Vissza a kezdetekhez (5. rész)

Fájdalmas időszak az életemben. Apám kilépett az életemből az öcsémmel és a legjobb barátnőmmel együtt. Végül is a srácokhoz költöztünk. A cuccainkat pakoltuk be két üres szobába, az egyik az enyém, a másik Alexis tulajdona.
- Na, hogy tetszik ? - ölelt át Louis. Lesütött szemmel álltam az ölelését, majd felnéztem rá és mosolyt erőltettem az arcomra.
- Nagyon tetszik.- néztem körbe a szobámban. Megpróbálta elkapni a tekintetemet, majd aggodalmas pillantások közepette rákérdezett.
- Baj van ? - nézett rám félve.
- Nincs baj, csak még nem pihentem ki az írásbeli miatti izgalmamat és fáradtságomat. - füllentettem.
- Aludni szeretnél ? - biccentett az ágy felé, mire megcsóváltam a fejemet.
- Nem, inkább sétálok egyet, majd jövök.- köszöntem el tőle majd nyomtam egy puszit az arcára. Lelépkedtem a lépcsőn és kimentem az ajtón. Egy félórás séta után eljutottam a gyerekkori kedvenc helyünkhöz. Leültem a tó partjára és bámultam a víz tükrét. Még mindig gyönyörű hely volt. Anyu mutatta, amikor hat évesek voltunk. Igazából nem az érettségin gondolkodtam. Csak is Harry járt a fejemben a konyhában elcsattant csók óta. Nem bánthatom meg Louis-t, de én Harry-t szeretem. Mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok. Csörögni kezdett a telefonom. Harry nevét láttam a kijelzőn, egy nagy levegővétel után felvettem.
- Szia.- köszöntem.
- Szia, hol vagy ? - kérdezte kissé ingerülten.
- Ott van Louis ? - érdeklődtem félve.
- Nem, nincs, ő a szobájában van, én pedig a nappaliban.
- Ha elmondom, hogy hol vagyok, eljössz hozzám EGYEDÜL ? - nyomtam meg az utolsó szót. Beleegyezett a dologba, úgyhogy elmondtam neki, merre jöjjön, hol forduljon le. Félóra múlva lépteket hallottam, majd leült mellém.
- Tudod mennyire paráztam amikor Louis mondta, hogy egyedül akarsz maradni ? - aggodalmaskodott.
- Sajnálom.
- Felejtsük el, most az a fontos, hogy mi a baj ?- érdeklődött.
- Nem bajnak nevezném. Csak.. nem tudom, hogy mondjam el.- motyogtam.
- Próbáld egyszerűen. - segített ki.
- Louis a barátom, de én téged szeretlek ! Azt hiszem, a 'búcsúcsók' óta kihűltek az érzelmeim iránta. Nem remeg a gyomrom, ha átölel. Nem szédülök bele a csókjába. Ellenben veled. A te csókodtól úgy érzem, nincs semmi problémám, teljesen jól vagyok, ha veled vagyok. És...- magyarázkodtam, de félbeszakított.
- Tori, állj. Én is szeretlek !- mondta, majd megcsókolt, amitől könnyezni kezdtem, majd szorosan megöleltem.
- Szörnyű ember vagyok ! Hogy tehetem ezt Loui-val ? - dühöngtem.
- Nem vagy az, csak kihűltek az érzelmeid iránta. Szerintem, lassan el kéne mondanod neki..- töprengett. Bólintottam egy aprót, majd kicsit közelebb hajolva megcsókoltam. Visszacsókolt és körülbelül 15 percig smároltunk. Felálltam, leporoltam magamat, majd elindultunk haza. Út közben beszélgettünk erről a dologról. Arra jutottunk, hogy megmondom neki, hogy nekem ez így nem jó, restellem de beleszerettem Harry-be, újra. Aztán majd ő mondja, hogy belém szeretett és tudja, hogy szörnyű barát, de nem tehet ellene semmit. Amikor még tisztes távolságban voltunk a háztól, nyomott egy gyors csókot, drukkolás céljából. Beléptünk a házba és Louis azzal fogadott, hogy beszélnie kell velem. Juj, félek. Felmentünk a szobájába és leültünk a kanapéra.
- Figyelj, szörnyen sajnálom, de nekem ez így nem megy. Látom Harry-n, hogy szeret még téged, és rajtad is mutatkozik egy apró jele annak, hogy érzel még iránta valamit. - közölte.
- Bár tiltakozhatnék. De sajnos így van, jól látod a dolgokat. Remélem, megérted. Alapból vele jártunk majdnem, és úgy éreztem, hogy te amolyan hézagpótlóként érzed magadat, amit nem akarok.- sajnálkoztam.
- Persze, hogy megértem, sőt, örülök nektek. Nagyon drukkoltam a kapcsolatotokért. Éreztem, hogy ha járni fogunk, Harry észre veszi, kit veszített el. Igazam volt. Na, most pedig menjünk le, mert Harry vár rád.- utasított mosolyogva. Gyorsan megöleltem, és megköszöntem, hogy ennyire szurkolt nekünk és megígértettem vele, hogy barátok maradunk. Erre ő csak annyit mondott, hogy természetesen azok maradunk, és Sky helyett a legjobb barátom lesz. Nagyon hálás voltam neki, amiért áldását adta ránk. Lementünk a lépcsőn és rögtön megöleltem Harry-t. Csodálkozva nézett rám, amikor megcsókoltam. Louis mosolyogva állt mögöttünk, ő volt a Cupido. Kimentem a konyhába inni és amikor visszafelé jöttem, megálltam kicsit, hallgatózni.
- Figyelj haver, ne bántsd meg, jó ?- kérte suttogva Louis Harry-t.
- Nem fogom. Szeretem, most már, hogy egyszer elvesztettem, biztos vagyok benne.- biztosította. Amikor hallották a lépteimet, Loui gyorsan megölelte Harry-t.
- Bocsi Tori, ő az enyém !- ölelgette szorosan Harry-t, aki végig röhögött ezen.
- Ne már ! Erről lecsúsztam..- 'szomorodtam' el.
- Tudod mit ? Osztozzunk ! Hol a láncfűrész ? Azzal hamar el lehet osztani..- vigyorgott Louis, Harry pedig rémülten bámult felém. Egy óvatlan pillanatban odapattantam mellé és gyorsan átöleltem.
- Sajnálom Loui, lenyúltam, ő már az enyém..- vigyorogtam. Ezzel szórakoztunk, amikor jött egy SMS-em. Dave küldte. Ennyi volt a szöveg : "Apuék válnak !". Amint elolvastam és értelmeztem, elüvöltöttem magam.
- Alexiiiiiiiiis !!!!! - kiáltottam fel az emeletre, mire rögtön lerohant a tesóm, kérdőn nézett rám, gyanítottam, hogy a folytatást várja.
- Apuék válnak, most mondta Dave. Szerintem tanúskodnunk kell a tárgyaláson is.
- Akkor most megyünk Németországba ? - értetlenkedett.
- Nagyon úgy tűnik.- fortyogtam. Nemsokára csörgött a telefonom, Dave eléggé vészjósló hangon szólt bele a telefonba. Elmondta, hogy apu ideg-összeroppanást kapott, bevitték a kórházba, és amint tudunk induljunk el Lübeck-be. Lehoztam a notebookomat az emeletről és foglaltam két repülőjegyet. Holnap indulunk, hajnalban. Louis idegesen járkált a nappaliban, Harry köztem és Niall közt ült a kanapén, velünk ücsörgött még Alexis. Mind a négyen bámultunk ki a fejünkből. Zayn és Liam is velünk voltak. Ők is ingerültek voltak. Nem sokkal később Harry tanácsolta, hogy menjünk lefeküdni, hogy időben felkelhessünk. A szobájában az ágyon fekve beszélgettünk. Az ölelésében jobban éreztem kicsit magamat.
- Látod, ilyen az én szerencsém. Összejöhetek azzal a sráccal akit szeretek, de apám kórházba kerül.- dühöngtem.
- Nem lesz semmi baj. Hidd el, minden rendbe jön majd. Tudom, hogy ilyenkor ez a legidegesítőbb szöveg, de csak jót akarok neked.- simogatta a hajamat.
- Remélem, apu hamar felépül és jöhetünk haza hozzátok. Annyira fogsz hiányozni ! -öleltem szorosan.
- Te is nekem, de minden nap beszélünk majd, és apukátoknak szüksége van most rátok. Nem lehetünk önzők. - biztatott. Bólintottam egyet, majd hamarosan elnyomott az álom. Örültem, hogy végre úgy alakultak a dolgok, hogy azzal lehetek, akit szeretek. Sajnálom mondjuk Louis-t. De ő is tudja, hogy mennyre szeretem Harry-t és ő engem. Becsülöm nagyon amiért megtette értünk. Örök hála !