Látogatók (9. rész)

Reggel a kanapén ültem, amikor lejött a lépcsőn Alexis. Mogorvának tűnt.
- Na ide figyelj, még egyszer olyat visítasz, mint tegnap este, én komolyan megverlek.- dünnyögte.
- Jó bocsi, csak majdnem gurultam egy lépcsősornyit, szerintem te is sikítottál volna.- játszottam a sértődöttet.
- Oké, megbocsájtok. Csinálsz reggelit ? - rebegtette a szempilláit. Rosszallóan néztem rá.
- Negyed 11-kor reggelit ? Várj, negyed 11. Az azt jelenti, hogy 15 perc múlva a stúdióban kéne lennem.- mondtam riadtan. Húgom felzavart öltözni. Halkan beosontam a szobámba, ahol maga a tökéletesség szuszogott az ágyamban. Olyan édes, amikor alszik. Nem akartam felkelteni ezért próbáltam halkan kutatni a szekrényben. A választásom egy lila csőtop, fekete naci és a 7 nyelvű, rövid szárú, fehér Converse csuka lett. Éppen a nadrágomat ráncigáltam fel, amikor egy rekedtes hang megszólalt.
- Mi ez már, hogy levetkőzöl előttem, aztán felveszel egy másik ruhát ?- kérdezte Harry.
- Sajnálom, majd kiengesztellek, csinálok valami jó kaját ha hazajöttem, de most elkések.- néztem rá bocsánatkérően, és felkaptam a cipőmet majd rohantam le a lépcsőn. Öt perc elteltével odaértem a stúdióba, vagyis szinte beestem. A recepciós csaj megdicsérte a cipőmet, na meg a jobb horgomat amivel tegnap ajándékoztam meg Adam-et. Feltéptem a hangstúdió ajtaját, kirántottam a fiókot és elkezdtem összerakni a szétszedett mikrofonokat. Kiszaladtam velük a színpadra és a mikrofonállványokra helyeztem őket. Valaki mögém lépett és befogta a kezével a szememet, a másik kezével pedig átkarolta a derekamat. Hirtelen dühös lettem. Tudtam, hogy nem Harry az, mert az ő illatát felismerem. Szembe fordított magával az idegen, majd levette a kezét a szememről, én pedig felsikítottam örömömben. Nem más volt, mint az öcsém, Dave. Ölelgettem egy ideig, majd amikor kiörültem magam és feltűnt, hogy valaki hiányzik, rá is kérdeztem.
- Hol hagytad a barátnődet, Dave ?- mosolyodtam el, amint eszembe jutott Sky életvidám, mosolygós arca.
- Azonnal jön, csak telefonál apunak, hogy megérkeztünk.- biztosított, de én nem nyugodtam meg.
- Hol van ?- rángattam riadtan öcsikém vállát.
-  A recepciónál.- felelte egyszerűen. Jaj ne, az az idióta Richie itt van Adam társaságában.
- Gyere utánam !- kiáltottam rá és megindultam. Rohantam teljesen a recepcióig. Ahol Sky éppen próbálta lerázni az udvarlóm öccsét. Odaléptem mellé Dave-el együtt, aki a barátnője mögött állva átkaroltam a derekát, jelezve, hogy még mindig együtt vannak. Amint Richie meglátta Sky megkönnyebbült arcát, dadogott valami olyasmit, hogy megkeresi a bátyját.
- Köszönöm édes, ez a gyerek leállíthatatlan. - hálálkodott a barátjának.
- Majd meglátjuk, hogy egy jól irányzott pofon leállítja-e.- fortyogott.
- Hűtsd le magad Dave.- simítottam meg imádott öcsém vállát. Sky odalépett hozzám és elkezdett ölelgetni, amit persze viszonoztam is.
- Rácsörögtem a szerelmedre, már elindultak ide hárman.- közölte Sky olyan egyszerűen, mintha csak annyit mondott volna, hogy az ég kék. Természetesen nagyon örültem nekik és annak is, hogy jönnek Harry-ék is. Viszont attól tartottam, hogy lesz valami vita Adam miatt. Bent voltunk a színpadnál, és még kicsit állítgattam a mikrofonokon. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami azt mutatta, hogy borzasztóan sok idő van még az adásig. A többiek megérkeztek. Gondoltam jammelük egy kellemeset. Dave felkapta a basszusgitárt, Alexis, ki tudja mikor szerzett dobtudásával a dobokhoz. Rám maradt az énekeső szerepe. Szembe fordultam a "zenekarommal".
- Rebel Love Song !- jelentettem ki, mire rögtön kapcsoltak, hogy azt fogjuk előadni. A többiek leültek a nézőtérre, mi pedig játszani kezdtünk.
- "A passion crime to take what's mine"- énekeltem és mélyen a nézőtéren ülő barátom szemébe néztem, aki csak mosolygott, majd mikor észrevette, hogy a helyiségben tartózkodik Adam is, még szélesebb mosolyra húzta a száját. A dal végén megdicsértek minket, aminek örültünk. Harry odajött hozzám én pedig elkezdtem ölelgetni, mint ahogy mindig teszek. Adam elég csúnyán nézett ránk és az öccse, Richie is. Tudni illik, ők nem szeretik a One Direction-t, Harry-t pedig különösen utálják miért velem jár. Éppen egy szúrós megjegyzést tett rá Richie, amikor Dave ráförmedt.
- Állíts magadon, öcsi.- fújtatott.
- Ne öcsizz mert lekeverek egyet.- vágott vissza Richie. Sky próbálta lefogni dühöngő barátját kevés sikerrel.
- Az Isten szerelmére Dave! Hagyd már, nem ér annyit !- kiáltott rá, majd hosszan megcsókolta, ami Richie idegeit még feljebb tornázta, ez nekem pedig nagyon feltűnt ezért odarohantam.
- Meg ne próbáld mert nagyon megjárod !- szóltam rá miközben lefogtam a kezét.
- Eressz el !- üvöltötte. De mint aki meg sem hallotta, továbbra is szorítottam. Könyörgő pillantásokat vetettem Adam felé, hátha segít. Legnagyobb szerencsémre dolgozott benne a jóindulat.
- Richie, elég lesz. Hagyd békén Dave-t! - kérte, öccse pedig engedelmesen bólintott, majd odaállt a srác elé.
- Tényleg bocs, tesó. Nem akartam bajt.- nyújtotta a kezét Dave felé.
- El van felejtve.- mondta, majd kezet ráztak. Hamarosan kezdődött az adás és akik nem dolgoznak itt, azok leléptek. Kettesben maradtam Adammal, juj. A hangstúdióban kerestem az egyik lemezt amin a nemrég leadott zenei alapok vannak, amikor kopogtattak az ajtón.
- Gyere !- kiáltottam ki, egy széken állva. A szekrény tetején (!) lévő dobozokban keresgéltem.
- Én vagyok az, beszélgetünk ?- kérdezte Adam, teljesen nyugodt hangon.
- Alkut ajánlok. Meghallgatlak, ha segítesz nekem megkeresni egy CD-t.- mosolyogtam rá.
- Persze segítek. Hiányzott ez a mosoly.- mondta, majd közelebb lépett.
- Hé, állj. Valamiről beszélni akartál.- emlékeztettem.
- Arról lenne szó, hogy nagyon sajnálom a tegnapit. Nem kellett volna úgy beszélnem a barátodról. Meg tudsz bocsájtani nekem ?- kérdezte borzasztó aranyos mosollyal.
- Természetesen, ha te is megbocsájtod, hogy orrba vágtalak.- néztem rá bűnbánóan.
- El van felejtve, mondjuk még mindig hibátlan a jobb horgod.- röhögött fel.- Ezt kerested ?- tartott egy lemezt a kezében.
- Igen, azt. Nagy vagy.- feleltem, majd kapott egy szigorúan baráti puszit, köszönetből. Elvettem tőle és belehallgattam. Minden rendben volt vele, bár végig fanyalogtam, hogy ilyeneket fognak énekelni. Néhány megjegyzésem után Adam rám szólt.
- Hé, ez nem egy metál bandáknak szóló tehetségkutató.- vigyorgott.
- Vicces. Csak éppen azt nem értem, hogy ez manapság menő.- mutattam egy Lady Gaga számra.- Ők pedig nem viszik sokra, pedig tehetségesek.- indítottam el egy Fit For Rivals klipet. Adam csendben végignézte, majd helyeselt.
- Egyet értek veled. Ők nagyon tudnak.- biccentett a laptop felé, amin a klip meg lett állítva. Megérkeztek a selejtező jelentkezői és a mentorok, ami annyit jelentett, hogy kezdődik az adás. Egész jól elvoltam az adás ideje alatt. Adam egy percre sem hagyott magamra. Folyamatosan, megállás nélkül röhögtettük egymást. Olyan jól éreztem magam vele, mint még a suliban. A folyosón egymást lökdösve haladtunk végig.
- Szent a béke ?- kérdezte mosolyogva a recepciós csaj.
- Igen, megbeszéltük.- felelte Adam.
- Szívesen beszélgetnék még, de sietnem kéne. Öcsémék itthon vannak és még alig volt alkalmam beszélgetni velük.
- Oké, menj csak. Holnap találkozunk.- mosolygott rám Adam.
- Egész biztos.- kacsintottam rá, majd elköszöntem tőlük és szaladtam a kocsimig. Hazáig meg sem álltam. Sietősen behajtottam a garázsba. Kiugrottam a kocsiból és rohantam befelé. Szinte beestem az ajtón.
- Na, mi ez a nagy sietség ?- mosolygott rám Dave miközben felállt és elindult felém.
- Hozzátok sietek te segg.- röhögtem miközben alaposan megszorongattam a majd' egy fejjel magasabb öcsémet.
- Ráértél volna. Nem megyünk sehová.- vigyorgott, de nekem gyanús volt.
- Hogy érted, hogy nem mentek sehová ?- toltam el kicsit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Vissza költöztünk a városba. Csak mi ketten.- biccentett a kanapén ülő barátnője felé.
- Ez nem lehet igaz ! Mondd, hogy nem csak húzod az agyamat !- parancsoltam rá.
- Nem hülyítelek. Komolyan mondtam !- felelte. Ölelgettem néhány percig, majd felrángattam Sky-t a kanapéról és őt is rendesen megnyomorgattam. Éljen a családi szeretet.
- Ti tényleg ikrek vagytok !- mutatott Alexisra és rám.- Mindketten agyon ölelgettetek minket.- röhögött. Elújságolták, hogy apunak van egy nagyon rendes barátnője. Ha minden rendben megy akkor majd elhozza bemutatni. Őszintén örültem neki, hogy nem hagyták egyedül őt. Elbeszélgettük rendesen az időt. Tíz óra után indultunk el lefeküdni. Bementem a szobámba, majd forgolódtam egy ideig. Sehogy sem sikerült elaludni. Halkan átsétáltam Harry szobájába. A terv tökéletes volt. Besettenkedek és lefekszek mellé, hátha sikerül elaludni. Egészen jól haladtam a megvalósításban, teljesen addig, amíg meg nem botlottam valamiben, aminek következtében óriásit zúgtam. A koppanásra az ágyon szunyókáló barátom rögtön felébredt. Felkapcsolta a kislámpát és egy ideig csak nézett rám, majd megszólalt.
- Elmesélnéd nekem azt, hogy mit keresel a padlómon ? -próbálta komolyan mondani, de amikor a padlós részhez ért, elröhögte magát.
- Be akartam osonni, de elkozmáltam.- magyarázkodtam.
- Na és miért kell kommandósat játszani éjszaka ?- mosolygott szemtelenül.
- Mert tudtam, hogy alszol, és nem akartalak felkelteni.- ismertem be.
- Hát jó, akkor gyere.-nyújtotta a kezét és felállított, majd leültünk az ágy szélére.
- Egyébként jól vagy ?- fordította komolyra a szót.
- Kicsit fáradt vagyok, aludni szeretnék.- mondtam. Csak bólintott és nem sokkal később már mindketten aludtunk. Összebújva.