De rég írtam. Akkor összefoglalom, mi történt amióta nem írtam. Alexis-sel elnyertük annak a meghallgatóbizottságnak a tetszését. Mellénk raktak még két csajt és zenekarrá lettünk. Imádom a két csajt. Nagyon jó fejek. Ami a legjobb, hogy post-hardcore banda vagyunk így nem kell megjátszani magunkat. Elkészült egy debütáló album és ha úgy nézzük, egész szép hírnévre tettünk szert. Louis mellett Harry a legjobb barátom jelenleg. Minden rendeződött köztünk, bár titkolom, de még mindig ugyan úgy érzek iránta. Mondjuk, esélytelen, hogy ez változni fog. A srácok veszett aranyosak, minden koncertre és fellépésre elkísérnek minket, de a backstage-ben foglalnak helyet. Állításuk szerint nem akarják elvonni a figyelmet rólunk. De térjünk vissza a jelenhez. Reggel tök álmos voltam, nem aludtam jót, amióta Harry elkönyvelte, hogy nincs semmi bajom, vagyis amióta nem alszik velem. Bágyadtan ültem a kanapén, felhúzott lábbal, kakaót szürcsölve, amikor is Harry jött le az emeletről.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése