Nagy hír (28.rész)

Úristen, milyen régen írtam. Bőven történt említésre méltó esemény. Akkor kezdjük az elején. Minden rendbe jött köztünk Harry-vel. Egyik reggel arra keltem, hogy a húgom hisztérikusan zokog, rángat és azt visítja, hogy keljek fel. Nagy nehezen kinyitottam a szememet és egy pillanatra megijedtem a látványtól. A húgom feje teljesen szétbőgve, a sminkje elkenődve, a szemei pedig vörösek.
- Hol van Harry?- kérdeztem nyűgös hangon.
- Valahová menniük kellett.- mondta még mindig sírva.
- Lexi mi bajod van?- ültem fel az ágyban. Motyogott valamit, de nem értettem. Megkértem, hogy ismételje meg, de még mindig nem hallottam.
- Lex az Isten szerelmére! Nem hallom, nyisd már ki a szádat, légyszíves!- könyörögtem a húgomnak.
- Mondom, NEM JÖTT MEG, érted?- sírta el magát újra, mire rögtön magamhoz öleltem. Elkezdtem faggatni, hogy voltak-e együtt mostanában "úgy", mire visszakérdezett, hogy "Ezt most komolyan kérdezted?" Hát jó, ez így nem lesz egyszerű.
- Ne érts félre. Imádom a gyerekeket, de, hogy mondjam el Zayn-nek?- esett kétségbe.
- Lex, Lex! Nyugi! Még semmi sem biztos! Lehet, hogy csak késik...- húztam el a számat. És ekkor jött az ötlet. Megkértem, hogy szedje rendbe magát és várjon meg engem is. Elfuvaroztam a gyógyszertárig és vettünk tesztet. Hazaérve megcsinálta és a szobámban sündörögtünk, amíg elkészült. Mikor letelt az idő, mondtam neki, hogy nézze meg. Remegő kezekkel fogta meg, majd könnybe lábadtak a szemei. Kétségbe esve kérdeztem az eredményt.
- Nagynéni leszel!- mondta a mosolyogva. Szóval csak örül ennek az egésznek. A nyakába ugrottam és sírva öleltem őt. Annyira boldog voltam. Kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Dave és Sky házáig. Ott elújságoltuk az örömhírt, mire Sky is könnyezve borult a nyakunkba. Dave nem sírt, ő férfi, de nagyon örült, az biztos.
- Na és Zayn mit szólt hozzá?- kezdte Sky, mire elhúztuk a szánkat.- Ne mondjátok, hogy nem tudja.- kerekedtek el a szemei.
- Nem mondjuk, te már kimondtad.- feleltem.
- Lex, ezt muszáj leszel elmondani neki. Nem hiszem, hogy boldog lenne, ha a reggeli rosszullétek miatt kéne megtudnia, hogy tulajdonképpen apa lesz.- mondta Dave.
- El fogom mondani neki. De szerintem sokkal jobban örülne neki, ha személyesen közölném és nem egy két soros sms-ben.- mondta Lexi, én pedig maximálisan egyetértettem vele. Kitaláltuk, hogy miképpen kéne tálalni a dolgot és egy nagy vacsora mellett döntöttünk. Otthon nekiálltunk készülni a vacsira, sütöttünk-főztünk, takarítottunk, terítettünk, míg végül a fiúk hazaértek. A többiek mind leültek, Hazz pedig felszaladt az emeletre, pontosabban a szobámba, hogy feltegye töltőre a telefonját. Lex pont kezdett volna bele a történetbe, amikor Harry ordított az emeletről, hogy azonnal menjek oda. Gyanútlanul lépkedtem fel. A szobámban állt, a kezében a, A TERHESSÉGI TESZTTEL! Meghűlt az ereimben a vér.
- Mégis mikor akartad elmondani?- kérdezte higgadtan.
- Harry, az nem...- kezdtem, de félbeszakított.
- Válaszolj!- ordított rám.
- Ne üvölts már velem!- szóltam rá.
- Mindegy, nem érdekel!- ezzel kiviharzott a szobából, le a lépcsőn és ha jól hallottam, bevágta maga mögött a bejárati ajtót. Nagyszerű! A fejemet fogva leültem az ágy szélére. Húgom jött be, durcás arckifejezéssel.
- Remélem örülsz, hogy ez is rólad szólt! Szép volt, nővérkém!- dicsért, majd kirohant a szobából. Még valaki, aki úgy dönt, hogy megutál? Talán meg kéne fontolnom az emigrálást. Vietnam pont elég messze van, nyelvtudás híján pedig egy hét után éhen is halnék. Halk kopogást hallottam, majd a húgom jött be.
- Sajnálom, túlreagáltam. Nem hibáztatlak. Meg tudsz bocsájtani?- kérdezte bűnbánó arckifejezéssel. Elmosolyodtam és magamhoz öleltem. Zayn szaladt be a szobába, elképesztően boldog volt. Felkapta a húgomat és megpördült vele.
- Apa leszek!- kiáltotta csillogó szemekkel. Ezek szerint Lex csak elmondta neki. A leendő apuci persze ráragadt a telójára és boldog-boldogtalannak újságolta a nagy hírt. Magamra hagytak, én pedig az ágyamon heverésztem és magamat okoltam. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy otthagytam azt a kibaszott tesztet? Kétség kívül egy idióta vagyok. Már csak egy oklevél kéne, 'címeres ökör' felirattal. Valószínűleg bekereteztetném és kiraknám a szobám falára. Amíg ezekkel a roppant értelmes gondolatokkal küzdöttem, valaki ismét dörömbölt az ajtómon. Mi történt itt? Eddig mindenki úgy járt ki és be, ahogy akart, most meg kopognak. Nem is értem. Azért kiszóltam, hogy bárki is az, jöhet. Az ajtó lassan kinyílt és egy újabb bűnbánó tekintetet láttam meg. A telefonjával a kezében közelebb lépett.
- Tévedtem, sajnálom.- motyogta a készüléken megnyitott üzenetet felém tartva. Hosszú ideig így álltunk, szótlanul.
- És ha tényleg a miénk lett volna, akkor is így reagálsz?- kérdeztem halkan.
- Igen, nem, talán. Nem tudom, Tori. Fogalmam sincs. -hajtotta le a fejét szomorúan. Nála már csak engem keserített el jobban a válasza. A háta mögül előhúzta a kezét, amiben egy szál rózsa volt.
- Köszönöm, ez gyönyörű!- néztem a virágot, majd a barátomat. Mire észbe kaptam, a karjai közt találtam magam.
- Meg tudsz bocsájtani?- kérdezte reménykedve.
- Nem. Haragudni sem tudok rád, így felesleges, hogy meg tudjak bocsájtani.- mosolyodott el a válaszom hallatán.
- Szeretlek!- suttogta. A legszebb szó, amit nő hallhat egy férfitól!

I need you! (27. rész)

- Harry..- suttogta. Az én angyalom hangját hallottam. Nem mertem hátranézni, mert ha kiderül, hogy csak képzeltem, összetörik a szívem. Amint érintését megéreztem a vállamon, ahogy végigsimít rajta, tudtam, hogy ő az. Az én gyönyörű Tori-m. Leült mellém és felém fordult. Egy könnycsepp indult útnak az arcomon, amit letörölt, miközben óvatosan végigsimította az arcomat. Szemügyre vettem tökéletes arcát. Sírt, valószínűleg miattam. Legszívesebben megrugdosnám magam, amiért ennyit bántom őt. Egymás szemébe néztünk, ő pedig újra rákezdett. Szorosan hozzám bújt és csak sírt.
- Nem tudlak elengedni!- szipogott. Ölelésembe vontam, mielőtt válaszoltam.
- Ne sírj, szépségem! Nem kell elengedned! A tiéd vagyok!- suttogtam, hátha sikerül megvigasztalni a karjaim közt zokogó istennőt. Úgy nézett ki, mint egy angyal, szomorúnak tűnt.
- Meg tudsz bocsájtani nekem?- nézett fel könnyes, kék szemeivel rám. Nem hittem el, amit hallok.
- Tori, nem tettél semmit, nem kell bocsánatot kérned!- mondtam.
- De megcsókoltam Louis-t!- nézett rám bánatosan. Nem érdekelt, hogy megtette. Itt van és ugyan arra törekszik mint én. Görcsösen ragaszkodunk egymáshoz. Túlságosan szeretjük egymást ahhoz, hogy elengedjük a másikat.
- Sajnálom, hogy megint ilyen hülyeséget műveltem veled, Tori. Bármit megteszek a bocsánatodért!-  könyörögtem neki, homlokomat a nyaka hajlatához támasztva.
- Maradjunk csak barátok!- mondta ki az utálatos szót. CSAK BARÁTOK! Mintha azt mondták volna, hogy VILLAMOSSZÉKBE VELE!
- Biztosan ezt akarod?- kérdeztem, reménykedve, hogy megkímél.
- Igen, meg azt is, hogy próbáld meg Taylorral! Adj neki egy esélyt!- kérlelt. Azt megértem, hogy el akar magától lökni, mert megérdemlem, de hogy máshoz lökjön? Miért? Ennyit az amnesztiáról. "Harold Edward Styles, az ítélet villamosszék általi halál!" Villogott lelki szemeim előtt ez a sor. Csak barátok, csak barátok, csak barátok! Mintha kést döftek volna a szívembe és jól megforgatták volna benne.
- És ha azt mondom, hogy mi együtt fogunk maradni?-kapaszkodtam meg utolsó reményembe, ami egy másodperc alatt szertefoszlott.
- Harry, olyan nincs, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Barátok, semmi több!- mondta ki a végleges ítéletet. Némán ültem mellette, amíg fel nem állt mellőlem.
- Jössz?- kérdezte halkan, mire erőtlenül ingattam a fejem tiltakozóan. Hátat fordított és halk léptekkel elment. Emésztettem magamban minden egyes szavát. Ízlelgettem a keserű szájízemet és kezdtem hozzászokni a mellkasomon tátongó óriási lyukhoz. Végignéztem egyedül a naplementét, majd betántorogtam erőtlenül a városba. Gondoltam, ha a magánéletem oda van, mehet vele a karrier is. Beléptem egy kocsmába és magam elé meredve ültem amíg vártam a pultost. Kikértem az első adag piát és hamar lehúztam. Lassan már öt pohár volt előttem üresen, a hatodik a kezemben, amikor néhány lány megszólított.
- Nem jössz táncolni? Na...- kérleltek, mire legnagyobb meglepetésemre a pultos válaszolt.
- Hagyjátok békén! Nem látjátok, hogy nincs olyan hangulatban? Ennyire vakok ti sem lehettek!- förmedt rájuk, amit egy keserű mosollyal háláltam meg, majd a pultra hajtottam a fejem és kértem a következőt.

*Tori szemszöge*

Amint elléptem a helytől, ahol üldögéltünk ketten, kifakadt a sírásom újra. Borzasztóan fájt minden szavam, de el kell őt engednem. Túl sokat szenvedtünk már. Esélyt kell adnunk egymásnak a boldogságra. Illetve, én csak vele lennék boldog, de ő még lehet mással. Meg kell adnom a lehetőséget neki, hogy egy olyan lány tegye boldoggá, mint Taylor. Talán egyszer úgy nézek majd rá, mint a bátyámra, vagy a legjobb barátomra. Fogalmam sincs. Mire a ház elé értem, hála Istennek abbahagytam a bőgést. Az ajtó nyílására mindenki felpattant az eddigi helyéről.
- Tori, hol van Harry?- rémült meg rögtön Alexis.
- Fogalmam sincs, hogy ott van-e még, ahol eddig volt. - kezdtem újra könnyezni.
- Mi történt?- kérdezte Niall, miközben átölelt.
- Elengedtem. CSAK barátok vagyunk!- közöltem fájó szívvel. Leültünk a kanapéra és miután elmeséltem a történetünket, megpróbálták elterelni a figyelmemet. Filmek, jammelés, pizza. De egyre csak folytak a könnyeim. Felmentem az emeletre és letusoltam, majd visszamentem a földszintre elköszönni. Mindenki megölelgetett, majd visszasétáltam a szobámba, ahol lerogytam az ágyamra és hanyatt fekve bámultam a plafont. Megtaláltam az ágyamban az egyik pólóját. Annyira Harry illata volt. Hiányzott, nagyon. Én nem tudom elengedni őt. Nem bírom elviselni ha más lányt zár a karjaiba. Ha nem érezhetem többé az érintését, az illatát, a csókjait, ha nem hallhatom a hangját. Újabb könnyeim ellen küzdöttem, amikor csörögni kezdett a telefonom.

*Eközben a kocsmában*

- Hívd fel, hívd fel Tori-t!- könyörgött a srác. Hulla részeg volt. Talán ez a lány az oka annak, hogy ilyen állapotba került. Nem tehettem mást, hívást kezdeményeztem és az instabil srác füléhez tartottam a készüléket. Hallottam, hogy a lány felvette a telefont és beleszólt.

*Tori szemszöge*

- Harry! Ott vagy?- kérdeztem, miután hiába fogadtam el a hívást. Nagy nehezen megszólalt. Úristen, hisz alig tud beszélni. Fájdalmas hangon nyögi a nevemet.
- Harry, hol vagy?- kérdeztem aggódva. Egy férfi valószínűleg elvette tőle a telefont, mert kedves hangon lediktálta a címet és sok sikert kívánt, majd letette. Néhány perc alatt felöltöztem és a kocsikulcsommal kimásztam az erkélyemen. Nem akartam, hogy bárki is velem jöjjön. Siettem amennyire csak tudtam. Tudtam, hogy szüksége van rám és most ez lebegett előttem célként. A kocsma elé leparkoltam és amilyen gyorsan csak tudtam berohantam. A vér meghűlt a testemben, amint tekintetem megtalálta az én hercegemet. A bárszéken ült, a fejét a pultra hajtva. Nagyon ki volt szegénykém. Amint meghallotta a hangom, felnézett.
- Tori!- indult el felém, de gyorsan elé pattantam és visszaültettem.
- Lassabban, Harry!- kértem.- Köszönöm, hogy felhívott!- néztem hálásan a pultosra, ő pedig csak mosolyogva bólintott. Átkaroltam Harry-t és lesegítettem a székről.
- Mivel tartozunk?- kérdeztem, mire legyintett és a belém kapaszkodó srác felé biccentett, miszerint rendezte már. Elbúcsúztam és kitámogattam a kocsiig, ott pedig beültettem az anyósülésre és becsatoltam a biztonsági övet. Megkerültem a kocsit és beültem mellé. Első dolgom volt lehúzni mindkét ablakot, hogy jöjjön be friss levegő. Hátul kaparásztam majd a kezébe nyomtam egy üveg vizet.
- Igyál egy kicsit, hátha jobb lesz!- simítottam végig a karját, mire engedelmeskedett. Elindultam, de nem haza. Csak úgy száguldoztam, mivel említette, hogy a friss levegő jót tesz neki. Fél óra múlva már tudatánál volt és tudott rendesen beszélni is.
- Haragszol rám?- óvatosan nézett rám. Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Még ha akarnék, sem tudnék!- néztem mélyen a szemébe. Leparkoltam egy helyen, ahol senki sem jár és hátramásztam. A mozdulataimat kérdő tekintettel figyelte.
- Gyere ide, kérlek!- könyörgően néztem rá, mire rögtön kicsatolta az övet és hátraült mellém.
- Tori, én nem tudok nélküled élni! Látod, mit művelek, ha nem vagy velem!- kezdte, de befogtam száját, az én számmal. Miután elváltak ajkaink, homlokom az övének támasztottam.
- Én sem tudok nélküled! Szeretlek!- csókoltam meg újra. Átvetettem lábam a csípője felett ő pedig kezeit a derekamra csúsztatta. Az ülésen térdeltem, ő pedig alattam ült. Elképesztő volt újra érezni az érintését.
- Annyira szeretlek!- suttogta, miközben két tenyerem közé fogtam arcát. A romantikus pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Alexis, szuper időzítés!
- Szia, baj van?- kérdeztem.
- Hol a francba vagy?- kérdezte ijedten.
- Egy mellékúton a kocsiban, Harry-vel.- hangsúlyoztam, mire leesett neki és röhögve mondta, hogy inkább otthon folytassuk ezt, utána kinyomott.
- Na, menjünk haza!- adtam ki az utasítást Hazz-nak aki már majdnem ki is józanodott. Szuper!

A vita, a csók és a léptek(26. rész)

Az Isten áldja meg! Ez nem lehet igaz! Már annyira jól ment minden és most mi történik? Hát persze, hogy felbukkant és teljesen elcsavarta Harry fejét. Hiába könyörgött neki Louis, hogy ne játssza el, mert lehet, hogy ez volt az utolsó esélye nálam, fittyet hányva legjobb barátja intésére, belement a játékba, amiről nem tudta, hogy veszélyes és elfajulhat. Nos, egy ideig magamban szitkozódva tűrtem, hogy Taylor a nyakán lóg, de egyre dühösebb és dühösebb lettem. Szokás szerint Louis hallgatott meg, mint a fogadott bátyám, egy a négy közül. De Liam, Niall és Zayn is bizonyította, hogy kiváló hallgatóságok. Örültem, hogy ennyire mellettem vannak. Egyik nap otthon ücsörögtem a nappaliban Lou-val és beszélgettünk amikor betoppant Harry.
- Szia!- köszöntünk szinte egyszerre a mellettem ülő sráccal. Harry egy hanyag pillantást vetett ránk majd valami sziasztok félét motyogott és leült.
- Merre jártál?- kérdeztem kedvesen, mosolyogva. Hah, tudtam, hogy beugrik a csapdába.
- Taylorral sétálni!- mosolygott ő is. Az asztal alá ejtett kezemet ökölbe szorítottam, de Louis erősen megszorította, hogy higgadjak le. Az érintésére elernyedtek a kezemben lévő izmok és széles mosollyal álltam fel az asztaltól.
- Na, akkor megyünk?- néztem Lou-ra, aki bólintott.
- Hová mentek?- kapta fel a fejét Harry. Nocsak, valaki féltékeny a legjobb barátjára?
- Moziba. Unatkoztunk és kitaláltuk, hogy meg kéne nézni valami jót. De most megyünk, mert egy óra múlva kezdődik a filmünk.- ragadtam karon Louis-t és húzni kezdtem a bejárati ajtó felé, mire Harry utánunk szólt.
- Értetek menjek majd?- kérdezte, mire megköszöntük és elfogadtuk az ajánlatát, majd kiléptünk az ajtón. A plázáig sétáltunk, ahol megvettük a jegyeket, meg a kaját és beültünk a terembe. Hamarosan kezdődött a film, mi pedig végig röhögtük. Louis-al valami elképesztő mozizni. Egy percig sem unatkozhatok mellette. Például egy férfi ült előttünk, aki mindig mindenen röhögött, azon is, ami nem volt vicces, Louis pedig megdobálta popcorn-al, a csávó viszont semmit sem vett észre. A film végén kisétáltunk a moziból, majd Louis a fejéhez kapott. Először nem értettem, de aztán eszembe jutott.
- Niall kajája?- kérdeztem, mire nevetve bólogatott. Megkért, hogy maradjak itt, ő elszalad a kajáért. Amint hallótávolságon kívül esett, két srác, lehettek vagy 20-21 évesek, elkezdtek fűzni. Nagyon nem tetszett ez az egész, ezért őszintén reméltem, hogy Lou hamar visszaér. Szerencsémre már jött is és távolról felismerte a helyzetet, így amint odaért hozzánk, átkarolta a derekamat, mintha a barátom lenne.
- A barátnőd?- biccentett felém az egyik srác, Lou-hoz intézve a kérdést, aki csak bólintott, majd megcsókolt. Természetesen csak, hogy megvédjen és nem is nyelves csók volt. A kis akciójának köszönhetően hamar szabadultunk. Kint rácsörögtem Harry-re, aki közölte, hogy nem tud értünk jönni, oldjuk meg, ahogy akarjuk. Felment benne ma pumpa és mielőtt leraktam, beleszóltam utoljára.
- Ezt nem hiszem el. Hogy lehetsz ennyire megbízhatatlan? Tudod mit? Menj csak Taylor-hoz, nem kell a segítséged!- közöltem, majd lecsaptam a telefont, utána pedig mérgemben majdnem eltörtem, de Louis lenyugtatott.
- Akkor hazasétálunk!- adta ki az instrukciót. Elindultunk, de a harmadik percben dörgött egy nagyot és elkezdett szakadni az eső. Most komolyan, L.A-ben alig esik az eső, most pedig leszakad az ég? Hazáig szaladtunk, majd a házba érve Niall-t és Zayn-t pillantottuk meg. Odaadtuk Niall kajáját majd leültünk.
- Alexis?- kérdeztem Zayn-t.
- Nincs itthon.- közölte. Csodás, ő sincs itt, amikor szükségem van rá. Fortyogva mentem be a konyhába, de még hallottam, ahogy Zayn Louis-tól kérdezi, hogy mi bajom van, aki ingerülten válaszol, Harry-t nem túl kedves jelzőkkel illeti és emlegeti vele kapcsolatban a melegebb égtájakat. Feltrappoltam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a forró vizet és beálltam alá. Miután hajat mostam, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Megtörölköztem, majd felöltöztem és lesétáltam a többiekhez. Nemsokkal később Harry hazaért. A nappaliban ültünk a kanapén, amikor odalépett hozzánk.
- Bekaphatod, Harry!- néztem fel rá ridegen.
- Mi? Most miért?- értetlenkedett.
- Menj a picsába Styles, az idióta kérdéseiddel együtt.- vágta a fejéhez Louis, majd elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt. Bementünk a szobájába és elkezdtünk ps-ezni. Valami autóversenyzős játékkal játszottunk, amikor Harry belépett a szobába. Hidegen hagyott mindkettőnket a jelenléte, játszottunk tovább.
- Mi bajotok van?- kérdezte, de mivel senki sem figyelt rá, ingerülten nyomta meg a konzolon lévő gombot, amivel megállította a játékot.
- Felajánlottad, hogy értünk jössz, de nem tartottad be, mert leléptél Taylor-hoz. Tudtommal van barátnőd! De a dolog legszebb része, hogy hála neked, bőrig áztunk!- nézett rá Louis megvetően.
- Mindenkinek kijár egy kis szórakozás, nem?- kérdezte.
- De, kijár, csak azért rám is tekintettel lehetnél, miközben a játékaidat játszod. Lehet, hogy neked nem jelentek semmit, de nekem sokat jelentesz.- közöltem vele.
- Tudod mit Louis? Ha annyira egy oldalon álltok Tori-val, tartsd meg! Én találtam mást!- mondta, mire mérgemben levettem a gyűrűt az ujjamról, amit tőle kaptam.
- Azt mondtam sokat jelentesz? Úgy értettem, jelentettél, teljesen eddig a pillanatig! Tessék, ezt pedig most tényleg add oda Taylor-nak!- nyomtam a kezébe, mire kicsit elfehéredett.
- D-De Tori, ez a te gyűrűd!- dadogta. Halkan hozzátettem, hogy csak volt az enyém. Gondolataiba mélyedve lépkedett ki a szobából, majd Louis rám nézett.
- Tori, jól vagy?- kérdezte, mire őszintén válaszoltam.
- Soha jobban! Egyébként, köszönöm a mait!- mondtam, majd nem tudom miért, de megcsókoltam. Ujjával gyorsan megkereste a stop gombot és megállította a játékot, közben sem szakadt meg a köztünk lévő édes kötelék.
- Újra egymásnál kötöttünk ki!- közölte, amikor levegő hiányában elváltak ajkaink. Elmosolyodtam, majd mondtam neki, hogy menjünk le a többiekhez. Rákulcsoltam ujjaimat az övéire, majd lesétáltunk és leültünk a kanapéra. A többiek mit sem sejtve beszélgettek tovább, amikor Louis újra megtalálta ajkaimat és egy édes csókot hagyott rajta.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Niall.
- Harry azt mondta, Tori az enyém, én pedig élek a lehetőséggel!- nézett rám és újra megcsókolt.
- Nem, ő nem lehet a tiéd!- szólalt meg Harry.
- Elkéstél, Göndörke!- közölte vele Zayn, mielőtt elvonult valahová. Az apró csókunk egy hatalmas vita kiváltó okává lett, ami arról szólt, hogy Harry először lepasszolt, aztán vissza akart szerezni.
- A legjobb barátom és a barátnőm!- röhögött hitetlenül.
- Taylor már vár, Harry!- lépett be az ajtón Alexis. Ez egy célzás akart lenni tőle, Harry értette és felkapta a kocsikulcsát, majd elhúzott. Kicsit ugyan bántott a dolog, de a napokban történt dolgok után nem tudott érdekelni Harry. Azt csinál, amit akar, hiszen "Louis-nak adott". Szerintem így nincs joga felháborodni, ha Lou él a lehetőségeivel.


*Harry szemszöge*

Akkora hülye vagyok! egy címeres marha! Már megint játszadoztam vele. Úgy látszik már annyira hozzászokott, hogy megbízhatatlan vagyok, hogy nem is lepődött meg. Ahogy láttam, egyetlen könnycsepp sem fojt le a gyönyörű arcán. Nem is értem, miért teszem ezt folyamatosan. Hisz tudom, hogy ő az aki kell. De mégsem tudom megtartani. Most is mit tettem? Louis-nak löktem, mint valami felesleges rongyot. Az egyetlen kincsemet úgy kezeltem, mint egy mihaszna ruhadarabot. Ha ez nem lenne elég, a barátaim is egyetértenek abban, hogy hülyeséget csináltam. Persze, igazuk is van, szerintem is marhaságot tettem. Most pedig ülök itt, egyedül. Se barát, se lány, csak egy gyűrű, amit az egyetlen angyalon nyomott a tenyerembe, azzal az utasítással, hogy adjam másnak. Még mit nem! Ez az övé! Nem lehet másé! Még emlékszem, amikor az üzletben, szinte örömkönnyekkel borult a nyakamba. Nagyon szerette ezt a gyűrűt, nem volt olyan nap, hogy ne hordta volna, és most, tessék, másodjára levette. Félek, sőt, rettegek, hogy soha többé nem húzza vissza az ujjára. Lógattam a lábaimat a szirt tetejéről és a hullámokat bámultam. Szemeim könnyektől csillogtak, éreztem, hogy teljesen eltoltam most mindent. Soha többé nem néz a szemembe, vagy ha mégis, akkor is csak megvetést sugall majd a meseszép kék szempár. Idegesen dörzsöltem meg az arcomat, majd egy hangra figyeltem fel. Léptek, méghozzá közeledő léptek.

Felejthetetlen vagy! (25. rész)

Reggel, amikor a tükörképemet kémleltem, rájöttem, hogy cefetül nézek ki. A maradék sminkemet a könnyek ledörzsölésével szétkentem az éjjel. A szénakazal különb kinézetű lehetett akkor mint a hajam. Na és a nyakam? Mindenfelé lila és piros véraláfutások borították. Én megölöm ezt a srácot, ha egyszer még hozzászólok. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy az ő háta hogy néz ki. Remélem hasonlóan. Legalább marad egy árulkodó jel a tegnap estéről. Fogtam magam és úgy ahogy voltam, lebattyogtam az emeletről. A lent ülő társaság mind rám nézett. Végignéztem rajtuk, hidegen, mindenkin, majd a konyha felé vettem az irányt. Kivettem egy túrórudit a hűtőből és vissza akartam menni a szobámba. Ahogy kiléptem a többiek felszisszentek. Tudtam mire értik.
- Ne. Meg ne kérdezzétek, hogy mennyire volt durva estém! Harry, mondd el nekik! Te úgy is tudod, mennyire részeg voltam!- kiáltottam idegesen, enyhe éllel a hangomban.
- Hé, Tori! Ne kiabálj Hazza-val. Örülj neki, hogy hazahozott!- szólt rám Lex. Ránéztem a kanapén ülő srácra. Ahogy meglátta az arckifejezésemet, az arcát elborította a rettegés. Tudta, hogy el fogom mondani, mi történt. Hát, rosszul tudta, nem mondtam.
- Te is ellenem fordulsz, húgi. Köszi! Mondjuk, ha tudnátok, hogy milyen éjszakám volt tegnap, egyikőtök sem szólna egy rossz szót sem.- néztem végig rajtuk, hitetlenül rázva a fejemet és felmentem a szobámba. Mondjuk a lépcsőről még hallottam, hogy Lexi szerint másnaposan egy hülye picsa vagyok. Kösz szépen. Kedves ikertestvér. Egyikőjük sem vette észre a segélykiáltást a szavaimban. Pedig hallatszott bennük. Lépteket hallottam. Mélyen reméltem, hogy hozzám jön valaki. Két halk kopogtatás után a fejemet a párnába temetve ordítottam ki egy kulturált "Mi van?" kérdést.
- Beszélhetünk?-kérdezte Harry, miután maga mögött becsukta az ajtómat. Felálltam az ágyról, elé sétáltam.
- Ha legközelebb ki akarsz használni, legalább szólj, és egyezzünk meg az árban. Hogy ne csak "hülye picsa" legyek, hanem kurva is!- mondtam ingerülten.
- Bolond vagy! Hallgass végig, kérlek.- suttogta a végét.
- Na jó. Mondd, figyelek!- tettem csípőre a kezemet.
- Tegnap arra kértelek, hogy nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot..-kezdte, de közbeszóltam.
- Tudom, tudom. Nem kellett volna lent utalnom rá. Bocs. Ígérem a többiek előtt nem teszek semmilyen utalást a történtekre, ha te sem mondod el nekik a tetkót.- szövetkeztem.
- Basszus. Nem tudom elfelejteni! Felejthetetlen volt! Ahogy te is az vagy. Szeretlek! Érted?- kiáltotta. Melegség öntött el. Ez aztán a vallomás. Rögtön megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben derekamat simogatta, amikor nyílt az ajtó.
- Mi ez a...- szólt Louis, majd észrevette, hogy mi folyik a szobában.- kiabálás?- fejezte be fülig érő szájjal. Ajkaink elváltak egymástól, majd pirulva néztük a küszöbön álldogáló, kissé zavarban lévő srácot.
- Lemegyünk?- kérdezte Harry mosolyogva.
- Menjünk. De.. várj izé. A túrórudimat hozni akarom!- kiáltottam fel, mire nevetve homlokon puszilt és megjegyezte halkan, hogy "őrült vagyok, de így szeret". Kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez. Elkerekedett szempárok fogadtak.
- Akkor ezt most tessék elmagyarázni!- szólt ránk Niall, vigyorogva.
- Tudjuk. Azonnal el is meséljük.- feleltem. Harry leült a kanapéra és nyújtotta a kezét, hogy üljek az ölébe. Természetesen mosolyogva helyet foglaltam.
- Szóval, az a helyzet, hogy Tori egy kicsit sem volt tegnap részeg.- mondta Hazz.
- Ez így igaz. Olyan kevés alkoholt ittam, hogy azt még mérni sem lehet. Az egész ott kezdődött, hogy Hazz lekoppintotta azt a nyomuló gyereket. Utána kicsit "beleéltük magunkat a szerepbe"- pirultam el.
- És elcsattant egy csók. Ott jött a terv, hogy lógjunk haza, hogy kettesben lehessünk. Megvalósítottuk és most így néz ki a hátam!- mondta, majd felálltam az öléből, így ő is feltudott állni és megmutatta a hátát. Én pedig a nyakamat.
- Kellemes estétek volt, fiatalok.- röhögött Louis a "nyomokat" fixírozva. Harry ölében elmosolyodtam, amikor a nyakamat puszilgatta és göndör fürtjei csikiztek.
- Sonja írt üzit. Azt üzeni, hogy húzzunk át hozzájuk, mert unják az életüket.- közölte Lex a telefonjába bújva.
- Ezt így szó szerint?- röhögött Louis.
- Ja, aha. Szó szerint.- válaszolt Zayn, aki rálátott az ölében ülő barátnőjének telefonjára.
- Ember, milyen kulturált barátnőd van!- lökte vállba Liam Louis-t.
- Akkor irány készülődni!- adta ki a parancsot Niall. Felpattantam Hazz öléből és vártam, hogy ő is felálljon.
- Mire vársz, szépségem?- kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében.
- Rád!- feleltem.
- Azt szeretnéd, hogy veled fürödjek?- állt fel és fél karra közelebb húzott magához.
- Nem, azt szeretné, hogy állj az ajtóba és ne engedj be senkit. Hát szerinted?- röhögte ki Lex. Beszaladtam a szobámba ruháért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Harry is nem sokkal utánam odaért. Elkezdtünk vetkőzni, de amikor levettem a felsőm, beleakadt a polcon lévő samponos flakonba, ami nagy koppanással a földre zuhant.
- Én nem szólok bele, hogy mit csináltok, de igyekezzetek, mielőtt a csajok öngyilkosok lesznek.- szólt be Liam két kopogtatás után. Összenéztünk és elröhögtük magunkat. Miután elkészültünk, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy jöjjenek ők is. Néhány másodperc alatt jött a válasza, miszerint Maya már hívta Sky-t. Még nem említettem, de Sky rögtön a szívébe zárta a csajokat és ez fordítva is így történt. Mikor mindenki készen állt, kimentünk a garázsba, de a Range Rover nem indult, úgyhogy két kocsival kellett mennünk. Lex és én ketten, a srácok pedig öten. Szinte egyszerre értünk oda Dave-ékkel. Mindig jó érzés apuékhoz átjönni. Annyi emlék köt ide. Mondjuk, Nati és apu most nászúton vannak, szóval, reméljük nem vadul el nagyon a kis bulink. Bent a pusziosztás után ledöglöttünk a kanapékra és dumálni kezdtünk. Egyszer csak Maya telója megrezzent.
- Azonnal jövök, csak beengedem Jas-t.- szólt, majd odament az ajtónál lévő kaputelefonhoz és benyomta a gombot, ami kinyitja az automata kaput. Harry karjában megfeszültek az izmok és ökölbe formálódtak ujjai, amikor Jas hangját meghallotta. Nem akartam, hogy baj legyen a jelenlétünkből, így próbáltam nyugtatni őt.
- Harry, lazíts! Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.- közel hajolva suttogtam a fülébe, közben óvatosan simogattam a karját.
- Nem akarlak elveszíteni!- felelte.
- Nem fogsz, a tiéd vagyok!- nyomtam egy puszit az arcára. Izmai ellazultak és az előbb ökölbe szorított ujjait most inkább az én ujjaimra kulcsolta. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyors csók után újra suttogóra vette a formát.
- Én pedig a tiéd!- fúrta mélyen tekintetét az enyémbe, miközben a homlokát az enyémhez döntötte. Ameddig mi kizártuk a külvilágot és romantikáztunk egy sort, addig Jas és Maya is a társaságunkhoz értek. A köszöntő kézfogások és puszik után Jas leült a barátnője mellé. Annyira büszke voltam Hazz-ra. Félretette az ellentéteit és normálisan kezet fogott Jas-el.Ezt egyébként meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy be fog vadulni a buli? Nem ismerem magunkat. Este fél tizenegykor a nappaliban PS-eztünk. Hát igen, ennyire érettek vagyunk.

Disco (24. rész) /+18/

Emlékszel arra, amikor meséltem, hogy Andy hazavitt? Na, én már sejtettem, hogy történni fog itt valami. Nos, történt is. Mielőtt bementem volna a kapun, megfogta a csuklóm és magához rántott. Egy pillanatig habozott, majd mikor látta, hogy nincs ellenemre, megcsókolt. Ez volt kerek egy hónapja. Azóta minden nap találkoztunk, vagy így, vagy úgy.

- Tori!- szólt Alexis.

- Igen?- néztem rá, jelezve, hogy figyelek.

- Nem mész be a stúdióba? Andy bent van..-fürkészett.

- Nem tudtam, de bemegyek akkor. Jössz velem?- kérdeztem tőle mosolyogva.

- Persze megyek!- pacsizott le velem.

- Oké, akkor kint várj meg a kocsiba, mindjárt megyek!- kértem meg. Elindultam a konyha felé, ahol Harry-t találtam a pulton ülve.

- Merre mész, szépség?- mosolygott rám, szokványosan becézve. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.

- A stúdióba. Bent van Andy is.- feleltem. Úgy tudtam, hogy egész jóban lett a pasimmal. A mosoly ráfagyott az arcára, majd óvatosan rám nézett.

- Játszik veled..- motyogta.- Nagyon féltelek téged, kiscsaj!- simított végig az arcomon. Nem tudtam válaszolni, csak hüvelykujjal végigsimítottam az arcomon lévő kézfején. Elléptem előle és mentem a kocsihoz. Kicsit lehangolt a dolog. Beültem a kormány mögé és egy hang nélkül hajtottam a stúdióig. Ott már elkezdtünk beszélgetni. Én elszaladtam a büfébe, Lex addig elindult a szokásos törzshelyünkhöz, az egyik öltöző felé. Már úton voltam én is, amikor elém ugrott és próbált visszatolni.

- Szerintem ne menj most oda!- tanácsolta. Mit sem törődve húgom kérésével, benyitottam az ajtón és nem tudtam elhinni azt, amit láttam. Sarkon fordultam, karon ragadtam húgomat és kiadtam az utasítást, miszerint indulunk haza. Lexi után sétáltam komótosan, amikor valaki visszarántott.

- Hé, várj már! Félreértetted!- magyarázkodott Andy.

- Nem hiszem, hogy azt félre lehet érteni, hogy egy csaj ül a barátom ölében és csókolgatja. Tök egyszerű dolog.- mondtam és ezzel kirántottam csuklómat a szorításából és kiléptem az üvegajtón. Hazáig meg sem álltunk. Felszaladtam a szobámba, Lexi pedig valószínűleg elmesélte a többieknek. Az ágyamon szétterülve bámultam a plafont. Ekkor jutott eszembe, hogy mivel vezethetem le a feszkót. Egy kis bulival. A gondolatokkal játszadoztam, amikor két halk kopogást hallottam. Harry szokása az ilyen kopogás. Kikiáltottam neki, hogy jöjjön be. 

- Hogy vagy ?- érdeklődött.

- Furcsa módon, nagyon jól.- mosolyogtam, azt hiszem, őszintén.

- Ennek örülök. Szóval, csinálunk valamit ma?- kérdezősködött.

- Én discoba megyek!- mondtam.

- Veled megyek! Nem akarom, hogy a sok bunkó srác közt nélkülem legyél.- vett rögtön védelmébe, amire természetesen nem lett volna szükség, de imádom amikor ennyire aranyos. 

- Ám legyen.- nyomtam egy puszit az arcára. Ahhoz képest, hogy csak barátok vagyunk, elég sokat puszilgatom őt, de nem úgy tűnik mint ha bánná.- Izgatott vagy ?- kérdeztem tőle, már röhögve. Nem válaszolt, csak egy szemöldök mozdítással jelezte, hogy nem érti.- Ma este nő nemű lényként láthatsz.- röhögtünk fel együtt.

- Megkérdezem a többieket, hogy ők is jönnek-e.- közölte, majd felállt az ágyam széléről és elhagyta a szobámat. Megrohamoztam a szekrényemet és előkutattam a cuccokat, amiket sohasem hordok. A választás egy fekete magassarkúra és egy lila-fekete miniruhára esett. Direkt a legrövidebb miniruhámat vettem fel. Áthúztam a hajamat hajvasalóval, a megszokott smink 2.0 verziója, vagyis a kicsit újabb. 

- Hú ha, csajok, mi aztán összebeszéltünk.- bólogattam elismerően, amikor megláttam Sky-t és Lexi-t is miniben én magassarkúban. - Na, akkor a terv a következő. Én bepasizok, ti meg megőrjítitek a barátotokat.- röhögtem, a lányok meg megöleltek. Nagyölelés! Imádom ezeket a csajokat. 

- Mire készülsz, Tori? Meg akarod bolondítani az összes srácot a discoban?- nézett végig rajtam Harry, az ajtófélfának dőlve, kaján vigyorral.

- Ja, veled kezdem, édes.- motyogtam úgy, hogy csak Lex és Sky hallja.- Meglátjuk!- feleltem mosolyogva Hazz-nak. A többi srác is elkészült, úgyhogy indultunk. Mikor odaértünk a szórakozóhelyre, rögtön fogtunk egy asztalt magunknak. A srácok szereztek piát, mi pedig elmentünk táncolni. Egész jó számok mentek. Jól elvoltunk a táncikálással. Egészen addig, amíg egy srác oda nem jött hozzánk, vagyis inkább csak hozzám.

- Szia cica, jössz táncolni?- húzgálta a szemöldökét.

- Éppen azt csinálom.- röhögtem fel. Megfogta a derekamat és feljebb csúsztatta a kezét. Próbáltam leszedni magamról, de nem ment, erősebb volt nálam.

- Most már leállhatsz, haver!- szólalt meg mögöttem egy mély hang védelmezően. Teljesen megnyugtatott.

- A te csajod?- kérdezte a gyerek felém biccentve. Az a szint volt, mint ha azt kérdezte volna, hogy te dobtad el azt a csikket? Hát kösz. Magamban dünnyögtem ezen, amikor felkaptam a fejem a válaszra.

- Igen, a barátnőm!- felelte határozottan. 

- Oké, bocs tesó. Nem tudtam.- emelte fel a kezeit a srác, jelezve, hogy nem tehet a dolgokról. Megfordult és ott hagyott minket. Egyébként a csajok leléptek. Valószínűleg Hazz-nak szóltak. Majd megköszönöm nekik. 

- Köszönöm.- mosolyogtam, ahogy felnéztem rá.

- Igazán nincs mit!- mosolygott vissza, miközben kezeit lecsúsztatta a derekamról a seggemre. Megszólhattam volna, felháborodhattam volna, vagy lekeverhettem volna neki egy istenes pofont. De nem tettem, mert már hetek óta erre vágytam. Inkább a szemébe néztem mélyen és megcsókoltam, ő pedig hagyta, sőt visszacsókolt. 

- Hiányoztál!- nyögtem a szájába egy csók közben.

- El sem tudod képzelni, milyen volt az utóbbi idő számomra!- magyarázta. Egy idő után rájöttünk, hogy figyelnek egy páran, úgyhogy inkább táncoltunk. Háttal álltam neki és amennyire tudtam, nekidőltem. A csípőmet ritmusra ingattam jobbra-balra. Harry kezei a derekamon pihentek. Végig csókolta a nyakamat, majd mikor a fülem mellé ért, megállított a mozgásban. 

- Ha ezt nem hagyod abba most, azonnal, én komolyan mondom, itt a tánctér közepén foglak megdugni, érted?!- suttogta a fülembe, ami teljesen beindított. Szembe fordultam vele és megcsókoltam. 

- A terv a következő. Mivel jól tudok részeget szimulálni, beadjuk a többieknek, hogy eláztam és mondod, hogy hazaviszel, mert vigyázni akarsz rám. Ahogy a többieket ismerem, ők még maradnak, szóval miénk a ház.- billegettem a csípőmet magyarázás közben, de most nem értem hozzá Harry-hez, szóval elvileg ezért nem jár büntetés. Bólintott egyet és elkezdtük a kis színjátékunkat.

- Srácok, én hazaviszem Tori-t. Teljesen elázott.- mutatott rám, én pedig éppen hitelesen játszottam, hogy nem vagyok józan. Mindenki bevette, sok sikert kívántak a hazaúthoz. Hazza kivonszolt a szórakozóhelyről, majd amikor látótávolságon kívülre kerültünk, lekaptam a cipőmet, az egyik kezembe vettem, majd kézen fogva szaladtunk hazáig. Otthon az előtérben ledobtam és egymásnak estünk. Nagy nehezen eljutottunk Harry szobájáig. Az ajtó előtt felvett és az ágyig vitt, amire ledobott. 

- Na szóval. Az történt, hogy egy nyilvános helyen kezdtél szórakozni velem, ami nagyon csúnya bűn. Büntetést von maga után!- közölte és már nyúlt is a ruhám cipzárja felé. Megragadtam a kezét és az ágyra rántottam. Átvetettem a lábam a csípője felett és lovaglóülésben ráültem. Lehúzta a ruhám rövid cipzárját majd megszabadított tőle. Végighúzta kezét a medencecsontom környékén, miközben mélyen a szemembe nézett. Kétszer- háromszor visszasiklott oda a keze. Szóval rátalált.
- Ez egy tetkó?-kérdezte, a kis kínai feliratot fürkészve.
- Igen.-feleltem egyszerűen.
- Mit jelent?- érdeklődött, még mindig a tetkót nézve.
- Harry Styles!- mosolyogtam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Mikor varrattad ?- pislogott rám.
- Amikor Andy-vel jártam.- feleltem egyszerűen.
- Mit szólt hozzá? Nem kérdezte, hogy mit jelent?- simogatta hüvelykujjal a nevét tartalmazó kis területet.
- Nem mondtam el neki. Semmi köze nem volt hozzá, mit varratok magamra.- nyomtam egy puszit ajkaira. Levettem róla a pólóját és a nadrágját is. Mindketten egy- egy szál fehérneműben. Fordított a helyzetünkön és a hasam aljától felfelé indult el, puszikat hagyva a bőrömön.

- Hogy ez mennyire hiányzott már.- nyögtem fel hátravetett fejjel, miközben hajába túrtam. Felhajolt hozzám, hogy meg tudjon csókolni. Óvatosan ráharaptam az ajkára, mire halkan felmordult. Tudtam, hogy tetszik neki. Hozzáérintettem az ajkamat az övéihez, majd apró puszikkal haladtam a nyakáig. Csókolni és szívni kezdtem, amivel szinte megőrjítettem.
- Ne kínozz, mert visszakapod!- figyelmeztetett. Én pedig, mint aki meg sem hallotta, folytattam az eddigi tevékenységet, sőt, oldalán végigfuttattam az egyik kezem, és boxeren keresztül simogattam keményedő műszerét.
- Ez kínzás?- kérdeztem, majd lemásztam, és nyomtam egy puszit a boxerére. Felmorgott, mire önelégülten elmosolyodtam.
- Ebből elég!- lelökött magáról óvatosan az ágyra.  Beleakasztottam az ujjam a gatyája szélébe. Tekintetem az ő vággyal teli tekintetébe fúrtam, miközben lehúztam róla. Egy srácot sem láttam még ennyire kiéhezettnek, úgyhogy segítettem rajta. Hátraszegte fejét és mély sóhajokat hallatott. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, aminek hatására sóhajai férfias nyögéssé változtak. Éreztem, hogy már közel jár. Nyögései egyre sűrűbbek voltak. Jelen helyzetben ez jelentette a legnagyobb motivációt. Rángani kezdett a számban, amiből arra ítéltem, hogy elment. Újra én voltam alól. Veszett lassan lehúzta bugyimat, ledobta a földre és ujjazni kezdett, miközben a nyakamat szívta. Vonaglottam minden érintése nyomán.
- Harry!- nyögtem, mire felnézett és abbahagyta.- Ne.. ne szórakozz velem!- kiáltottam rá.- Fejezd be amit elkezdtél! Légyszíves!!- könyörögtem neki.
- Megvolt a varázsszó. Máris, hercegnőm!- mondta, majd folytatta eddigi dolgát. Nem akartam felsikítani, ezért vállába haraptam, mikor közeledtem a csúcshoz.
- Nem bírom tovább!- nyöszörögtem a fülébe, mire kaján vigyort villantva felelt.
- Kiáltsd a nevem!-kérte. Engedelmeskedtem. Lihegtem egy sort, majd Harry felém nézett, jellegzetes perverz vigyorával. - Nos, szerelmem. Harmadik menet?-kérdezte, vágytól sötét szemekkel.
- Nem is tudom..-húztam az agyát.
- A kínzás miatt jár a harmadik. Plusz a diszkóban nem engedted, és még a vállamat is megharaptad, nézd !- mutatott a vállán lévő fognyomra.
- Láttad te már, hogy mit műveltél a nyakammal? Olyan, mintha összevertek volna.- nyugtáztam mosolyogva. Édesen, sőt könyörgően pislogott rám, de én hidegen néztem rá. Kicsit elszontyolodott, úgyhogy gyorsan megcsókoltam.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a dolog java részét kihagynám?- fogtam két kezem közé az arcát.
- Készen állsz?- kacsintott rám.
- Hogyne. Simán.- nyomtam egy puszit az ajkaira. Lábaim közé pozicionálta magát.
- Nem fáj?- kérdezte.
- Harry, nem vagyok szűz!- röhögtem fel. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból, gyorsabban kezdett mozogni. Annyira hiányoztak már az apró gesztusai. Miközben lökött a nyakamat csókolgatta fel-le. Én pedig a hátát karmolásztam, amivel valószínűleg csak jobban beindítottam.
- Harry.. mindjárt!- nyögtem.
- Én is..- mondta két nyakra adott csók között. Miután ezt kimondta, csípőjével körözni kezdett. Ezzel pedig végem volt. Ahogy neki is. Kifulladva, összebújva feküdtünk az ágyában, egy vékony lepedő alatt.
- Figyelj..-kezdte.
- Hm ?- fordítottam felé a fejemet.
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek!- kérte. Ennél jobban még semmi sem fájt. Lenyeltem amit elsőnek akartam mondani és bólintottam.
- Rendben. Akkor, jó éjt!- mondtam és a cuccomat a padlóról felkapva kisétáltam a szobából. Bementem a saját szobámba. Visszavettem azt, ami ezelőtt volt rajtam és úgy feküdtem le aludni, hogy ha esetleg valaki rutinellenőrzésként benézne, akkor ne legyen gyanús, hogy "hullarészegen" átöltöztem. Ahogy lefeküdtem, éreztem, hogy a forró könnyeim végigfolynak az arcomon. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasom elé kaptam az egyik kezemet, másikkal végigsimítottam a kínai jelen. Még mindig nem bántam. De akkor is fájt, hogy csak úgy el kell felejtenem az életem egyik legszebb estéjét. Persze, nem történt semmi. Nem nyögtem be kétszer, hogy hiányzott. Nem vallottam be, hogy mit jelent a tetkóm. Csak részeg voltam, ő pedig lovagias volt és hazajött velem. Nem ő volt köcsög és tett egy bunkó megjegyzést. Én voltam a felelőtlen picsa, amiért "bebasztam" ő pedig maga a tökéletes udvariasság. Rohadt igazságos az élet, mondhatom. Agresszíven letöröltem a könnyeimet és nagy nehezen elaludtam.

New Life (23. rész)

De rég írtam. Akkor összefoglalom, mi történt amióta nem írtam. Alexis-sel elnyertük annak a meghallgatóbizottságnak a tetszését. Mellénk raktak még két csajt és zenekarrá lettünk. Imádom a két csajt. Nagyon jó fejek. Ami a legjobb, hogy post-hardcore banda vagyunk így nem kell megjátszani magunkat. Elkészült egy debütáló album és ha úgy nézzük, egész szép hírnévre tettünk szert. Louis mellett Harry a legjobb barátom jelenleg. Minden rendeződött köztünk, bár titkolom, de még mindig ugyan úgy érzek iránta. Mondjuk, esélytelen, hogy ez változni fog. A srácok veszett aranyosak, minden koncertre és fellépésre elkísérnek minket, de a backstage-ben foglalnak helyet. Állításuk szerint nem akarják elvonni a figyelmet rólunk. De térjünk vissza a jelenhez. Reggel tök álmos voltam, nem aludtam jót, amióta Harry elkönyvelte, hogy nincs semmi bajom, vagyis amióta nem alszik velem. Bágyadtan ültem a kanapén, felhúzott lábbal, kakaót szürcsölve, amikor is Harry jött le az emeletről.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.

Fájdalom (22. rész)

Hajnal lehetett,amikor két erős kezet éreztem a vállamon ami rázott, közben elfojtott hangon kiáltozta a nevemet.
- Tori, gyerünk kicsim, ébredj fel. Nem teheted ezt velem!- nyögte fájdalmasan, talán már könnyezett is. Nem értettem Harry riadalmát.
- Mi történt? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Mikor hazaértünk, sikolyokat hallottunk és feljöttünk. Az ágyban vergődtél, a fejedet csaptad ide-oda, eközben megállás nélkül sírtál és valamit motyogtál, de nem értettük a szaggatott beszédedet.- felelte halkan, lesütött szemekkel.
- Mi? Ez lehetetlen. Nem lehet, hogy képzeltétek?- képedtem el teljesen.
- Itt valami komoly baj van.- állapította meg Lexi.
- Nem, nincs semmi baj. Minden oké, nagyon jól érzem magamat!- akadékoskodtam és felpattantam az ágyból és elindultam, hogy megmutassam, nincs bajom. Amint megtettem három lépést, elsötétült minden, és összeestem. Legközelebb az ágyamban találtam magam. Harry az ajtónál állva nézte, hogy mit csinál az orvos.
- Jó napot, kisasszony.- köszöntött a doki.
- Mi történt ?- felnéztem rá.
- Tori, felkeltél az ágyból és elájultál.- közölte Hazz, fáradt hangon.
- Hogy érzi magát, hölgyem ?- érdeklődött az orvos.
- Ugyan úgy, mint mielőtt elájultam, teljesen normálisan.- feleltem.
- Annyi történt, hogy nem volt elég rendszeres a táplálékbevitel az elmúlt időben, ezért ájult el. A rémálmot pedig a láz okozta. Ha pótolja a hiányzó cukormennyiséget a szervezetében akkor minden rendben lesz. Ha szükség van rám, hívjanak nyugodtan. Jobbulást kívánok, kisasszony. Viszlát.- köszönt el, majd kezet fogott Hazza-val és elment.
- Harry!- szóltam, de a hangom erőtlen volt. Láttam az arckifejezését. Valami rosszat sejtettem.
- Szükség volt erre? Nem értem a nőket. Mind annyira kibaszott csinos akar lenni, miután meg összeesnek csodálkoznak.- kiáltozott. Nem értettem, hogy ez miért szól nekem. Sohasem akartam csinos lenni. Mindig elfogadtam magamat.
- Hazz.. kérlek. Ezt ne. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.- könyörögtem.
- Persze, te nem állsz be a sorba. Legalább is nem vállalod fel, hogy ugyan olyan vagy.- sajnált le.
- Bocs, de ehhez most nincs kedvem.- mondtam fájdalommal a szavaimban és kimentem a szobából, megkockáztatva, hogy akár legurulhatok a lépcsőről. De akkor nem érdekelt.
- Figyelj, sajnálom.- jött utánam és visszahívott a szobába.- Csak, szerintem ez nem működik tovább.- mondta, mire összeszorult a szívem. Tudtam, mire gondol, rögtön könnybe lábadt a szemem.- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek téged, de ez nem megy. Nem akarlak kínozni téged. Jobbat érdemelsz nálam.-indokolt. Éreztem, hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy fájni fog.
- Nem. Nekem nem kell senki. Téged szeretlek!!- kiáltottam sírva. Magához ölelt és a fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Hidd el, imádlak. Soha sem fogok úgy szeretni senkit, mint téged. De el kell engedjelek ahhoz, hogy meg tudjalak védeni.- simított végig a hajamon. Kicsit elhajoltam, hogy rá tudjak nézni.
- Nem akarlak elveszíteni!- suttogtam bőgve.
- Ne sírj, ha a könnyeidet látom rosszul vagyok. Nem akarom, hogy sírj miattam. Ezért akarok inkább a legjobb barátod lenni. Meg akarlak védeni! Meg kell értened.- kérlelt. Bólogattam miközben letöröltem a könnyeimet.
- A többiek mit fognak szólni hozzá?- kérdeztem óvatosan.
- Már tudják. Nem szólnak bele. Azt mondták, a mi dolgunk.- felelte.
- Igazuk is van.- néztem fel rá. Annyira fájt. Ölelt, de nem úgy mint néhány napja. Szeretett, mert mondta, de nem úgy ahogy régen. Nekem ez így nem tetszett. Meg akartam csókolni. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem az ajkaira. A kanapémon ülve beszélgettünk. Úgy, mint régebben. A karjai közt feküdtem és néztem rá, ahogyan beszélt. Viszont ez már más ölelés volt. Más történetek és más szituáció. Nem sokkal később lementünk a többiekhez, akik tolerálták, hogy nem szeretném ha elmesélnénk a dolgot. Persze, amikor kikerültem a hallótávolságból sutyorogva kérlelték Harry-t. Korrekt volt, mint mindig. Nem mondott nekik semmit. Néztem a nappaliban ülő társaságot. Mind közel állnak hozzám, de valahogy másnak tűntek. Távolinak és idegennek. Úgy éreztem, hogy Harry nélkül nem tartozom hozzájuk. Az ikertesóm, akivel szinte egyek vagyunk, inkább tartozik már a barátjához, mint hozzám. Ilyen és hasonló gondolatok mellett kívántam jó estét és mentem fel a szobámba. Lépteket hallottam magam mögött, megfordultam és kérdőn néztem a Hazz-ra.
- Rossz állapotban nem hagyhatlak magadra. Őrzöm az álmaidat.- mosolyodott el. Komolyan gondolta, hogy őrzi őket, mert velem aludt. Mindkét karjával átölelt, amitől nagyobb biztonságban éreztem magam mint bármikor. A mellkasán volt a fejem és éreztem ahogy szuszog. Fel-le mozgó mellkasának egyenletes ütemének hála hamar elaludtam. Pihentető és rémálom mentes alvásnak ígérkezett.