Meglepetés, de milyen áron?! (12. rész)

Reggel, amikor felébredtem, körbenéztem a szobában, sehol senki. Nagy volt a csend, furcsálltam. Ezért kimentem a hátsó ajtóhoz, ahol a garázsban csak az én és Harry kocsija állt. Ez valami olyasmit jelentett, hogy ketten vagyunk, vagy ő is ment a többiekkel, azaz egyedül maradtam. Az utóbbi gyanúm rögtön szertefoszlott.

- Jó reggelt, szépségem.- duruzsolta a fülembe, miközben átölelte a derekamat. Elmosolyodtam miközben lassan csúsztattam a kezemet az övére.

- Neked is jó reggelt.- suttogtam, ha már ilyen bizalmasan beszélgetünk. Lassan maga felé fordított és nagyon, nagyon közel hajolt hozzám.

- Van valami terved mára? Miénk az egész ház.- vigyorgott kajánul. Imádni való, amikor így mosolyog. Ha öregasszony lennék, valószínűleg megcsipkedném. Egy ideig töprengtem, hogy van-e tervem.

- Nincs semmi program. De hogyan érted el, hogy kettesben legyünk ?- kérdeztem tőle. Őszintén nem értettem, milyen elfoglaltsággal kötötte le egész napra a többieket.

- Sátoroznak egyet. Valószínűleg csak holnap jönnek haza. Úgyhogy kezdhetsz menekülni kislány, véged van!- jelentette be. Azt hiszem, félnem kellett volna. De inkább visszaszóltam.

- Az a helyzet, hogy én nem félek a haláltól. Főleg ha a halál ennyire helyes.- haraptam az ajkamba közben pedig jól láthatóan végigjárattam a tekintetemet az előttem álló srácon. 

- Ezt nem kellett volna!- mondta, majd felkapott, ahogy a menyasszonyokat szokás és egyenesen a kanapéhoz vitt. Ott letett és fölém hajolt. - Jól meggondoltad, amit tettél?- próbált komolyan nézni, de a mosoly ott bujkált az arcán. Tudtam, hogy mire gondol, az ajakharapdálásra.

- Úgy érted, ezt ?- kérdeztem, majd megismételtem a tabu-mozdulatot. A csuklóimat gyengéden lefogta, és magam mellé fektette.

- Gyere!- szólt rám élesen és feltápászkodott rólam. Meg sem várt, rohant fel az emeletre. Rögtön követtem, bár nem tudtam pontosan, mire készül. Néha eléggé kiszámíthatatlan.Amint beléptem a szobába, a lélegzetem egy pillanatra elállt. Enyhe félhomály uralkodott, hála az apró mécseseknek. Mellém lépett, átkarolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Hogy tetszik?- kérdezte halvány mosollyal. 

- Lélegzetelállító. De mivel érdemeltem ki ?- tettem fel a kérdést, mert tényleg nem voltam biztos a válaszban.

- Azzal, hogy vagy nekem. Pontosabban, hogy meg tudtad bocsájtani, hogy ismét ekkora hülye voltam.- ölelt szorosan magához. - Nem azért kértem meg a többieket, hogy lépjenek le táborozni, hogy lefektesselek, mert azt megtehetem akkor is, amikor itthon vannak- kiült újra az arcára az a kaján vigyor.- De ahhoz, hogy igazán érzékeltethessem, hogy fontos vagy nekem, arra van szükségem, hogy ketten lehessünk. Csak te és én.- suttogta. Teljesen meghatott. Nem volt még olyan barátom, aki ezt megtette volna. Igazából nem is vagyok a romantika híve, de most ránk fér az elmúlt két nap után. Fogta a kezem, és húzott magával, leült az ágy szélére és az ölébe ültetett.

- Arra gondoltam, hogy filmezhetnénk egyet. Azt nézünk amit csak szeretnél. Tudom, hogy nem szereted a bort és a pezsgőt, mondjuk én sem, ezért üdítőt tudok ajánlani és egy kis nasit. Nehogy túlzásba vigyük a romantikát.- mosolygott a lehető legédesebb módon. Komolyan, egyszer belehalok. Ahogy fürkész a zöld szemeivel, mert kíváncsi, hogyan fogok reagálni, féloldalas mosolyra húzza a száját, és megcsókol, mert pontosan tudja, hogy ettől elolvadok. Az ujjbegyeivel óvatosan cirógatott és szótlanul ültünk percekig. Mindketten arra gondoltunk, hogy miken mentünk keresztül eddig. Szerencsére többször mosolyodtunk el, mint ahogy sírásra görbült volna valamelyikőnk szája. Ez csak annyit jelentett, hogy sokkal több szép emlékünk van, mint fájdalmas. Felálltam az öléből, körbesétáltam az ágynál a közepére lefeküdtem és intettem, hogy jöjjön oda ő is. Hirtelen abbahagytuk a gondolkodást, rengeteg dolog jutott eszünkbe. 

- Emlékszel, amikor megismertük egymást ?- kérdeztem halkan.

- Hogyne emlékeznék. Életem legszebb napja volt. Ahogy megláttalak a színpadról, mindent elfelejtettem. Még jó, hogy túl voltam a szólómon. Amikor odajöttetek, megkönnyebbültem, tudtam, hogy lesz esélyem megismerni téged, de nem gondoltam, hogy egymásba szeretünk.- mosolyodott el.

- Egyszer sem bántad meg, hogy a kezembe csúsztattad a számodat?- pislogtam.

- Egyetlen pillanat erejéig sem. Volt, hogy nagyon dühös voltam. De tudtam, hogy semmit sem szórakozásból mondtál, vagy tettél.- felelte. Na jó, természetesen mi is szoktuk ugratni egymást és hülyülni. De hahó, 18 évesek vagyunk, nem kell halál komolyan ücsörögnünk, a világ borzalmas helyzeteit átbeszélve minden áldott nap. Fiatalok vagyunk még, szórakoznunk kell. 

- Na, teszünk be valami filmet?- hoztam fel a lehetőséget, miután percekig újra csendbe burkolóztunk. Csak bólintott egyet. Szomorúnak tűnt. Kerestünk együtt egy filmet, felállt mellőlem és betette a lejátszóba. Elindította és visszabújt mellém.- Harry!- szólítottam meg.

- Tessék.- felelte.

- Valami baj van? Olyan fura az arckifejezésed, amióta megkérdeztem, hogy megbántad-e..-motyogtam, de félbeszakított.

- Csak elgondolkodtam!- reagált kicsit hevesen.- Azon, hogy kiélvezzek minden pillanatot. Ameddig az enyém vagy még és itt vagy mellettem.- mondta ki.

- Mi? Mi az, hogy ameddig a tiéd vagyok?Ameddig melletted vagyok? Miről beszélsz?- árasztottam el kérdésekkel.

- Hát, igazából el kell mondanom valamit..-kezdte. A vér is megállt a keringésben egy pillanatra az ereimben. Vajon mit fog közölni? Hogy szakítanunk kell? Vagy hogy neki ez nem megy? Azt hiszem, remegek.- Az a helyzet, hogy turnézni megyünk. Itt van ez az Adam srác is. Az ügyeletes szépfiú szerepében. Nem vagyok benne biztos, hogy tudsz vigyázni magadra, vagy hogy akarsz egyáltalán. Attól tartok, hogy ha mi lelépünk, akkor elfeledkezel rólam és a karjai közt találod magad.

- Ez neked honnan jött?- néztem rá hitetlenül, miközben két tenyerem közé fogtam az arcát.- Adam semmivel sem tudna rábírni arra, hogy megcsaljalak!- mondtam kicsit ingerülten.

- Nem tudhatjuk biztosan, nem volt még esélye eddig rá. De most van.- motyogott az orra alá.

- Állj! Harry. Te nem bízol bennem. Ennek pedig nincs értelme bizalom nélkül.- szinte kiáltottam a bőgés penge-vékony határán táncolva. 

- Benned megbízom, de benne nem. Azt hiszem, van rá okom.- jelentette ki kifejezéstelen arccal. Sikerült részben lenyugodnom. Akkor viszont rádöbbentem, hogy a barátom le fog lépni egy ideig. Ekkor nem bírtam tovább, lehajtott fejjel patakokban kezdett folyni a könnyem.- Ne haragudj rám! Nem akartalak megbántani. Sajnálom.- húzott magához.

- Nem, nem az a baj. Csak.. annyira fogsz hiányozni!- fakadtam ki teljesen. Szorosan magához ölelt és simogatta a hajamat és a hátam közepét.

- Te is nekem, hidd el.- cirógatta a hátamat.- De fel a fejjel baby.- gyengéden megemelte a fejemet, hogy a szemebe tudjon nézni.- Ez a 21. század. A kapcsolattartás minden formája adott lesz a számunkra. Nem lesz egyszerű egyikünknek sem, de túl kell élnünk. Két hónap. Na, ne sírj, még itt vagyok.- mosolygott halványan, majd letörölte a könnyeimet. Egy kicsit megnyugodtam és sírás helyett kiélveztem a közelségét. 

- Még megtehetem, úgyhogy megteszem!- mondtam majd átlendítettem a lábam a csípője felett és megcsókoltam ő pedig visszacsókolt. Ez így ment percekig. 

- Várj egy percet!- suttogtam a fülébe két csók között. Az ajtóhoz szaladtam és elfordítottam a zárban a kulcsot.- Csak, hogy teljesen kizárhassuk a külvilágot.- indokoltam, majd visszatértem az eddigi helyemre. Nagy nehezen lehámoztam róla a pólóját. Utána pedig.. Na utána ami történt a fantáziátokra bízom! 

Végzet vagy kezdet (11. rész)

Egyre hangosodtak a léptek, de nem néztünk hátra. Megvártuk még mellénk ér, ma egyáltalán hozzánk igyekezett. Amikor leült mellém, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
- Mit keresel itt ?- kérdeztem keserédes mosollyal.
- Nem tudtam otthon maradni. Utánad kellett jönnöm.- felelte halvány mosollyal.
- Eljöttél Niall-től, hogy itt lehess mellettem ?- kérdeztem könnyezve a boldogságtól és a fájdalomtól egyszerre.
- Persze, hisz megígértem!- ölelt szorosan magához az ikertesóm. Komolyan nem tudom, mi történt volna, ha nem jönnek utánam. Talán hülyeséget csinálok. Annyira kedvesek voltak a csajok, hogy mind ketten a barátjuk mellől jöttek el azért, hogy megvédjenek saját magamtól. Jól esik, de nem szeretnék önző lenni.
- Muszáj aludnod, különben nem bírsz ébren lenni a bulin.- simította meg a karom Sky. Még ha akarnám sem tudnám kihagyni ezt a bulit.- Mit szólnál hozzá, ha lelépnénk hozzátok, behúzódnánk a szobádba és filmeznénk ameddig be nem alszunk?- mosolygott rám. Rögtön beleegyeztem. Mert legalább Dave és Niall nyugodtak lehetnek, hogy nem történik semmi a lányokkal, a lányok pedig biztosan tudják, hogy nem művelek semmit. Egy kihalt forgalmú mellékút közepén sétáltunk hazafelé. Furcsa, de a lányoknak sikerült megnevettetniük engem. Persze fáj, hogy valószínűleg elveszítettem Harry-t, de ez nem csak az én hibám. Mikor beértünk a házba, mindenhol sötét volt, egyetlen szobát kivéve. Igen, Harry szobája volt az egyetlen fényben úszó helyiség a házban. Sky ment elől, és úgy döntött, hallgatózunk. Telefonált valakivel, mert összefüggéstelen volt a szöveg amit hallottunk. Olyan imádni valóan és nyájasan beszélt, mint velem szokott. Csodás, még ki sem dobott hivatalosan, már is keresi az utánpótlást ? Na szép. Nem akartam többet hallani ezért elindultam a szobám felé, a csajok pedig követtek. Sorra kezdtük nézni a jobbnál jobb filmeket. Na jó, akadt néhány silány próbálkozás is. Azokon jót röhögtünk. Hajnali 3 felé elnyomott az álom mindannyiunkat. Délben keltünk fel. Rendbe szedtük magunkat és nekiláttunk a buliszervezésnek. Alexis társaságában a közeli plázába mentünk, beszereztünk bulihoz méltó mennyiségű üdítőt és alkoholt, nem kevés nasit és műanyag poharakat és tányérokat. Semmi kedvem a buli után összetört étkészletet sepregetni. Miután mindent becuccoltunk a csomagtartóba, sikerült hazaérni. Vagyis Dave-ékhez haza. Bepakoltunk a rendesen telezsúfolt kocsiból. Mindent a helyére tettünk. Értékeket elzár, törékeny dolgok bezár, hálószoba kulcsra zár. Így buliképessé vált a terep. Az udvarra kivittünk néhány asztalt, arra pakoltunk kaját, meg innivalót. Tettünk ki poharakat és tányérokat. Válogattunk zenét is, telepítettünk egy keverőprogramot a gépre, hogy ne csak monoton ritmusban végigmenjen, mert az unalmas. Amikor már kezdett sötétedni Sky hazazavart minket átöltözni, és amúgy is a fiúk még ott sem voltak. Otthon a gardróbomban, egy szál fehérneműben ácsorogva felidéztem magamban amit Sky mondott. "Semmi tornacipő, hanem magassarkú! Valami csini felső, és egy gatyó, ennyire kell csak kiöltöznötök." Hát jó, azt hiszem teljesítettem. Itt  az eredmény:

Mikor kész lettem, Alexis a nyakamba ugrott és suttogva közölte, hogy ha Harry így meglát, tuti, hogy térdre borul előttem.
- Na persze. Mint ha valaha is érdekelte volna, hogy mi van rajtam.- motyogtam rosszallóan.
- Az jobban érdekelte, mit vehet le rólad.- egészített ki Lexi bólogatva. Sürgettük a fiúkat, majd mire mindenki készen állt, elindultunk gyalog. Harry egyszer sem került mellém, amit kicsit sem furcsálltam. Végig Zayn társaságában sétáltam, aki észrevette, hogy mi a helyzet.
- Figyelj, nem rossz srác. Csak tartani kell vele a lépést.- sutyorogta, hogy a többiek ne hallják.
- Egy ideig tartottam is. De aztán nem rántott magával és nem bírtam tovább az iramot.- vallottam be.
- Remélem ebből is kilábaltok.- mosolygott rám, majd odaértünk a házhoz, ahol már elszabadult a pokol. Nem csak a One Direction volt itt. Számos más híresség is látható volt. Többek között, Taylor Swift. Jaj ne. Amint megláttam, megragadtam Zayn karját és odarántottam magamhoz.
- Nézz arra! Na, most már tuti, hogy nem lábalunk ki.- mondtam remegő hanggal.
- Bakker, ez tényleg nem kecsegtet sok jóval. Nagyon haragudnék Hazz-ra, ha miatta eldobna magától, újra.- biccentett a poharát szorongató Taylor felé.
- Nem lenne szabad haragudnod emiatt rá.- ingattam a fejemet. Sky mellettem termett és húzott magával, azzal az indokkal, hogy táncolni akar. Lexi is az áldozatául esett. Ő is jöhetett táncolni. Pont úgy álltunk, hogy ha balra néztem, ráláttam Harry-re. Egy bacardi-s üveg volt a kezében, majdnem tele. Szemezni kezdtünk, amit a lányok észre vettek és direkt úgy fordultak, hogy könnyebb dolgom legyen.A második szám közepénél Swift odatipegett Hazza-hoz és mosolyogva magyarázni kezdett neki valamit, majd átkarolta a derekát. Harry mosolyogva ingatta a fejét és mondott neki valamit. A történet további részét nem láttam, mert felrohantam a tetőteraszra. Nézelődtem fentről, ahonnan szinte az egész udvarra ráláttam.
- Te meg mit művelsz idefenn?- kérdezte mosolyogva Liam.
- Gondoltam, feljövök ide. Itt nem látom Harry új románcát.- feleltem kissé gúnyos hangon.
- Figyelj rám. Őszinte embernek ismertél meg ?- fordított szembe magával.
- Igen, teljes mértékben!- válaszoltam rögtön a hihetetlen kérdésére. Hogyne lenne őszinte?! Ő a legőszintébb ember akit ismerek.
- Akkor el kell hinned, amit most mondok!- közölte.- Pontosan idézem azt, amit Harry mondott Taylornak. "Nem volt elég, hogy egyszer elküldtelek? Most pedig kihasználod, hogy labilis a kapcsolatom? Szánalmas vagy!"- idézte, mire a megkönnyebbüléstől szinte összerogytam.
- Liam, imádlak !!- ölelgettem szorosan.- Ha ezt nem mondod el, akkor tuti, hogy soha többé nem szólnék Hazz-hoz. Köszönöm!- mosolyogtam rá.
- Na akkor mire vársz? Keresd meg!- adta ki az utasítást, majd követett miközben lefelé haladtam a teraszról. Nem láttam sehol Harry-t a házban, viszont Louist megtaláltam.
- Pont téged kereslek!- jelentette be.
- Hol van Harry ?- kérdeztem.
- Gyere utánam !- mondta, mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet és megragadva a csuklómat maga után rántott. Egészen az udvarig. A ház körülbelül lépcsőfoknyival feljebb van, mint az udvar, ezért van egy kis lépcső. Ez előtt rengetegen álltak. Őszintén nem értettem.
- Louis, mi folyik itt?- rángattam meg a karját.
- Megtudod, azonnal. Csak légy egy kicsit türelemmel.- ahogy ezt kimondta, a szám ami éppen ment, véget ért, de nem jött a következő. Harry elősétált a házból, egyetlen mikrofonnal a kezében, és a lépcső tetején megállt.
- Oké. Szóval, gondoltam, kaptok egy kis élő műsort. Az igazság az, hogy rosszat tettem és barom voltam. Megígértem neked, hogy vigyázok majd rád. De nem foglalkoztam veled eleget, nem mondtam mindig, hogy szeretlek és ez a másik dolog, most minden összejött. Annyit szeretnék még kinyögni, hogy ha megbocsájtani már nem tudsz, legalább tudd, hogy megbántam mindent, amit rosszul csináltam.- mondta, majd pásztázni kezdte az első sort, végül megállapodott rajtam.- Nagyon szeretlek.- nézett mélyen a szemembe, majd lehajtotta a fejét. Elkezdődött a zenei alap, a Gotta Be You alapja. Komolyan végigénekelte, csak azért, hogy ne haragudjak rá. A szám utolsó sora után lesétált a lépcsőn és megállt előttem.
- Meg tudsz bocsájtani nekem ? Tudom, hogy birka voltam.- mondta, őszinte reménnyel az arcán.
- Hogy meg tudok-e bocsájtani?- kérdeztem vissza, mire halvány félelem ült ki az arcára.- Még szép, sajnálom, hogy túlreagáltam.- mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Olyan tapsot kaptunk, mintha minimum összeházasodtunk volna.
- Szeretlek!- suttogtam, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Nem volt még alkalmam mondani, de gyönyörű vagy ma este is. Szabad egy táncra, hölgyem ?- mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amint felcsendült egy lassú szám. A vállára hajtottam a fejem és úgy táncoltunk.
- Soha többé nem hagyom, hogy közénk álljon bármi!- mondtam a lehető leghalkabban. Válaszképp kicsit közelebb húzott magához. Jól esett a közelsége. Újra éreztem az illatát, az érintését és ami a legjobb a csókját. Miután a szám véget ért, rákulcsoltam az ujjaimat az övéire és húztam magam után, egyenesen befelé. Rögtön kiszúrtam a társaságunkat. Az emberek között szlalomozva odaszaladtunk hozzájuk. Louis mosolyogva nézte az összekulcsolt ujjainkat.
- Feladat teljesítve!- pacsizott össze Lexivel, majd Harryvel, és egyenként mindenkivel.
- Mi? Ti ezt előre kiterveltétek?- kapkodtam a tekintetemet.
- Amint leléptél az éjszaka közepén, Harry szólt nekem, én felkeltettem a többieket és kitaláltuk ezt az egészet. Tudtam, hogy ha valahogy lehet, akkor biztosan így fogunk hatni a lelkedre.- simította meg a vállamat Alexis.
- Köszönöm..-rápillantottam Harryre és kijavítottam magam.- Köszönjük, hogy segítettetek.- néztem végig a társaságon. A különböző ízesítésű bacardikat a magasba emelve koccintottunk. Hogy mire? Fogalmam sincs. Talán, a társaságra, vagy arra, hogy Harry ismét visszaszerzett. Az este hátralévő része tökéletes volt. Táncoltam mindenkivel, beleértve aput és Natalia-t is. Otthon mondta Zayn, hogy miután Taylor végignézte a békülős csókunkat, fogta magát és lelépett. Nem vagyok rossz indulatú, de ezt tudva kicsit megnyugodtam. A megérdemelt helyemen aludhattam ma este. Harry karjai közt.

Démonok (10. rész)

Dave és Sky háza nagyon tetszik. Egyszerű de iszonyat jó. Jó fiatalokhoz mérten házavató bulit tartunk, amire rengeteg ember mellett apu és az új barátnője is hivatalosak. Kíváncsi vagyok, milyen nőt talált magának apu. Ameddig itt tartózkodnak, nálunk lesznek elszállásolva. A vendégszobák között vacilláltunk, mert nem tudtuk, melyikben ágyazzunk be nekik. Ment az érvelés rendesen.

- Ne a mellettünk lévőt, nincsenek hangszigetelve a szobák.- röhögött Harry, én pedig helyeseltem mosolyogva.

- El ne képzeljétek, hogy majd hangoskodtok!- oltott le minket Niall.

- Majd befogjuk egymás száját.- tanácsoltam. Odahajolt hozzám, majd sutyorogni kezdett a fülembe, mire vadalma módra vigyorogtam. Hosszasan tanakodtunk, végül megszületett az eredmény. Egyre közeledett a gép leszállási időpontja, úgyhogy a többiek nekiálltak főzni, mi, Harryvel édes kettesben kimentünk a reptérre. Kb. negyed óra múlva leszállt a gép, és a leszálló emberek kikerültek minket. Harry folyamatosan az arcomat pásztázta. 

- Hé, mi a baj? Nem szeretnél találkozni velük?- nézett mélyen a szemembe.

- De szeretnék, csak félek.- magyaráztam ki magam.

- Mégis mitől, hogy olyan lesz mint Carla?- fintorgott a név kiejtése közben.

- Nem, inkább attól, hogy nem fog kedvelni. Nem szeretném aput választás elé állítani.- motyogtam.

- Ettől nem kell tartanod, téged nehéz nem kedvelni.- felelte mosolyogva, majd magához ölelt. Hatalmába kerített az az érzés, ami mindig, akárhányszor megölel. Határtalan biztonság, semmi probléma. 

- Nézz jobbra!- utasított. Engedelmeskedtem, és akkor megpillantottam őket. Feltűnően szép nő, sötétbarna, enyhén göndör hajjal és kék szemekkel.

- Szaladj!- suttogta, majd elengedett. Nem kellett kétszer kérni. Rohantam át az emberek között. Hónapok után újra láthattam aput. 

- Kicsim!- mosolygott apu, miközben a fejemet a vállába fúrtam és úgy öleltem.

- Annyira hiányoztál!- közöltem vele, már majdnem sírva. 

- Te is nekem kislányom.- puszilt homlokon. Ahogy felnéztem rá, egy lopott pillantást vetettem újra a barátnőjére. Értette a célzást.- Tori, ő itt a barátnőm, Natalia. Natalia, ő a legidősebb lányom, Victoria.- mosolygott.

- Nagyon örülök.- üdvözöltem két puszival. 

- Én is, nagyon örvendek, annyit mesélt rólad édesapád. Említette, hogy szép vagy, de azt nem, hogy ennyire.- mosolygott. Láttam rajta, hogy őszinte. Tuti, hogy imádni fogom. Várjunk, miről beszélek, már is imádom. Ekkor odaért hozzánk Hazz is.
- Üdv David.- fogott kezet apámmal.
- Szia!- mosolygott rá. Annyira jó, hogy apu ennyire csípi a srácokat.
- Natalia, ő a barátom, Harry. Harry, ő Natalia.- mutattam be őket egymásnak. Puszival üdvözölték egymást. Elindultunk a kocsihoz, elővettem a slusszkulcsot, mert Harry a csomagokat hozta. Miután becuccoltunk a csomagtartóba és elhelyezkedtünk, elindultunk. Bebizonyosodott út közben, hogy Natalia egy kicsit sem hasonlít Carla-ra. Az a banya folyton szapulta a vezetési stílusomat, Natalia pedig nyugodtan ült apu mellett, nem szólt be. Egyébként elég sok dolgot megtudtam róla. Apu cége társvállalkozója. Egy meeting után kezdtek el beszélgetni. Tiszta édesek. A garázsban leparkoltam, Harry pedig bevitte a csomagokat. Alexis megölelgette aput, aztán ő is ugyan úgy köszöntötte Natalia-t, mint én. Sky és Lexi társaságában a konyhából kipakoltunk az étkező asztalra, amíg a többiek a nappaliban beszélgettek.
- Tori!- szólított meg Sky, miközben az evőeszközöket raktam szét.
- Igen ?- jeleztem, hogy figyelek.
- Harry szakított Taylorral ? Mert, eddig ő turnézni volt, de most hamarosan hazajön.- suttogta Sky.
- Basszus. Szerintem nem !- roskadtam le egy székre.- Mi lesz, ha Taylort válassza helyettem ? Akkor mehetek csövezni apuékhoz németbe.- könyökömön támaszkodva beletúrtam a hajamba.
- Ha te mész, megyek én is !- jelentette ki Lex.
- Az kizárt, neked itt a helyed Niall mellett!- tiltakoztam. Hamar parázsvita alakult ki köztünk amit Sky oszlatott el.
- Lányok, nyugi! Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra. Nem hiszem, hogy őt választaná, hisz szeret téged, Tori!- simította meg a vállam Sky. Feltápászkodtam a székről és széttártam a karomat, ami annyit jelentett, hogy csoportos ölelést akarok.
- Csajok, mi lenne velem nélkületek?!- sóhajtottam.
- És velem mi lenne nélküled ?- támaszkodott az ajtóban Harry mosolyogva.
- Lenne egy másik barátnőd, valószínűleg.- feleltem a szerintem eléggé ésszerű választ. Ezzel lemostam az arcáról a mosolyt. Szó nélkül kiment az étkezőből.
- Tori, ezt most muszáj volt ?- ingatta a fejét rosszallóan Lexi.
- Tiltakozhatott volna. De nem tette.- szomorodtam el. Szó nélkül elindultam a bejárati ajtó felé.
- Hová mész ?- kérdezte Sky.
- Sétálok egyet.- feleltem, már a nyitott ajtóban.Kiléptem rajta, és tudtam hová akarok menni. Egy kis séta után kiértem a tengerpartra. A homokba érve levettem a tangapapucsomat, és azzal a kezemben elindultam a víz mentén. Lágy szellő lebegtette a hajamat, a napsugarak mégis égették a bőrömet. Magamon éreztem rengeteg pillantást. A srácokét, akik azon agyaltak, hogy miért vagyok szomorú. A lányokét, akik nem értették, miért egy ilyen lányt néz helyettük a parton minden fiú. Szembe jött velem egy fiatal pár, olyasmi korúak mint én. Mivel túl közel jártak már, amikor észrevettek, nem tudtak kikerülni, csak a magasba emelték összekulcsolt ujjaikat, így át tudtam bújni alatta. Ameddig láttak mosolyogtam. De utána rosszabbul éreztem magam, mint eddig. Mindenki boldog körülöttem, de én még sem tudok mosolyogni. Amit hónapok óta építgettem Harry-vel, összedőlni látszik. Ezt nem csak azért gondoltam, hogy legyen okom dünnyögni. Ha máskor kérdezte volna meg azt amit most, és ezt válaszoltam volna, akkor magához ölelne, és a fülembe suttogná, hogy tévedek, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Szó nélkül hagyta a válaszomat, és kiment a szobából. Talán igazam lesz Taylorral kapcsolatban. Hiszen sokkal csinosabb nálam, van hírneve és veszett jól mutatnának együtt. Én pedig abszolút más stílus vagyok, nem igazán hordok olyan ruhákat amik kihangsúlyozzák az alakomat, egy senki vagyok és teljesen más világ vagyok, mint Harry. Az érzéseimen kívül semmi sem köt hozzá. Ilyen, és ehhez hasonló gondolataimba merülve azon kaptam magam, hogy folynak a könnyeim. Leültem törökülésbe a puha homokba és zokogni kezdtem. Nem szokásom, de most úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból. Egyszer csak valami beárnyékolt engem. Felnéztem és egy lányt láttam meg.
- Szia, ne haragudj, nem szeretnék tolakodó lenni. De látom, hogy sírsz. Segíthetek valamiben?- kérdezte kedvesen.
- Szia, nem hiszem, hogy tudsz segíteni.- szipogtam.
- Leülhetek azért ?- félve nézett rám, mire magam mellé mutattam, jelezve, hogy nincs ellenemre.- Elmondod mi a baj?- nézett rám néhány perc múlva.
- Az elejétől kell kezdenem, hogy megérthesd.- bólintott és figyelmesen hallgatott.- Szóval, egyszer megismertem egy srácot, elhívott magához a a húgommal és a legjobb barátnőmmel együtt. Fűzött egy ideig. Aztán végül is megcsókolt. Teljesen abban a reményben voltam, hogy összejövünk. Másnap hazavittek minket a haverjaival. az egyik haverja pedig húgommal jött össze. Mi, a barátnőmmel leléptünk ide, a tengerpartra, hogy tudjanak beszélgetni. Közben felhívtam a srácot, akivel alakulóban voltunk. De kinyomott. Végül megtudtam, hogy egy másik csajjal kavar egy jó ideje. Minden olyan gyorsan történt, mert összejöttem a legjobb barátjával, de nem tartott sokáig, mert a srác újra belém szeretett, vagy mi. Úgyhogy zöld utat kaptunk. Hónapokig minden jól ment. De most rájöttem, hogy nem is koppintotta le a másik lányt, mert elutazott és nem tartották a kapcsolatot. Barátnőmmel meg nővéremmel ma beszélgettünk, és kisegítettek egy rossz gondolatmenetből, amire feltettem a költői kérdést, hogy mi lenne velem nélkülük. A barátom hallotta, mert ott állt az ajtóban, és feltette nekem ezt a kérdést, amire azt válaszoltam, hogy semmi, lenne másik barátnője. Nos, más esetben magához rántott volna, és letagadná, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Megfordult és kiment a szobából. A lány, akit említettem, hogy kavartak. Mostanában ér majd haza az utazásáról, és attól tartok, hogy felkeresi a barátomat. Tudni illik, ő sokkal csinosabb nálam, és teljesen összeillenek. Engem pedig semmi hasonlóság sem köt a sráchoz. Ennyi lenne a történetem.- mondtam.
- Sajnálom. Szerintem téged választ majd. Ha mégsem, akkor az egy jel, hogy meg sem érdemel.- simította meg a vállamat a kedves társaságom. - Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Ráébresztettél valamire. Én is a barátommal veszekedtem. Azon kaptunk össze, hogy a haverjaival meccsre akarnak majd menni. Most, hogy tudom a történetedet, eltörpül a vitánk mellette. Azt hiszem, most átmegyek hozzá, és bocsánatot kérek tőle. Látjuk még egymást ?- kérdezte halvány mosollyal.
- Várj, van nálad telefon ?- tettem fel a sablonkérdést.
- Persze.
- Megadom a számom, majd felhívsz és találkozunk. Szívesen bemutatnálak az ikertesómnak. Szerintem ő is megkedvelne.- mosolyogtam rá a könnyeim mögött.
- Rendben, diktáld...- mondta, majd erősen gondolkodott a nevemen. Hupsz, elfelejtettem megmondani.
- A nevem Victoria, de mindenki csak Torinak hív.- közöltem, majd bepötyögtette a telefonszámhoz a nevemet is. Megcsörgetett.- Hogyan menthetlek ?-kérdeztem.
- Angela. Angela Williams.- felelte.
- Tori Smith.- mondtam, kiegészítve az előbbi név ismertetést.
- Rendben, akkor majd hívlak és egyeztetünk. Sok sikert. Szia- köszönt el. Majd szó szerint elrohant az egyik irányba. A démonjaim visszatértek miután magamra maradtam újra. Azon gondolkodtam, hogy egy magasabb szikláról a vízbe vetem magamat, de ekkor megszólalt a telefonom. Alexis volt az, úgyhogy felvettem.
- Hol vagy ?- tette fel a kérdést köszönés nélkül.
- Neked is szia. Miért ?- kérdeztem vissza.
- Jó bocsi, csak tiszta ideg vagyok már. A drága barátodnak fel sem tűnik, hogy nem látott már kb. 3 órája.
- Ha érdeklődik felőlem, akkor csörgess és hazamegyek. Ha 9-ig nem tűnik neki fel akkor kérdezd meg Sky-t, hogy csövezhetek-e ma este náluk.- kértem meg.
- Oké, meglesz. Vigyázz magadra.-felelte, majd letette a telefont. Felálltam a homokból, majd elindultam a város felé. Egy csendes részen sétálgattam. Beszaladtam egy közértbe, vettem magamnak egy kólát és egy csokit. Micsoda egészséges életmód. Fél tízkor még kint kóvályogtam L.A. külvárosában. Nem vágytam társaságra. Volt időm mindent átgondolni. Sokszor eszembe jutott anyu. A ballagásunk után néhány héttel meghalt. Nem láthatta az első gimis bizonyítványomat. Nem öltöztethetett be hercegnőnek a sulibálokra. Azon rágódtam, hogy ha még élne, akkor mit szólna ahhoz, ha tudná, hogy egyedül kint csavargok fél tíz után. Talán akkor óvva intett volna. Beszélgettünk volna arról, hogy megérdemel-e Harry még egy esélyt. Fájó szívvel gondoltam vissza rá. Amikor örömkönnyekkel mosolygott ránk a ballagás napján. Emlékszem a temetésére. Ott álltam a nyitott koporsója előtt. Néztem a fehér orcáját. Keservesen sírni kezdtem. A szertartás alatt Dave átölelt, mert nem bírtam nézni. Ő is sírt, de fiú lévén megpróbált erős maradni. Mire feleszméltem a fájdalmas emlékeken való gondolkodásból, észrevettem, hogy 11 óra múlt. Úgy döntöttem, hazaballagok. Otthon egy villany sem égett. Beosontam a házba, végig a folyosón, fel a lépcsőn és be a szobámba. Ott felvettem egy hosszú nadrágot és egy vékony kapucnis pulcsit. Kiültem a teraszra és a csillagokat bámultam egy ideig.
- Miért tűntél úgy el?- szólt hozzám egy rekedtes hang. Tudtam, hogy kihez tartozik. Rögtön könny szökött a szemembe.
- Mert furcsán reagáltál.- válaszoltam kurtán.
- Hogyan kellett volna reagálnom?- kérdezte enyhén ingerült hangon.
- Lássuk csak, ha máskor kérdezted volna ezt, és én ugyan így válaszolok, te magadhoz húzol, és letagadod, mondván: megígérted, hogy vigyázol rám.- felálltam a székről és lehajtott fejjel beindultam a szobámba, de visszarántotta a kezemet.
- Ez az egyetlen indokod ?- nézett rám félig felvont szemöldökkel.
- Tudod, nagyon szeretlek. Azért léptem le, hátha észreveszed, hogy valami bánt.
- Gyenge próbálkozás.- felelte flegmán.
- Tudod mit ?- kérdeztem
- Na mit ?- kérdezett vissza.
- Inkább dobj most, hogy csak én hallom. Akkor boldog lehetsz Taylor mellet. Nincs szükséged konfliktusra a tökéletes lánnyal egy olyan jelentéktelen senki miatt, mint én. Nemde ?- folyt végig az arcomon az első könnycsepp.
- Te tiszta hülye vagy!- mondta a szemét forgatva.
- Köszönök mindent!- feleltem, már bőgve. Kikerültem és végigszaladtam a szobámon. Meg sem álltam a bejárati ajtóig. Újra útra keltem. Ugyan az volt az úti-cél. A tengerpart. A sötétségben nem láttam sok embert. Csak néhány fiatalt. Valószínűleg beach-party volt. Leültem a homokba. Néhány perc múlva lépteket hallottam.
- Mit keresel itt?- kérdezte Sky aggodalmas hangon. Majd leült mellém és meglátta a szétbőgött fejemet.
- Elkezdett hidegen viselkedni velem. Felajánlottam, hogy dobjon mielőtt Tay hazaér. Akkor nem lesz semmi konfliktusa a tökéletes lánnyal miattam. Erre annyit mondott, hogy hülye vagyok. Megköszöntem mindent és kikerültem, most pedig itt vagyok.
- Beszéltem vele. Ő mondta, hogy én biztosan tudom, hol keresselek. Végül is, igaza volt.- simogatta a vállamat.
- Nekem már nincs jövőm ebben a városban. Sem ezen a világon.- motyogtam.
- Na ezt most azonnal hagyd abba. Egy srác sem ér ennyit.- oktatott ki.
- De szeretem, azt akarom, hogy boldog legyen, bármi áron.- kiáltottam fel, majd hanyatt dőltem a homokban.
- Veled lehetne a legboldogabb. Csak ezt nem veszi észre.- suttogta.
- Ha nem tud megtartani, el kell engednie.- feleltem határozottan. Lépteket hallottam újra, de egészen távolról.- Hallottad Sky ?- kérdeztem.
- Igen, hallottam.

Látogatók (9. rész)

Reggel a kanapén ültem, amikor lejött a lépcsőn Alexis. Mogorvának tűnt.
- Na ide figyelj, még egyszer olyat visítasz, mint tegnap este, én komolyan megverlek.- dünnyögte.
- Jó bocsi, csak majdnem gurultam egy lépcsősornyit, szerintem te is sikítottál volna.- játszottam a sértődöttet.
- Oké, megbocsájtok. Csinálsz reggelit ? - rebegtette a szempilláit. Rosszallóan néztem rá.
- Negyed 11-kor reggelit ? Várj, negyed 11. Az azt jelenti, hogy 15 perc múlva a stúdióban kéne lennem.- mondtam riadtan. Húgom felzavart öltözni. Halkan beosontam a szobámba, ahol maga a tökéletesség szuszogott az ágyamban. Olyan édes, amikor alszik. Nem akartam felkelteni ezért próbáltam halkan kutatni a szekrényben. A választásom egy lila csőtop, fekete naci és a 7 nyelvű, rövid szárú, fehér Converse csuka lett. Éppen a nadrágomat ráncigáltam fel, amikor egy rekedtes hang megszólalt.
- Mi ez már, hogy levetkőzöl előttem, aztán felveszel egy másik ruhát ?- kérdezte Harry.
- Sajnálom, majd kiengesztellek, csinálok valami jó kaját ha hazajöttem, de most elkések.- néztem rá bocsánatkérően, és felkaptam a cipőmet majd rohantam le a lépcsőn. Öt perc elteltével odaértem a stúdióba, vagyis szinte beestem. A recepciós csaj megdicsérte a cipőmet, na meg a jobb horgomat amivel tegnap ajándékoztam meg Adam-et. Feltéptem a hangstúdió ajtaját, kirántottam a fiókot és elkezdtem összerakni a szétszedett mikrofonokat. Kiszaladtam velük a színpadra és a mikrofonállványokra helyeztem őket. Valaki mögém lépett és befogta a kezével a szememet, a másik kezével pedig átkarolta a derekamat. Hirtelen dühös lettem. Tudtam, hogy nem Harry az, mert az ő illatát felismerem. Szembe fordított magával az idegen, majd levette a kezét a szememről, én pedig felsikítottam örömömben. Nem más volt, mint az öcsém, Dave. Ölelgettem egy ideig, majd amikor kiörültem magam és feltűnt, hogy valaki hiányzik, rá is kérdeztem.
- Hol hagytad a barátnődet, Dave ?- mosolyodtam el, amint eszembe jutott Sky életvidám, mosolygós arca.
- Azonnal jön, csak telefonál apunak, hogy megérkeztünk.- biztosított, de én nem nyugodtam meg.
- Hol van ?- rángattam riadtan öcsikém vállát.
-  A recepciónál.- felelte egyszerűen. Jaj ne, az az idióta Richie itt van Adam társaságában.
- Gyere utánam !- kiáltottam rá és megindultam. Rohantam teljesen a recepcióig. Ahol Sky éppen próbálta lerázni az udvarlóm öccsét. Odaléptem mellé Dave-el együtt, aki a barátnője mögött állva átkaroltam a derekát, jelezve, hogy még mindig együtt vannak. Amint Richie meglátta Sky megkönnyebbült arcát, dadogott valami olyasmit, hogy megkeresi a bátyját.
- Köszönöm édes, ez a gyerek leállíthatatlan. - hálálkodott a barátjának.
- Majd meglátjuk, hogy egy jól irányzott pofon leállítja-e.- fortyogott.
- Hűtsd le magad Dave.- simítottam meg imádott öcsém vállát. Sky odalépett hozzám és elkezdett ölelgetni, amit persze viszonoztam is.
- Rácsörögtem a szerelmedre, már elindultak ide hárman.- közölte Sky olyan egyszerűen, mintha csak annyit mondott volna, hogy az ég kék. Természetesen nagyon örültem nekik és annak is, hogy jönnek Harry-ék is. Viszont attól tartottam, hogy lesz valami vita Adam miatt. Bent voltunk a színpadnál, és még kicsit állítgattam a mikrofonokon. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami azt mutatta, hogy borzasztóan sok idő van még az adásig. A többiek megérkeztek. Gondoltam jammelük egy kellemeset. Dave felkapta a basszusgitárt, Alexis, ki tudja mikor szerzett dobtudásával a dobokhoz. Rám maradt az énekeső szerepe. Szembe fordultam a "zenekarommal".
- Rebel Love Song !- jelentettem ki, mire rögtön kapcsoltak, hogy azt fogjuk előadni. A többiek leültek a nézőtérre, mi pedig játszani kezdtünk.
- "A passion crime to take what's mine"- énekeltem és mélyen a nézőtéren ülő barátom szemébe néztem, aki csak mosolygott, majd mikor észrevette, hogy a helyiségben tartózkodik Adam is, még szélesebb mosolyra húzta a száját. A dal végén megdicsértek minket, aminek örültünk. Harry odajött hozzám én pedig elkezdtem ölelgetni, mint ahogy mindig teszek. Adam elég csúnyán nézett ránk és az öccse, Richie is. Tudni illik, ők nem szeretik a One Direction-t, Harry-t pedig különösen utálják miért velem jár. Éppen egy szúrós megjegyzést tett rá Richie, amikor Dave ráförmedt.
- Állíts magadon, öcsi.- fújtatott.
- Ne öcsizz mert lekeverek egyet.- vágott vissza Richie. Sky próbálta lefogni dühöngő barátját kevés sikerrel.
- Az Isten szerelmére Dave! Hagyd már, nem ér annyit !- kiáltott rá, majd hosszan megcsókolta, ami Richie idegeit még feljebb tornázta, ez nekem pedig nagyon feltűnt ezért odarohantam.
- Meg ne próbáld mert nagyon megjárod !- szóltam rá miközben lefogtam a kezét.
- Eressz el !- üvöltötte. De mint aki meg sem hallotta, továbbra is szorítottam. Könyörgő pillantásokat vetettem Adam felé, hátha segít. Legnagyobb szerencsémre dolgozott benne a jóindulat.
- Richie, elég lesz. Hagyd békén Dave-t! - kérte, öccse pedig engedelmesen bólintott, majd odaállt a srác elé.
- Tényleg bocs, tesó. Nem akartam bajt.- nyújtotta a kezét Dave felé.
- El van felejtve.- mondta, majd kezet ráztak. Hamarosan kezdődött az adás és akik nem dolgoznak itt, azok leléptek. Kettesben maradtam Adammal, juj. A hangstúdióban kerestem az egyik lemezt amin a nemrég leadott zenei alapok vannak, amikor kopogtattak az ajtón.
- Gyere !- kiáltottam ki, egy széken állva. A szekrény tetején (!) lévő dobozokban keresgéltem.
- Én vagyok az, beszélgetünk ?- kérdezte Adam, teljesen nyugodt hangon.
- Alkut ajánlok. Meghallgatlak, ha segítesz nekem megkeresni egy CD-t.- mosolyogtam rá.
- Persze segítek. Hiányzott ez a mosoly.- mondta, majd közelebb lépett.
- Hé, állj. Valamiről beszélni akartál.- emlékeztettem.
- Arról lenne szó, hogy nagyon sajnálom a tegnapit. Nem kellett volna úgy beszélnem a barátodról. Meg tudsz bocsájtani nekem ?- kérdezte borzasztó aranyos mosollyal.
- Természetesen, ha te is megbocsájtod, hogy orrba vágtalak.- néztem rá bűnbánóan.
- El van felejtve, mondjuk még mindig hibátlan a jobb horgod.- röhögött fel.- Ezt kerested ?- tartott egy lemezt a kezében.
- Igen, azt. Nagy vagy.- feleltem, majd kapott egy szigorúan baráti puszit, köszönetből. Elvettem tőle és belehallgattam. Minden rendben volt vele, bár végig fanyalogtam, hogy ilyeneket fognak énekelni. Néhány megjegyzésem után Adam rám szólt.
- Hé, ez nem egy metál bandáknak szóló tehetségkutató.- vigyorgott.
- Vicces. Csak éppen azt nem értem, hogy ez manapság menő.- mutattam egy Lady Gaga számra.- Ők pedig nem viszik sokra, pedig tehetségesek.- indítottam el egy Fit For Rivals klipet. Adam csendben végignézte, majd helyeselt.
- Egyet értek veled. Ők nagyon tudnak.- biccentett a laptop felé, amin a klip meg lett állítva. Megérkeztek a selejtező jelentkezői és a mentorok, ami annyit jelentett, hogy kezdődik az adás. Egész jól elvoltam az adás ideje alatt. Adam egy percre sem hagyott magamra. Folyamatosan, megállás nélkül röhögtettük egymást. Olyan jól éreztem magam vele, mint még a suliban. A folyosón egymást lökdösve haladtunk végig.
- Szent a béke ?- kérdezte mosolyogva a recepciós csaj.
- Igen, megbeszéltük.- felelte Adam.
- Szívesen beszélgetnék még, de sietnem kéne. Öcsémék itthon vannak és még alig volt alkalmam beszélgetni velük.
- Oké, menj csak. Holnap találkozunk.- mosolygott rám Adam.
- Egész biztos.- kacsintottam rá, majd elköszöntem tőlük és szaladtam a kocsimig. Hazáig meg sem álltam. Sietősen behajtottam a garázsba. Kiugrottam a kocsiból és rohantam befelé. Szinte beestem az ajtón.
- Na, mi ez a nagy sietség ?- mosolygott rám Dave miközben felállt és elindult felém.
- Hozzátok sietek te segg.- röhögtem miközben alaposan megszorongattam a majd' egy fejjel magasabb öcsémet.
- Ráértél volna. Nem megyünk sehová.- vigyorgott, de nekem gyanús volt.
- Hogy érted, hogy nem mentek sehová ?- toltam el kicsit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Vissza költöztünk a városba. Csak mi ketten.- biccentett a kanapén ülő barátnője felé.
- Ez nem lehet igaz ! Mondd, hogy nem csak húzod az agyamat !- parancsoltam rá.
- Nem hülyítelek. Komolyan mondtam !- felelte. Ölelgettem néhány percig, majd felrángattam Sky-t a kanapéról és őt is rendesen megnyomorgattam. Éljen a családi szeretet.
- Ti tényleg ikrek vagytok !- mutatott Alexisra és rám.- Mindketten agyon ölelgettetek minket.- röhögött. Elújságolták, hogy apunak van egy nagyon rendes barátnője. Ha minden rendben megy akkor majd elhozza bemutatni. Őszintén örültem neki, hogy nem hagyták egyedül őt. Elbeszélgettük rendesen az időt. Tíz óra után indultunk el lefeküdni. Bementem a szobámba, majd forgolódtam egy ideig. Sehogy sem sikerült elaludni. Halkan átsétáltam Harry szobájába. A terv tökéletes volt. Besettenkedek és lefekszek mellé, hátha sikerül elaludni. Egészen jól haladtam a megvalósításban, teljesen addig, amíg meg nem botlottam valamiben, aminek következtében óriásit zúgtam. A koppanásra az ágyon szunyókáló barátom rögtön felébredt. Felkapcsolta a kislámpát és egy ideig csak nézett rám, majd megszólalt.
- Elmesélnéd nekem azt, hogy mit keresel a padlómon ? -próbálta komolyan mondani, de amikor a padlós részhez ért, elröhögte magát.
- Be akartam osonni, de elkozmáltam.- magyarázkodtam.
- Na és miért kell kommandósat játszani éjszaka ?- mosolygott szemtelenül.
- Mert tudtam, hogy alszol, és nem akartalak felkelteni.- ismertem be.
- Hát jó, akkor gyere.-nyújtotta a kezét és felállított, majd leültünk az ágy szélére.
- Egyébként jól vagy ?- fordította komolyra a szót.
- Kicsit fáradt vagyok, aludni szeretnék.- mondtam. Csak bólintott és nem sokkal később már mindketten aludtunk. Összebújva.