- Ne a mellettünk lévőt, nincsenek hangszigetelve a szobák.- röhögött Harry, én pedig helyeseltem mosolyogva.
- El ne képzeljétek, hogy majd hangoskodtok!- oltott le minket Niall.
- Majd befogjuk egymás száját.- tanácsoltam. Odahajolt hozzám, majd sutyorogni kezdett a fülembe, mire vadalma módra vigyorogtam. Hosszasan tanakodtunk, végül megszületett az eredmény. Egyre közeledett a gép leszállási időpontja, úgyhogy a többiek nekiálltak főzni, mi, Harryvel édes kettesben kimentünk a reptérre. Kb. negyed óra múlva leszállt a gép, és a leszálló emberek kikerültek minket. Harry folyamatosan az arcomat pásztázta.
- Hé, mi a baj? Nem szeretnél találkozni velük?- nézett mélyen a szemembe.
- De szeretnék, csak félek.- magyaráztam ki magam.
- Mégis mitől, hogy olyan lesz mint Carla?- fintorgott a név kiejtése közben.
- Nem, inkább attól, hogy nem fog kedvelni. Nem szeretném aput választás elé állítani.- motyogtam.
- Ettől nem kell tartanod, téged nehéz nem kedvelni.- felelte mosolyogva, majd magához ölelt. Hatalmába kerített az az érzés, ami mindig, akárhányszor megölel. Határtalan biztonság, semmi probléma.
- Nézz jobbra!- utasított. Engedelmeskedtem, és akkor megpillantottam őket. Feltűnően szép nő, sötétbarna, enyhén göndör hajjal és kék szemekkel.
- Szaladj!- suttogta, majd elengedett. Nem kellett kétszer kérni. Rohantam át az emberek között. Hónapok után újra láthattam aput.
- Kicsim!- mosolygott apu, miközben a fejemet a vállába fúrtam és úgy öleltem.
- Annyira hiányoztál!- közöltem vele, már majdnem sírva.
- Te is nekem kislányom.- puszilt homlokon. Ahogy felnéztem rá, egy lopott pillantást vetettem újra a barátnőjére. Értette a célzást.- Tori, ő itt a barátnőm, Natalia. Natalia, ő a legidősebb lányom, Victoria.- mosolygott.
- Nagyon örülök.- üdvözöltem két puszival.
- Én is, nagyon örvendek, annyit mesélt rólad édesapád. Említette, hogy szép vagy, de azt nem, hogy ennyire.- mosolygott. Láttam rajta, hogy őszinte. Tuti, hogy imádni fogom. Várjunk, miről beszélek, már is imádom. Ekkor odaért hozzánk Hazz is.
- Üdv David.- fogott kezet apámmal.
- Szia!- mosolygott rá. Annyira jó, hogy apu ennyire csípi a srácokat.
- Natalia, ő a barátom, Harry. Harry, ő Natalia.- mutattam be őket egymásnak. Puszival üdvözölték egymást. Elindultunk a kocsihoz, elővettem a slusszkulcsot, mert Harry a csomagokat hozta. Miután becuccoltunk a csomagtartóba és elhelyezkedtünk, elindultunk. Bebizonyosodott út közben, hogy Natalia egy kicsit sem hasonlít Carla-ra. Az a banya folyton szapulta a vezetési stílusomat, Natalia pedig nyugodtan ült apu mellett, nem szólt be. Egyébként elég sok dolgot megtudtam róla. Apu cége társvállalkozója. Egy meeting után kezdtek el beszélgetni. Tiszta édesek. A garázsban leparkoltam, Harry pedig bevitte a csomagokat. Alexis megölelgette aput, aztán ő is ugyan úgy köszöntötte Natalia-t, mint én. Sky és Lexi társaságában a konyhából kipakoltunk az étkező asztalra, amíg a többiek a nappaliban beszélgettek.
- Tori!- szólított meg Sky, miközben az evőeszközöket raktam szét.
- Igen ?- jeleztem, hogy figyelek.
- Harry szakított Taylorral ? Mert, eddig ő turnézni volt, de most hamarosan hazajön.- suttogta Sky.
- Basszus. Szerintem nem !- roskadtam le egy székre.- Mi lesz, ha Taylort válassza helyettem ? Akkor mehetek csövezni apuékhoz németbe.- könyökömön támaszkodva beletúrtam a hajamba.
- Ha te mész, megyek én is !- jelentette ki Lex.
- Az kizárt, neked itt a helyed Niall mellett!- tiltakoztam. Hamar parázsvita alakult ki köztünk amit Sky oszlatott el.
- Lányok, nyugi! Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra. Nem hiszem, hogy őt választaná, hisz szeret téged, Tori!- simította meg a vállam Sky. Feltápászkodtam a székről és széttártam a karomat, ami annyit jelentett, hogy csoportos ölelést akarok.
- Csajok, mi lenne velem nélkületek?!- sóhajtottam.
- És velem mi lenne nélküled ?- támaszkodott az ajtóban Harry mosolyogva.
- Lenne egy másik barátnőd, valószínűleg.- feleltem a szerintem eléggé ésszerű választ. Ezzel lemostam az arcáról a mosolyt. Szó nélkül kiment az étkezőből.
- Tori, ezt most muszáj volt ?- ingatta a fejét rosszallóan Lexi.
- Tiltakozhatott volna. De nem tette.- szomorodtam el. Szó nélkül elindultam a bejárati ajtó felé.
- Hová mész ?- kérdezte Sky.
- Sétálok egyet.- feleltem, már a nyitott ajtóban.Kiléptem rajta, és tudtam hová akarok menni. Egy kis séta után kiértem a tengerpartra. A homokba érve levettem a tangapapucsomat, és azzal a kezemben elindultam a víz mentén. Lágy szellő lebegtette a hajamat, a napsugarak mégis égették a bőrömet. Magamon éreztem rengeteg pillantást. A srácokét, akik azon agyaltak, hogy miért vagyok szomorú. A lányokét, akik nem értették, miért egy ilyen lányt néz helyettük a parton minden fiú. Szembe jött velem egy fiatal pár, olyasmi korúak mint én. Mivel túl közel jártak már, amikor észrevettek, nem tudtak kikerülni, csak a magasba emelték összekulcsolt ujjaikat, így át tudtam bújni alatta. Ameddig láttak mosolyogtam. De utána rosszabbul éreztem magam, mint eddig. Mindenki boldog körülöttem, de én még sem tudok mosolyogni. Amit hónapok óta építgettem Harry-vel, összedőlni látszik. Ezt nem csak azért gondoltam, hogy legyen okom dünnyögni. Ha máskor kérdezte volna meg azt amit most, és ezt válaszoltam volna, akkor magához ölelne, és a fülembe suttogná, hogy tévedek, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Szó nélkül hagyta a válaszomat, és kiment a szobából. Talán igazam lesz Taylorral kapcsolatban. Hiszen sokkal csinosabb nálam, van hírneve és veszett jól mutatnának együtt. Én pedig abszolút más stílus vagyok, nem igazán hordok olyan ruhákat amik kihangsúlyozzák az alakomat, egy senki vagyok és teljesen más világ vagyok, mint Harry. Az érzéseimen kívül semmi sem köt hozzá. Ilyen, és ehhez hasonló gondolataimba merülve azon kaptam magam, hogy folynak a könnyeim. Leültem törökülésbe a puha homokba és zokogni kezdtem. Nem szokásom, de most úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból. Egyszer csak valami beárnyékolt engem. Felnéztem és egy lányt láttam meg.
- Szia, ne haragudj, nem szeretnék tolakodó lenni. De látom, hogy sírsz. Segíthetek valamiben?- kérdezte kedvesen.
- Szia, nem hiszem, hogy tudsz segíteni.- szipogtam.
- Leülhetek azért ?- félve nézett rám, mire magam mellé mutattam, jelezve, hogy nincs ellenemre.- Elmondod mi a baj?- nézett rám néhány perc múlva.
- Az elejétől kell kezdenem, hogy megérthesd.- bólintott és figyelmesen hallgatott.- Szóval, egyszer megismertem egy srácot, elhívott magához a a húgommal és a legjobb barátnőmmel együtt. Fűzött egy ideig. Aztán végül is megcsókolt. Teljesen abban a reményben voltam, hogy összejövünk. Másnap hazavittek minket a haverjaival. az egyik haverja pedig húgommal jött össze. Mi, a barátnőmmel leléptünk ide, a tengerpartra, hogy tudjanak beszélgetni. Közben felhívtam a srácot, akivel alakulóban voltunk. De kinyomott. Végül megtudtam, hogy egy másik csajjal kavar egy jó ideje. Minden olyan gyorsan történt, mert összejöttem a legjobb barátjával, de nem tartott sokáig, mert a srác újra belém szeretett, vagy mi. Úgyhogy zöld utat kaptunk. Hónapokig minden jól ment. De most rájöttem, hogy nem is koppintotta le a másik lányt, mert elutazott és nem tartották a kapcsolatot. Barátnőmmel meg nővéremmel ma beszélgettünk, és kisegítettek egy rossz gondolatmenetből, amire feltettem a költői kérdést, hogy mi lenne velem nélkülük. A barátom hallotta, mert ott állt az ajtóban, és feltette nekem ezt a kérdést, amire azt válaszoltam, hogy semmi, lenne másik barátnője. Nos, más esetben magához rántott volna, és letagadná, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Megfordult és kiment a szobából. A lány, akit említettem, hogy kavartak. Mostanában ér majd haza az utazásáról, és attól tartok, hogy felkeresi a barátomat. Tudni illik, ő sokkal csinosabb nálam, és teljesen összeillenek. Engem pedig semmi hasonlóság sem köt a sráchoz. Ennyi lenne a történetem.- mondtam.
- Sajnálom. Szerintem téged választ majd. Ha mégsem, akkor az egy jel, hogy meg sem érdemel.- simította meg a vállamat a kedves társaságom. - Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Ráébresztettél valamire. Én is a barátommal veszekedtem. Azon kaptunk össze, hogy a haverjaival meccsre akarnak majd menni. Most, hogy tudom a történetedet, eltörpül a vitánk mellette. Azt hiszem, most átmegyek hozzá, és bocsánatot kérek tőle. Látjuk még egymást ?- kérdezte halvány mosollyal.
- Várj, van nálad telefon ?- tettem fel a sablonkérdést.
- Persze.
- Megadom a számom, majd felhívsz és találkozunk. Szívesen bemutatnálak az ikertesómnak. Szerintem ő is megkedvelne.- mosolyogtam rá a könnyeim mögött.
- Rendben, diktáld...- mondta, majd erősen gondolkodott a nevemen. Hupsz, elfelejtettem megmondani.
- A nevem Victoria, de mindenki csak Torinak hív.- közöltem, majd bepötyögtette a telefonszámhoz a nevemet is. Megcsörgetett.- Hogyan menthetlek ?-kérdeztem.
- Angela. Angela Williams.- felelte.
- Tori Smith.- mondtam, kiegészítve az előbbi név ismertetést.
- Rendben, akkor majd hívlak és egyeztetünk. Sok sikert. Szia- köszönt el. Majd szó szerint elrohant az egyik irányba. A démonjaim visszatértek miután magamra maradtam újra. Azon gondolkodtam, hogy egy magasabb szikláról a vízbe vetem magamat, de ekkor megszólalt a telefonom. Alexis volt az, úgyhogy felvettem.
- Hol vagy ?- tette fel a kérdést köszönés nélkül.
- Neked is szia. Miért ?- kérdeztem vissza.
- Jó bocsi, csak tiszta ideg vagyok már. A drága barátodnak fel sem tűnik, hogy nem látott már kb. 3 órája.
- Ha érdeklődik felőlem, akkor csörgess és hazamegyek. Ha 9-ig nem tűnik neki fel akkor kérdezd meg Sky-t, hogy csövezhetek-e ma este náluk.- kértem meg.
- Oké, meglesz. Vigyázz magadra.-felelte, majd letette a telefont. Felálltam a homokból, majd elindultam a város felé. Egy csendes részen sétálgattam. Beszaladtam egy közértbe, vettem magamnak egy kólát és egy csokit. Micsoda egészséges életmód. Fél tízkor még kint kóvályogtam L.A. külvárosában. Nem vágytam társaságra. Volt időm mindent átgondolni. Sokszor eszembe jutott anyu. A ballagásunk után néhány héttel meghalt. Nem láthatta az első gimis bizonyítványomat. Nem öltöztethetett be hercegnőnek a sulibálokra. Azon rágódtam, hogy ha még élne, akkor mit szólna ahhoz, ha tudná, hogy egyedül kint csavargok fél tíz után. Talán akkor óvva intett volna. Beszélgettünk volna arról, hogy megérdemel-e Harry még egy esélyt. Fájó szívvel gondoltam vissza rá. Amikor örömkönnyekkel mosolygott ránk a ballagás napján. Emlékszem a temetésére. Ott álltam a nyitott koporsója előtt. Néztem a fehér orcáját. Keservesen sírni kezdtem. A szertartás alatt Dave átölelt, mert nem bírtam nézni. Ő is sírt, de fiú lévén megpróbált erős maradni. Mire feleszméltem a fájdalmas emlékeken való gondolkodásból, észrevettem, hogy 11 óra múlt. Úgy döntöttem, hazaballagok. Otthon egy villany sem égett. Beosontam a házba, végig a folyosón, fel a lépcsőn és be a szobámba. Ott felvettem egy hosszú nadrágot és egy vékony kapucnis pulcsit. Kiültem a teraszra és a csillagokat bámultam egy ideig.
- Miért tűntél úgy el?- szólt hozzám egy rekedtes hang. Tudtam, hogy kihez tartozik. Rögtön könny szökött a szemembe.
- Mert furcsán reagáltál.- válaszoltam kurtán.
- Hogyan kellett volna reagálnom?- kérdezte enyhén ingerült hangon.
- Lássuk csak, ha máskor kérdezted volna ezt, és én ugyan így válaszolok, te magadhoz húzol, és letagadod, mondván: megígérted, hogy vigyázol rám.- felálltam a székről és lehajtott fejjel beindultam a szobámba, de visszarántotta a kezemet.
- Ez az egyetlen indokod ?- nézett rám félig felvont szemöldökkel.
- Tudod, nagyon szeretlek. Azért léptem le, hátha észreveszed, hogy valami bánt.
- Gyenge próbálkozás.- felelte flegmán.
- Tudod mit ?- kérdeztem
- Na mit ?- kérdezett vissza.
- Inkább dobj most, hogy csak én hallom. Akkor boldog lehetsz Taylor mellet. Nincs szükséged konfliktusra a tökéletes lánnyal egy olyan jelentéktelen senki miatt, mint én. Nemde ?- folyt végig az arcomon az első könnycsepp.
- Te tiszta hülye vagy!- mondta a szemét forgatva.
- Köszönök mindent!- feleltem, már bőgve. Kikerültem és végigszaladtam a szobámon. Meg sem álltam a bejárati ajtóig. Újra útra keltem. Ugyan az volt az úti-cél. A tengerpart. A sötétségben nem láttam sok embert. Csak néhány fiatalt. Valószínűleg beach-party volt. Leültem a homokba. Néhány perc múlva lépteket hallottam.
- Mit keresel itt?- kérdezte Sky aggodalmas hangon. Majd leült mellém és meglátta a szétbőgött fejemet.
- Elkezdett hidegen viselkedni velem. Felajánlottam, hogy dobjon mielőtt Tay hazaér. Akkor nem lesz semmi konfliktusa a tökéletes lánnyal miattam. Erre annyit mondott, hogy hülye vagyok. Megköszöntem mindent és kikerültem, most pedig itt vagyok.
- Beszéltem vele. Ő mondta, hogy én biztosan tudom, hol keresselek. Végül is, igaza volt.- simogatta a vállamat.
- Nekem már nincs jövőm ebben a városban. Sem ezen a világon.- motyogtam.
- Na ezt most azonnal hagyd abba. Egy srác sem ér ennyit.- oktatott ki.
- De szeretem, azt akarom, hogy boldog legyen, bármi áron.- kiáltottam fel, majd hanyatt dőltem a homokban.
- Veled lehetne a legboldogabb. Csak ezt nem veszi észre.- suttogta.
- Ha nem tud megtartani, el kell engednie.- feleltem határozottan. Lépteket hallottam újra, de egészen távolról.- Hallottad Sky ?- kérdeztem.
- Igen, hallottam.
- Üdv David.- fogott kezet apámmal.
- Szia!- mosolygott rá. Annyira jó, hogy apu ennyire csípi a srácokat.
- Natalia, ő a barátom, Harry. Harry, ő Natalia.- mutattam be őket egymásnak. Puszival üdvözölték egymást. Elindultunk a kocsihoz, elővettem a slusszkulcsot, mert Harry a csomagokat hozta. Miután becuccoltunk a csomagtartóba és elhelyezkedtünk, elindultunk. Bebizonyosodott út közben, hogy Natalia egy kicsit sem hasonlít Carla-ra. Az a banya folyton szapulta a vezetési stílusomat, Natalia pedig nyugodtan ült apu mellett, nem szólt be. Egyébként elég sok dolgot megtudtam róla. Apu cége társvállalkozója. Egy meeting után kezdtek el beszélgetni. Tiszta édesek. A garázsban leparkoltam, Harry pedig bevitte a csomagokat. Alexis megölelgette aput, aztán ő is ugyan úgy köszöntötte Natalia-t, mint én. Sky és Lexi társaságában a konyhából kipakoltunk az étkező asztalra, amíg a többiek a nappaliban beszélgettek.
- Tori!- szólított meg Sky, miközben az evőeszközöket raktam szét.
- Igen ?- jeleztem, hogy figyelek.
- Harry szakított Taylorral ? Mert, eddig ő turnézni volt, de most hamarosan hazajön.- suttogta Sky.
- Basszus. Szerintem nem !- roskadtam le egy székre.- Mi lesz, ha Taylort válassza helyettem ? Akkor mehetek csövezni apuékhoz németbe.- könyökömön támaszkodva beletúrtam a hajamba.
- Ha te mész, megyek én is !- jelentette ki Lex.
- Az kizárt, neked itt a helyed Niall mellett!- tiltakoztam. Hamar parázsvita alakult ki köztünk amit Sky oszlatott el.
- Lányok, nyugi! Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra. Nem hiszem, hogy őt választaná, hisz szeret téged, Tori!- simította meg a vállam Sky. Feltápászkodtam a székről és széttártam a karomat, ami annyit jelentett, hogy csoportos ölelést akarok.
- Csajok, mi lenne velem nélkületek?!- sóhajtottam.
- És velem mi lenne nélküled ?- támaszkodott az ajtóban Harry mosolyogva.
- Lenne egy másik barátnőd, valószínűleg.- feleltem a szerintem eléggé ésszerű választ. Ezzel lemostam az arcáról a mosolyt. Szó nélkül kiment az étkezőből.
- Tori, ezt most muszáj volt ?- ingatta a fejét rosszallóan Lexi.
- Tiltakozhatott volna. De nem tette.- szomorodtam el. Szó nélkül elindultam a bejárati ajtó felé.
- Hová mész ?- kérdezte Sky.
- Sétálok egyet.- feleltem, már a nyitott ajtóban.Kiléptem rajta, és tudtam hová akarok menni. Egy kis séta után kiértem a tengerpartra. A homokba érve levettem a tangapapucsomat, és azzal a kezemben elindultam a víz mentén. Lágy szellő lebegtette a hajamat, a napsugarak mégis égették a bőrömet. Magamon éreztem rengeteg pillantást. A srácokét, akik azon agyaltak, hogy miért vagyok szomorú. A lányokét, akik nem értették, miért egy ilyen lányt néz helyettük a parton minden fiú. Szembe jött velem egy fiatal pár, olyasmi korúak mint én. Mivel túl közel jártak már, amikor észrevettek, nem tudtak kikerülni, csak a magasba emelték összekulcsolt ujjaikat, így át tudtam bújni alatta. Ameddig láttak mosolyogtam. De utána rosszabbul éreztem magam, mint eddig. Mindenki boldog körülöttem, de én még sem tudok mosolyogni. Amit hónapok óta építgettem Harry-vel, összedőlni látszik. Ezt nem csak azért gondoltam, hogy legyen okom dünnyögni. Ha máskor kérdezte volna meg azt amit most, és ezt válaszoltam volna, akkor magához ölelne, és a fülembe suttogná, hogy tévedek, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Szó nélkül hagyta a válaszomat, és kiment a szobából. Talán igazam lesz Taylorral kapcsolatban. Hiszen sokkal csinosabb nálam, van hírneve és veszett jól mutatnának együtt. Én pedig abszolút más stílus vagyok, nem igazán hordok olyan ruhákat amik kihangsúlyozzák az alakomat, egy senki vagyok és teljesen más világ vagyok, mint Harry. Az érzéseimen kívül semmi sem köt hozzá. Ilyen, és ehhez hasonló gondolataimba merülve azon kaptam magam, hogy folynak a könnyeim. Leültem törökülésbe a puha homokba és zokogni kezdtem. Nem szokásom, de most úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból. Egyszer csak valami beárnyékolt engem. Felnéztem és egy lányt láttam meg.
- Szia, ne haragudj, nem szeretnék tolakodó lenni. De látom, hogy sírsz. Segíthetek valamiben?- kérdezte kedvesen.
- Szia, nem hiszem, hogy tudsz segíteni.- szipogtam.
- Leülhetek azért ?- félve nézett rám, mire magam mellé mutattam, jelezve, hogy nincs ellenemre.- Elmondod mi a baj?- nézett rám néhány perc múlva.
- Az elejétől kell kezdenem, hogy megérthesd.- bólintott és figyelmesen hallgatott.- Szóval, egyszer megismertem egy srácot, elhívott magához a a húgommal és a legjobb barátnőmmel együtt. Fűzött egy ideig. Aztán végül is megcsókolt. Teljesen abban a reményben voltam, hogy összejövünk. Másnap hazavittek minket a haverjaival. az egyik haverja pedig húgommal jött össze. Mi, a barátnőmmel leléptünk ide, a tengerpartra, hogy tudjanak beszélgetni. Közben felhívtam a srácot, akivel alakulóban voltunk. De kinyomott. Végül megtudtam, hogy egy másik csajjal kavar egy jó ideje. Minden olyan gyorsan történt, mert összejöttem a legjobb barátjával, de nem tartott sokáig, mert a srác újra belém szeretett, vagy mi. Úgyhogy zöld utat kaptunk. Hónapokig minden jól ment. De most rájöttem, hogy nem is koppintotta le a másik lányt, mert elutazott és nem tartották a kapcsolatot. Barátnőmmel meg nővéremmel ma beszélgettünk, és kisegítettek egy rossz gondolatmenetből, amire feltettem a költői kérdést, hogy mi lenne velem nélkülük. A barátom hallotta, mert ott állt az ajtóban, és feltette nekem ezt a kérdést, amire azt válaszoltam, hogy semmi, lenne másik barátnője. Nos, más esetben magához rántott volna, és letagadná, mert megígérte, hogy vigyáz rám. De nem tette. Megfordult és kiment a szobából. A lány, akit említettem, hogy kavartak. Mostanában ér majd haza az utazásáról, és attól tartok, hogy felkeresi a barátomat. Tudni illik, ő sokkal csinosabb nálam, és teljesen összeillenek. Engem pedig semmi hasonlóság sem köt a sráchoz. Ennyi lenne a történetem.- mondtam.
- Sajnálom. Szerintem téged választ majd. Ha mégsem, akkor az egy jel, hogy meg sem érdemel.- simította meg a vállamat a kedves társaságom. - Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Ráébresztettél valamire. Én is a barátommal veszekedtem. Azon kaptunk össze, hogy a haverjaival meccsre akarnak majd menni. Most, hogy tudom a történetedet, eltörpül a vitánk mellette. Azt hiszem, most átmegyek hozzá, és bocsánatot kérek tőle. Látjuk még egymást ?- kérdezte halvány mosollyal.
- Várj, van nálad telefon ?- tettem fel a sablonkérdést.
- Persze.
- Megadom a számom, majd felhívsz és találkozunk. Szívesen bemutatnálak az ikertesómnak. Szerintem ő is megkedvelne.- mosolyogtam rá a könnyeim mögött.
- Rendben, diktáld...- mondta, majd erősen gondolkodott a nevemen. Hupsz, elfelejtettem megmondani.
- A nevem Victoria, de mindenki csak Torinak hív.- közöltem, majd bepötyögtette a telefonszámhoz a nevemet is. Megcsörgetett.- Hogyan menthetlek ?-kérdeztem.
- Angela. Angela Williams.- felelte.
- Tori Smith.- mondtam, kiegészítve az előbbi név ismertetést.
- Rendben, akkor majd hívlak és egyeztetünk. Sok sikert. Szia- köszönt el. Majd szó szerint elrohant az egyik irányba. A démonjaim visszatértek miután magamra maradtam újra. Azon gondolkodtam, hogy egy magasabb szikláról a vízbe vetem magamat, de ekkor megszólalt a telefonom. Alexis volt az, úgyhogy felvettem.
- Hol vagy ?- tette fel a kérdést köszönés nélkül.
- Neked is szia. Miért ?- kérdeztem vissza.
- Jó bocsi, csak tiszta ideg vagyok már. A drága barátodnak fel sem tűnik, hogy nem látott már kb. 3 órája.
- Ha érdeklődik felőlem, akkor csörgess és hazamegyek. Ha 9-ig nem tűnik neki fel akkor kérdezd meg Sky-t, hogy csövezhetek-e ma este náluk.- kértem meg.
- Oké, meglesz. Vigyázz magadra.-felelte, majd letette a telefont. Felálltam a homokból, majd elindultam a város felé. Egy csendes részen sétálgattam. Beszaladtam egy közértbe, vettem magamnak egy kólát és egy csokit. Micsoda egészséges életmód. Fél tízkor még kint kóvályogtam L.A. külvárosában. Nem vágytam társaságra. Volt időm mindent átgondolni. Sokszor eszembe jutott anyu. A ballagásunk után néhány héttel meghalt. Nem láthatta az első gimis bizonyítványomat. Nem öltöztethetett be hercegnőnek a sulibálokra. Azon rágódtam, hogy ha még élne, akkor mit szólna ahhoz, ha tudná, hogy egyedül kint csavargok fél tíz után. Talán akkor óvva intett volna. Beszélgettünk volna arról, hogy megérdemel-e Harry még egy esélyt. Fájó szívvel gondoltam vissza rá. Amikor örömkönnyekkel mosolygott ránk a ballagás napján. Emlékszem a temetésére. Ott álltam a nyitott koporsója előtt. Néztem a fehér orcáját. Keservesen sírni kezdtem. A szertartás alatt Dave átölelt, mert nem bírtam nézni. Ő is sírt, de fiú lévén megpróbált erős maradni. Mire feleszméltem a fájdalmas emlékeken való gondolkodásból, észrevettem, hogy 11 óra múlt. Úgy döntöttem, hazaballagok. Otthon egy villany sem égett. Beosontam a házba, végig a folyosón, fel a lépcsőn és be a szobámba. Ott felvettem egy hosszú nadrágot és egy vékony kapucnis pulcsit. Kiültem a teraszra és a csillagokat bámultam egy ideig.
- Miért tűntél úgy el?- szólt hozzám egy rekedtes hang. Tudtam, hogy kihez tartozik. Rögtön könny szökött a szemembe.
- Mert furcsán reagáltál.- válaszoltam kurtán.
- Hogyan kellett volna reagálnom?- kérdezte enyhén ingerült hangon.
- Lássuk csak, ha máskor kérdezted volna ezt, és én ugyan így válaszolok, te magadhoz húzol, és letagadod, mondván: megígérted, hogy vigyázol rám.- felálltam a székről és lehajtott fejjel beindultam a szobámba, de visszarántotta a kezemet.
- Ez az egyetlen indokod ?- nézett rám félig felvont szemöldökkel.
- Tudod, nagyon szeretlek. Azért léptem le, hátha észreveszed, hogy valami bánt.
- Gyenge próbálkozás.- felelte flegmán.
- Tudod mit ?- kérdeztem
- Na mit ?- kérdezett vissza.
- Inkább dobj most, hogy csak én hallom. Akkor boldog lehetsz Taylor mellet. Nincs szükséged konfliktusra a tökéletes lánnyal egy olyan jelentéktelen senki miatt, mint én. Nemde ?- folyt végig az arcomon az első könnycsepp.
- Te tiszta hülye vagy!- mondta a szemét forgatva.
- Köszönök mindent!- feleltem, már bőgve. Kikerültem és végigszaladtam a szobámon. Meg sem álltam a bejárati ajtóig. Újra útra keltem. Ugyan az volt az úti-cél. A tengerpart. A sötétségben nem láttam sok embert. Csak néhány fiatalt. Valószínűleg beach-party volt. Leültem a homokba. Néhány perc múlva lépteket hallottam.
- Mit keresel itt?- kérdezte Sky aggodalmas hangon. Majd leült mellém és meglátta a szétbőgött fejemet.
- Elkezdett hidegen viselkedni velem. Felajánlottam, hogy dobjon mielőtt Tay hazaér. Akkor nem lesz semmi konfliktusa a tökéletes lánnyal miattam. Erre annyit mondott, hogy hülye vagyok. Megköszöntem mindent és kikerültem, most pedig itt vagyok.
- Beszéltem vele. Ő mondta, hogy én biztosan tudom, hol keresselek. Végül is, igaza volt.- simogatta a vállamat.
- Nekem már nincs jövőm ebben a városban. Sem ezen a világon.- motyogtam.
- Na ezt most azonnal hagyd abba. Egy srác sem ér ennyit.- oktatott ki.
- De szeretem, azt akarom, hogy boldog legyen, bármi áron.- kiáltottam fel, majd hanyatt dőltem a homokban.
- Veled lehetne a legboldogabb. Csak ezt nem veszi észre.- suttogta.
- Ha nem tud megtartani, el kell engednie.- feleltem határozottan. Lépteket hallottam újra, de egészen távolról.- Hallottad Sky ?- kérdeztem.
- Igen, hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése