volt. A kis akciójának köszönhetően hamar szabadultunk. Kint rácsörögtem Harry-re, aki közölte, hogy nem tud értünk jönni, oldjuk meg, ahogy akarjuk. Felment benne ma pumpa és mielőtt leraktam, beleszóltam utoljára.
- Ezt nem hiszem el. Hogy lehetsz ennyire megbízhatatlan? Tudod mit? Menj csak Taylor-hoz, nem kell a segítséged!- közöltem, majd lecsaptam a telefont, utána pedig mérgemben majdnem eltörtem, de Louis lenyugtatott.
- Akkor hazasétálunk!- adta ki az instrukciót. Elindultunk, de a harmadik percben dörgött egy nagyot és elkezdett szakadni az eső. Most komolyan, L.A-ben alig esik az eső, most pedig leszakad az ég? Hazáig szaladtunk, majd a házba érve Niall-t és Zayn-t pillantottuk meg. Odaadtuk Niall kajáját majd leültünk.
- Alexis?- kérdeztem Zayn-t.
- Nincs itthon.- közölte. Csodás, ő sincs itt, amikor szükségem van rá. Fortyogva mentem be a konyhába, de még hallottam, ahogy Zayn Louis-tól kérdezi, hogy mi bajom van, aki ingerülten válaszol, Harry-t nem túl kedves jelzőkkel illeti és emlegeti vele kapcsolatban a melegebb égtájakat. Feltrappoltam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a forró vizet és beálltam alá. Miután hajat mostam, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Megtörölköztem, majd felöltöztem és lesétáltam a többiekhez. Nemsokkal később Harry hazaért. A nappaliban ültünk a kanapén, amikor odalépett hozzánk.
- Bekaphatod, Harry!- néztem fel rá ridegen.
- Mi? Most miért?- értetlenkedett.
- Menj a picsába Styles, az idióta kérdéseiddel együtt.- vágta a fejéhez Louis, majd elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt. Bementünk a szobájába és elkezdtünk ps-ezni. Valami autóversenyzős játékkal játszottunk, amikor Harry belépett a szobába. Hidegen hagyott mindkettőnket a jelenléte, játszottunk tovább.
- Mi bajotok van?- kérdezte, de mivel senki sem figyelt rá, ingerülten nyomta meg a konzolon lévő gombot, amivel megállította a játékot.
- Felajánlottad, hogy értünk jössz, de nem tartottad be, mert leléptél Taylor-hoz. Tudtommal van barátnőd! De a dolog legszebb része, hogy hála neked, bőrig áztunk!- nézett rá Louis megvetően.
- Mindenkinek kijár egy kis szórakozás, nem?- kérdezte.
- De, kijár, csak azért rám is tekintettel lehetnél, miközben a játékaidat játszod. Lehet, hogy neked nem jelentek semmit, de nekem sokat jelentesz.- közöltem vele.
- Tudod mit Louis? Ha annyira egy oldalon álltok Tori-val, tartsd meg! Én találtam mást!- mondta, mire mérgemben levettem a gyűrűt az ujjamról, amit tőle kaptam.
- Azt mondtam sokat jelentesz? Úgy értettem, jelentettél, teljesen eddig a pillanatig! Tessék, ezt pedig most tényleg add oda Taylor-nak!- nyomtam a kezébe, mire kicsit elfehéredett.
- D-De Tori, ez a te gyűrűd!- dadogta. Halkan hozzátettem, hogy csak volt az enyém. Gondolataiba mélyedve lépkedett ki a szobából, majd Louis rám nézett.
- Tori, jól vagy?- kérdezte, mire őszintén válaszoltam.
- Soha jobban! Egyébként, köszönöm a mait!- mondtam, majd nem tudom miért, de megcsókoltam. Ujjával gyorsan megkereste a stop gombot és megállította a játékot, közben sem szakadt meg a köztünk lévő édes kötelék.
- Újra egymásnál kötöttünk ki!- közölte, amikor levegő hiányában elváltak ajkaink. Elmosolyodtam, majd mondtam neki, hogy menjünk le a többiekhez. Rákulcsoltam ujjaimat az övéire, majd lesétáltunk és leültünk a kanapéra. A többiek mit sem sejtve beszélgettek tovább, amikor Louis újra megtalálta ajkaimat és egy édes csókot hagyott rajta.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Niall.
- Harry azt mondta, Tori az enyém, én pedig élek a lehetőséggel!- nézett rám és újra megcsókolt.
- Nem, ő nem lehet a tiéd!- szólalt meg Harry.
- Elkéstél, Göndörke!- közölte vele Zayn, mielőtt elvonult valahová. Az apró csókunk egy hatalmas vita kiváltó okává lett, ami arról szólt, hogy Harry először lepasszolt, aztán vissza akart szerezni.
- A legjobb barátom és a barátnőm!- röhögött hitetlenül.
- Taylor már vár, Harry!- lépett be az ajtón Alexis. Ez egy célzás akart lenni tőle, Harry értette és felkapta a kocsikulcsát, majd elhúzott. Kicsit ugyan bántott a dolog, de a napokban történt dolgok után nem tudott érdekelni Harry. Azt csinál, amit akar, hiszen "Louis-nak adott". Szerintem így nincs joga felháborodni, ha Lou él a lehetőségeivel.
*Harry szemszöge*
Akkora hülye vagyok! egy címeres marha! Már megint játszadoztam vele. Úgy látszik már annyira hozzászokott, hogy megbízhatatlan vagyok, hogy nem is lepődött meg. Ahogy láttam, egyetlen könnycsepp sem fojt le a gyönyörű arcán. Nem is értem, miért teszem ezt folyamatosan. Hisz tudom, hogy ő az aki kell. De mégsem tudom megtartani. Most is mit tettem? Louis-nak löktem, mint valami felesleges rongyot. Az egyetlen kincsemet úgy kezeltem, mint egy mihaszna ruhadarabot. Ha ez nem lenne elég, a barátaim is egyetértenek abban, hogy hülyeséget csináltam. Persze, igazuk is van, szerintem is marhaságot tettem. Most pedig ülök itt, egyedül. Se barát, se lány, csak egy gyűrű, amit az egyetlen angyalon nyomott a tenyerembe, azzal az utasítással, hogy adjam másnak. Még mit nem! Ez az övé! Nem lehet másé! Még emlékszem, amikor az üzletben, szinte örömkönnyekkel borult a nyakamba. Nagyon szerette ezt a gyűrűt, nem volt olyan nap, hogy ne hordta volna, és most, tessék, másodjára levette. Félek, sőt, rettegek, hogy soha többé nem húzza vissza az ujjára. Lógattam a lábaimat a szirt tetejéről és a hullámokat bámultam. Szemeim könnyektől csillogtak, éreztem, hogy teljesen eltoltam most mindent. Soha többé nem néz a szemembe, vagy ha mégis, akkor is csak megvetést sugall majd a meseszép kék szempár. Idegesen dörzsöltem meg az arcomat, majd egy hangra figyeltem fel. Léptek, méghozzá közeledő léptek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése