Reggel, amikor a tükörképemet kémleltem, rájöttem, hogy cefetül nézek ki. A maradék sminkemet a könnyek ledörzsölésével szétkentem az éjjel. A szénakazal különb kinézetű lehetett akkor mint a hajam. Na és a nyakam? Mindenfelé lila és piros véraláfutások borították. Én megölöm ezt a srácot, ha egyszer még hozzászólok. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy az ő háta hogy néz ki. Remélem hasonlóan. Legalább marad egy árulkodó jel a tegnap estéről. Fogtam magam és úgy ahogy voltam, lebattyogtam az emeletről. A lent ülő társaság mind rám nézett. Végignéztem rajtuk, hidegen, mindenkin, majd a konyha felé vettem az irányt. Kivettem egy túrórudit a hűtőből és vissza akartam menni a szobámba. Ahogy kiléptem a többiek felszisszentek. Tudtam mire értik.
- Ne. Meg ne kérdezzétek, hogy mennyire volt durva estém! Harry, mondd el nekik! Te úgy is tudod, mennyire részeg voltam!- kiáltottam idegesen, enyhe éllel a hangomban.
- Hé, Tori! Ne kiabálj Hazza-val. Örülj neki, hogy hazahozott!- szólt rám Lex. Ránéztem a kanapén ülő srácra. Ahogy meglátta az arckifejezésemet, az arcát elborította a rettegés. Tudta, hogy el fogom mondani, mi történt. Hát, rosszul tudta, nem mondtam.
- Te is ellenem fordulsz, húgi. Köszi! Mondjuk, ha tudnátok, hogy milyen éjszakám volt tegnap, egyikőtök sem szólna egy rossz szót sem.- néztem végig rajtuk, hitetlenül rázva a fejemet és felmentem a szobámba. Mondjuk a lépcsőről még hallottam, hogy Lexi szerint másnaposan egy hülye picsa vagyok. Kösz szépen. Kedves ikertestvér. Egyikőjük sem vette észre a segélykiáltást a szavaimban. Pedig hallatszott bennük. Lépteket hallottam. Mélyen reméltem, hogy hozzám jön valaki. Két halk kopogtatás után a fejemet a párnába temetve ordítottam ki egy kulturált "Mi van?" kérdést.
- Beszélhetünk?-kérdezte Harry, miután maga mögött becsukta az ajtómat. Felálltam az ágyról, elé sétáltam.
- Ha legközelebb ki akarsz használni, legalább szólj, és egyezzünk meg az árban. Hogy ne csak "hülye picsa" legyek, hanem kurva is!- mondtam ingerülten.
- Bolond vagy! Hallgass végig, kérlek.- suttogta a végét.
- Na jó. Mondd, figyelek!- tettem csípőre a kezemet.
- Tegnap arra kértelek, hogy nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot..-kezdte, de közbeszóltam.
- Tudom, tudom. Nem kellett volna lent utalnom rá. Bocs. Ígérem a többiek előtt nem teszek semmilyen utalást a történtekre, ha te sem mondod el nekik a tetkót.- szövetkeztem.
- Basszus. Nem tudom elfelejteni! Felejthetetlen volt! Ahogy te is az vagy. Szeretlek! Érted?- kiáltotta. Melegség öntött el. Ez aztán a vallomás. Rögtön megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben derekamat simogatta, amikor nyílt az ajtó.
- Mi ez a...- szólt Louis, majd észrevette, hogy mi folyik a szobában.- kiabálás?- fejezte be fülig érő szájjal. Ajkaink elváltak egymástól, majd pirulva néztük a küszöbön álldogáló, kissé zavarban lévő srácot.
- Lemegyünk?- kérdezte Harry mosolyogva.
- Menjünk. De.. várj izé. A túrórudimat hozni akarom!- kiáltottam fel, mire nevetve homlokon puszilt és megjegyezte halkan, hogy "őrült vagyok, de így szeret". Kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez. Elkerekedett szempárok fogadtak.
- Akkor ezt most tessék elmagyarázni!- szólt ránk Niall, vigyorogva.
- Tudjuk. Azonnal el is meséljük.- feleltem. Harry leült a kanapéra és nyújtotta a kezét, hogy üljek az ölébe. Természetesen mosolyogva helyet foglaltam.
- Szóval, az a helyzet, hogy Tori egy kicsit sem volt tegnap részeg.- mondta Hazz.
- Ez így igaz. Olyan kevés alkoholt ittam, hogy azt még mérni sem lehet. Az egész ott kezdődött, hogy Hazz lekoppintotta azt a nyomuló gyereket. Utána kicsit "beleéltük magunkat a szerepbe"- pirultam el.
- És elcsattant egy csók. Ott jött a terv, hogy lógjunk haza, hogy kettesben lehessünk. Megvalósítottuk és most így néz ki a hátam!- mondta, majd felálltam az öléből, így ő is feltudott állni és megmutatta a hátát. Én pedig a nyakamat.
- Kellemes estétek volt, fiatalok.- röhögött Louis a "nyomokat" fixírozva. Harry ölében elmosolyodtam, amikor a nyakamat puszilgatta és göndör fürtjei csikiztek.
- Sonja írt üzit. Azt üzeni, hogy húzzunk át hozzájuk, mert unják az életüket.- közölte Lex a telefonjába bújva.
- Ezt így szó szerint?- röhögött Louis.
- Ja, aha. Szó szerint.- válaszolt Zayn, aki rálátott az ölében ülő barátnőjének telefonjára.
- Ember, milyen kulturált barátnőd van!- lökte vállba Liam Louis-t.
- Akkor irány készülődni!- adta ki a parancsot Niall. Felpattantam Hazz öléből és vártam, hogy ő is felálljon.
- Mire vársz, szépségem?- kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében.
- Rád!- feleltem.
- Azt szeretnéd, hogy veled fürödjek?- állt fel és fél karra közelebb húzott magához.
- Nem, azt szeretné, hogy állj az ajtóba és ne engedj be senkit. Hát szerinted?- röhögte ki Lex. Beszaladtam a szobámba ruháért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Harry is nem sokkal utánam odaért. Elkezdtünk vetkőzni, de amikor levettem a felsőm, beleakadt a polcon lévő samponos flakonba, ami nagy koppanással a földre zuhant.
- Én nem szólok bele, hogy mit csináltok, de igyekezzetek, mielőtt a csajok öngyilkosok lesznek.- szólt be Liam két kopogtatás után. Összenéztünk és elröhögtük magunkat. Miután elkészültünk, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy jöjjenek ők is. Néhány másodperc alatt jött a válasza, miszerint Maya már hívta Sky-t. Még nem említettem, de Sky rögtön a szívébe zárta a csajokat és ez fordítva is így történt. Mikor mindenki készen állt, kimentünk a garázsba, de a Range Rover nem indult, úgyhogy két kocsival kellett mennünk. Lex és én ketten, a srácok pedig öten. Szinte egyszerre értünk oda Dave-ékkel. Mindig jó érzés apuékhoz átjönni. Annyi emlék köt ide. Mondjuk, Nati és apu most nászúton vannak, szóval, reméljük nem vadul el nagyon a kis bulink. Bent a pusziosztás után ledöglöttünk a kanapékra és dumálni kezdtünk. Egyszer csak Maya telója megrezzent.
- Azonnal jövök, csak beengedem Jas-t.- szólt, majd odament az ajtónál lévő kaputelefonhoz és benyomta a gombot, ami kinyitja az automata kaput. Harry karjában megfeszültek az izmok és ökölbe formálódtak ujjai, amikor Jas hangját meghallotta. Nem akartam, hogy baj legyen a jelenlétünkből, így próbáltam nyugtatni őt.
- Harry, lazíts! Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.- közel hajolva suttogtam a fülébe, közben óvatosan simogattam a karját.
- Nem akarlak elveszíteni!- felelte.
- Nem fogsz, a tiéd vagyok!- nyomtam egy puszit az arcára. Izmai ellazultak és az előbb ökölbe szorított ujjait most inkább az én ujjaimra kulcsolta. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyors csók után újra suttogóra vette a formát.
- Én pedig a tiéd!- fúrta mélyen tekintetét az enyémbe, miközben a homlokát az enyémhez döntötte. Ameddig mi kizártuk a külvilágot és romantikáztunk egy sort, addig Jas és Maya is a társaságunkhoz értek. A köszöntő kézfogások és puszik után Jas leült a barátnője mellé. Annyira büszke voltam Hazz-ra. Félretette az ellentéteit és normálisan kezet fogott Jas-el.Ezt egyébként meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy be fog vadulni a buli? Nem ismerem magunkat. Este fél tizenegykor a nappaliban PS-eztünk. Hát igen, ennyire érettek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése