"Amikor éjfélt üt az óra" (2. rész)

Életem meghatározó pontja volt a tegnapi nap. Amikor felébredtem, eltűnődtem, vajon hol vagyok, de végül rájöttem. Lentről röhögést hallottam és beszélgetést. Lementem a többiekhez én is.

- Jó reggelt mindenkinek !- mosolyogtam körbe. Viszonozták a mosolyt, majd leültem az étkezőasztalhoz. 

- Jól aludtál ?- kérdezte Harry miután levágta magát mellém. Az asztal alatt óvatosan rátette a kezét az enyémre, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Szó szerint beleremegett a gyomrom. 

- Aludtatok is ? Ez nem rád vall Harry.- röhögött össze Louis Harry-vel.. Felvont szemöldökkel kapkodtam a fejem a két srác között. Lou még mindig röhögött, Harry pedig ártatlanul pislogott rám. Rádöntöttem a fejem a vállára, mire elengedte a kezemet és átkarolt. Idilli pillanat, nem ? Na ez tartott körülbelül 5 másodpercig. 

- Ááááááááááááá..- szaladt le Alexis az emeletről kiabálva. Zayn elé állt, átölelte, majd megkérdezte, hogy mi történt. 

- Egy rohadt nagy pókot láttam.- remegett Alexis. Igen, köztudott, hogy rezzenéstelen arccal végignézi a legdurvább thrillereket is, de a pókokat nem bírja. Zayn óvatos félmosolyra húzta a száját, majd homlokon puszilta a rémült húgomat. Annyira aranyosak együtt, remélem komoly lesz a dolog. 

- Csajok, lassan szerintem lépnünk kéne haza. Carla figyelmeztetett, hogy a vezetékesen fognak majd hívni.- mondta fájdalmas arckifejezéssel. Ugyan ilyen fájdalmas arccal néztünk vissza rá. 

- Elviszünk, oké ?- kérdezte Niall. Egyszerre mindhárman bólogatni kezdtünk. Jól esett, hogy ennyire jó fejek. De a dolog másik oldala, hogy amint kiszállunk a kocsiból "éjfélt üt az óra" és vége a csodának. Ugyanazok a végzős, érettségi előtt álló, átlagos csajok leszünk, akik voltunk. Na jó, Sky nem, ő még csak 16. Ettől kicsit romlott a kedvünk. A kapunkban a kocsi előtt álltunk, a srácokon napszemüveg és kapucni volt, csakhogy ne ismerjék fel őket. Fájdalmasan néztem az előttem álló srácra. 

- Majd hívlak.- mondta halkan Harry. Mivel nem válaszoltam, csak bólintottam egy aprót, folytatta. - Hé, ne légy szomorú. Még nincs vége ennek a történetnek.- mosolygott rám. Keserű szájízzel bólogattam, majd erőltettem egy apró mosolyt az arcomra. A srácok indultak, mi pedig bementünk. A nappaliban lehuppantam a kanapéra és némán bámultam magam elé. Alexis mellém ült és bátorítóan megszorította a kezemet.

- Hát, ennek itt a vége, egy estéig tartott a csoda...- motyogtam. Alexis felém fordult, majd úgy nézett ki, hogy mondani akar valamit, de ahelyett kérdezett.

- Tori, mi van a zsebedben ?- kérdezte. 

- A telefonom. - feleltem egyszerűen. Kivettem a zsebemből, hogy megmutassam, mire majdnem elejtettem. Nem változtattam hátteret, mégis másik kép volt kint. Furcsálltam a dolgot, úgyhogy belenéztem a telefonkönyvbe. Rengeteg telefonszám, amiből egyet sem ismerek. Várjunk, akkor ez nem az én telefonom.

- Basszus, ez Harry telefonja !- kiáltottam fel hirtelen. Alexis csak mosolygott, ami nekem felettébb gyanús volt. 

- Alexis ! Te tudtál róla ?- vontam fel a szemöldökömet. Óvatosan rám nézett a húgom, majd elmosolyodott újra.

- Tudod, nem véletlen, hogy nálad maradt a telefonja. Érdekled, mert még találkozni akar veled. Gondolom ezért cserélte ki a két készüléket.- vallotta be a dolgokat. Megkerestem a készülékben a saját telefonszámomat, majd hívást indítottam. Négy csörgés után felvette.

- Szia ! Azt hiszem, telót cseréltünk.- mondta, a hangjából úgy éreztem, mosolyog. 

- Igen, biztosan véletlen történt..-  tartottam vissza a mosolyomat és próbáltam komolyan beszélni.- Vissza kapom a telefonomat ? - kérdeztem.
- Mit kapok cserébe ?- alkudozott. Azt hiszem, felettébb jól szórakozik rajtam. Kezdtem kicsit ideges lenni.
- A saját telefonodat ! - mondtam határozottan. Meglepődhetett, mert eleinte meg sem szólalt, majd motyogott valami olyasmit, hogy elintézi aztán letette. Én úgy voltam vele, hogy eljön és visszacseréljük a készülékeket. Aha, persze. Majdnem. Egy órával a telefonbeszélgetés után csengettek. Rohantam ki az ajtóhoz, vigyorogva, mint a vadalma. Amint kinyitottam kicsit alábbhagyott az örömöm.
- Szia Louis ! - köszöntem.
- Szia, visszahoztam a telódat.- nyújtotta felém a kezében lévő készüléket. Furán néztem rá, majd megszólaltam végül.
- Öhh, oké. Köszönöm, de miért nem Harry hozta vissza ? - kérdeztem, majd elővettem a zsebemből a másik telefont és odaadtam neki.
- Fontosabb dolga akadt. De mindegy, most megyek én is. Szia !- mosolygott, majd kacsintott egyet és lelépkedett a lépcsőn majd elhúzott. Felmentem a szobámba és elterültem az ágyamon. Ez a tipikus gondolkozó-pozícióm. Két halk kopogás szakította meg a beállt néma csendet.
- Tori, segíts. - mondta Alexis olyan pánikkal teli tekintettel, hogy még ha vissza is akartam volna utasítani, akkor sem tettem volna. Biccentettem egyet, hogy jöjjön be, mire rákezdett a problémájára.
- Igazából Zayn-el van bajom..- kínosan elhúzta a száját.
- Mit csinált, leüssem ? - kérdeztem tőle, mire egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem, nem úgy értem. Tök helyes, aranyos meg minden.. de..- dadogott.
- De mi ? - türelmetlenkedtem, amivel annyira felidegesítettem a tesómat, hogy elüvöltötte magát.
- AZ A BAJ, HOGY Ő NEM NIALL !!!!-  kiabált, mire elképedve néztem rá. Lexi beleszeretett Niall-ba ? Ez.. nem is tudom.. furcsa. Az értetlen képemet látva folytatta.
- Beszéltem vele telefonon, mert felhívott. Azért keresett, mert el akarta mondani, hogy tudja, hogy nem ér vele semmit ha elmondja, de úgy érzi, belém szeretett. Először nem értettem, majd eljátszottam a gondolattal. Egymás mellé raktam két képet, az övét és az enyémet. Szerintem jól mutatunk. Most pedig teljesen belezúgtam. Szerinted mit tegyek ?- nézett rám kétségbeesve.
- Először is nyugodj le. Szerintem hívd át Niall-t, és beszéld meg vele. Együtt tuti kitaláltok valamit. Mi pedig Sky-al addig elhúzunk.- mosolyogtam biztatóan a húgomra. Rögtön belement az ötletbe. Sky-t kerestem a szobájában, de mivel nem volt ott ezért elindultam lefele a lépcsőn.
- Sky ! Gyere, elhúzunk valahova, hogy Alexis és Niall kettesben lehessenek.- kiáltottam, miközben lépkedtem le a lépcsőn. Jött is a válasz.
- Niall ? Ő.. mindegy, majd beavatsz. Oké, indulhatunk.- állt meg előttem Sky.
- Tengerpart ? - kérdeztem. Elmosolyodott Sky, majd válaszolt.
- Tengerpart !- vigyorogtunk össze. Felszaladtunk a fürdőruháinkért és néhány strandolós cuccért, majd indultunk. Útközben rácsörögtem Harry-re. Meg akartam kérdezni, hogy mi újság, de kinyomott. Újra próbáltam, de ugyan ez történt. Megérkeztünk a tengerpartra ahonnan dobtam egy SMS-t Louis-nak, hogy  Harry vele van-e . Erre jött a válasz : "Ja, velem van. Itthon tévézünk." Teljesen elképedtem, majd Sky látta, hogy se kép, se hang, ezért megragadta a csuklómat majd húzott maga után. Egyszer csak megálltam.
- Kinyom, folyamatosan, pedig csak tévéznek.- hüledeztem.
- Mert egy bunkó p*cs !- jelentette ki Sky olyan hangsúllyal, mint ha azt közölte volna, hogy meleg van most. Nem foglalkoztam tovább a dologgal, inkább élveztem a tengerpartot. A vízből kijöttünk, majd törökülésben leültünk a homokba. A telefonomból őrült hangerővel szólt az All That Remains - A War You Cannot Win című dala. Ránéztem a kijelzőre, amin Harry neve volt olvasható. Ránéztem Sky-ra, majd bólintott egyet, hogy vegyem fel. Elfogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Miért kerestél ? - szólt bele Harry olyan hangsúllyal, mintha csak szívességet tenne. Unottan forgattam a szemem, majd válaszoltam.
- Csak meg akartalak kérdezni, hogy mi újság..- motyogtam.
- Akkor hívj ha fontos !- förmedt rám.
- Talán zavartalak ?- kérdeztem gúnyos hangsúllyal.
- Eléggé.- válaszolt őszintén.
- Töröld ki a számom !- mondtam hirtelen. Sky meredten nézett rám, majd elismerően biccentett.
- Mi van ? - kérdezte, teljesen más hangsúllyal mint az előbb.- Nem fogom kitörölni a számodat !- mondta.
- Nem kérés volt. Nem vagy kíváncsi rám, szóval felesleges, hogy tudd a számomat.- mondtam már-már ingerült hangon.
- Mi ? Ki mondta, hogy...- mondta, de közbeszóltam.
- Szia !- köszöntem el és letettem a telefont. Néhány másodperccel később újra hívott, de már kinyomtam. Körülbelül 5-ször nyomtam ki, végül meguntam és kikapcsoltam a telefonomat.
- Ez nem volt semmi ! - bólogatott elismerően a mellettem ülő Sky. Vigyorogtam, majd meghajoltam. Nem sokkal később Alexis hívta Sky-t. Körülbelül 2 percig csak azt hajtogatta, hogy rendben van minden, megbeszélték a dolgokat, Niall pedig beszél Zayn-el. Örültünk neki, azért is, mert boldog, és azért is, mert mehettünk haza. Imádom a tengerpartot, de most itt volt két srác, akik folyamatosan dumáltak nekünk. Valószínűleg fel akartak minket szedni, de egy hozzám hasonló lánynak nem imponál, hogy ha konzervatív módon csorgatják a nyálukat, és arról beszélnek, hogy milyen jó a seggünk. Azt hiszem, ha Dave itt lett volna, kiütötte volna mindkét csávót.