németországi út (6. rész)

Hajnalban keltünk az út miatt. Mi még mondjuk tudtunk volna aludni, de Alexis beállított hajnal 3(!!) körül, felcsukta a villanyt és felkeltett minket. Nagy nehezen sikerült felébrednünk. Harry társaságában lebotorkáltunk a konyhába inni egy kávét. Szükségünk lesz az energiára ma.
- Fel vagy készülve a kórházlátogatásra ? - kérdezte álmosan.
- Azt hiszem, de muszáj bemennünk apuhoz. - ásítoztam. Kaptam egy homlokpuszit, majd kivitte a konyhába a bögréjét és visszajött.
- Na, készülődünk ? - nyújtotta felém a kezét, hogy felállítson.
- Kéne.- ragadtam meg a kezét, mire felrántott a kanapéról. Ráérősen felsétáltam a lépcsőn a szobámba ruhát választani. Rengeteg variációt mutattam Harry-nek, aki szerintem sokkot kapott a ruháktól.
- Tudod, nekem mindegy, hogy mi van rajtad. Nem a ruháidba szerettem bele. - mosolygott rám. - Amúgy, ha nagyon fontos, akkor szerintem az a legjobb.- bökött egy koptatott farmer, Converse póló és hosszúszárú Converse csuka felé.
- Én is arra gondoltam..- töprengtem.
- Na, indíts öltözni mert elrepül a gépetek. - mondta keserű mosollyal. Engedelmesen bólintottam, majd néhány perccel később mentem vissza, törökülésben találtam a földön egy füzetet bújva. A külseje alapján.. jaj ne, a történeteim !
- Regényt írsz ? -kérdezte döbbenten.
- Ja, valami olyasmi. De nem vagyok nagy művészlélek. - hadartam kínosan mosolyogva.
- Pedig nagyon jó ! - biccentett elismerően. Kiindultam a szobából, de az ajtóban megfogta a csuklómat és maga felé fordított.
- Ugye nem tervezed, hogy maratsz Németben ? - nézett rám félve.
- Nem, nem tervezem. A legfontosabb dolog az életemben ide köt ! - mosolyogtam. Megkönnyebbülten bólintott, majd megcsókolt.
- Harry, te boxerben jössz ? - kérdezte röhögve Alexis. Én is elnevettem magamat, mire Harry beszaladt a szobájába és két perc múlva előttünk állt. Rejtély, hogy tud ilyen gyorsan felöltözni.
- Indulhatunk ? - kérdezte Niall. Mindenki bólintott, majd beültünk a kocsiba. A fejem végig Harry vállára volt hajtva. A reptéren kiszálltunk. Búcsúzkodtunk egy sort, majd becsekkoltunk. Beígértük, hogy amint leszálltunk, üzenünk. A repülőút nem igazán lényeges. Unalom volt. Zenét hallgattunk vagy éppen aludtunk. Mikor odaértünk, furcsa volt. Régen hallottunk ennyi embert németül beszélni. Alexis megszorította a kezemet, majd rácsörögtünk Dave-re, hogy jöjjön elénk. Miután találkoztunk, hazamentünk. Sky a nyakunkba ugrott. Annyira örültünk egymásnak. Rengeteg mondanivalónk volt. Amikor elmondtam neki, hogy összejöttünk Harry-vel, elkerekedett szemmel nézett rám. Elmagyaráztam, hogy történt mindez. Lényegében örült nekünk. Bementünk a kórházba apuhoz. Először nem hitte el, hogy minket lát.
- Meddig maradtok ? - kérdezte apu.
- Nem tudjuk még. Egy - két hét maximum.- felelte Alexis, mire helyeselve bólogattam.
- Pont jó, akkor a tárgyaláskor itt lesztek még.- magyarázta gondterhelten. Megbeszéltünk még néhány dolgot. Kérdezett a fiúkról, majd közöltem, hogy mégis csak Harry az, aki..
- Hát Tori, nem tudom, ha szeret akkor rendben van. De ne hagyd, hogy szórakozzon veled. - utasított.
- Nem fog, vagy ha mégis, akkor leütöm. - vett a védelmébe Alexis. Hamarosan indultunk, mert még valahová menni szerettem volna. Kiléptünk a kórházból és Dave-hez fordultam.
- Merre van a temető ? Én már nem emlékszem. - kérdeztem.
- Temető ? Miért akarsz temetőbe menni ?
- Ki akarok nézni anyu sírjához. Amióta Carla bepofátlankodott az életünkbe, nem láttam. - motyogtam.  Útbaigazítást adott, majd mondta, hogy ő most nem jönne, ha nem baj. Alexis jó ötletnek tartotta, úgyhogy kimentünk. Pontosan tudtam, melyik sorban van. Megálltunk egymás mellett a sír előtt, és néztük.
- Hát anyu, ez lett a lányaidból..- tárta szét a karját Alexis. Ácsorogtunk a sír előtt, majd megszólaltam hirtelen.
- Szerinted büszke lenne ránk ? - pillantottam fátyolos tekintettel rá. Felfelé pislogott párat, majd válaszolt.
- Nem tudom. Remélem..- felelte. Az út közben vásárolt virágokat letettük a sírra, majd néhány perc csend után hazaindultunk.
- Annyira hiányzik ! - szaladt ki Alexis száján. Szorosan magamhoz öleltem, de nem bírtam tovább és elsírtam magamat.
- Ne.. nekem is.. - szipogtam. Ez a sorsa azoknak akiknek meghal az anyjuk.
- Emlékszel, amikor Carla beköltözött, és úgy döntött, kiöli anyu emlékét a családból és elégette az összes képet ? Kettőt megmentettem. Ballagási képek. Az utolsó közös felvételeink vele.- nyújtott felém egy képet, amin a ballagásunkon vagyok anyuval. Miután kibőgtük magunkat és hazaértünk írtam egy sms-t Harry-nek, hogy várom skype-on. Jó volt látni. A gyönyörű zöld szemei, a csodás mosolya, olvadni lehet tőle. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy ilyen helyes barátom van. Sok mondanivalónk volt egymásnak. Két órát beszélgettünk, de aztán menniük kellett valahová, azt hiszem, interjút említett. Innentől a hét eseménytelen volt. de jött a következő, a tárgyalás. Apu kijöhetett a kórházból. A bíróság apu mellé állt végül. Örültünk neki. Harry-nek meséltem is, ő is örült a dolognak. Másnap reggel a nappaliban ültünk. Apu már elment dolgozni. A bejárati ajtón csöngettek. Magamra vállaltam, hogy majd én nyitom. Kisétáltam az ajtóig Harry boxerében (lenyúltam tőle) és egy elnyűtt zenekaros pólóban. Ahogy kinyitottam, rögtön felkiáltottam és Harry nyakába borultam. A hangzavarra Alexis is odarohant. Amikor meglátta Niall-t, kedvesen annyit mondott nekünk, hogy örüljük beljebb magunkat, mert nem fér ki az ajtón. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Körülbelül 10 percig ölelkeztünk. Sky csak vigyorgott, majd amikor elsétált mellette Dave, megfogta a csuklóját, visszarántotta és megcsókolta. Említettem már, hogy Sky a legideálisabb barátnő Dave számára ? Annyira aranyosak együtt. Dave fejében csak most tudatosult, hogy többé nincs semmilyen Carla az életünkben.
- Háháháááá ! A házisárkány elveszítette a hatalmát ! Kilépett végre az életemből !! Megünnepeljük ! -kiáltozott önkívületi állapotban. Harry a kanapén ült mellettem, amikor hirtelen rám nézett.
- Ez az enyém ? - mutatott a rajtam lévő alsógatyára. Elröhögtem magam, majd válaszoltam.
- Igen, a tiéd, lenyúltam, bocsi. - mosolyogtam rá, mire legyintett egyet. Oké, akkor nem haragszik. A többiek elmentek sétálni, mi pedig bevállaltuk a főzést. Milyen romantikus, amikor egy fiatal pár együtt főz. Ja, biztos az, csak nem a mi esetünkben. Mi folyamatosan szívattuk egymást. Rengeteg röhögés után azért csak kész lett az ebéd. Apu hazajött, majd a röhögést követve megtalált minket a konyhában.
- Szia apu ! Még nem volt alkalmam bemutatni Harry-t. - mondtam, majd miután bemutatkoztak, megkönnyebbültem, mert apun látszik, hogy az első benyomás tetszett neki. Ezek szerint nem lesz gond velük, remélhetőleg. Megkérdezte apu, hogy mivel foglalkozik, mire válaszolta, hogy énekes. Erre apu megkérte, hogy énekeljen (?). Nem mutatta, hogy furcsállja, hogy az apám énekelteti. Mivel ismertem amit énekelt, én is beszálltam énekelni, miközben hordtam kifelé a kaját az asztalra. Kicsit rekedt voltam, mert csokit ettem éneklés előtt. Mire apu rám szólt, hogy ne hörögjek, mert próbán kívül nem szereti. Erre válaszoltam, hogy be vagyok rekedve, nem hörgök. Harry elnevette magát, majd kicsit közelebb húzott magához és homlokon puszilt. Lassan a többiek is hazaértek. Ebéd után bemerészkedtem Dave szobájába. Hálaistennek, hogy annyira kocka mint mi. A PS rá volt csatlakoztatva a tévére. Harry bejött utánam, és amikor leült mellém már nyújtottam neki a kart. A játékkal elvoltunk nagyon sokáig. Amikor Harry megunta a játékot, betettem a Sims 3-at és azzal játszottam, ő pedig a fejét az ölembe hajtva, elterülve a padlón nézett fel rám.
- Mit szólnál hozzá, ha miután hazaértünk, lenéznénk egy napra a szüleimhez ? Elvégre, én is ismerem már apukádat, itt az ideje, hogy te is megismerd a szüleimet.- vetette fel az ötletet mosolyogva. Egy kicsit gondolkodtam, majd rábólintottam. Valamivel megetettem az egyik sim-t, amire furcsán reagált.
- Basszus Tori, mit csináltál ? Miért lett szerelmes ? - kérdezte a tévére meredve. Szerelmes lett a kajától ? Ez fura.
- Megetettem.. és most szerelmes. - közöltem, az amúgy egyértelmű tényt. Harry lement inni, majd miután 5 perc múlva még mindig egyedül ültem a szobában, megállítottam a játékot és elindultam utána. A lépcső mellet apu beszélgetett vele. Gondoltam, kihallgatom őket.
- Figyelj Harry, őszinte leszek. Szimpatikus vagy nekem, örülök, hogy normális barátja van a lányomnak. Egy a kérésem. Ne bántsd meg Victoria-t. Annak komoly következményei lennének.- mondta, majd amolyan 'kedvellek' mozdulattal vállba bokszolta Harry-t. Visszasiettem a szobába, majd mintha mi sem történt volna, leültem játszani.