Végzet vagy kezdet (11. rész)

Egyre hangosodtak a léptek, de nem néztünk hátra. Megvártuk még mellénk ér, ma egyáltalán hozzánk igyekezett. Amikor leült mellém, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
- Mit keresel itt ?- kérdeztem keserédes mosollyal.
- Nem tudtam otthon maradni. Utánad kellett jönnöm.- felelte halvány mosollyal.
- Eljöttél Niall-től, hogy itt lehess mellettem ?- kérdeztem könnyezve a boldogságtól és a fájdalomtól egyszerre.
- Persze, hisz megígértem!- ölelt szorosan magához az ikertesóm. Komolyan nem tudom, mi történt volna, ha nem jönnek utánam. Talán hülyeséget csinálok. Annyira kedvesek voltak a csajok, hogy mind ketten a barátjuk mellől jöttek el azért, hogy megvédjenek saját magamtól. Jól esik, de nem szeretnék önző lenni.
- Muszáj aludnod, különben nem bírsz ébren lenni a bulin.- simította meg a karom Sky. Még ha akarnám sem tudnám kihagyni ezt a bulit.- Mit szólnál hozzá, ha lelépnénk hozzátok, behúzódnánk a szobádba és filmeznénk ameddig be nem alszunk?- mosolygott rám. Rögtön beleegyeztem. Mert legalább Dave és Niall nyugodtak lehetnek, hogy nem történik semmi a lányokkal, a lányok pedig biztosan tudják, hogy nem művelek semmit. Egy kihalt forgalmú mellékút közepén sétáltunk hazafelé. Furcsa, de a lányoknak sikerült megnevettetniük engem. Persze fáj, hogy valószínűleg elveszítettem Harry-t, de ez nem csak az én hibám. Mikor beértünk a házba, mindenhol sötét volt, egyetlen szobát kivéve. Igen, Harry szobája volt az egyetlen fényben úszó helyiség a házban. Sky ment elől, és úgy döntött, hallgatózunk. Telefonált valakivel, mert összefüggéstelen volt a szöveg amit hallottunk. Olyan imádni valóan és nyájasan beszélt, mint velem szokott. Csodás, még ki sem dobott hivatalosan, már is keresi az utánpótlást ? Na szép. Nem akartam többet hallani ezért elindultam a szobám felé, a csajok pedig követtek. Sorra kezdtük nézni a jobbnál jobb filmeket. Na jó, akadt néhány silány próbálkozás is. Azokon jót röhögtünk. Hajnali 3 felé elnyomott az álom mindannyiunkat. Délben keltünk fel. Rendbe szedtük magunkat és nekiláttunk a buliszervezésnek. Alexis társaságában a közeli plázába mentünk, beszereztünk bulihoz méltó mennyiségű üdítőt és alkoholt, nem kevés nasit és műanyag poharakat és tányérokat. Semmi kedvem a buli után összetört étkészletet sepregetni. Miután mindent becuccoltunk a csomagtartóba, sikerült hazaérni. Vagyis Dave-ékhez haza. Bepakoltunk a rendesen telezsúfolt kocsiból. Mindent a helyére tettünk. Értékeket elzár, törékeny dolgok bezár, hálószoba kulcsra zár. Így buliképessé vált a terep. Az udvarra kivittünk néhány asztalt, arra pakoltunk kaját, meg innivalót. Tettünk ki poharakat és tányérokat. Válogattunk zenét is, telepítettünk egy keverőprogramot a gépre, hogy ne csak monoton ritmusban végigmenjen, mert az unalmas. Amikor már kezdett sötétedni Sky hazazavart minket átöltözni, és amúgy is a fiúk még ott sem voltak. Otthon a gardróbomban, egy szál fehérneműben ácsorogva felidéztem magamban amit Sky mondott. "Semmi tornacipő, hanem magassarkú! Valami csini felső, és egy gatyó, ennyire kell csak kiöltöznötök." Hát jó, azt hiszem teljesítettem. Itt  az eredmény:

Mikor kész lettem, Alexis a nyakamba ugrott és suttogva közölte, hogy ha Harry így meglát, tuti, hogy térdre borul előttem.
- Na persze. Mint ha valaha is érdekelte volna, hogy mi van rajtam.- motyogtam rosszallóan.
- Az jobban érdekelte, mit vehet le rólad.- egészített ki Lexi bólogatva. Sürgettük a fiúkat, majd mire mindenki készen állt, elindultunk gyalog. Harry egyszer sem került mellém, amit kicsit sem furcsálltam. Végig Zayn társaságában sétáltam, aki észrevette, hogy mi a helyzet.
- Figyelj, nem rossz srác. Csak tartani kell vele a lépést.- sutyorogta, hogy a többiek ne hallják.
- Egy ideig tartottam is. De aztán nem rántott magával és nem bírtam tovább az iramot.- vallottam be.
- Remélem ebből is kilábaltok.- mosolygott rám, majd odaértünk a házhoz, ahol már elszabadult a pokol. Nem csak a One Direction volt itt. Számos más híresség is látható volt. Többek között, Taylor Swift. Jaj ne. Amint megláttam, megragadtam Zayn karját és odarántottam magamhoz.
- Nézz arra! Na, most már tuti, hogy nem lábalunk ki.- mondtam remegő hanggal.
- Bakker, ez tényleg nem kecsegtet sok jóval. Nagyon haragudnék Hazz-ra, ha miatta eldobna magától, újra.- biccentett a poharát szorongató Taylor felé.
- Nem lenne szabad haragudnod emiatt rá.- ingattam a fejemet. Sky mellettem termett és húzott magával, azzal az indokkal, hogy táncolni akar. Lexi is az áldozatául esett. Ő is jöhetett táncolni. Pont úgy álltunk, hogy ha balra néztem, ráláttam Harry-re. Egy bacardi-s üveg volt a kezében, majdnem tele. Szemezni kezdtünk, amit a lányok észre vettek és direkt úgy fordultak, hogy könnyebb dolgom legyen.A második szám közepénél Swift odatipegett Hazza-hoz és mosolyogva magyarázni kezdett neki valamit, majd átkarolta a derekát. Harry mosolyogva ingatta a fejét és mondott neki valamit. A történet további részét nem láttam, mert felrohantam a tetőteraszra. Nézelődtem fentről, ahonnan szinte az egész udvarra ráláttam.
- Te meg mit művelsz idefenn?- kérdezte mosolyogva Liam.
- Gondoltam, feljövök ide. Itt nem látom Harry új románcát.- feleltem kissé gúnyos hangon.
- Figyelj rám. Őszinte embernek ismertél meg ?- fordított szembe magával.
- Igen, teljes mértékben!- válaszoltam rögtön a hihetetlen kérdésére. Hogyne lenne őszinte?! Ő a legőszintébb ember akit ismerek.
- Akkor el kell hinned, amit most mondok!- közölte.- Pontosan idézem azt, amit Harry mondott Taylornak. "Nem volt elég, hogy egyszer elküldtelek? Most pedig kihasználod, hogy labilis a kapcsolatom? Szánalmas vagy!"- idézte, mire a megkönnyebbüléstől szinte összerogytam.
- Liam, imádlak !!- ölelgettem szorosan.- Ha ezt nem mondod el, akkor tuti, hogy soha többé nem szólnék Hazz-hoz. Köszönöm!- mosolyogtam rá.
- Na akkor mire vársz? Keresd meg!- adta ki az utasítást, majd követett miközben lefelé haladtam a teraszról. Nem láttam sehol Harry-t a házban, viszont Louist megtaláltam.
- Pont téged kereslek!- jelentette be.
- Hol van Harry ?- kérdeztem.
- Gyere utánam !- mondta, mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet és megragadva a csuklómat maga után rántott. Egészen az udvarig. A ház körülbelül lépcsőfoknyival feljebb van, mint az udvar, ezért van egy kis lépcső. Ez előtt rengetegen álltak. Őszintén nem értettem.
- Louis, mi folyik itt?- rángattam meg a karját.
- Megtudod, azonnal. Csak légy egy kicsit türelemmel.- ahogy ezt kimondta, a szám ami éppen ment, véget ért, de nem jött a következő. Harry elősétált a házból, egyetlen mikrofonnal a kezében, és a lépcső tetején megállt.
- Oké. Szóval, gondoltam, kaptok egy kis élő műsort. Az igazság az, hogy rosszat tettem és barom voltam. Megígértem neked, hogy vigyázok majd rád. De nem foglalkoztam veled eleget, nem mondtam mindig, hogy szeretlek és ez a másik dolog, most minden összejött. Annyit szeretnék még kinyögni, hogy ha megbocsájtani már nem tudsz, legalább tudd, hogy megbántam mindent, amit rosszul csináltam.- mondta, majd pásztázni kezdte az első sort, végül megállapodott rajtam.- Nagyon szeretlek.- nézett mélyen a szemembe, majd lehajtotta a fejét. Elkezdődött a zenei alap, a Gotta Be You alapja. Komolyan végigénekelte, csak azért, hogy ne haragudjak rá. A szám utolsó sora után lesétált a lépcsőn és megállt előttem.
- Meg tudsz bocsájtani nekem ? Tudom, hogy birka voltam.- mondta, őszinte reménnyel az arcán.
- Hogy meg tudok-e bocsájtani?- kérdeztem vissza, mire halvány félelem ült ki az arcára.- Még szép, sajnálom, hogy túlreagáltam.- mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Olyan tapsot kaptunk, mintha minimum összeházasodtunk volna.
- Szeretlek!- suttogtam, miközben a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Nem volt még alkalmam mondani, de gyönyörű vagy ma este is. Szabad egy táncra, hölgyem ?- mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amint felcsendült egy lassú szám. A vállára hajtottam a fejem és úgy táncoltunk.
- Soha többé nem hagyom, hogy közénk álljon bármi!- mondtam a lehető leghalkabban. Válaszképp kicsit közelebb húzott magához. Jól esett a közelsége. Újra éreztem az illatát, az érintését és ami a legjobb a csókját. Miután a szám véget ért, rákulcsoltam az ujjaimat az övéire és húztam magam után, egyenesen befelé. Rögtön kiszúrtam a társaságunkat. Az emberek között szlalomozva odaszaladtunk hozzájuk. Louis mosolyogva nézte az összekulcsolt ujjainkat.
- Feladat teljesítve!- pacsizott össze Lexivel, majd Harryvel, és egyenként mindenkivel.
- Mi? Ti ezt előre kiterveltétek?- kapkodtam a tekintetemet.
- Amint leléptél az éjszaka közepén, Harry szólt nekem, én felkeltettem a többieket és kitaláltuk ezt az egészet. Tudtam, hogy ha valahogy lehet, akkor biztosan így fogunk hatni a lelkedre.- simította meg a vállamat Alexis.
- Köszönöm..-rápillantottam Harryre és kijavítottam magam.- Köszönjük, hogy segítettetek.- néztem végig a társaságon. A különböző ízesítésű bacardikat a magasba emelve koccintottunk. Hogy mire? Fogalmam sincs. Talán, a társaságra, vagy arra, hogy Harry ismét visszaszerzett. Az este hátralévő része tökéletes volt. Táncoltam mindenkivel, beleértve aput és Natalia-t is. Otthon mondta Zayn, hogy miután Taylor végignézte a békülős csókunkat, fogta magát és lelépett. Nem vagyok rossz indulatú, de ezt tudva kicsit megnyugodtam. A megérdemelt helyemen aludhattam ma este. Harry karjai közt.