Reggel, amikor a tükörképemet kémleltem, rájöttem, hogy cefetül nézek ki. A maradék sminkemet a könnyek ledörzsölésével szétkentem az éjjel. A szénakazal különb kinézetű lehetett akkor mint a hajam. Na és a nyakam? Mindenfelé lila és piros véraláfutások borították. Én megölöm ezt a srácot, ha egyszer még hozzászólok. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy az ő háta hogy néz ki. Remélem hasonlóan. Legalább marad egy árulkodó jel a tegnap estéről. Fogtam magam és úgy ahogy voltam, lebattyogtam az emeletről. A lent ülő társaság mind rám nézett. Végignéztem rajtuk, hidegen, mindenkin, majd a konyha felé vettem az irányt. Kivettem egy túrórudit a hűtőből és vissza akartam menni a szobámba. Ahogy kiléptem a többiek felszisszentek. Tudtam mire értik.
- Ne. Meg ne kérdezzétek, hogy mennyire volt durva estém! Harry, mondd el nekik! Te úgy is tudod, mennyire részeg voltam!- kiáltottam idegesen, enyhe éllel a hangomban.
- Hé, Tori! Ne kiabálj Hazza-val. Örülj neki, hogy hazahozott!- szólt rám Lex. Ránéztem a kanapén ülő srácra. Ahogy meglátta az arckifejezésemet, az arcát elborította a rettegés. Tudta, hogy el fogom mondani, mi történt. Hát, rosszul tudta, nem mondtam.
- Te is ellenem fordulsz, húgi. Köszi! Mondjuk, ha tudnátok, hogy milyen éjszakám volt tegnap, egyikőtök sem szólna egy rossz szót sem.- néztem végig rajtuk, hitetlenül rázva a fejemet és felmentem a szobámba. Mondjuk a lépcsőről még hallottam, hogy Lexi szerint másnaposan egy hülye picsa vagyok. Kösz szépen. Kedves ikertestvér. Egyikőjük sem vette észre a segélykiáltást a szavaimban. Pedig hallatszott bennük. Lépteket hallottam. Mélyen reméltem, hogy hozzám jön valaki. Két halk kopogtatás után a fejemet a párnába temetve ordítottam ki egy kulturált "Mi van?" kérdést.
- Beszélhetünk?-kérdezte Harry, miután maga mögött becsukta az ajtómat. Felálltam az ágyról, elé sétáltam.
- Ha legközelebb ki akarsz használni, legalább szólj, és egyezzünk meg az árban. Hogy ne csak "hülye picsa" legyek, hanem kurva is!- mondtam ingerülten.
- Bolond vagy! Hallgass végig, kérlek.- suttogta a végét.
- Na jó. Mondd, figyelek!- tettem csípőre a kezemet.
- Tegnap arra kértelek, hogy nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot..-kezdte, de közbeszóltam.
- Tudom, tudom. Nem kellett volna lent utalnom rá. Bocs. Ígérem a többiek előtt nem teszek semmilyen utalást a történtekre, ha te sem mondod el nekik a tetkót.- szövetkeztem.
- Basszus. Nem tudom elfelejteni! Felejthetetlen volt! Ahogy te is az vagy. Szeretlek! Érted?- kiáltotta. Melegség öntött el. Ez aztán a vallomás. Rögtön megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben derekamat simogatta, amikor nyílt az ajtó.
- Mi ez a...- szólt Louis, majd észrevette, hogy mi folyik a szobában.- kiabálás?- fejezte be fülig érő szájjal. Ajkaink elváltak egymástól, majd pirulva néztük a küszöbön álldogáló, kissé zavarban lévő srácot.
- Lemegyünk?- kérdezte Harry mosolyogva.
- Menjünk. De.. várj izé. A túrórudimat hozni akarom!- kiáltottam fel, mire nevetve homlokon puszilt és megjegyezte halkan, hogy "őrült vagyok, de így szeret". Kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez. Elkerekedett szempárok fogadtak.
- Akkor ezt most tessék elmagyarázni!- szólt ránk Niall, vigyorogva.
- Tudjuk. Azonnal el is meséljük.- feleltem. Harry leült a kanapéra és nyújtotta a kezét, hogy üljek az ölébe. Természetesen mosolyogva helyet foglaltam.
- Szóval, az a helyzet, hogy Tori egy kicsit sem volt tegnap részeg.- mondta Hazz.
- Ez így igaz. Olyan kevés alkoholt ittam, hogy azt még mérni sem lehet. Az egész ott kezdődött, hogy Hazz lekoppintotta azt a nyomuló gyereket. Utána kicsit "beleéltük magunkat a szerepbe"- pirultam el.
- És elcsattant egy csók. Ott jött a terv, hogy lógjunk haza, hogy kettesben lehessünk. Megvalósítottuk és most így néz ki a hátam!- mondta, majd felálltam az öléből, így ő is feltudott állni és megmutatta a hátát. Én pedig a nyakamat.
- Kellemes estétek volt, fiatalok.- röhögött Louis a "nyomokat" fixírozva. Harry ölében elmosolyodtam, amikor a nyakamat puszilgatta és göndör fürtjei csikiztek.
- Sonja írt üzit. Azt üzeni, hogy húzzunk át hozzájuk, mert unják az életüket.- közölte Lex a telefonjába bújva.
- Ezt így szó szerint?- röhögött Louis.
- Ja, aha. Szó szerint.- válaszolt Zayn, aki rálátott az ölében ülő barátnőjének telefonjára.
- Ember, milyen kulturált barátnőd van!- lökte vállba Liam Louis-t.
- Akkor irány készülődni!- adta ki a parancsot Niall. Felpattantam Hazz öléből és vártam, hogy ő is felálljon.
- Mire vársz, szépségem?- kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében.
- Rád!- feleltem.
- Azt szeretnéd, hogy veled fürödjek?- állt fel és fél karra közelebb húzott magához.
- Nem, azt szeretné, hogy állj az ajtóba és ne engedj be senkit. Hát szerinted?- röhögte ki Lex. Beszaladtam a szobámba ruháért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Harry is nem sokkal utánam odaért. Elkezdtünk vetkőzni, de amikor levettem a felsőm, beleakadt a polcon lévő samponos flakonba, ami nagy koppanással a földre zuhant.
- Én nem szólok bele, hogy mit csináltok, de igyekezzetek, mielőtt a csajok öngyilkosok lesznek.- szólt be Liam két kopogtatás után. Összenéztünk és elröhögtük magunkat. Miután elkészültünk, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy jöjjenek ők is. Néhány másodperc alatt jött a válasza, miszerint Maya már hívta Sky-t. Még nem említettem, de Sky rögtön a szívébe zárta a csajokat és ez fordítva is így történt. Mikor mindenki készen állt, kimentünk a garázsba, de a Range Rover nem indult, úgyhogy két kocsival kellett mennünk. Lex és én ketten, a srácok pedig öten. Szinte egyszerre értünk oda Dave-ékkel. Mindig jó érzés apuékhoz átjönni. Annyi emlék köt ide. Mondjuk, Nati és apu most nászúton vannak, szóval, reméljük nem vadul el nagyon a kis bulink. Bent a pusziosztás után ledöglöttünk a kanapékra és dumálni kezdtünk. Egyszer csak Maya telója megrezzent.
- Azonnal jövök, csak beengedem Jas-t.- szólt, majd odament az ajtónál lévő kaputelefonhoz és benyomta a gombot, ami kinyitja az automata kaput. Harry karjában megfeszültek az izmok és ökölbe formálódtak ujjai, amikor Jas hangját meghallotta. Nem akartam, hogy baj legyen a jelenlétünkből, így próbáltam nyugtatni őt.
- Harry, lazíts! Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.- közel hajolva suttogtam a fülébe, közben óvatosan simogattam a karját.
- Nem akarlak elveszíteni!- felelte.
- Nem fogsz, a tiéd vagyok!- nyomtam egy puszit az arcára. Izmai ellazultak és az előbb ökölbe szorított ujjait most inkább az én ujjaimra kulcsolta. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyors csók után újra suttogóra vette a formát.
- Én pedig a tiéd!- fúrta mélyen tekintetét az enyémbe, miközben a homlokát az enyémhez döntötte. Ameddig mi kizártuk a külvilágot és romantikáztunk egy sort, addig Jas és Maya is a társaságunkhoz értek. A köszöntő kézfogások és puszik után Jas leült a barátnője mellé. Annyira büszke voltam Hazz-ra. Félretette az ellentéteit és normálisan kezet fogott Jas-el.Ezt egyébként meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy be fog vadulni a buli? Nem ismerem magunkat. Este fél tizenegykor a nappaliban PS-eztünk. Hát igen, ennyire érettek vagyunk.
2013. február 24., vasárnap
2013. február 21., csütörtök
Disco (24. rész) /+18/
Emlékszel arra, amikor meséltem, hogy Andy hazavitt? Na, én már sejtettem, hogy történni fog itt valami. Nos, történt is. Mielőtt bementem volna a kapun, megfogta a csuklóm és magához rántott. Egy pillanatig habozott, majd mikor látta, hogy nincs ellenemre, megcsókolt. Ez volt kerek egy hónapja. Azóta minden nap találkoztunk, vagy így, vagy úgy.
- Tori!- szólt Alexis.
- Igen?- néztem rá, jelezve, hogy figyelek.
- Nem mész be a stúdióba? Andy bent van..-fürkészett.
- Nem tudtam, de bemegyek akkor. Jössz velem?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Persze megyek!- pacsizott le velem.
- Oké, akkor kint várj meg a kocsiba, mindjárt megyek!- kértem meg. Elindultam a konyha felé, ahol Harry-t találtam a pulton ülve.
- Merre mész, szépség?- mosolygott rám, szokványosan becézve. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- A stúdióba. Bent van Andy is.- feleltem. Úgy tudtam, hogy egész jóban lett a pasimmal. A mosoly ráfagyott az arcára, majd óvatosan rám nézett.
- Játszik veled..- motyogta.- Nagyon féltelek téged, kiscsaj!- simított végig az arcomon. Nem tudtam válaszolni, csak hüvelykujjal végigsimítottam az arcomon lévő kézfején. Elléptem előle és mentem a kocsihoz. Kicsit lehangolt a dolog. Beültem a kormány mögé és egy hang nélkül hajtottam a stúdióig. Ott már elkezdtünk beszélgetni. Én elszaladtam a büfébe, Lex addig elindult a szokásos törzshelyünkhöz, az egyik öltöző felé. Már úton voltam én is, amikor elém ugrott és próbált visszatolni.
- Szerintem ne menj most oda!- tanácsolta. Mit sem törődve húgom kérésével, benyitottam az ajtón és nem tudtam elhinni azt, amit láttam. Sarkon fordultam, karon ragadtam húgomat és kiadtam az utasítást, miszerint indulunk haza. Lexi után sétáltam komótosan, amikor valaki visszarántott.
- Hé, várj már! Félreértetted!- magyarázkodott Andy.
- Nem hiszem, hogy azt félre lehet érteni, hogy egy csaj ül a barátom ölében és csókolgatja. Tök egyszerű dolog.- mondtam és ezzel kirántottam csuklómat a szorításából és kiléptem az üvegajtón. Hazáig meg sem álltunk. Felszaladtam a szobámba, Lexi pedig valószínűleg elmesélte a többieknek. Az ágyamon szétterülve bámultam a plafont. Ekkor jutott eszembe, hogy mivel vezethetem le a feszkót. Egy kis bulival. A gondolatokkal játszadoztam, amikor két halk kopogást hallottam. Harry szokása az ilyen kopogás. Kikiáltottam neki, hogy jöjjön be.
- Hogy vagy ?- érdeklődött.
- Furcsa módon, nagyon jól.- mosolyogtam, azt hiszem, őszintén.
- Ennek örülök. Szóval, csinálunk valamit ma?- kérdezősködött.
- Én discoba megyek!- mondtam.
- Veled megyek! Nem akarom, hogy a sok bunkó srác közt nélkülem legyél.- vett rögtön védelmébe, amire természetesen nem lett volna szükség, de imádom amikor ennyire aranyos.
- Ám legyen.- nyomtam egy puszit az arcára. Ahhoz képest, hogy csak barátok vagyunk, elég sokat puszilgatom őt, de nem úgy tűnik mint ha bánná.- Izgatott vagy ?- kérdeztem tőle, már röhögve. Nem válaszolt, csak egy szemöldök mozdítással jelezte, hogy nem érti.- Ma este nő nemű lényként láthatsz.- röhögtünk fel együtt.
- Megkérdezem a többieket, hogy ők is jönnek-e.- közölte, majd felállt az ágyam széléről és elhagyta a szobámat. Megrohamoztam a szekrényemet és előkutattam a cuccokat, amiket sohasem hordok. A választás egy fekete magassarkúra és egy lila-fekete miniruhára esett. Direkt a legrövidebb miniruhámat vettem fel. Áthúztam a hajamat hajvasalóval, a megszokott smink 2.0 verziója, vagyis a kicsit újabb.
- Hú ha, csajok, mi aztán összebeszéltünk.- bólogattam elismerően, amikor megláttam Sky-t és Lexi-t is miniben én magassarkúban. - Na, akkor a terv a következő. Én bepasizok, ti meg megőrjítitek a barátotokat.- röhögtem, a lányok meg megöleltek. Nagyölelés! Imádom ezeket a csajokat.
- Mire készülsz, Tori? Meg akarod bolondítani az összes srácot a discoban?- nézett végig rajtam Harry, az ajtófélfának dőlve, kaján vigyorral.
- Ja, veled kezdem, édes.- motyogtam úgy, hogy csak Lex és Sky hallja.- Meglátjuk!- feleltem mosolyogva Hazz-nak. A többi srác is elkészült, úgyhogy indultunk. Mikor odaértünk a szórakozóhelyre, rögtön fogtunk egy asztalt magunknak. A srácok szereztek piát, mi pedig elmentünk táncolni. Egész jó számok mentek. Jól elvoltunk a táncikálással. Egészen addig, amíg egy srác oda nem jött hozzánk, vagyis inkább csak hozzám.
- Szia cica, jössz táncolni?- húzgálta a szemöldökét.
- Éppen azt csinálom.- röhögtem fel. Megfogta a derekamat és feljebb csúsztatta a kezét. Próbáltam leszedni magamról, de nem ment, erősebb volt nálam.
- Most már leállhatsz, haver!- szólalt meg mögöttem egy mély hang védelmezően. Teljesen megnyugtatott.
- A te csajod?- kérdezte a gyerek felém biccentve. Az a szint volt, mint ha azt kérdezte volna, hogy te dobtad el azt a csikket? Hát kösz. Magamban dünnyögtem ezen, amikor felkaptam a fejem a válaszra.
- Igen, a barátnőm!- felelte határozottan.
- Oké, bocs tesó. Nem tudtam.- emelte fel a kezeit a srác, jelezve, hogy nem tehet a dolgokról. Megfordult és ott hagyott minket. Egyébként a csajok leléptek. Valószínűleg Hazz-nak szóltak. Majd megköszönöm nekik.
- Köszönöm.- mosolyogtam, ahogy felnéztem rá.
- Igazán nincs mit!- mosolygott vissza, miközben kezeit lecsúsztatta a derekamról a seggemre. Megszólhattam volna, felháborodhattam volna, vagy lekeverhettem volna neki egy istenes pofont. De nem tettem, mert már hetek óta erre vágytam. Inkább a szemébe néztem mélyen és megcsókoltam, ő pedig hagyta, sőt visszacsókolt.
- Hiányoztál!- nyögtem a szájába egy csók közben.
- El sem tudod képzelni, milyen volt az utóbbi idő számomra!- magyarázta. Egy idő után rájöttünk, hogy figyelnek egy páran, úgyhogy inkább táncoltunk. Háttal álltam neki és amennyire tudtam, nekidőltem. A csípőmet ritmusra ingattam jobbra-balra. Harry kezei a derekamon pihentek. Végig csókolta a nyakamat, majd mikor a fülem mellé ért, megállított a mozgásban.
- Ha ezt nem hagyod abba most, azonnal, én komolyan mondom, itt a tánctér közepén foglak megdugni, érted?!- suttogta a fülembe, ami teljesen beindított. Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
- A terv a következő. Mivel jól tudok részeget szimulálni, beadjuk a többieknek, hogy eláztam és mondod, hogy hazaviszel, mert vigyázni akarsz rám. Ahogy a többieket ismerem, ők még maradnak, szóval miénk a ház.- billegettem a csípőmet magyarázás közben, de most nem értem hozzá Harry-hez, szóval elvileg ezért nem jár büntetés. Bólintott egyet és elkezdtük a kis színjátékunkat.
- Srácok, én hazaviszem Tori-t. Teljesen elázott.- mutatott rám, én pedig éppen hitelesen játszottam, hogy nem vagyok józan. Mindenki bevette, sok sikert kívántak a hazaúthoz. Hazza kivonszolt a szórakozóhelyről, majd amikor látótávolságon kívülre kerültünk, lekaptam a cipőmet, az egyik kezembe vettem, majd kézen fogva szaladtunk hazáig. Otthon az előtérben ledobtam és egymásnak estünk. Nagy nehezen eljutottunk Harry szobájáig. Az ajtó előtt felvett és az ágyig vitt, amire ledobott.
- Na szóval. Az történt, hogy egy nyilvános helyen kezdtél szórakozni velem, ami nagyon csúnya bűn. Büntetést von maga után!- közölte és már nyúlt is a ruhám cipzárja felé. Megragadtam a kezét és az ágyra rántottam. Átvetettem a lábam a csípője felett és lovaglóülésben ráültem. Lehúzta a ruhám rövid cipzárját majd megszabadított tőle. Végighúzta kezét a medencecsontom környékén, miközben mélyen a szemembe nézett. Kétszer- háromszor visszasiklott oda a keze. Szóval rátalált.
- Ez egy tetkó?-kérdezte, a kis kínai feliratot fürkészve.
- Igen.-feleltem egyszerűen.
- Mit jelent?- érdeklődött, még mindig a tetkót nézve.
- Harry Styles!- mosolyogtam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Mikor varrattad ?- pislogott rám.
- Amikor Andy-vel jártam.- feleltem egyszerűen.
- Mit szólt hozzá? Nem kérdezte, hogy mit jelent?- simogatta hüvelykujjal a nevét tartalmazó kis területet.
- Nem mondtam el neki. Semmi köze nem volt hozzá, mit varratok magamra.- nyomtam egy puszit ajkaira. Levettem róla a pólóját és a nadrágját is. Mindketten egy- egy szál fehérneműben. Fordított a helyzetünkön és a hasam aljától felfelé indult el, puszikat hagyva a bőrömön.
- Ez egy tetkó?-kérdezte, a kis kínai feliratot fürkészve.
- Igen.-feleltem egyszerűen.
- Mit jelent?- érdeklődött, még mindig a tetkót nézve.
- Harry Styles!- mosolyogtam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Mikor varrattad ?- pislogott rám.
- Amikor Andy-vel jártam.- feleltem egyszerűen.
- Mit szólt hozzá? Nem kérdezte, hogy mit jelent?- simogatta hüvelykujjal a nevét tartalmazó kis területet.
- Nem mondtam el neki. Semmi köze nem volt hozzá, mit varratok magamra.- nyomtam egy puszit ajkaira. Levettem róla a pólóját és a nadrágját is. Mindketten egy- egy szál fehérneműben. Fordított a helyzetünkön és a hasam aljától felfelé indult el, puszikat hagyva a bőrömön.
- Hogy ez mennyire hiányzott már.- nyögtem fel hátravetett fejjel, miközben hajába túrtam. Felhajolt hozzám, hogy meg tudjon csókolni. Óvatosan ráharaptam az ajkára, mire halkan felmordult. Tudtam, hogy tetszik neki. Hozzáérintettem az ajkamat az övéihez, majd apró puszikkal haladtam a nyakáig. Csókolni és szívni kezdtem, amivel szinte megőrjítettem.
- Ne kínozz, mert visszakapod!- figyelmeztetett. Én pedig, mint aki meg sem hallotta, folytattam az eddigi tevékenységet, sőt, oldalán végigfuttattam az egyik kezem, és boxeren keresztül simogattam keményedő műszerét.
- Ez kínzás?- kérdeztem, majd lemásztam, és nyomtam egy puszit a boxerére. Felmorgott, mire önelégülten elmosolyodtam.
- Ebből elég!- lelökött magáról óvatosan az ágyra. Beleakasztottam az ujjam a gatyája szélébe. Tekintetem az ő vággyal teli tekintetébe fúrtam, miközben lehúztam róla. Egy srácot sem láttam még ennyire kiéhezettnek, úgyhogy segítettem rajta. Hátraszegte fejét és mély sóhajokat hallatott. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, aminek hatására sóhajai férfias nyögéssé változtak. Éreztem, hogy már közel jár. Nyögései egyre sűrűbbek voltak. Jelen helyzetben ez jelentette a legnagyobb motivációt. Rángani kezdett a számban, amiből arra ítéltem, hogy elment. Újra én voltam alól. Veszett lassan lehúzta bugyimat, ledobta a földre és ujjazni kezdett, miközben a nyakamat szívta. Vonaglottam minden érintése nyomán.
- Harry!- nyögtem, mire felnézett és abbahagyta.- Ne.. ne szórakozz velem!- kiáltottam rá.- Fejezd be amit elkezdtél! Légyszíves!!- könyörögtem neki.
- Megvolt a varázsszó. Máris, hercegnőm!- mondta, majd folytatta eddigi dolgát. Nem akartam felsikítani, ezért vállába haraptam, mikor közeledtem a csúcshoz.
- Nem bírom tovább!- nyöszörögtem a fülébe, mire kaján vigyort villantva felelt.
- Kiáltsd a nevem!-kérte. Engedelmeskedtem. Lihegtem egy sort, majd Harry felém nézett, jellegzetes perverz vigyorával. - Nos, szerelmem. Harmadik menet?-kérdezte, vágytól sötét szemekkel.
- Nem is tudom..-húztam az agyát.
- A kínzás miatt jár a harmadik. Plusz a diszkóban nem engedted, és még a vállamat is megharaptad, nézd !- mutatott a vállán lévő fognyomra.
- Láttad te már, hogy mit műveltél a nyakammal? Olyan, mintha összevertek volna.- nyugtáztam mosolyogva. Édesen, sőt könyörgően pislogott rám, de én hidegen néztem rá. Kicsit elszontyolodott, úgyhogy gyorsan megcsókoltam.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a dolog java részét kihagynám?- fogtam két kezem közé az arcát.
- Készen állsz?- kacsintott rám.
- Hogyne. Simán.- nyomtam egy puszit az ajkaira. Lábaim közé pozicionálta magát.
- Nem fáj?- kérdezte.
- Harry, nem vagyok szűz!- röhögtem fel. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból, gyorsabban kezdett mozogni. Annyira hiányoztak már az apró gesztusai. Miközben lökött a nyakamat csókolgatta fel-le. Én pedig a hátát karmolásztam, amivel valószínűleg csak jobban beindítottam.
- Harry.. mindjárt!- nyögtem.
- Én is..- mondta két nyakra adott csók között. Miután ezt kimondta, csípőjével körözni kezdett. Ezzel pedig végem volt. Ahogy neki is. Kifulladva, összebújva feküdtünk az ágyában, egy vékony lepedő alatt.
- Figyelj..-kezdte.
- Hm ?- fordítottam felé a fejemet.
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek!- kérte. Ennél jobban még semmi sem fájt. Lenyeltem amit elsőnek akartam mondani és bólintottam.
- Rendben. Akkor, jó éjt!- mondtam és a cuccomat a padlóról felkapva kisétáltam a szobából. Bementem a saját szobámba. Visszavettem azt, ami ezelőtt volt rajtam és úgy feküdtem le aludni, hogy ha esetleg valaki rutinellenőrzésként benézne, akkor ne legyen gyanús, hogy "hullarészegen" átöltöztem. Ahogy lefeküdtem, éreztem, hogy a forró könnyeim végigfolynak az arcomon. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasom elé kaptam az egyik kezemet, másikkal végigsimítottam a kínai jelen. Még mindig nem bántam. De akkor is fájt, hogy csak úgy el kell felejtenem az életem egyik legszebb estéjét. Persze, nem történt semmi. Nem nyögtem be kétszer, hogy hiányzott. Nem vallottam be, hogy mit jelent a tetkóm. Csak részeg voltam, ő pedig lovagias volt és hazajött velem. Nem ő volt köcsög és tett egy bunkó megjegyzést. Én voltam a felelőtlen picsa, amiért "bebasztam" ő pedig maga a tökéletes udvariasság. Rohadt igazságos az élet, mondhatom. Agresszíven letöröltem a könnyeimet és nagy nehezen elaludtam.
- Ne kínozz, mert visszakapod!- figyelmeztetett. Én pedig, mint aki meg sem hallotta, folytattam az eddigi tevékenységet, sőt, oldalán végigfuttattam az egyik kezem, és boxeren keresztül simogattam keményedő műszerét.
- Ez kínzás?- kérdeztem, majd lemásztam, és nyomtam egy puszit a boxerére. Felmorgott, mire önelégülten elmosolyodtam.
- Ebből elég!- lelökött magáról óvatosan az ágyra. Beleakasztottam az ujjam a gatyája szélébe. Tekintetem az ő vággyal teli tekintetébe fúrtam, miközben lehúztam róla. Egy srácot sem láttam még ennyire kiéhezettnek, úgyhogy segítettem rajta. Hátraszegte fejét és mély sóhajokat hallatott. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, aminek hatására sóhajai férfias nyögéssé változtak. Éreztem, hogy már közel jár. Nyögései egyre sűrűbbek voltak. Jelen helyzetben ez jelentette a legnagyobb motivációt. Rángani kezdett a számban, amiből arra ítéltem, hogy elment. Újra én voltam alól. Veszett lassan lehúzta bugyimat, ledobta a földre és ujjazni kezdett, miközben a nyakamat szívta. Vonaglottam minden érintése nyomán.
- Harry!- nyögtem, mire felnézett és abbahagyta.- Ne.. ne szórakozz velem!- kiáltottam rá.- Fejezd be amit elkezdtél! Légyszíves!!- könyörögtem neki.
- Megvolt a varázsszó. Máris, hercegnőm!- mondta, majd folytatta eddigi dolgát. Nem akartam felsikítani, ezért vállába haraptam, mikor közeledtem a csúcshoz.
- Nem bírom tovább!- nyöszörögtem a fülébe, mire kaján vigyort villantva felelt.
- Kiáltsd a nevem!-kérte. Engedelmeskedtem. Lihegtem egy sort, majd Harry felém nézett, jellegzetes perverz vigyorával. - Nos, szerelmem. Harmadik menet?-kérdezte, vágytól sötét szemekkel.
- Nem is tudom..-húztam az agyát.
- A kínzás miatt jár a harmadik. Plusz a diszkóban nem engedted, és még a vállamat is megharaptad, nézd !- mutatott a vállán lévő fognyomra.
- Láttad te már, hogy mit műveltél a nyakammal? Olyan, mintha összevertek volna.- nyugtáztam mosolyogva. Édesen, sőt könyörgően pislogott rám, de én hidegen néztem rá. Kicsit elszontyolodott, úgyhogy gyorsan megcsókoltam.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a dolog java részét kihagynám?- fogtam két kezem közé az arcát.
- Készen állsz?- kacsintott rám.
- Hogyne. Simán.- nyomtam egy puszit az ajkaira. Lábaim közé pozicionálta magát.
- Nem fáj?- kérdezte.
- Harry, nem vagyok szűz!- röhögtem fel. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból, gyorsabban kezdett mozogni. Annyira hiányoztak már az apró gesztusai. Miközben lökött a nyakamat csókolgatta fel-le. Én pedig a hátát karmolásztam, amivel valószínűleg csak jobban beindítottam.
- Harry.. mindjárt!- nyögtem.
- Én is..- mondta két nyakra adott csók között. Miután ezt kimondta, csípőjével körözni kezdett. Ezzel pedig végem volt. Ahogy neki is. Kifulladva, összebújva feküdtünk az ágyában, egy vékony lepedő alatt.
- Figyelj..-kezdte.
- Hm ?- fordítottam felé a fejemet.
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek!- kérte. Ennél jobban még semmi sem fájt. Lenyeltem amit elsőnek akartam mondani és bólintottam.
- Rendben. Akkor, jó éjt!- mondtam és a cuccomat a padlóról felkapva kisétáltam a szobából. Bementem a saját szobámba. Visszavettem azt, ami ezelőtt volt rajtam és úgy feküdtem le aludni, hogy ha esetleg valaki rutinellenőrzésként benézne, akkor ne legyen gyanús, hogy "hullarészegen" átöltöztem. Ahogy lefeküdtem, éreztem, hogy a forró könnyeim végigfolynak az arcomon. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasom elé kaptam az egyik kezemet, másikkal végigsimítottam a kínai jelen. Még mindig nem bántam. De akkor is fájt, hogy csak úgy el kell felejtenem az életem egyik legszebb estéjét. Persze, nem történt semmi. Nem nyögtem be kétszer, hogy hiányzott. Nem vallottam be, hogy mit jelent a tetkóm. Csak részeg voltam, ő pedig lovagias volt és hazajött velem. Nem ő volt köcsög és tett egy bunkó megjegyzést. Én voltam a felelőtlen picsa, amiért "bebasztam" ő pedig maga a tökéletes udvariasság. Rohadt igazságos az élet, mondhatom. Agresszíven letöröltem a könnyeimet és nagy nehezen elaludtam.
2013. február 19., kedd
New Life (23. rész)
De rég írtam. Akkor összefoglalom, mi történt amióta nem írtam. Alexis-sel elnyertük annak a meghallgatóbizottságnak a tetszését. Mellénk raktak még két csajt és zenekarrá lettünk. Imádom a két csajt. Nagyon jó fejek. Ami a legjobb, hogy post-hardcore banda vagyunk így nem kell megjátszani magunkat. Elkészült egy debütáló album és ha úgy nézzük, egész szép hírnévre tettünk szert. Louis mellett Harry a legjobb barátom jelenleg. Minden rendeződött köztünk, bár titkolom, de még mindig ugyan úgy érzek iránta. Mondjuk, esélytelen, hogy ez változni fog. A srácok veszett aranyosak, minden koncertre és fellépésre elkísérnek minket, de a backstage-ben foglalnak helyet. Állításuk szerint nem akarják elvonni a figyelmet rólunk. De térjünk vissza a jelenhez. Reggel tök álmos voltam, nem aludtam jót, amióta Harry elkönyvelte, hogy nincs semmi bajom, vagyis amióta nem alszik velem. Bágyadtan ültem a kanapén, felhúzott lábbal, kakaót szürcsölve, amikor is Harry jött le az emeletről.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.
2013. február 18., hétfő
Fájdalom (22. rész)
Hajnal lehetett,amikor két erős kezet éreztem a vállamon ami rázott, közben elfojtott hangon kiáltozta a nevemet.
- Tori, gyerünk kicsim, ébredj fel. Nem teheted ezt velem!- nyögte fájdalmasan, talán már könnyezett is. Nem értettem Harry riadalmát.
- Mi történt? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Mikor hazaértünk, sikolyokat hallottunk és feljöttünk. Az ágyban vergődtél, a fejedet csaptad ide-oda, eközben megállás nélkül sírtál és valamit motyogtál, de nem értettük a szaggatott beszédedet.- felelte halkan, lesütött szemekkel.
- Mi? Ez lehetetlen. Nem lehet, hogy képzeltétek?- képedtem el teljesen.
- Itt valami komoly baj van.- állapította meg Lexi.
- Nem, nincs semmi baj. Minden oké, nagyon jól érzem magamat!- akadékoskodtam és felpattantam az ágyból és elindultam, hogy megmutassam, nincs bajom. Amint megtettem három lépést, elsötétült minden, és összeestem. Legközelebb az ágyamban találtam magam. Harry az ajtónál állva nézte, hogy mit csinál az orvos.
- Jó napot, kisasszony.- köszöntött a doki.
- Mi történt ?- felnéztem rá.
- Tori, felkeltél az ágyból és elájultál.- közölte Hazz, fáradt hangon.
- Hogy érzi magát, hölgyem ?- érdeklődött az orvos.
- Ugyan úgy, mint mielőtt elájultam, teljesen normálisan.- feleltem.
- Annyi történt, hogy nem volt elég rendszeres a táplálékbevitel az elmúlt időben, ezért ájult el. A rémálmot pedig a láz okozta. Ha pótolja a hiányzó cukormennyiséget a szervezetében akkor minden rendben lesz. Ha szükség van rám, hívjanak nyugodtan. Jobbulást kívánok, kisasszony. Viszlát.- köszönt el, majd kezet fogott Hazza-val és elment.
- Harry!- szóltam, de a hangom erőtlen volt. Láttam az arckifejezését. Valami rosszat sejtettem.
- Szükség volt erre? Nem értem a nőket. Mind annyira kibaszott csinos akar lenni, miután meg összeesnek csodálkoznak.- kiáltozott. Nem értettem, hogy ez miért szól nekem. Sohasem akartam csinos lenni. Mindig elfogadtam magamat.
- Hazz.. kérlek. Ezt ne. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.- könyörögtem.
- Persze, te nem állsz be a sorba. Legalább is nem vállalod fel, hogy ugyan olyan vagy.- sajnált le.
- Bocs, de ehhez most nincs kedvem.- mondtam fájdalommal a szavaimban és kimentem a szobából, megkockáztatva, hogy akár legurulhatok a lépcsőről. De akkor nem érdekelt.
- Figyelj, sajnálom.- jött utánam és visszahívott a szobába.- Csak, szerintem ez nem működik tovább.- mondta, mire összeszorult a szívem. Tudtam, mire gondol, rögtön könnybe lábadt a szemem.- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek téged, de ez nem megy. Nem akarlak kínozni téged. Jobbat érdemelsz nálam.-indokolt. Éreztem, hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy fájni fog.
- Nem. Nekem nem kell senki. Téged szeretlek!!- kiáltottam sírva. Magához ölelt és a fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Hidd el, imádlak. Soha sem fogok úgy szeretni senkit, mint téged. De el kell engedjelek ahhoz, hogy meg tudjalak védeni.- simított végig a hajamon. Kicsit elhajoltam, hogy rá tudjak nézni.
- Nem akarlak elveszíteni!- suttogtam bőgve.
- Ne sírj, ha a könnyeidet látom rosszul vagyok. Nem akarom, hogy sírj miattam. Ezért akarok inkább a legjobb barátod lenni. Meg akarlak védeni! Meg kell értened.- kérlelt. Bólogattam miközben letöröltem a könnyeimet.
- A többiek mit fognak szólni hozzá?- kérdeztem óvatosan.
- Már tudják. Nem szólnak bele. Azt mondták, a mi dolgunk.- felelte.
- Igazuk is van.- néztem fel rá. Annyira fájt. Ölelt, de nem úgy mint néhány napja. Szeretett, mert mondta, de nem úgy ahogy régen. Nekem ez így nem tetszett. Meg akartam csókolni. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem az ajkaira. A kanapémon ülve beszélgettünk. Úgy, mint régebben. A karjai közt feküdtem és néztem rá, ahogyan beszélt. Viszont ez már más ölelés volt. Más történetek és más szituáció. Nem sokkal később lementünk a többiekhez, akik tolerálták, hogy nem szeretném ha elmesélnénk a dolgot. Persze, amikor kikerültem a hallótávolságból sutyorogva kérlelték Harry-t. Korrekt volt, mint mindig. Nem mondott nekik semmit. Néztem a nappaliban ülő társaságot. Mind közel állnak hozzám, de valahogy másnak tűntek. Távolinak és idegennek. Úgy éreztem, hogy Harry nélkül nem tartozom hozzájuk. Az ikertesóm, akivel szinte egyek vagyunk, inkább tartozik már a barátjához, mint hozzám. Ilyen és hasonló gondolatok mellett kívántam jó estét és mentem fel a szobámba. Lépteket hallottam magam mögött, megfordultam és kérdőn néztem a Hazz-ra.
- Rossz állapotban nem hagyhatlak magadra. Őrzöm az álmaidat.- mosolyodott el. Komolyan gondolta, hogy őrzi őket, mert velem aludt. Mindkét karjával átölelt, amitől nagyobb biztonságban éreztem magam mint bármikor. A mellkasán volt a fejem és éreztem ahogy szuszog. Fel-le mozgó mellkasának egyenletes ütemének hála hamar elaludtam. Pihentető és rémálom mentes alvásnak ígérkezett.
- Tori, gyerünk kicsim, ébredj fel. Nem teheted ezt velem!- nyögte fájdalmasan, talán már könnyezett is. Nem értettem Harry riadalmát.
- Mi történt? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Mikor hazaértünk, sikolyokat hallottunk és feljöttünk. Az ágyban vergődtél, a fejedet csaptad ide-oda, eközben megállás nélkül sírtál és valamit motyogtál, de nem értettük a szaggatott beszédedet.- felelte halkan, lesütött szemekkel.
- Mi? Ez lehetetlen. Nem lehet, hogy képzeltétek?- képedtem el teljesen.
- Itt valami komoly baj van.- állapította meg Lexi.
- Nem, nincs semmi baj. Minden oké, nagyon jól érzem magamat!- akadékoskodtam és felpattantam az ágyból és elindultam, hogy megmutassam, nincs bajom. Amint megtettem három lépést, elsötétült minden, és összeestem. Legközelebb az ágyamban találtam magam. Harry az ajtónál állva nézte, hogy mit csinál az orvos.
- Jó napot, kisasszony.- köszöntött a doki.
- Mi történt ?- felnéztem rá.
- Tori, felkeltél az ágyból és elájultál.- közölte Hazz, fáradt hangon.
- Hogy érzi magát, hölgyem ?- érdeklődött az orvos.
- Ugyan úgy, mint mielőtt elájultam, teljesen normálisan.- feleltem.
- Annyi történt, hogy nem volt elég rendszeres a táplálékbevitel az elmúlt időben, ezért ájult el. A rémálmot pedig a láz okozta. Ha pótolja a hiányzó cukormennyiséget a szervezetében akkor minden rendben lesz. Ha szükség van rám, hívjanak nyugodtan. Jobbulást kívánok, kisasszony. Viszlát.- köszönt el, majd kezet fogott Hazza-val és elment.
- Harry!- szóltam, de a hangom erőtlen volt. Láttam az arckifejezését. Valami rosszat sejtettem.
- Szükség volt erre? Nem értem a nőket. Mind annyira kibaszott csinos akar lenni, miután meg összeesnek csodálkoznak.- kiáltozott. Nem értettem, hogy ez miért szól nekem. Sohasem akartam csinos lenni. Mindig elfogadtam magamat.
- Hazz.. kérlek. Ezt ne. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.- könyörögtem.
- Persze, te nem állsz be a sorba. Legalább is nem vállalod fel, hogy ugyan olyan vagy.- sajnált le.
- Bocs, de ehhez most nincs kedvem.- mondtam fájdalommal a szavaimban és kimentem a szobából, megkockáztatva, hogy akár legurulhatok a lépcsőről. De akkor nem érdekelt.
- Figyelj, sajnálom.- jött utánam és visszahívott a szobába.- Csak, szerintem ez nem működik tovább.- mondta, mire összeszorult a szívem. Tudtam, mire gondol, rögtön könnybe lábadt a szemem.- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek téged, de ez nem megy. Nem akarlak kínozni téged. Jobbat érdemelsz nálam.-indokolt. Éreztem, hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy fájni fog.
- Nem. Nekem nem kell senki. Téged szeretlek!!- kiáltottam sírva. Magához ölelt és a fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Hidd el, imádlak. Soha sem fogok úgy szeretni senkit, mint téged. De el kell engedjelek ahhoz, hogy meg tudjalak védeni.- simított végig a hajamon. Kicsit elhajoltam, hogy rá tudjak nézni.
- Nem akarlak elveszíteni!- suttogtam bőgve.
- Ne sírj, ha a könnyeidet látom rosszul vagyok. Nem akarom, hogy sírj miattam. Ezért akarok inkább a legjobb barátod lenni. Meg akarlak védeni! Meg kell értened.- kérlelt. Bólogattam miközben letöröltem a könnyeimet.
- A többiek mit fognak szólni hozzá?- kérdeztem óvatosan.
- Már tudják. Nem szólnak bele. Azt mondták, a mi dolgunk.- felelte.
- Igazuk is van.- néztem fel rá. Annyira fájt. Ölelt, de nem úgy mint néhány napja. Szeretett, mert mondta, de nem úgy ahogy régen. Nekem ez így nem tetszett. Meg akartam csókolni. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem az ajkaira. A kanapémon ülve beszélgettünk. Úgy, mint régebben. A karjai közt feküdtem és néztem rá, ahogyan beszélt. Viszont ez már más ölelés volt. Más történetek és más szituáció. Nem sokkal később lementünk a többiekhez, akik tolerálták, hogy nem szeretném ha elmesélnénk a dolgot. Persze, amikor kikerültem a hallótávolságból sutyorogva kérlelték Harry-t. Korrekt volt, mint mindig. Nem mondott nekik semmit. Néztem a nappaliban ülő társaságot. Mind közel állnak hozzám, de valahogy másnak tűntek. Távolinak és idegennek. Úgy éreztem, hogy Harry nélkül nem tartozom hozzájuk. Az ikertesóm, akivel szinte egyek vagyunk, inkább tartozik már a barátjához, mint hozzám. Ilyen és hasonló gondolatok mellett kívántam jó estét és mentem fel a szobámba. Lépteket hallottam magam mögött, megfordultam és kérdőn néztem a Hazz-ra.
- Rossz állapotban nem hagyhatlak magadra. Őrzöm az álmaidat.- mosolyodott el. Komolyan gondolta, hogy őrzi őket, mert velem aludt. Mindkét karjával átölelt, amitől nagyobb biztonságban éreztem magam mint bármikor. A mellkasán volt a fejem és éreztem ahogy szuszog. Fel-le mozgó mellkasának egyenletes ütemének hála hamar elaludtam. Pihentető és rémálom mentes alvásnak ígérkezett.
A boldogító igen (21. rész)
Reggel nagyon korán keltem. Ha csak egy egyszerű vendég lettem volna az esküvőn, még simán aludhattam volna. De mivel nem csak egy vendég vagyok, ezért kelhettem fél 6-kor. Felvettem egy farmert, tornacsukával és egy pólót. Nyomtam egy puszit az alvó barátom arcára, mire ébredezni kezdett.
- Jössz velem, édes?- kérdeztem tőle halkan.
- Szépségem, hová akarsz menni fél 6 után néhány perccel?- kérdezett vissza rekedt hangon.
- Még van néhány feldíszítendő folyosó. Segítesz nekem?-kérleltem.- Jön Zayn is!- dobtam be az aduászt szempilla-rebegtetve. Vagy Zayn, vagy a szempilláim, esetleg mindkettő hatására, de beleegyezett. Kiugrott az ágyból (istenem, azok a kockák) és gyorsan felöltözött. Elindultunk az esküvő helyszínére, ahol már tárt karokkal és egy 'első emelet balra a tiétek' megszólítással el is lettünk igazítva. Megtaláltuk a dobozt, tele díszekkel és elkezdtünk díszíteni. Az épület fekvésének köszönhetően hat óra előtt még szinte teljesen sötét volt ez a folyosó és ezt nem csak én vettem észre. Két nagy kezet éreztem a derekamon miközben a falra erősítettem egy díszt. A nyakamat meleg lehelet érte. Végigpuszilgatta, majd a fülem mellett megállapodott.
- Egész sötét ez a folyosó. Mit szólnál hozzá, édes?- suttogta mély, vággyal teli hangon. Nem mindig tudok ellenállni neki, de most sikerült. Egy cél lebegett előttem. Szembefordultam vele és már előre felvettem a bocsánatkérő nézést.
- Tudod, hogy akarom. De most nem lehet. Nagyon fontos nap ez apuék számára. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem lehetünk önzőek.- simítottam meg az arcát.- Sajnálom, drága.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Igazad van cica. Ez most nem így megy. Na, gyerünk díszítsünk.- mosolygott. Már a folyosó végén jártunk. Egy dísszel sehogy sem bírtunk. Felragasztottam, de elengedte a ragasztó. Visszanyomtam, de akkor sem. Annyira felidegesített, hogy elkezdtem kiabálni vele. Igen, a dísszel. Hazz természetesen szakadt a röhögéstől. Lépteket hallottunk, majd nemsokkal később megláttuk fogadott tesóimat. Álmos fejjel pislogtak ránk. Valószínűleg ők nem önszántukból vannak itt.
- Jó reggelt!- köszöntöttek minket.
- Nektek is! Hogyan találtatok ránk?- néztem felváltva rájuk.
- Követtük a hangokat. Harry egész hangosan nevetett az előbb.- felelte Maya, Sonja pedig ásított egy hatalmasat.
- Egyébként, Lex üzeni, hogy váltsunk le titeket, mert tudja, milyenek vagytok.- próbált idézni Sonja. Alexis, ezt még megkeserüli. Mi az, hogy tudja, milyenek vagyunk? Nincs igaza. Nem is vagyunk olyanok. Bár, az igazat megvallva eszünkbe jutott a dolog és ezt nem is tagadjuk, de akkor sincs igaza. Visszafogtuk magunkat a cél érdekében. Nobel-t érdemelnék, amiért nem hagytam, hogy az univerzum legszexibb sráca egy folyosón tegyen magáévá az apám esküvője napján. Ez igazán nagy teljesítmény, szerintem.
- Igenis, értettük! Smith parancsnok, kövessen!- mondta Hazza miután tisztelgett a lányoknak, akik ezen csak mosolyogtak, majd felröhögtek. Mentünk az udvar díszítését befejezni, közben átkarolta lazán a vállamat és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Az előbb még parancsnok voltam, nem?- néztem fel rá.
- Ilyen ez a katona-szerelem.-megvonta a vállát majd megcsókolt. Minden feldíszítetlen helyet feldíszítettünk, azután mentünk haza. Egy kicsit heverésztünk az ágyon (nem történt semmi komoly!) majd életem szerelme érzékeny búcsút vett tőlem és elment letusolni. Amikor kijött, egyetlen szürke melegítőalsóban, csöpögő hajjal, azt hittem, hogy a helyszínen szörnyethalok a boldogságtól. A kidolgozott felsőtestén apró vízcseppek csillogtak, göndör fürtjei nedvesen voltak a zuhanytól és a legszebb mosolyt viselte az arcán. Az ágy közepén, törökülésben bámultam őt. Hamar észrevette, majd mikor 2 perc után sem szólaltam meg, rákérdezett.
- Mit nézel ennyire rajtam?- mosolygott rám.
- Tökéletes vagy, Harry!- közöltem vele.
- Ez nem igaz. Nem létezik tökéletesség!- szált vitába velem. Megragadtam a csuklóját és magamra rántottam, majd fordítottam helyzetünkön, így felette voltam és lenéztem rá.
- Ne veszekedj velem! Nekem tökéletes vagy! Megértetted?- fogtam a tenyereim közé az arcát. Végigsimított kézfejemen és a szájához emelte azt, majd megpuszilta.
- Szeretlek!- ölelt szorosan magához. Jól esik mindig a közelsége.
- Gyorsan letusolok.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam a szobában. A hajamat szárítottam már, amikor Maya besétált. Nem is említettem, hogy nálunk alszanak, hogy apuéké lehessen ma a ház.
- Figyelj Tori, kérdezhetek valamit?- nézett rám, a tekintetében látni lehetett valamit, szerintem kétely volt.
- Persze, hallgatlak.- mosolyogtam rá a tükörből, miközben a hajamat szárítottam és fésültem.
- Ha lenne egy pasi, aki idősebb lenne nálad néhány évvel, mégis tetszik neked, te mit tennél?- nézett rám bizalmasan.
- Semmit, nekem itt van Harold.- mosolyodtam el, az előbbi jelenetünkre visszaemlékezve.
- Tegyük fel, hogy nem jártok..-türelmetlenkedett.
- Szörnyű feltevés..-dünnyögtem egy kicsit, de láttam rajta a zavart, úgyhogy elfelejtettem egy időre magamat.- Először is, az nem mindegy, hogy mennyi a korkülönbség, mert van egy szint, amin még aranyos is, de viszont egy bizonyos határtól már az emberek nem nézik jó szemmel. Azután, meg kell tudni a másik fél szándékait, hogy érdemes-e kockáztatni. Amennyiben szeret, érdemes megpróbálni.-vettem kicsit tudományosra. Értetlenül bámult rám, majd kicsit módosítottam.- Vagyis, ha biztosan szeret, nincs mit veszteni. Meg kell próbálni.- kacsintottam rá, a hajgöndörítővel bíbelődve. Sejtettem, hogy kiről van szó.
- Képzeld, múltkor rajzon a festőállvány előtt állva festettem és elakadtam egy kicsit. Nem tudtam mi a hiba. Jas odajött és a hátam mögött állva fürkészte a festményt, majd ahogy az egyik ecsettel folytatta ahol elakadtam a bal karjával átkarolta a derekamat és kicsit magához húzott. Azt hittem, hogy elolvadok. Szerencsére senki sem látott minket, mert valahogy pont takarásban voltunk. Mikor befejezte a részt, amit én nem tudtam, a fülembe sutyorgott. Teljes volt az extázis. Egész nap vigyorogtam utána.-mesélte, én pedig mosolyogva hallgattam. Elképzeltem őket együtt, és nagyon tetszett a dolog. Jas jó srác, ismerem és tudom, hogy nem ártana Maya-nak. - Egyébként, ő is ott lesz ma, mert anyu és az ő anyukája együtt jártak egyetemre és nagyon jó barátnők lettek. Szinte 2 naponta beszéltek valahogy, vagy neten vagy telefonon.
- Örülök neki, remélem, hogy jól sül majd el az estéd, kiscsaj.-mosolyogtam miközben szorosan megölelt. Amióta 3 húgom van, valahogy több szeretetet kapok, mint eddig. Nem baj, én is imádom őket. Elkészült a hajam és bevánszorogtam a szobába, a hercegem az ágyon feküdt. Rögtön magához rántott, amint elérte a kezemet.
- Tetszik a hajad!- csókolt meg. A homlokomat lehajtottam a mellkasára és mosolyogtam.
- Mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!- kértem. Bólintott egyet, jelezve, hogy megegyeztünk.- Szóval, Jas ott lesz az esküvőn.- közöltem.
- Nagyon jó!- forgatta a szemét unottan.- Túl simán ment eddig minden, most pedig egy újabb alkalom a vitára. Csodás!- dünnyögött.
- Hé Styles! Hallgass végig. Nem lesz Jas-el baj. Maya tetszik neki, mivel az érzelmei viszonozva vannak, nagy esély van rá, hogy összejönnek.- vigyorogtam, Harry vonásai szépen megenyhültek, majd bólintott egyet. Kicsit feldühített, hogy rögtön a rossz oldalát látta a dolognak, viszont tök aranyos, hogy nem akar vitát.
- Öltözzünk szerintem. Nektek úgy is hamarabb kell mennetek, fogadni a vendégeket.- emlékeztetett. Másztam volna le a mellkasáról, mikor gyorsan megcsókolt, újra, újra és újra. Felkaptam a ruhámat és a cipőmet, egy elegáns sminket tettem fel és becserkésztem ikertesómat. Harry pedig elvitt minket, de ment is haza, mert még csak egy póló és melegítőgatyó volt rajta. Amint kiszálltunk, én indultam volna nyíl egyenesen be, de Alexis megragadta a karom és visszarántott.
- Várj már egy percet, Tori!- szólt rám. - Ezt tudnod kell.
- Hallgatlak.
- Az egész történet érdekel?- kérdezte bizalmasan.
- Persze, csak mondd már, hogy ne kelljen sokáig itt csöveznünk- kezdtem feszengeni a ruhámban.
- Szóval, az egyik este elmentem Louis szobája előtt. Ez tök természetes lett volna, ha nem hallok..öhm, tehát, ha nem hallok nyögéseket és sóhajokat.- nyögte ki. Fél szemöldököm megemelkedett a hír hallatán.- Elkönyveltem valami futó kalandnak vagy egyébnek. De egyre többször vettem észre, hogy Sonja hogy néz rá és fordítva. Először véletlen egybeesésnek vettem. Egészen addig, amíg ma, a fürdőben nem mesélte el, hogy lefeküdt Louis-al.- na itt már szó szerint leesett az állam.
- Ha már így beszélgetünk a húgainkról. Maya meg belezúgott Jas-be.- közöltem egyszerűen, amire meg Lex álla esett le. Befelé menet még tárgyaltunk erről, majd közösen megegyeztünk arról, hogy majd máskor elemezzük a helyzetet. Bent hamar megtaláltuk az esküvőszervezőt. Amint végigmért minket, úgy tűnt, mintha furcsának találna minket. Vagy csak gótnak. De ez így nem igaz, nem vagyunk gótok.
- Sziasztok lányok! Szóval, a feladat annyi, hogy odaálltok..-mutatott egy helyre.- és mindenkit mosolyogva köszöntetek. Menni fog a mosolygás is?- fürkészett minket.
- Nem megerőltető dolog, valószínűleg ennyire még képes vagyok.- morogta Lexi. Megértem, ez a nő egy rémálom. Nemsokkal később a lépcső előtt megpillantottam öt srácot, köztük a göndör hajú hercegemet. Nem zavartattam magamat, lerohantam és szinte a karjaiba ugrottam.
- Harry! Itt vagy!- szorongattam és a vállába fúrtam a fejemet. Mélyen beszívtam illatát ahogy öleltem. Elmosolyodott és kicsit eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
- Igen, itt vagyok kicsim!- csókolt meg lágyan. Keze vándorolt a derekamon fel-le. A srácok maradtak velünk a helyünkön. Amikor megérkeztek az utolsó vendégek is, Lex megkereste Sonja-t. A szertartás alatt Harry mögöttem állt és átkarolta a derekamat, én pedig rákulcsoltam ujjaimat a körém font karjának ujjaira.
- Nézd, milyen boldogok! Amióta anyu meghalt, aput nem láttam ilyennek.- suttogtam.
- Nagyon szép pár. Mit gondolsz, egyszer mi is ott állunk majd?- dörmögte fülembe rekedtes, mély hangon. Ha nem egy esküvő kellős közepén lennénk, totál beindított volna ez a kis gesztus. De visszafogtam magam, a cél érdekében! Egyébként szép ceremónia volt, akárhányszor megkörnyékezett a sírás szorítottam Harry ujjait, amik ilyenkor rendesen elfehéredtek. Egészen megható volt ez a dolog. Az esküvő utáni buli, vagy lakodalom, kinek hogyan tetszik, az volt a legjobb. Éppen kint ültem az udvaron, egyedül, amikor láttam közeledni két embert, ismerős hangokkal. Nem akartam zavarni őket, ezért a bennem lévő még egész kicsi alkoholmennyiségnek köszönhetően bebújtam a bokorba(!) és onnan hallgatóztam illetve leselkedtem. Az előbbi helyemen Louis ült, Sonja az ölében és önfeledten smároltak. Úgy éreztem, hogy azonnal ki kell innen ugranom. Na nem azért, mert féltékeny vagyok a volt pasimra. Csak valami mocorgott a lábam mellet, és amit láttam, meg kéne osztanom a többiekkel. Hála istennek ez egy ilyen sövény szerű bokor volt, ergo elég hosszú. Kibotorkáltam a szélére, lekaptam a cipőimet és elkezdtem szaladni az udvar első felére. Nem vettek észre, legalábbis nagyon remélem. Megláttam, hogy Hazz, Lex és Zayn felém tartanak, tökéletes!
- Veled meg mi történt?- fürkészett Zayn.
- Nagy sztori! Óriási és tök hihetetlen!- hüledeztem.
- Jó, oké kicsim. Meséld csak el, hallgatunk!- bátorított Hazza, miután kivett a hajamból egy levelet és eldobta.
- Szóval, kint ültem az udvar hátsó részén, valahogy egyedül. Egyszer hangokat hallottam. Gondoltam elbújok. Bemásztam egy ilyen sövényféleségbe. Egy srác ült le a helyemre és az ölébe húzta a vele lévő csajt és smárolni kezdtek. Akkor vettem észre, hogy Louis és Sonja falják egymást. Ennyi!- hadartam el két szuszra.
- Ezek szerint, ők most, járnak?- értetlenkedett Lexi.
- Nagy valószínűséggel.- felelt helyettem Zayn. Hazz ezután felajánlotta, hogy menjünk be és táncoljunk, mert egy nagy csomó rokonon meg idegen csajon kívül csak Lexi-vel táncolt. Velem még nem. Kifogtunk egy lassú számot. A tömegben táncikáltunk, majd a szám végén felemeltem a fejem a válláról. Amit akkor láttam, az volt, hogy a kishúgom, Maya felnéz Jas-re és megcsókolja. Annyira örültem nekik. Jas a legjobb srác, akit kifoghat a kiscsaj.
- Harry!-suttogtam neki.
- Hm?- felvonta szemöldökét, és várta, hogy mit mondok.
- Maya és Jas összejöttek!- közöltem mosolyogva.
- Honnan tudod?- kérdezett vissza.
- Látom.- mosolyogtam rá. Amikor Jas-t elhívták táncolni, lerohantam Maya-t és elmeséltettem vele a sztorit. Annyira nagyon örültem nekik. Aranyosak együtt. Kezdődtek a köszöntők, úgyhogy magára kellett hagynom kishúgomat, összeszedtem ikertesómat és öcsémet majd felvonultunk a színpadra, így hárman.
- Üdv mindenkinek. A nevem Dave, ők pedig a nővéreim, Alexis és Victoria.- mutatott ránk.- Apu és Natalia. Reméljük, nagyon sokáig nagyon boldogok lesztek együtt. Egy szó mint száz, nem húzom tovább. Egy dallal szeretnénk sok boldogságot kívánni nektek.Tori!- mutatott a mikrofonállványra. Felvette a dobverőket és beült a dob mögé, Lex pedig a gitárért nyúlt. Dave megadta a ritmust, majd előadtuk az általunk írt dalt. Lex segített a dalszövegben, Dave pedig a ritmust dolgozta ki. Egész jól sikerült.
- Nem volt alkalmam a dal előtt szólni, szóval megteszem most. Apu, annyit mondhatok, szerencsés vagy. Natalia kivételes nő, szeresd ahogy csak tudod. Nati, amióta ismerjük egymást, anyám helyett anyám voltál, amit nem tudok elégszer megköszönni. Hála nektek, újra úgy érezhetem, hogy van családom. Sok boldogságot nektek!- mondtam, majd visszatettem a mikrofonállványra a mikrofont és lebattyogtam a lépcsőn. Meg sem álltam az udvarig. Felnéztem a csillagokra és valami furcsa érzésem támadt. Olyasmi, mint egy előérzet. Nagyon rossz volt. Egyfajta fájdalom öntötte el a testemet. Lex kiszólt, hogy apuék mindjárt indulnak, úgyhogy be kellett mennem, de a fejemben kószáló gondolatoktól még a hazavezető úton sem szabadultam. Otthon egyedül voltam, a többiek még javában buliztak. Az üres, sötét házban felsétáltam a lépcsőn és Harry szobája helyett a sajátomba mentem. Összeszedtem a pizsamaként szolgáló elnyűtt zenekaros pólómat és a kedvenc hawaii mintás rövidnacimat majd ezekkel együtt benyitottam a fürdőszobába. Engedtem egy nagy kád forró vizet és egy órán át áztattam benne magam, akárhányszor kicsit lehűlt, újra engedtem bele. A látomás-szerű érzés nem hagyott nyugodni. Aludni sem tudtam miatta, órákon át forgolódtam álmatlanul. Nagy nehézségek árán sikerült elaludnom.
- Jössz velem, édes?- kérdeztem tőle halkan.
- Szépségem, hová akarsz menni fél 6 után néhány perccel?- kérdezett vissza rekedt hangon.
- Még van néhány feldíszítendő folyosó. Segítesz nekem?-kérleltem.- Jön Zayn is!- dobtam be az aduászt szempilla-rebegtetve. Vagy Zayn, vagy a szempilláim, esetleg mindkettő hatására, de beleegyezett. Kiugrott az ágyból (istenem, azok a kockák) és gyorsan felöltözött. Elindultunk az esküvő helyszínére, ahol már tárt karokkal és egy 'első emelet balra a tiétek' megszólítással el is lettünk igazítva. Megtaláltuk a dobozt, tele díszekkel és elkezdtünk díszíteni. Az épület fekvésének köszönhetően hat óra előtt még szinte teljesen sötét volt ez a folyosó és ezt nem csak én vettem észre. Két nagy kezet éreztem a derekamon miközben a falra erősítettem egy díszt. A nyakamat meleg lehelet érte. Végigpuszilgatta, majd a fülem mellett megállapodott.
- Egész sötét ez a folyosó. Mit szólnál hozzá, édes?- suttogta mély, vággyal teli hangon. Nem mindig tudok ellenállni neki, de most sikerült. Egy cél lebegett előttem. Szembefordultam vele és már előre felvettem a bocsánatkérő nézést.
- Tudod, hogy akarom. De most nem lehet. Nagyon fontos nap ez apuék számára. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem lehetünk önzőek.- simítottam meg az arcát.- Sajnálom, drága.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Igazad van cica. Ez most nem így megy. Na, gyerünk díszítsünk.- mosolygott. Már a folyosó végén jártunk. Egy dísszel sehogy sem bírtunk. Felragasztottam, de elengedte a ragasztó. Visszanyomtam, de akkor sem. Annyira felidegesített, hogy elkezdtem kiabálni vele. Igen, a dísszel. Hazz természetesen szakadt a röhögéstől. Lépteket hallottunk, majd nemsokkal később megláttuk fogadott tesóimat. Álmos fejjel pislogtak ránk. Valószínűleg ők nem önszántukból vannak itt.
- Jó reggelt!- köszöntöttek minket.
- Nektek is! Hogyan találtatok ránk?- néztem felváltva rájuk.
- Követtük a hangokat. Harry egész hangosan nevetett az előbb.- felelte Maya, Sonja pedig ásított egy hatalmasat.
- Egyébként, Lex üzeni, hogy váltsunk le titeket, mert tudja, milyenek vagytok.- próbált idézni Sonja. Alexis, ezt még megkeserüli. Mi az, hogy tudja, milyenek vagyunk? Nincs igaza. Nem is vagyunk olyanok. Bár, az igazat megvallva eszünkbe jutott a dolog és ezt nem is tagadjuk, de akkor sincs igaza. Visszafogtuk magunkat a cél érdekében. Nobel-t érdemelnék, amiért nem hagytam, hogy az univerzum legszexibb sráca egy folyosón tegyen magáévá az apám esküvője napján. Ez igazán nagy teljesítmény, szerintem.
- Igenis, értettük! Smith parancsnok, kövessen!- mondta Hazza miután tisztelgett a lányoknak, akik ezen csak mosolyogtak, majd felröhögtek. Mentünk az udvar díszítését befejezni, közben átkarolta lazán a vállamat és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Az előbb még parancsnok voltam, nem?- néztem fel rá.
- Ilyen ez a katona-szerelem.-megvonta a vállát majd megcsókolt. Minden feldíszítetlen helyet feldíszítettünk, azután mentünk haza. Egy kicsit heverésztünk az ágyon (nem történt semmi komoly!) majd életem szerelme érzékeny búcsút vett tőlem és elment letusolni. Amikor kijött, egyetlen szürke melegítőalsóban, csöpögő hajjal, azt hittem, hogy a helyszínen szörnyethalok a boldogságtól. A kidolgozott felsőtestén apró vízcseppek csillogtak, göndör fürtjei nedvesen voltak a zuhanytól és a legszebb mosolyt viselte az arcán. Az ágy közepén, törökülésben bámultam őt. Hamar észrevette, majd mikor 2 perc után sem szólaltam meg, rákérdezett.
- Mit nézel ennyire rajtam?- mosolygott rám.
- Tökéletes vagy, Harry!- közöltem vele.
- Ez nem igaz. Nem létezik tökéletesség!- szált vitába velem. Megragadtam a csuklóját és magamra rántottam, majd fordítottam helyzetünkön, így felette voltam és lenéztem rá.
- Ne veszekedj velem! Nekem tökéletes vagy! Megértetted?- fogtam a tenyereim közé az arcát. Végigsimított kézfejemen és a szájához emelte azt, majd megpuszilta.
- Szeretlek!- ölelt szorosan magához. Jól esik mindig a közelsége.
- Gyorsan letusolok.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam a szobában. A hajamat szárítottam már, amikor Maya besétált. Nem is említettem, hogy nálunk alszanak, hogy apuéké lehessen ma a ház.
- Figyelj Tori, kérdezhetek valamit?- nézett rám, a tekintetében látni lehetett valamit, szerintem kétely volt.
- Persze, hallgatlak.- mosolyogtam rá a tükörből, miközben a hajamat szárítottam és fésültem.
- Ha lenne egy pasi, aki idősebb lenne nálad néhány évvel, mégis tetszik neked, te mit tennél?- nézett rám bizalmasan.
- Semmit, nekem itt van Harold.- mosolyodtam el, az előbbi jelenetünkre visszaemlékezve.
- Tegyük fel, hogy nem jártok..-türelmetlenkedett.
- Szörnyű feltevés..-dünnyögtem egy kicsit, de láttam rajta a zavart, úgyhogy elfelejtettem egy időre magamat.- Először is, az nem mindegy, hogy mennyi a korkülönbség, mert van egy szint, amin még aranyos is, de viszont egy bizonyos határtól már az emberek nem nézik jó szemmel. Azután, meg kell tudni a másik fél szándékait, hogy érdemes-e kockáztatni. Amennyiben szeret, érdemes megpróbálni.-vettem kicsit tudományosra. Értetlenül bámult rám, majd kicsit módosítottam.- Vagyis, ha biztosan szeret, nincs mit veszteni. Meg kell próbálni.- kacsintottam rá, a hajgöndörítővel bíbelődve. Sejtettem, hogy kiről van szó.
- Képzeld, múltkor rajzon a festőállvány előtt állva festettem és elakadtam egy kicsit. Nem tudtam mi a hiba. Jas odajött és a hátam mögött állva fürkészte a festményt, majd ahogy az egyik ecsettel folytatta ahol elakadtam a bal karjával átkarolta a derekamat és kicsit magához húzott. Azt hittem, hogy elolvadok. Szerencsére senki sem látott minket, mert valahogy pont takarásban voltunk. Mikor befejezte a részt, amit én nem tudtam, a fülembe sutyorgott. Teljes volt az extázis. Egész nap vigyorogtam utána.-mesélte, én pedig mosolyogva hallgattam. Elképzeltem őket együtt, és nagyon tetszett a dolog. Jas jó srác, ismerem és tudom, hogy nem ártana Maya-nak. - Egyébként, ő is ott lesz ma, mert anyu és az ő anyukája együtt jártak egyetemre és nagyon jó barátnők lettek. Szinte 2 naponta beszéltek valahogy, vagy neten vagy telefonon.
- Örülök neki, remélem, hogy jól sül majd el az estéd, kiscsaj.-mosolyogtam miközben szorosan megölelt. Amióta 3 húgom van, valahogy több szeretetet kapok, mint eddig. Nem baj, én is imádom őket. Elkészült a hajam és bevánszorogtam a szobába, a hercegem az ágyon feküdt. Rögtön magához rántott, amint elérte a kezemet.
- Tetszik a hajad!- csókolt meg. A homlokomat lehajtottam a mellkasára és mosolyogtam.
- Mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!- kértem. Bólintott egyet, jelezve, hogy megegyeztünk.- Szóval, Jas ott lesz az esküvőn.- közöltem.
- Nagyon jó!- forgatta a szemét unottan.- Túl simán ment eddig minden, most pedig egy újabb alkalom a vitára. Csodás!- dünnyögött.
- Hé Styles! Hallgass végig. Nem lesz Jas-el baj. Maya tetszik neki, mivel az érzelmei viszonozva vannak, nagy esély van rá, hogy összejönnek.- vigyorogtam, Harry vonásai szépen megenyhültek, majd bólintott egyet. Kicsit feldühített, hogy rögtön a rossz oldalát látta a dolognak, viszont tök aranyos, hogy nem akar vitát.
- Öltözzünk szerintem. Nektek úgy is hamarabb kell mennetek, fogadni a vendégeket.- emlékeztetett. Másztam volna le a mellkasáról, mikor gyorsan megcsókolt, újra, újra és újra. Felkaptam a ruhámat és a cipőmet, egy elegáns sminket tettem fel és becserkésztem ikertesómat. Harry pedig elvitt minket, de ment is haza, mert még csak egy póló és melegítőgatyó volt rajta. Amint kiszálltunk, én indultam volna nyíl egyenesen be, de Alexis megragadta a karom és visszarántott.
- Várj már egy percet, Tori!- szólt rám. - Ezt tudnod kell.
- Hallgatlak.
- Az egész történet érdekel?- kérdezte bizalmasan.
- Persze, csak mondd már, hogy ne kelljen sokáig itt csöveznünk- kezdtem feszengeni a ruhámban.
- Szóval, az egyik este elmentem Louis szobája előtt. Ez tök természetes lett volna, ha nem hallok..öhm, tehát, ha nem hallok nyögéseket és sóhajokat.- nyögte ki. Fél szemöldököm megemelkedett a hír hallatán.- Elkönyveltem valami futó kalandnak vagy egyébnek. De egyre többször vettem észre, hogy Sonja hogy néz rá és fordítva. Először véletlen egybeesésnek vettem. Egészen addig, amíg ma, a fürdőben nem mesélte el, hogy lefeküdt Louis-al.- na itt már szó szerint leesett az állam.
- Ha már így beszélgetünk a húgainkról. Maya meg belezúgott Jas-be.- közöltem egyszerűen, amire meg Lex álla esett le. Befelé menet még tárgyaltunk erről, majd közösen megegyeztünk arról, hogy majd máskor elemezzük a helyzetet. Bent hamar megtaláltuk az esküvőszervezőt. Amint végigmért minket, úgy tűnt, mintha furcsának találna minket. Vagy csak gótnak. De ez így nem igaz, nem vagyunk gótok.
- Sziasztok lányok! Szóval, a feladat annyi, hogy odaálltok..-mutatott egy helyre.- és mindenkit mosolyogva köszöntetek. Menni fog a mosolygás is?- fürkészett minket.
- Nem megerőltető dolog, valószínűleg ennyire még képes vagyok.- morogta Lexi. Megértem, ez a nő egy rémálom. Nemsokkal később a lépcső előtt megpillantottam öt srácot, köztük a göndör hajú hercegemet. Nem zavartattam magamat, lerohantam és szinte a karjaiba ugrottam.
- Harry! Itt vagy!- szorongattam és a vállába fúrtam a fejemet. Mélyen beszívtam illatát ahogy öleltem. Elmosolyodott és kicsit eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
- Igen, itt vagyok kicsim!- csókolt meg lágyan. Keze vándorolt a derekamon fel-le. A srácok maradtak velünk a helyünkön. Amikor megérkeztek az utolsó vendégek is, Lex megkereste Sonja-t. A szertartás alatt Harry mögöttem állt és átkarolta a derekamat, én pedig rákulcsoltam ujjaimat a körém font karjának ujjaira.
- Nézd, milyen boldogok! Amióta anyu meghalt, aput nem láttam ilyennek.- suttogtam.
- Nagyon szép pár. Mit gondolsz, egyszer mi is ott állunk majd?- dörmögte fülembe rekedtes, mély hangon. Ha nem egy esküvő kellős közepén lennénk, totál beindított volna ez a kis gesztus. De visszafogtam magam, a cél érdekében! Egyébként szép ceremónia volt, akárhányszor megkörnyékezett a sírás szorítottam Harry ujjait, amik ilyenkor rendesen elfehéredtek. Egészen megható volt ez a dolog. Az esküvő utáni buli, vagy lakodalom, kinek hogyan tetszik, az volt a legjobb. Éppen kint ültem az udvaron, egyedül, amikor láttam közeledni két embert, ismerős hangokkal. Nem akartam zavarni őket, ezért a bennem lévő még egész kicsi alkoholmennyiségnek köszönhetően bebújtam a bokorba(!) és onnan hallgatóztam illetve leselkedtem. Az előbbi helyemen Louis ült, Sonja az ölében és önfeledten smároltak. Úgy éreztem, hogy azonnal ki kell innen ugranom. Na nem azért, mert féltékeny vagyok a volt pasimra. Csak valami mocorgott a lábam mellet, és amit láttam, meg kéne osztanom a többiekkel. Hála istennek ez egy ilyen sövény szerű bokor volt, ergo elég hosszú. Kibotorkáltam a szélére, lekaptam a cipőimet és elkezdtem szaladni az udvar első felére. Nem vettek észre, legalábbis nagyon remélem. Megláttam, hogy Hazz, Lex és Zayn felém tartanak, tökéletes!
- Veled meg mi történt?- fürkészett Zayn.
- Nagy sztori! Óriási és tök hihetetlen!- hüledeztem.
- Jó, oké kicsim. Meséld csak el, hallgatunk!- bátorított Hazza, miután kivett a hajamból egy levelet és eldobta.
- Szóval, kint ültem az udvar hátsó részén, valahogy egyedül. Egyszer hangokat hallottam. Gondoltam elbújok. Bemásztam egy ilyen sövényféleségbe. Egy srác ült le a helyemre és az ölébe húzta a vele lévő csajt és smárolni kezdtek. Akkor vettem észre, hogy Louis és Sonja falják egymást. Ennyi!- hadartam el két szuszra.
- Ezek szerint, ők most, járnak?- értetlenkedett Lexi.
- Nagy valószínűséggel.- felelt helyettem Zayn. Hazz ezután felajánlotta, hogy menjünk be és táncoljunk, mert egy nagy csomó rokonon meg idegen csajon kívül csak Lexi-vel táncolt. Velem még nem. Kifogtunk egy lassú számot. A tömegben táncikáltunk, majd a szám végén felemeltem a fejem a válláról. Amit akkor láttam, az volt, hogy a kishúgom, Maya felnéz Jas-re és megcsókolja. Annyira örültem nekik. Jas a legjobb srác, akit kifoghat a kiscsaj.
- Harry!-suttogtam neki.
- Hm?- felvonta szemöldökét, és várta, hogy mit mondok.
- Maya és Jas összejöttek!- közöltem mosolyogva.
- Honnan tudod?- kérdezett vissza.
- Látom.- mosolyogtam rá. Amikor Jas-t elhívták táncolni, lerohantam Maya-t és elmeséltettem vele a sztorit. Annyira nagyon örültem nekik. Aranyosak együtt. Kezdődtek a köszöntők, úgyhogy magára kellett hagynom kishúgomat, összeszedtem ikertesómat és öcsémet majd felvonultunk a színpadra, így hárman.
- Üdv mindenkinek. A nevem Dave, ők pedig a nővéreim, Alexis és Victoria.- mutatott ránk.- Apu és Natalia. Reméljük, nagyon sokáig nagyon boldogok lesztek együtt. Egy szó mint száz, nem húzom tovább. Egy dallal szeretnénk sok boldogságot kívánni nektek.Tori!- mutatott a mikrofonállványra. Felvette a dobverőket és beült a dob mögé, Lex pedig a gitárért nyúlt. Dave megadta a ritmust, majd előadtuk az általunk írt dalt. Lex segített a dalszövegben, Dave pedig a ritmust dolgozta ki. Egész jól sikerült.
- Nem volt alkalmam a dal előtt szólni, szóval megteszem most. Apu, annyit mondhatok, szerencsés vagy. Natalia kivételes nő, szeresd ahogy csak tudod. Nati, amióta ismerjük egymást, anyám helyett anyám voltál, amit nem tudok elégszer megköszönni. Hála nektek, újra úgy érezhetem, hogy van családom. Sok boldogságot nektek!- mondtam, majd visszatettem a mikrofonállványra a mikrofont és lebattyogtam a lépcsőn. Meg sem álltam az udvarig. Felnéztem a csillagokra és valami furcsa érzésem támadt. Olyasmi, mint egy előérzet. Nagyon rossz volt. Egyfajta fájdalom öntötte el a testemet. Lex kiszólt, hogy apuék mindjárt indulnak, úgyhogy be kellett mennem, de a fejemben kószáló gondolatoktól még a hazavezető úton sem szabadultam. Otthon egyedül voltam, a többiek még javában buliztak. Az üres, sötét házban felsétáltam a lépcsőn és Harry szobája helyett a sajátomba mentem. Összeszedtem a pizsamaként szolgáló elnyűtt zenekaros pólómat és a kedvenc hawaii mintás rövidnacimat majd ezekkel együtt benyitottam a fürdőszobába. Engedtem egy nagy kád forró vizet és egy órán át áztattam benne magam, akárhányszor kicsit lehűlt, újra engedtem bele. A látomás-szerű érzés nem hagyott nyugodni. Aludni sem tudtam miatta, órákon át forgolódtam álmatlanul. Nagy nehézségek árán sikerült elaludnom.
2013. február 9., szombat
Vad hajtás és egy kis jutalom (20. rész)
Egy hete annyit rohangálunk és szervezkedünk az esküvő miatt, hogy alig vagyunk otthon. Amikor Harry még alszik nekem lépnem kell a csajokkal, hogy segítsünk Nati-nak a csajos dolgok intézésében. Ha hazaesünk, a srácokat nem találjuk otthon, mert elhúznak apuval, a férfiasabb ügyeket intézni. Viszont a fogadott tesóinkat teljesen megismertem. Kellemesen csalódtam, ugyanis nagyon aranyos csajok. Maya-t rögtön a szívembe zártam és Sonja-val is imádjuk egymást. Ez pont fordítva van Lex esetében, ő Sonja-hoz kötődik inkább, mint Maya-hoz, de természetesen vele is nagyon jól kijönnek. Éppen plázáról plázára járva kerestünk megfelelő koszorúslány ruhát amikor Maya elkezdett mosolyogni. Nem értettem és kérdőn néztem rá.
- Ez a szám, a rajztanárom kedvenc száma.- pirult el.
- Ki a rajztanárod ?- kíváncsiskodtam.
- Egy fiatal srác, egy idős lehet veled, vagy talán 1-2 évvel idősebb. Nemrég vették fel, miután elvégezte a képzőművészeti szakot.
- Elárulod a nevét? Lehet, hogy ismerem.- feleltem.
- Jasper Klein, de mindig mondja, hogy Jas-nek szólítsuk. - szégyenlősködve bámulta a cipője orrát. Mikor észrevette a sokkos arckifejezésemet, aggodalmasan pillantott rám.- Minden oké?- kérdezte.
- Ismerem őt. A gimis legjobb barátnőm bátyja és egyben az én régi szerelmem is. Vagyis, sohasem teljesedett be, mert volt barátnője, azután miatta volt Harry-vel egy fél éves különköltözésünk. Azóta nem beszéltem vele.
- Sajnálom. De neked Harry mellett van a helyed, együtt vagytok igazán jók!- bátorított, amit egy öleléssel jutalmaztam. Jut eszembe, megérdeklődöm, hogy a világ leghelyesebb pasija ébren van-e már. Dobtam egy sms-t neki, mire vissza jött a válasz, tehát ébren van. Megtaláltuk a megfelelő ruhát a lányoknak. Mindkét ikerpár fiatalabb tagja lesz a koszorúslány. Vagyis Lex és Sonja. Hazavittük Nati-t és a lányokat, majd olyan gyorsan hajtottam hazáig, hogy Alexis kedvesen megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Otthon gyorsan bezártam a kocsit és szó szerint berohantam. Fel a lépcsőn egyenesen Harry szobája elé. Bekopogtam.
- Ki az?- szűrődött ki a hangja
- Egy bukott angyal.- röhögtem fel.
- Gyere be, angyalom.- szólt, szintén röhögve. Benyitottam és rögtön odaszaladtam hozzá. Percekig csókolgattam, nem hagytam szóhoz jutni. - Mi történt cica?- mosolygott önelégülten.
- Hosszú volt a hét és csak nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nekem az kevés volt!- fogtam a tarkóját, lassan hátrálni kezdtem és húztam őt magam után. Hanyatt dőltem az ágyán és magamhoz rántottam. Azzal a lendülettel magam mellé fordítottam és egy láblendítéssel lovaglóülésbe helyezkedtem el.
- Tetszik amikor ilyen vad vagy!- mondta halkan, rekedtes hangján. Közel hajoltam hozzá és a füle mellé ért a szám.
- Mit szeretnél most?- suttogtam a fülébe halkan.- Mielőtt bármit mondasz, tudd, hogy most a tiéd vagyok! Belemarkolt a derekamba, amiből tudtam, hogy már nagyon beindult.
- Amit bármelyik pasi, ha egy ilyen szexi csaj alatt lehetne.- hízelgett. Kapásból tiltakoztam volna, de most nem akartam. Az volt a célom, hogy érezze a magabiztosságomat.
- Gyerünk! Akkor vedd el ami a tiéd!- utaltam, mire fordított a helyzetünkön. Felkönyököltem, a nyakát csókolgattam és szívtam. Még látszott az a folt is, amit Londonban csináltam. Az ujjbegyemmel épp hogy csak hozzáértem a lilás folthoz a nyakán. Majd amikor láttam, hogy nem rezzen össze, egy puha puszit nyomtam rá. Mellkasa súrolta a melleimet ahogy hozzám hajolt és csókolt. Simogattam a hátát, majd benyúltam a pólója alá és folytattam. Megkönnyítette a dolgomat és levette a zavaró ruhadarabot, majd a padlóra dobta, nemsokkal később az én felsőm is ott landolt. Nagy kezei közé fogta a vékony csuklóimat és lágyan az ágyhoz nyomta őket.
- Nem az a célom, hogy kíméletlenül megdugjalak! Egyszerűen csak érezni akarom a közelségedet!- dörmögte a fülembe.
- Édes vagy. Tudod, nem mondom elégszer, hogy szeretlek.- zuhantam enyhe melankóliába.
- Hé, cica. Nem kell naponta 100-szor elismételned azt az egy szót. A lényeg, hogy érezteted. Semmi értelme nem lenne ragozni, ha nem úgy lenne.- nyugtatott le rögtön. Annyira, annyira, annyira imádom ilyenkor. Vagyis hát, mindig, de egy kicsit jobban mikor ennyire édes. Lemászott rólam és mellém ült az ágyra, a hátát a falnak támasztotta és az ölébe rántott. Fejemet a mellkasán pihentettem miközben simogatta a hátamat.
- Elfáradtam.- közöltem.
- Elhiszem, hosszú hét volt.
- De nem csak úgy. Lelkileg is kifáradtam. Attól rettegtem egész héten, hogy megelégeled amiért nem foglalkozom veled és újra összekapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírna még egy vitát a szerelmünk.- mondtam rémülten.
- Ne gondolj ilyenekre. Sohasem hagylak el. Nem tudnék nélküled élni.- nézett mélyen a szemembe.
- De mi lesz, ha megismersz egy másik lányt ? Aki szebb mint én, viccesebb mint én, aranyosabb nálam,jobban összeilletek vele és tökéletes?- hadartam félve, mert belegondoltam abba, hogy ez simán megtörténhet.
- Nekem te vagy a legszebb lány. Minden szeretni való rajtad. Tökéletes vagy nekem, kívül és belül. Kérlek, ne fájdítsd ilyen gondolatokkal a fejed. Ne kételkedj a szerelmemben.- kérlelt. Válaszolni szerettem volna, de erre nem tudtam mit mondani. A vállába temettem az arcomat és szorosan öleltem. Felemeltem a fejem és hosszasan megcsókoltam. Közben azért kicsit bekönnyeztem.
- Szeretlek Harry! Nagyon szeretlek! Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy vagy nekem.-nyálaskodtam, de ennek most itt volt az ideje. Az idilli pillanatunk eddig tartott, mert egyre hangosodó léptek zaja után figyelmeztetés nélkül ránk nyitottak. Alexis arca elárult mindent, amire éppen gondolhatott. Valami olyasmit tudtam belőle kiolvasni, hogy nem érti, miért vagyunk fél pucéran (ez így nem teljesen igaz, rajtam volt melltartó) és egymás ölében.
- Tori, meg van már a ruhád holnapra?- kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetből.
- Basszus, még szép, hogy nincs.- kaptam hirtelen a fejemhez.
- Akkor ideje mennünk!- nyúlt Harry az éjjeliszekrény felé és meglengette a kocsikulcsát.
- Velem jössz?- csillant fel a szemem rögtön. Más esetben nem kérem ilyenre, mert tudom, hogy untatja, hogy mutogatom neki, mi hogyan áll.
- Eleget voltunk már külön ezen a héten. Még szép.- nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Elvigyorodtam örömömben. Elindultunk a kocsihoz, édes kettesben. Beültem az anyósülésre ő pedig a kormány mögé. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Valószínűleg ez volt a terve, mert percekig csak csókoltuk egymást. Egy-egy lopott pillantást vetettünk a hátsó ülésre, de rögtön vissza is léptünk a valóságba. Nem fogunk a garázsban állva, a kocsi hátsóülésén kefélni, mikor holnap esküvő és nekem még nincs ruhám. Abbahagytuk az enyelgést és a feladatunk teljesítésébe fogtunk. A plázában rengeteg boltban jártunk, amikor egyben otthon éreztem magamat. Összeszedtem vagy 10 ruhát és bevonultam próbálgatni. Addig Hazz elintézett valamit, azt mondta, van egy kis dolga. Az előbb bevitt ruhamennyiség 3-ra csökkent, mire visszaért. Megmutattam neki mindet, hogy válasszon.
- Mind nagyon jól áll.-felelte. Hát, nem igazán segített ki, de nagyon édes volt.
- Mi lenne, ha cipőhöz választanék ruhát és nem fordítva?- tettem fel a kérést, inkább magamnak mint neki.
- Én nem tudom, nem értek a női ruhákhoz, csak a levételükhöz.- vigyorgott kajánul. Egyetértően bólogattam, mert ez igaz. Simán kicsatolja a melltartót, de hogy be kelljen csatolni, az nem megy neki. Nem baj, én így szeretem. Megpróbálkoztam így is, de találtam 3 cipőt ami szintén holtversenybe került. Nagy nehézségek árán meglett a legjobb összeállítás.
Itt az eredmény:
- Ez a szám, a rajztanárom kedvenc száma.- pirult el.
- Ki a rajztanárod ?- kíváncsiskodtam.
- Egy fiatal srác, egy idős lehet veled, vagy talán 1-2 évvel idősebb. Nemrég vették fel, miután elvégezte a képzőművészeti szakot.
- Elárulod a nevét? Lehet, hogy ismerem.- feleltem.
- Jasper Klein, de mindig mondja, hogy Jas-nek szólítsuk. - szégyenlősködve bámulta a cipője orrát. Mikor észrevette a sokkos arckifejezésemet, aggodalmasan pillantott rám.- Minden oké?- kérdezte.
- Ismerem őt. A gimis legjobb barátnőm bátyja és egyben az én régi szerelmem is. Vagyis, sohasem teljesedett be, mert volt barátnője, azután miatta volt Harry-vel egy fél éves különköltözésünk. Azóta nem beszéltem vele.
- Sajnálom. De neked Harry mellett van a helyed, együtt vagytok igazán jók!- bátorított, amit egy öleléssel jutalmaztam. Jut eszembe, megérdeklődöm, hogy a világ leghelyesebb pasija ébren van-e már. Dobtam egy sms-t neki, mire vissza jött a válasz, tehát ébren van. Megtaláltuk a megfelelő ruhát a lányoknak. Mindkét ikerpár fiatalabb tagja lesz a koszorúslány. Vagyis Lex és Sonja. Hazavittük Nati-t és a lányokat, majd olyan gyorsan hajtottam hazáig, hogy Alexis kedvesen megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Otthon gyorsan bezártam a kocsit és szó szerint berohantam. Fel a lépcsőn egyenesen Harry szobája elé. Bekopogtam.
- Ki az?- szűrődött ki a hangja
- Egy bukott angyal.- röhögtem fel.
- Gyere be, angyalom.- szólt, szintén röhögve. Benyitottam és rögtön odaszaladtam hozzá. Percekig csókolgattam, nem hagytam szóhoz jutni. - Mi történt cica?- mosolygott önelégülten.
- Hosszú volt a hét és csak nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nekem az kevés volt!- fogtam a tarkóját, lassan hátrálni kezdtem és húztam őt magam után. Hanyatt dőltem az ágyán és magamhoz rántottam. Azzal a lendülettel magam mellé fordítottam és egy láblendítéssel lovaglóülésbe helyezkedtem el.
- Tetszik amikor ilyen vad vagy!- mondta halkan, rekedtes hangján. Közel hajoltam hozzá és a füle mellé ért a szám.
- Mit szeretnél most?- suttogtam a fülébe halkan.- Mielőtt bármit mondasz, tudd, hogy most a tiéd vagyok! Belemarkolt a derekamba, amiből tudtam, hogy már nagyon beindult.
- Amit bármelyik pasi, ha egy ilyen szexi csaj alatt lehetne.- hízelgett. Kapásból tiltakoztam volna, de most nem akartam. Az volt a célom, hogy érezze a magabiztosságomat.
- Gyerünk! Akkor vedd el ami a tiéd!- utaltam, mire fordított a helyzetünkön. Felkönyököltem, a nyakát csókolgattam és szívtam. Még látszott az a folt is, amit Londonban csináltam. Az ujjbegyemmel épp hogy csak hozzáértem a lilás folthoz a nyakán. Majd amikor láttam, hogy nem rezzen össze, egy puha puszit nyomtam rá. Mellkasa súrolta a melleimet ahogy hozzám hajolt és csókolt. Simogattam a hátát, majd benyúltam a pólója alá és folytattam. Megkönnyítette a dolgomat és levette a zavaró ruhadarabot, majd a padlóra dobta, nemsokkal később az én felsőm is ott landolt. Nagy kezei közé fogta a vékony csuklóimat és lágyan az ágyhoz nyomta őket.
- Nem az a célom, hogy kíméletlenül megdugjalak! Egyszerűen csak érezni akarom a közelségedet!- dörmögte a fülembe.
- Édes vagy. Tudod, nem mondom elégszer, hogy szeretlek.- zuhantam enyhe melankóliába.
- Hé, cica. Nem kell naponta 100-szor elismételned azt az egy szót. A lényeg, hogy érezteted. Semmi értelme nem lenne ragozni, ha nem úgy lenne.- nyugtatott le rögtön. Annyira, annyira, annyira imádom ilyenkor. Vagyis hát, mindig, de egy kicsit jobban mikor ennyire édes. Lemászott rólam és mellém ült az ágyra, a hátát a falnak támasztotta és az ölébe rántott. Fejemet a mellkasán pihentettem miközben simogatta a hátamat.
- Elfáradtam.- közöltem.
- Elhiszem, hosszú hét volt.
- De nem csak úgy. Lelkileg is kifáradtam. Attól rettegtem egész héten, hogy megelégeled amiért nem foglalkozom veled és újra összekapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírna még egy vitát a szerelmünk.- mondtam rémülten.
- Ne gondolj ilyenekre. Sohasem hagylak el. Nem tudnék nélküled élni.- nézett mélyen a szemembe.
- De mi lesz, ha megismersz egy másik lányt ? Aki szebb mint én, viccesebb mint én, aranyosabb nálam,jobban összeilletek vele és tökéletes?- hadartam félve, mert belegondoltam abba, hogy ez simán megtörténhet.
- Nekem te vagy a legszebb lány. Minden szeretni való rajtad. Tökéletes vagy nekem, kívül és belül. Kérlek, ne fájdítsd ilyen gondolatokkal a fejed. Ne kételkedj a szerelmemben.- kérlelt. Válaszolni szerettem volna, de erre nem tudtam mit mondani. A vállába temettem az arcomat és szorosan öleltem. Felemeltem a fejem és hosszasan megcsókoltam. Közben azért kicsit bekönnyeztem.
- Szeretlek Harry! Nagyon szeretlek! Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy vagy nekem.-nyálaskodtam, de ennek most itt volt az ideje. Az idilli pillanatunk eddig tartott, mert egyre hangosodó léptek zaja után figyelmeztetés nélkül ránk nyitottak. Alexis arca elárult mindent, amire éppen gondolhatott. Valami olyasmit tudtam belőle kiolvasni, hogy nem érti, miért vagyunk fél pucéran (ez így nem teljesen igaz, rajtam volt melltartó) és egymás ölében.
- Tori, meg van már a ruhád holnapra?- kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetből.
- Basszus, még szép, hogy nincs.- kaptam hirtelen a fejemhez.
- Akkor ideje mennünk!- nyúlt Harry az éjjeliszekrény felé és meglengette a kocsikulcsát.
- Velem jössz?- csillant fel a szemem rögtön. Más esetben nem kérem ilyenre, mert tudom, hogy untatja, hogy mutogatom neki, mi hogyan áll.
- Eleget voltunk már külön ezen a héten. Még szép.- nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Elvigyorodtam örömömben. Elindultunk a kocsihoz, édes kettesben. Beültem az anyósülésre ő pedig a kormány mögé. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Valószínűleg ez volt a terve, mert percekig csak csókoltuk egymást. Egy-egy lopott pillantást vetettünk a hátsó ülésre, de rögtön vissza is léptünk a valóságba. Nem fogunk a garázsban állva, a kocsi hátsóülésén kefélni, mikor holnap esküvő és nekem még nincs ruhám. Abbahagytuk az enyelgést és a feladatunk teljesítésébe fogtunk. A plázában rengeteg boltban jártunk, amikor egyben otthon éreztem magamat. Összeszedtem vagy 10 ruhát és bevonultam próbálgatni. Addig Hazz elintézett valamit, azt mondta, van egy kis dolga. Az előbb bevitt ruhamennyiség 3-ra csökkent, mire visszaért. Megmutattam neki mindet, hogy válasszon.
- Mind nagyon jól áll.-felelte. Hát, nem igazán segített ki, de nagyon édes volt.
- Mi lenne, ha cipőhöz választanék ruhát és nem fordítva?- tettem fel a kérést, inkább magamnak mint neki.
- Én nem tudom, nem értek a női ruhákhoz, csak a levételükhöz.- vigyorgott kajánul. Egyetértően bólogattam, mert ez igaz. Simán kicsatolja a melltartót, de hogy be kelljen csatolni, az nem megy neki. Nem baj, én így szeretem. Megpróbálkoztam így is, de találtam 3 cipőt ami szintén holtversenybe került. Nagy nehézségek árán meglett a legjobb összeállítás.
Itt az eredmény:
Felpróbáltam együtt a külön külön is baromi szép darabokat. Elhúztam a függönyt és kilépkedtem a zsámolyon pihenő barátomhoz. Elismerően végigmért majd felállt.
- Többet kéne ilyen ruhákat hordanod, jól állnak.- suttogta.- Egyébként, hoztam neked valamit. Csukd be a szemed.- kérte, majd engedelmeskedtem. Azon kattogtam végig, hogy vajon mit művelt már ez a srác. Amikor szólt, hogy kinyithatom, rögtön beleszerettem az ujjamra éppen felhúzott gyűrűbe. Egy egyszerű, vastag ezüstgyűrű, olyan, mint amit még régebben kaptam tőle.
- Úristen Harry! Ez nagyon szép!- teljesen bezsongtam.
- Nézd meg a belsejét is.- utasított, mire lehúztam a középső ujjamról az új gyűrűmet. Egy felirat volt belegravírozva. "My Angel" Amint megláttam, a bolt közepén a nyakába borultam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ez annyira tetszik!- jutalmaztam egy csókkal. Gyorsan visszaszaladtam az öltözőbe és 'átvedlettem' a saját ruháimra. A kasszához lépve kifizettem, majd elindultunk a mozgólépcső felé. Út közben lazán átkarolta a vállamat és nyomott egy puszit a fejemre.
- Örülök, hogy tetszik.-mosolygott őrületesen szépen. A parkolóba érve kinyitotta előttem az ajtót, én pedig egy "annyira hálás vagyok" mosollyal be is ültem. Egész hazaúton a gyűrűmet nézegettem. Hazaérve rögtön letámadtam Lexi-t és megmutattam az ujjamra húzott szépséget. Nem igazán kötötte le. Inkább felmentem a hercegemhez. A kanapén ülve a telefonján szórakozott. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Háttal fordított magához és átölelt, így én is láttam, mit néz. Néhány twitterre feltöltött kép. Valaki fontosnak találta megosztani a világgal, hogy Harry nyakába borultam egy üzletben. Nem voltam dühös érte, hozzá szoktam már, hogy híres a barátom. Ő pedig csak nézte a képet és mosolygott.
- Min mosolyogsz?- óvatosan rápillantottam.
- Jól mutatunk együtt. Tetszik ez a kép.- puszilt arcon. A puszi pillanatában megnyugodtam. Nem tudtam elképzelni, hogy min mosolyog ilyen jót. Későig beszélgettünk, majd egy gyors zuhany után, a legtökéletesebb srác karjaiban elaludtam.
2013. február 8., péntek
Új szereplők (kiegészítés)
 |
| Alyson Klein |
 |
| Jasper "Jas" Klein |
 |
| Sonja Stephenson |
 |
| Maya Stephenson |
 |
| Natalia Stephenson Smith |
Bejelentések (19. rész)
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, ahogy Hazz is. Kómás fejjel néztem a kijelzőre, ami azt jelezte, hogy apu hív. Rögtön fel is vettem.
- Szia apu!- köszöntöttem éber hangon.
- Szia kicsim. Mi újság veletek? Jól megvagytok Harry-vel, vagy ki kell tekerjem a nyakát?- kérdezgetett, valószínűleg mosolyogva.
- Minden rendben most már. Hiányzott L.A, de a lényeg, hogy itt vagyok! Veletek minden oké?- hangosítottam ki a telefont.
- Az a helyzet, hogy valamit be kell jelentenem.- felelt izgatott hangon.
- Szia Tori!- köszönt Natalia kedves hangján. Említettem már, hogy imádom őt?
- Szia Natalia!- mosolyogva visszaköszöntem. - Apu, a bejelentés.- emlékeztettem kedvesen.
- Na szóval. Nézegettük Nati-val az eladó házakat Los Angeles-ben. Rábukkantunk a régi házunkra. Arra gondoltam, hogy megvesszük és visszaköltözünk.- avatott be.
- Mivel mind ott vagytok, most már te is, nagyon jó ötletnek tartom.- tette hozzá Natalia.
- Úristen! Ez komoly? Annyira örülök neki, megyek és szólok a többieknek!- sikítottam fel és már szaladtam is. Zayn szobájában ráleltem Lexi-re.
- Mi ennyire fontos?- nyöszörgött mikor kirángattam a barátja karjai közül.
- Apu és Natalia megveszik a régi házunkat és odaköltöznek!- rángattam a vállát. A hatás megvolt, ő is felsikított. Sőt, ugrálni kezdett. - Zayn, segíts nekem egy kicsit.- biccentettem a furán ugráló tesóm felé. Elmosolyodva bólintott és hátulról átkarolta Lex derekát, mire megnyugodott én pedig otthagytam őket. Visszabattyogtam Harry szobájába, ahol rátaláltam miközben az ágyon heverészve, unottan váltogatta a tévécsatornákat. Észrevette, hogy bent vagyok és felpattant, odasétált hozzám és felkapott a vállára.
- Mit csinálsz te bolond?- mosolyogtam, miközben fejjel lefelé lógtam.
- Felvettelek.- felelte egyszerűen. Elindult velem a lépcső irányába. Nyomtam egy puszit csupasz háta közepére.
- Hazza, mit művelsz te ezzel a lánnyal?- röhögött Liam minket nézve a kanapéról. A lépcső aljához érve letett, így szemben álltam vele. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd a kanapé irányába fordította a fejét.
- Szeretem!-közölte. Annyira édes volt, hogy hosszasan megcsókoltam, amit egy szép mosollyal jutalmazott. Néhány nap múlva apu újra telefonált, ezúttal Lex-nek.
- Tubicáim, készülődjetek!- szólt rám és Harry-re. Mi mentünk ki apuékért a reptérre. Legnagyobb szerencséjükre csak a cuccaikat kellett hozni, mert berendezve vették a házat. A reptéren ücsörögtünk és vártuk a gépet.
- Említette Natalia, hogy van még egy bejelenteni valójuk, de azt majd személyesen. Szerinted mi lesz az?- kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő barátomat.
- Nem tudom, de biztosan jó dolog lesz.- nyugtatott meg. A vállára hajtottam a fejem és néztem, hogy nyomkodja a telefonját. Leadta a drótot Zayn-nek, miszerint még nem érkezett meg a gép. Észrevette, hogy nézem és nyomott egy puszit a számra.
- Nekem kajak kilométer hiányom van! Sétálni szeretnék.- nyöszörögtem, mire elmosolyodott. Felálltunk a székekből, de mielőtt elindulhattam volna, visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
- Merre szeretnél sétálni hercegnőm?-kérdezte.
- Bármerre itt a reptéren.- feleltem, majd hozzábújva megöleltem és a homlokomat a mellkasának támasztottam. A gyanús hangokból ítélve amit hallottunk, arra következtettünk, hogy megérkezett apuék gépe. Tehát a séta ötlet elvetve. Fürkésztem a leszálló utasokat, két személyt keresve. Harry közben folyamatosan szóval tartott, hogy oldja a feszültségemet.
- Látod őket valamerre?- kapkodtam a tekintetemet ide-oda. A kérdésem válasz nélkül maradt. Gondoltam, ekkora hangzavarban nem hallotta meg. - Nem látod őket semerre?- tettem fel újra a kérdést.
- Kiket keresel?- mondta egy ismerős, kedves hang.
- Natalia!- borultam a nyakába. Ott volt még apu, és két lány akiket nem tudtam beosztani, hogy kihez tartoznak. Hazz, aki eddig apu mellett állt, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Nagyon vigyorgott, valószínűleg örült neki, hogy ennyire virulok. Apunak feltűnt, hogy a két lány kényelmetlenül álldogál.
- Kicsim, ők itt Nati lányai, Maya és Sonja. Ikrek, mint ti is. Remélem, jó kapcsolatot fogtok ápolni.- világosított fel apu. Azt hiszem, nem lesz baj ezekkel a lányokkal. Visszafogottnak tűnnek.
- Te vagy Alexis, ugye?- kérdezte Maya. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Nem, én Victoria vagyok, de szólítsatok csak Torinak.- feleltem mosolyogva. Oké, 19 vagyok, ők pedig valószínűleg 16-17 évesek, de olyan aranyosak. Azt hiszem, amikor Maya kérdezett, remegett a hangja. Megértem, ha kicsit beparázott, állítólag kicsit ijesztő vagyok. Harry kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy mutassam be. Kicsit oldalba löktem és próbáltam "csúnyán" nézni rá, de arcon puszilt, amitől rögtön megenyhültek a vonásaim.- Ő pedig a barátom, Harry.- tettem eleget a "kérésének" és bemutattam.
- Sonja vagyok, ő pedig Maya.- nyújtotta a kezét, de mintha remegett volna.
- Hé, nálunk ez nem szokás.- mosolygott Hazz, majd megölelte a lányokat. Apu odahajolt hozzám.
- Családban marad!- bólogatott elismerően az "ölelkezőket" nézve. Nagyon remélem, hogy egyszer teljes jogú családtag lesz. A kiscsajok valószínűleg rajongók, mert enyhén pirultak, amikor az én egyetlenem ölelgette őket. Elindultunk a kocsihoz és hozzánk fuvaroztuk apuékat, mert Lexi még nem ismeri a lányokat. Apu, Natalia és Hazza beszélgettek, én pedig gondoltam, beszélgetek egy kicsit a "fiatalsággal"
- Lányok, kérdezhetek valamit?- mosolyogtam rájuk. Az úton egész sokat beszélgettem velük és nagyon szimpatikusak. Már nem is félnek annyira a külsőmtől. Akkor ez most azt bizonyítja, hogy tényleg nagyon dark vagyok.
- Persze!- viszonozta a mosolyt Sonja.
- Directionerek vagytok, igaz?- tettem fel a jól ismert kérdést. Másfél éve hányszor megkaptam én is.
- Ennyire látszik?- nevetett fel Maya.
- Voltatok már koncerten?- kérdeztem.
- Egyszer, de sajnos nagyon hátulra kaptunk jegyet.- mesélte Sonja.
- Akkor, hölgyeim készüljenek fel lelkiekben...-nevettem fel. A kérdő arckifejezésüket látva inkább végigmondtam.- Mert azon az ajtón belül találkoztok velük.- mosolyogtam.
- Ők is itt élnek?- dadogta Maya.
- Igen, Lex és Zayn is egy párt alkotnak.- világosítottam fel őket, majd elmosolyodtam, amikor két nagy tenyeret éreztem a derekamon.
- Megy a pletyka, csajok?- kérdezte Harry.
- Információmegosztás, édes.-mondtam kimért hangon, de amikor szembefordított magával felnevettem. Benyitottunk az ajtón és felkiáltottam az emeletre.
- Srácok!- hívtam őket. Lesétáltak egyesével a lépcsőn, Alexis és Zayn hátul, ők párban jöttek. Natalia rögtön ölelkezni kezdett, apu kezet fogott a srácokkal, az ikrek pedig feszengve ácsorogtak a szoba közepén. - Lányok, bemutatkoztok ?- mosolyogtam rájuk. Ha eddig kedveltek, akkor most valószínűleg a pokolra kívánnak.
- Látom, kicsit zavarban vagytok, akkor majd kezdem én.- mosolygott rájuk Liam.- Liam vagyok. Nagyon örülök.
- Maya vagyok, ő pedig az ikertesóm, Sonja.- pirult el kicsit. Liam az a srác, akinél hiába próbálkoznának a kimért kézfogással, ő rögtön ölelkezik. Ez most sem történt másképp. A többiek is sorra bemutatkoztak. Időközben megérkezett Sky és Dave is. Szinte minden nap találkozunk velük, de mégis mindig megszorongatom őket. Tudom, gonosz vagyok. Mindenki megismerte az ikreket és nagyon meg is kedveltük őket. Megtudtuk, hogy 16 évesek, nemsokára töltik a 17-et. A 11. osztályba fognak járni, amint beilleszkedtek a házba. A legjobb a dologban, hogy tök közel van a házuk hozzánk. Rengeteg a közös pont az érdeklődési körünkben.
- Nos, ha már így mind itt vagyunk, akkor van egy bejelentésünk.- mondta Natalia.
- Az a helyzet, hogy össze fogunk házasodni.- jelentette be apu. Annyira örültem. Rögtön felpattantam és megöleltem őket egyszerre. Utánam pedig Lexi és mindenki gratulált.
- Drágám, szerintem ideje mennünk. Még be sem rendezkedtünk.- szomorkodott Nati amiért menniük kell. Alexis társaságában elfuvaroztuk őket, mert a kocsijukat még nem hozták meg. A háznál bementünk körülnézni.
- Tori, ide jönnél egy kicsit?- kérdezte Maya.
- Persze, mondd csak.-feleltem mosolyogva. Kitárta a karjait és beinvitált a szobájába.
- Tetszik a berendezés? Az én ötletem volt.- mosolygott. Körülnéztem egy kicsit. Az ágyat kémleltem, amikor rájöttem, hogy ez még az én ágyam. A háttámlát fürkésztem, kerestem valamit, amit hamar megtaláltam. Végighúztam az ujjamat a karcoláson. Még akkor csináltam, amikor itt laktunk. "H+V" (Harry+Victoria) ez állt rajta. Észrevette Maya, hogy kicsit fájdalmasan nézem a támlát.- Jól vagy?- aggodalmaskodva kérdezte, miközben a kezét a vállamra tette.
- Persze, csak sok minden köt ehhez a szobához. De örülök, hogy a tiéd lett! Nézz csak ide!- kértem meg, majd rámutattam a karcra.- Remélem, nem zavar. Ennyi a hibája csak ennek az ágynak.- mosolyodtam el.
- Miről beszélsz? Ez itt nem hiba! Ez a legszebb dolog amit valaha láttam.- ölelt meg óvatosan, tartva a reakciómtól. Gondoltam, nem rontom el a kedvét azzal, hogy elmesélem, miket műveltünk Harry-vel ebben az ágyban. :)
- Szia apu!- köszöntöttem éber hangon.
- Szia kicsim. Mi újság veletek? Jól megvagytok Harry-vel, vagy ki kell tekerjem a nyakát?- kérdezgetett, valószínűleg mosolyogva.
- Minden rendben most már. Hiányzott L.A, de a lényeg, hogy itt vagyok! Veletek minden oké?- hangosítottam ki a telefont.
- Az a helyzet, hogy valamit be kell jelentenem.- felelt izgatott hangon.
- Szia Tori!- köszönt Natalia kedves hangján. Említettem már, hogy imádom őt?
- Szia Natalia!- mosolyogva visszaköszöntem. - Apu, a bejelentés.- emlékeztettem kedvesen.
- Na szóval. Nézegettük Nati-val az eladó házakat Los Angeles-ben. Rábukkantunk a régi házunkra. Arra gondoltam, hogy megvesszük és visszaköltözünk.- avatott be.
- Mivel mind ott vagytok, most már te is, nagyon jó ötletnek tartom.- tette hozzá Natalia.
- Úristen! Ez komoly? Annyira örülök neki, megyek és szólok a többieknek!- sikítottam fel és már szaladtam is. Zayn szobájában ráleltem Lexi-re.
- Mi ennyire fontos?- nyöszörgött mikor kirángattam a barátja karjai közül.
- Apu és Natalia megveszik a régi házunkat és odaköltöznek!- rángattam a vállát. A hatás megvolt, ő is felsikított. Sőt, ugrálni kezdett. - Zayn, segíts nekem egy kicsit.- biccentettem a furán ugráló tesóm felé. Elmosolyodva bólintott és hátulról átkarolta Lex derekát, mire megnyugodott én pedig otthagytam őket. Visszabattyogtam Harry szobájába, ahol rátaláltam miközben az ágyon heverészve, unottan váltogatta a tévécsatornákat. Észrevette, hogy bent vagyok és felpattant, odasétált hozzám és felkapott a vállára.
- Mit csinálsz te bolond?- mosolyogtam, miközben fejjel lefelé lógtam.
- Felvettelek.- felelte egyszerűen. Elindult velem a lépcső irányába. Nyomtam egy puszit csupasz háta közepére.
- Hazza, mit művelsz te ezzel a lánnyal?- röhögött Liam minket nézve a kanapéról. A lépcső aljához érve letett, így szemben álltam vele. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd a kanapé irányába fordította a fejét.
- Szeretem!-közölte. Annyira édes volt, hogy hosszasan megcsókoltam, amit egy szép mosollyal jutalmazott. Néhány nap múlva apu újra telefonált, ezúttal Lex-nek.
- Tubicáim, készülődjetek!- szólt rám és Harry-re. Mi mentünk ki apuékért a reptérre. Legnagyobb szerencséjükre csak a cuccaikat kellett hozni, mert berendezve vették a házat. A reptéren ücsörögtünk és vártuk a gépet.
- Említette Natalia, hogy van még egy bejelenteni valójuk, de azt majd személyesen. Szerinted mi lesz az?- kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő barátomat.
- Nem tudom, de biztosan jó dolog lesz.- nyugtatott meg. A vállára hajtottam a fejem és néztem, hogy nyomkodja a telefonját. Leadta a drótot Zayn-nek, miszerint még nem érkezett meg a gép. Észrevette, hogy nézem és nyomott egy puszit a számra.
- Nekem kajak kilométer hiányom van! Sétálni szeretnék.- nyöszörögtem, mire elmosolyodott. Felálltunk a székekből, de mielőtt elindulhattam volna, visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
- Merre szeretnél sétálni hercegnőm?-kérdezte.
- Bármerre itt a reptéren.- feleltem, majd hozzábújva megöleltem és a homlokomat a mellkasának támasztottam. A gyanús hangokból ítélve amit hallottunk, arra következtettünk, hogy megérkezett apuék gépe. Tehát a séta ötlet elvetve. Fürkésztem a leszálló utasokat, két személyt keresve. Harry közben folyamatosan szóval tartott, hogy oldja a feszültségemet.
- Látod őket valamerre?- kapkodtam a tekintetemet ide-oda. A kérdésem válasz nélkül maradt. Gondoltam, ekkora hangzavarban nem hallotta meg. - Nem látod őket semerre?- tettem fel újra a kérdést.
- Kiket keresel?- mondta egy ismerős, kedves hang.
- Natalia!- borultam a nyakába. Ott volt még apu, és két lány akiket nem tudtam beosztani, hogy kihez tartoznak. Hazz, aki eddig apu mellett állt, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Nagyon vigyorgott, valószínűleg örült neki, hogy ennyire virulok. Apunak feltűnt, hogy a két lány kényelmetlenül álldogál.
- Kicsim, ők itt Nati lányai, Maya és Sonja. Ikrek, mint ti is. Remélem, jó kapcsolatot fogtok ápolni.- világosított fel apu. Azt hiszem, nem lesz baj ezekkel a lányokkal. Visszafogottnak tűnnek.
- Te vagy Alexis, ugye?- kérdezte Maya. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Nem, én Victoria vagyok, de szólítsatok csak Torinak.- feleltem mosolyogva. Oké, 19 vagyok, ők pedig valószínűleg 16-17 évesek, de olyan aranyosak. Azt hiszem, amikor Maya kérdezett, remegett a hangja. Megértem, ha kicsit beparázott, állítólag kicsit ijesztő vagyok. Harry kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy mutassam be. Kicsit oldalba löktem és próbáltam "csúnyán" nézni rá, de arcon puszilt, amitől rögtön megenyhültek a vonásaim.- Ő pedig a barátom, Harry.- tettem eleget a "kérésének" és bemutattam.
- Sonja vagyok, ő pedig Maya.- nyújtotta a kezét, de mintha remegett volna.
- Hé, nálunk ez nem szokás.- mosolygott Hazz, majd megölelte a lányokat. Apu odahajolt hozzám.
- Családban marad!- bólogatott elismerően az "ölelkezőket" nézve. Nagyon remélem, hogy egyszer teljes jogú családtag lesz. A kiscsajok valószínűleg rajongók, mert enyhén pirultak, amikor az én egyetlenem ölelgette őket. Elindultunk a kocsihoz és hozzánk fuvaroztuk apuékat, mert Lexi még nem ismeri a lányokat. Apu, Natalia és Hazza beszélgettek, én pedig gondoltam, beszélgetek egy kicsit a "fiatalsággal"
- Lányok, kérdezhetek valamit?- mosolyogtam rájuk. Az úton egész sokat beszélgettem velük és nagyon szimpatikusak. Már nem is félnek annyira a külsőmtől. Akkor ez most azt bizonyítja, hogy tényleg nagyon dark vagyok.
- Persze!- viszonozta a mosolyt Sonja.
- Directionerek vagytok, igaz?- tettem fel a jól ismert kérdést. Másfél éve hányszor megkaptam én is.
- Ennyire látszik?- nevetett fel Maya.
- Voltatok már koncerten?- kérdeztem.
- Egyszer, de sajnos nagyon hátulra kaptunk jegyet.- mesélte Sonja.
- Akkor, hölgyeim készüljenek fel lelkiekben...-nevettem fel. A kérdő arckifejezésüket látva inkább végigmondtam.- Mert azon az ajtón belül találkoztok velük.- mosolyogtam.
- Ők is itt élnek?- dadogta Maya.
- Igen, Lex és Zayn is egy párt alkotnak.- világosítottam fel őket, majd elmosolyodtam, amikor két nagy tenyeret éreztem a derekamon.
- Megy a pletyka, csajok?- kérdezte Harry.
- Információmegosztás, édes.-mondtam kimért hangon, de amikor szembefordított magával felnevettem. Benyitottunk az ajtón és felkiáltottam az emeletre.
- Srácok!- hívtam őket. Lesétáltak egyesével a lépcsőn, Alexis és Zayn hátul, ők párban jöttek. Natalia rögtön ölelkezni kezdett, apu kezet fogott a srácokkal, az ikrek pedig feszengve ácsorogtak a szoba közepén. - Lányok, bemutatkoztok ?- mosolyogtam rájuk. Ha eddig kedveltek, akkor most valószínűleg a pokolra kívánnak.
- Látom, kicsit zavarban vagytok, akkor majd kezdem én.- mosolygott rájuk Liam.- Liam vagyok. Nagyon örülök.
- Maya vagyok, ő pedig az ikertesóm, Sonja.- pirult el kicsit. Liam az a srác, akinél hiába próbálkoznának a kimért kézfogással, ő rögtön ölelkezik. Ez most sem történt másképp. A többiek is sorra bemutatkoztak. Időközben megérkezett Sky és Dave is. Szinte minden nap találkozunk velük, de mégis mindig megszorongatom őket. Tudom, gonosz vagyok. Mindenki megismerte az ikreket és nagyon meg is kedveltük őket. Megtudtuk, hogy 16 évesek, nemsokára töltik a 17-et. A 11. osztályba fognak járni, amint beilleszkedtek a házba. A legjobb a dologban, hogy tök közel van a házuk hozzánk. Rengeteg a közös pont az érdeklődési körünkben.
- Nos, ha már így mind itt vagyunk, akkor van egy bejelentésünk.- mondta Natalia.
- Az a helyzet, hogy össze fogunk házasodni.- jelentette be apu. Annyira örültem. Rögtön felpattantam és megöleltem őket egyszerre. Utánam pedig Lexi és mindenki gratulált.
- Drágám, szerintem ideje mennünk. Még be sem rendezkedtünk.- szomorkodott Nati amiért menniük kell. Alexis társaságában elfuvaroztuk őket, mert a kocsijukat még nem hozták meg. A háznál bementünk körülnézni.
- Tori, ide jönnél egy kicsit?- kérdezte Maya.
- Persze, mondd csak.-feleltem mosolyogva. Kitárta a karjait és beinvitált a szobájába.
- Tetszik a berendezés? Az én ötletem volt.- mosolygott. Körülnéztem egy kicsit. Az ágyat kémleltem, amikor rájöttem, hogy ez még az én ágyam. A háttámlát fürkésztem, kerestem valamit, amit hamar megtaláltam. Végighúztam az ujjamat a karcoláson. Még akkor csináltam, amikor itt laktunk. "H+V" (Harry+Victoria) ez állt rajta. Észrevette Maya, hogy kicsit fájdalmasan nézem a támlát.- Jól vagy?- aggodalmaskodva kérdezte, miközben a kezét a vállamra tette.
- Persze, csak sok minden köt ehhez a szobához. De örülök, hogy a tiéd lett! Nézz csak ide!- kértem meg, majd rámutattam a karcra.- Remélem, nem zavar. Ennyi a hibája csak ennek az ágynak.- mosolyodtam el.
- Miről beszélsz? Ez itt nem hiba! Ez a legszebb dolog amit valaha láttam.- ölelt meg óvatosan, tartva a reakciómtól. Gondoltam, nem rontom el a kedvét azzal, hogy elmesélem, miket műveltünk Harry-vel ebben az ágyban. :)
2013. február 6., szerda
Komoly döntés (18. rész)
Életem legszebb és legnyugisabb egy hete után mehettünk vissza az "Angyalok városába", ahol szinte várt ránk az első probléma. Miss Swift személyében. Amikor hazaértünk, minden vágyunk volt, hogy aludjunk egy kicsit. Sajnos külön szobában, mert Taylor arról ismert, hogy figyelmeztetés nélkül beállít. Nyugisan aludtam a szobámban, amikor hangos üvöltözésre lettem figyelmes. Mindenki lent volt a földszinten. Harry mellet az egész banda + Lex, Taylor pedig egymaga, a borzasztó éles hangjával. A lépcső tetején álltam, amikor kezet emelt a hercegemre. A dühöm felülkerekedett a józan eszemen és 3-sával szedve a lépcsőfokokat rohantam le.
- Hozzá ne érj, mert egyenként töröm el az ujjaidat!- szóltam rá és Harry-t a hátam mögé toltam, mintha eltudna bújni mögöttem.
- Szóval itt vagy, te riherongy!- nézett rám résznyire összehúzott szemekkel. Megpofozhattam volna ezért a megjegyzésért, vagy valami durvább. De tudtam, hogy mi hergeli a legjobban fel.
- Hol máshol lennék?- mosolyogtam amennyire csak jól esett.- Várj egy percet, kiabálhatunk utána tovább, csak van egy kis elintéznivalóm.- ezzel megfordultam és megcsókoltam a barátomat, akit nem zavart Taylor jelenléte, csók közben a derekamat markolászta. Mikor elváltak ajkaink, rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Említettem már, hogy megőrülök ezért a srácért?- Na, van még bármi mondanivalód?- néztem csípőre tett kézzel, félig felvont szemöldökkel Taylorra.
- Ha kitálalok a médiának, az egész One Direction dolognak annyi. Ti pedig..- mutatott rám és Lexi-re.- Büdös lotyók vagytok, és ezt mindenki meg fogja tudni!- fenyegetett, nagyon bénán.
- Ha én kitálalok, akkor a világ megtudja, hogy miért nincs 3 hónapnál hosszabb kapcsolatod. Egy pasi sem bírja, ha a csaja frigid.- mosolygott Harry édesen.
- Ringyó vagy Victoria, ahogy a húgod is. Gondolom anyátoktól tanultátok.- elkövette a főben járó bűnt. Harry mellém lépett és óvatosan végigsimította a karomat.
- Kicsim, nem éri meg.- próbált nyugtatni.
- Most ne érj hozzám, édes. Még a végén bántanálak. Akkor pedig önmagamat nyírnám ki.- szóltam halkan. Harry Lex-re nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igazam van. Lassan közelebb lépkedtem Taylor-hoz.
- Azt mondtad, hogy az anyám kurva?-kérdeztem, visszafojtott hangon.
- Azt.- felelte egyszerűen.
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy halottról csak jót, vagy semmit ?- üvöltöttem rá. Megragadtam erősen a csuklóját és az ajtóhoz rángattam.- Takarodj innen! Most nem verlek meg. De ha még egyszer a szádra mered venni az édesanyám nevét, kitöröm a karodat és azzal verlek agyon, értetted?- löktem meg egy kicsit.- Szia!- mosolyogtam rá, majd becsaptam az arca előtt az ajtót.
- Jól vagy, szépség?- kérdezte Harry aggodalmasan.
- Persze, soha jobban. Taylor letudva.- mosolyogtam halványan majd megöleltem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan csomagolni kéne, srácok.- húzta el a száját Niall. Igaz, az utazásuk. El is felejtettem. Harry a szobájában pakolt, én pedig az ágya közepén ültem törökülésben és néztem. Néhány perc múlva feltűnt neki, hogy minden egyes mozdulatát figyelem.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi. Csak kihasználok minden pillanatot.- motyogtam szomorúan.
- Hé baby! Még itt vagyok. Ne szomorkodj!- simította meg az arcomat a hüvelykujjával.
- Igen, de délután mentek. Egy hét, azután én megyek vissza Pestre.- szomorkodtam.
- Jaj édes. Ez így nem valami fasza.- ingatta a fejét. Odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az ajkaimra. Legnagyobb fájdalmamra, az idő borzalmasan gyorsan telt. Hamar eljött az idő, amikor a reptéren ácsorogtunk és az utolsó perceinket töltöttük a srácokkal.
- Majd ha odaértetek üzenjetek.- kértem meg Harry-t.
- Természetesen üzenünk majd.- suttogta a fülembe. Ameddig csak tudtunk, ölelkeztünk.
- Nagyon hiányozni fogsz, cica!- mondta Zayn Lexi-nek. Annyira aranyosak voltak.
- Te is, édes!- felelte Lex.
- Én kinek hiányzom majd?- mosolygott Liam. Mellé léptem és őt is megöleltem.
- Nekem, nagyon is!- mosolyogtam rá.- És mindannyian, srácok.- javítottam ki magamat.
- Na, ja! Megfogunk pusztulni az unalomban nélkületek.- szontyolodott el Lexi. Ezek után a kijelentések után kaptunk egy csoportos "nagyölelést". Megkezdték a beszállást, úgyhogy el kellett búcsúznunk.
- Vigyázz magadra, kiscsaj!- dörmögte a fülembe rekedtes hangján az én életem szerelme. Egy csók volt a válaszom erre. Végignéztük, ahogyan felszállnak, majd kimentünk a kocsihoz. Hazaérve kínkeservesen telt el az idő. Ennyire még nem szenvedtem 7 napon keresztül. Azért idő közben Alexis társaságában én is repültem egyet, Magyarországra. Szakítottam Seth-el. Elbúcsúztam Alyson-tól és Andy-től. De ami a legfontosabb, összepakoltuk a cuccaimat és visszarepültünk L.A-be. Vagyis újra elfoglaltam régi szobámat, Harry-é mellett. Azért kicsit kamuztunk a srácoknak. Csak és kizárólag a meglepetés ereje miatt. Lex skype-on beszélt velük és mondta, hogy vissza kellett mennem Pestre. De az egyik barátnőjének sürgősen szállásra volt szüksége, úgyhogy az én szobámban lett elszállásolva. Ez volt vasárnap este. Ami azt jelenti, hogy holnap érkeznek haza. Most furcsa módon nagyon jót aludtam. Időben felkeltünk és elkészültem. Lexi felhívta Zayn-t, hogy a "barátnője" megy ki értük a reptérre, mert ő addig mindent elrendez itthon. A ruhatáram legritkábban használt darabjaihoz nyúltam, hogy csak akkor ismerjenek meg, amikor már ott állok velük szemben. Egy bő fehér topp, magassarkúval és színes gatyóval. A hajamat szokás szerint leengedtem, de a valaha volt frufrumat oldalra csatoltam egy hullámcsattal.
- Nagyon szép vagy, nővérkém!- dicsért meg Alexis.- De most már indíts, mert elkerülitek egymást.- parancsolt rám, én pedig rögtön szaladtam, illetve tipegtem a kocsihoz. Közben húgom küldött egy SMS-t Zayn-nek, amiben leírta, hogy kb. milyen ruhában keressék a "barátnőt". Direkt az ajtónak oldalasan álltam és a másik irányban nézelődtem. Lopva vetettem néhány pillantást azért az ajtó felé. Megláttam őket, de mintha mi sem történt volna, visszafordítottam a fejemet. Harry volt szerencsémre a legbátrabb, ő jött oda hozzám.
- Szia. Te vagy Alexis barátnője?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Annál kicsit több.- néztem rá, és elmosolyodtam az arckifejezésén. Rögtön felemelt és megcsókolt.
- De bolond vagy. Mégis maradtál még egy kicsit?- érdeklődött, amikor a srácok is odajöttek.
- Hát, az a helyzet, hogy nem egy kicsit. Nem megyek vissza.- árultam el nekik
- Rendesen kiterveltétek. Nem vagyunk hülyék, vagyis én az vagyok, de nem ez a lényeg.. szóval, sikerült rászednetek minket.- röhögött Louis.
- Vezetek én, ti pedig örüljetek egymásnak.- röhögött Niall, miközben a kocsi felé lépkedtünk. Liam elől ült az anyósülésen, Louis és Zayn a két ablak mellet, Harry pedig közében, az ölében pedig én.
- Siess Nialler! Mert nekünk itt élő pornóban lesz részünk hátul!- közölte Zayn, mire Louis szakadt a röhögéstől.
- Ha Lou nem hagyja abba a röhögést akkor alánevetős pornó lesz!- mosolyodtam el. Persze mindenki szakadt a röhögéstől.
- Hiányoztál, cica.- dörmögte Harry.
- Nekem a hülyeséged hiányzott!- röhögött tovább Lou.
- Nekem a problémamegoldási stílusod.- mondta Liam.
- Nekem a veled történt beszélgetések.- mosolygott Niall.
- Nekem meg a húgod!- "dicsért" Zayn.
- Baszd ki Zayn. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit életemben hallottam!- löktem vállba.
- Tudom! Mit vártál, én nagyon kedves srác vagyok.- közölte tényszerűen amire kitört a röhögés. Megérkeztünk a házhoz, Niall pedig leparkolta a verdát. A srácok hozták a cókmókot, bent megkezdődött az össznépi egymásnak örülés. Ez a mi formánk. Egy hét után többet ölelgetjük egymást, mint 2 hónap különtöltött idő után.
- Hozzá ne érj, mert egyenként töröm el az ujjaidat!- szóltam rá és Harry-t a hátam mögé toltam, mintha eltudna bújni mögöttem.
- Szóval itt vagy, te riherongy!- nézett rám résznyire összehúzott szemekkel. Megpofozhattam volna ezért a megjegyzésért, vagy valami durvább. De tudtam, hogy mi hergeli a legjobban fel.
- Hol máshol lennék?- mosolyogtam amennyire csak jól esett.- Várj egy percet, kiabálhatunk utána tovább, csak van egy kis elintéznivalóm.- ezzel megfordultam és megcsókoltam a barátomat, akit nem zavart Taylor jelenléte, csók közben a derekamat markolászta. Mikor elváltak ajkaink, rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Említettem már, hogy megőrülök ezért a srácért?- Na, van még bármi mondanivalód?- néztem csípőre tett kézzel, félig felvont szemöldökkel Taylorra.
- Ha kitálalok a médiának, az egész One Direction dolognak annyi. Ti pedig..- mutatott rám és Lexi-re.- Büdös lotyók vagytok, és ezt mindenki meg fogja tudni!- fenyegetett, nagyon bénán.
- Ha én kitálalok, akkor a világ megtudja, hogy miért nincs 3 hónapnál hosszabb kapcsolatod. Egy pasi sem bírja, ha a csaja frigid.- mosolygott Harry édesen.
- Ringyó vagy Victoria, ahogy a húgod is. Gondolom anyátoktól tanultátok.- elkövette a főben járó bűnt. Harry mellém lépett és óvatosan végigsimította a karomat.
- Kicsim, nem éri meg.- próbált nyugtatni.
- Most ne érj hozzám, édes. Még a végén bántanálak. Akkor pedig önmagamat nyírnám ki.- szóltam halkan. Harry Lex-re nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igazam van. Lassan közelebb lépkedtem Taylor-hoz.
- Azt mondtad, hogy az anyám kurva?-kérdeztem, visszafojtott hangon.
- Azt.- felelte egyszerűen.
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy halottról csak jót, vagy semmit ?- üvöltöttem rá. Megragadtam erősen a csuklóját és az ajtóhoz rángattam.- Takarodj innen! Most nem verlek meg. De ha még egyszer a szádra mered venni az édesanyám nevét, kitöröm a karodat és azzal verlek agyon, értetted?- löktem meg egy kicsit.- Szia!- mosolyogtam rá, majd becsaptam az arca előtt az ajtót.
- Jól vagy, szépség?- kérdezte Harry aggodalmasan.
- Persze, soha jobban. Taylor letudva.- mosolyogtam halványan majd megöleltem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan csomagolni kéne, srácok.- húzta el a száját Niall. Igaz, az utazásuk. El is felejtettem. Harry a szobájában pakolt, én pedig az ágya közepén ültem törökülésben és néztem. Néhány perc múlva feltűnt neki, hogy minden egyes mozdulatát figyelem.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi. Csak kihasználok minden pillanatot.- motyogtam szomorúan.
- Hé baby! Még itt vagyok. Ne szomorkodj!- simította meg az arcomat a hüvelykujjával.
- Igen, de délután mentek. Egy hét, azután én megyek vissza Pestre.- szomorkodtam.
- Jaj édes. Ez így nem valami fasza.- ingatta a fejét. Odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az ajkaimra. Legnagyobb fájdalmamra, az idő borzalmasan gyorsan telt. Hamar eljött az idő, amikor a reptéren ácsorogtunk és az utolsó perceinket töltöttük a srácokkal.
- Majd ha odaértetek üzenjetek.- kértem meg Harry-t.
- Természetesen üzenünk majd.- suttogta a fülembe. Ameddig csak tudtunk, ölelkeztünk.
- Nagyon hiányozni fogsz, cica!- mondta Zayn Lexi-nek. Annyira aranyosak voltak.
- Te is, édes!- felelte Lex.
- Én kinek hiányzom majd?- mosolygott Liam. Mellé léptem és őt is megöleltem.
- Nekem, nagyon is!- mosolyogtam rá.- És mindannyian, srácok.- javítottam ki magamat.
- Na, ja! Megfogunk pusztulni az unalomban nélkületek.- szontyolodott el Lexi. Ezek után a kijelentések után kaptunk egy csoportos "nagyölelést". Megkezdték a beszállást, úgyhogy el kellett búcsúznunk.
- Vigyázz magadra, kiscsaj!- dörmögte a fülembe rekedtes hangján az én életem szerelme. Egy csók volt a válaszom erre. Végignéztük, ahogyan felszállnak, majd kimentünk a kocsihoz. Hazaérve kínkeservesen telt el az idő. Ennyire még nem szenvedtem 7 napon keresztül. Azért idő közben Alexis társaságában én is repültem egyet, Magyarországra. Szakítottam Seth-el. Elbúcsúztam Alyson-tól és Andy-től. De ami a legfontosabb, összepakoltuk a cuccaimat és visszarepültünk L.A-be. Vagyis újra elfoglaltam régi szobámat, Harry-é mellett. Azért kicsit kamuztunk a srácoknak. Csak és kizárólag a meglepetés ereje miatt. Lex skype-on beszélt velük és mondta, hogy vissza kellett mennem Pestre. De az egyik barátnőjének sürgősen szállásra volt szüksége, úgyhogy az én szobámban lett elszállásolva. Ez volt vasárnap este. Ami azt jelenti, hogy holnap érkeznek haza. Most furcsa módon nagyon jót aludtam. Időben felkeltünk és elkészültem. Lexi felhívta Zayn-t, hogy a "barátnője" megy ki értük a reptérre, mert ő addig mindent elrendez itthon. A ruhatáram legritkábban használt darabjaihoz nyúltam, hogy csak akkor ismerjenek meg, amikor már ott állok velük szemben. Egy bő fehér topp, magassarkúval és színes gatyóval. A hajamat szokás szerint leengedtem, de a valaha volt frufrumat oldalra csatoltam egy hullámcsattal.
- Nagyon szép vagy, nővérkém!- dicsért meg Alexis.- De most már indíts, mert elkerülitek egymást.- parancsolt rám, én pedig rögtön szaladtam, illetve tipegtem a kocsihoz. Közben húgom küldött egy SMS-t Zayn-nek, amiben leírta, hogy kb. milyen ruhában keressék a "barátnőt". Direkt az ajtónak oldalasan álltam és a másik irányban nézelődtem. Lopva vetettem néhány pillantást azért az ajtó felé. Megláttam őket, de mintha mi sem történt volna, visszafordítottam a fejemet. Harry volt szerencsémre a legbátrabb, ő jött oda hozzám.
- Szia. Te vagy Alexis barátnője?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Annál kicsit több.- néztem rá, és elmosolyodtam az arckifejezésén. Rögtön felemelt és megcsókolt.
- De bolond vagy. Mégis maradtál még egy kicsit?- érdeklődött, amikor a srácok is odajöttek.
- Hát, az a helyzet, hogy nem egy kicsit. Nem megyek vissza.- árultam el nekik
- Rendesen kiterveltétek. Nem vagyunk hülyék, vagyis én az vagyok, de nem ez a lényeg.. szóval, sikerült rászednetek minket.- röhögött Louis.
- Vezetek én, ti pedig örüljetek egymásnak.- röhögött Niall, miközben a kocsi felé lépkedtünk. Liam elől ült az anyósülésen, Louis és Zayn a két ablak mellet, Harry pedig közében, az ölében pedig én.
- Siess Nialler! Mert nekünk itt élő pornóban lesz részünk hátul!- közölte Zayn, mire Louis szakadt a röhögéstől.
- Ha Lou nem hagyja abba a röhögést akkor alánevetős pornó lesz!- mosolyodtam el. Persze mindenki szakadt a röhögéstől.
- Hiányoztál, cica.- dörmögte Harry.
- Nekem a hülyeséged hiányzott!- röhögött tovább Lou.
- Nekem a problémamegoldási stílusod.- mondta Liam.
- Nekem a veled történt beszélgetések.- mosolygott Niall.
- Nekem meg a húgod!- "dicsért" Zayn.
- Baszd ki Zayn. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit életemben hallottam!- löktem vállba.
- Tudom! Mit vártál, én nagyon kedves srác vagyok.- közölte tényszerűen amire kitört a röhögés. Megérkeztünk a házhoz, Niall pedig leparkolta a verdát. A srácok hozták a cókmókot, bent megkezdődött az össznépi egymásnak örülés. Ez a mi formánk. Egy hét után többet ölelgetjük egymást, mint 2 hónap különtöltött idő után.
Ketten (17. rész) /+18 tartalom SAJÁT FELELŐSSÉGRE/
Nem akarom leírni a repülőutat, mert merő unalom volt. London egyik legnyugisabb részében, Harry egyik ismerősének üdülőjében szálltunk meg. Igazi londoni idő volt, zuhogott az eső. Elég későn értünk oda ezért az első dolgunk az volt, hogy egy óriási, forró zuhany után aludjunk egy nagyot. Reggel hamarabb keltem mint Harry. A nappaliban lévő kanapén felhúzott térdekkel szürcsöltem a kakaómat amikor a világ legédesebb pasija kómás fejjel kisétált a szobából.
- Jó reggelt, szépség!- köszönt, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is! Kérsz kakaót?- nem bírtam visszatartani a mosolygást, annyira aranyos volt, ahogy a göndör fürtjei össze-vissza állva keretezték az ásítástól könnyes zöld szemeit.
- Nem kérek. Inkább megnézem, milyen az idő odakint.- elindult az ajtó felé, óvatosan kinyitotta és kidugta a kezét. Rögtön visszarántotta és nem elég, hogy becsukta az ajtót, rá is fordította a kulcsot.
- Ma sem strandolunk, igaz?- kérdeztem.
- Valószínűleg nem akarsz belefagyni a vízbe. Szóval, én begyújtok, mert itt is simán megfagyhatunk.- így is tett. Én a kanapén hason fekve néztem amint a tűzzel babrál. Mikor már rendesen begyulladt, felállt a kandalló elől. Odapattantam hozzá és hosszan megcsókoltam. Elvonszoltam a kanapéig, amire aztán lelöktem. Átlendítettem a lábamat a csípője felett, így lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Csuklóit a fekhelyünkhöz szorítva csókoltam.
- Mi ez a vadság?- kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Hirtelen jött bátorság.- suttogtam miközben a nyakán lévő bőrt harapdáltam finomat. Feltérdeltem, majd kicsit lejjebb kúsztam. Felgyűrtem a pólóját a mellkasáig és kockás hasát leptem el apró, nedves puszikkal. A boxere vonalánál megálltam.
- Gyerünk, tovább.- sürgetett.
- A-a. Ennyi volt.- hergeltem. Feltápászkodtam nagy nehezen és elindultam a konyha felé. Harry jött utánam. Kocogtam majd már szó szerint futottam, ő pedig a nyomomban volt. Szaladtam ki a szobából amikor beért és felemelt.
- Azt hitted, hogy ezt megúszod?- vigyorgott.- Ha valamit elkezdesz, azt illik befejezni!- csókolt meg. Hanyatt feküdtem a padlón, ő a fejem mellett támaszkodott. Ahogy a nyakamat csókolgatta egyre lejjebb göndör haja csikizte az arcomat. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltoltam magamtól majd fordítottam helyzetünkön.- Mi a...?- nézett furcsán amikor a földön találta magát alattam.
- Csend, most én irányítok!- szóltam rá. Meglepte az önbizalmam. - Emeld fel a karod!- suttogtam a fülébe. Tudta, hogy le akarom venni a pólóját ezért engedelmeskedett. Óvatosan ráharaptam a nyakán a bőrre és szívni kezdtem.
- Ez meg fog maradni, tudod?- nyögte.
- Tudom! Azt akarom, hogy tudja, hogy az enyém vagy!- feleltem. Egyértelmű volt, kire gondolok. Mire végeztem, egy lilás folt éktelenkedett a nyakán. Pici puszikkal haladtam a boxere felé, egyre lejjebb mászva. Így rendesen hozzádörgölőzhettem.
- Nem megyünk be a szobába? Ott kényelmesebb.- ajánlotta fel. Bólintottam egyet, mire könnyedén felemelt és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra.- Most pedig én irányítok!-mondta.- Úgyhogy, le a toppal, rajtam is csak gatya van!-parancsolt. Eleget tettem a kérésnek. Szívni kezdte egyik mellemet, közben hüvelykujjal, bugyin keresztül simogatott.
- Harry..-nyögtem fel.
- Hmm, Seth miatt is így benedvesedsz?- dörmögte a fülembe amivel jobban felizgatott.
- Nem, tőle semennyire.- feleltem őszintén.
- Akkor hogyan..- kérdezte volna de közbeszóltam.
- Sehogyan! Sohasem feküdtem le vele.- enyhítettem őszinteségi kényszeremen.
- Akkor most jól ki lehetsz éhezve.- fúrta tekintetét az enyémbe.- De ne aggódj, majd én segítek rajtad.- suttogta a nyakamhoz hajolva.
- Először én!- szóltam, majd helyet cseréltünk. Boxeren keresztül lassan dörzsöltem. Halk nyögések csúsztak ki a száján ami gyorsabb tempóra ösztönzött. Alkarjain támaszkodva hátravetette fejét. Behunyta a szemeit, ebből tudtam, hogy már közel van. Hirtelen megragadta a csuklómat.
- El ne képzeld, hogy így fogok elmenni!- kibújt alólam. Hanyatt feküdtem és vártam, hogy mit fog tenni. Lassan szétfeszítette a combjaimat és mielőtt közé pozicionálta volna magát, őrjítő lassúsággal húzta le a bugyimat.
- Basszus Harry! Muszáj kínozni?- szóltam rá. Türelmetlenségem eredményéül féloldalas mosolyra húzódott a szája. Nem játszott tovább, tövig belém hatolt. Észrevette, hogy erősen harapom az ajkamat.
- Fáj?- bocsánatkérően nézett rám.
- Nem, csak kicsit elszoktam. A mérettől- mosolyogtam. Gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra és lassan kezdett mozogni. A hátát karmolgattam, jelezve, hogy gyorsítson. Férfias nyögései és hangos sóhajaim töltötték meg a szobát.
- Mindjárt..- nyögte.
- Én is..- amint ezt kimondtam, erősebben karmoltam a hátát. Ezzel ő eljutott a csúcsig. Rángatózni kezdett bennem, majd rögtön követtem én is. Ledőlt mellém az ágyra, én pedig hozzábújtam.
- Fél éve nem éreztem ilyet.- mondta.
- Én sem.- húzgáltam óvatosan az ujjaimat a kockáin.
- Említetted, hogy te és Seth sohasem csináltátok. De miért?- fürkészett.
- Mert úgy voltam vele, hogy én a tiéd vagyok.- válaszoltam őszintén.
- Jól gondoltad. Nem volt feltűnő, hogy sohasem hagytad?- kérdezősködött tovább. Elmosolyodtam, hogy ennyire kíváncsi.
- Nem tudom. Mindig kitaláltam valamit. Fáj a fejem, rosszul vagyok, nincs kedvem vagy csak egyszerűen elaludtam.- mosolyogtam miközben néztem ahogy izzadt, göndör fürtjeit ujjaival kifésüli a homlokából.
- Velem még egyszer sem játszottad el ezeket.- állapította meg.
- Mert veled mindig akarom. Vele sohasem akartam.- indokoltam. - Egyébként volt olyan, hogy egy hétig a kanapén aludt. Mert berágott rám.- röhögtem el magamat.
- Mit műveltél?- vette elő féloldalas mosolyát.
- Aludtam, ő pedig még ébren volt. Szokásom, hogy néha álmomban beszélek. Ekkor is az történt.- meséltem.
- Mit mondtál?- már szinte nevetett.
- Vergődtem az ágyon és közben fájdalmasan nyögtem, nem is halkan. A lényeg a történetben, hogy a nevedet nyögtem. Az utolsó mondat amit kimondtam az volt, hogy szeretlek Harry.- pirultam el.
- Nagyon kívánhattál, ha ilyet álmodtál.- kajánul vigyorgott.
- Nem tagadom. Nem mindenki olyan elbűvölően édes, hogy fél éven keresztül minden alkalomra képes valakit az ágyába csábítani.- gúnyolódtam kedvesen.
- Tévedsz. Utánad az egyetlen lány az ágyamban a húgod volt. Ő is csak azért, mert bulizni voltunk. Mikor jöttünk haza én ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Zayn és Alexis pedig célt tévesztett és ott aludtak. Legalább is remélem, hogy nem történt más.- mosolygott.- Majd megkérdezem tőlük.
- Bolond vagy, Styles! Meg ne kérdezd.- röhögtem, a homlokomat a mellkasának döntve.
- Én is szeretlek.-poénkodott. Észre sem vettem, hogy a derekamat simogatja. Még emlékszik rá, hogy az a gyengém. Bőre meleg volt ahogy simogatott így hamar el is aludtam, majd ő is elszundított.
- Jó reggelt, szépség!- köszönt, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is! Kérsz kakaót?- nem bírtam visszatartani a mosolygást, annyira aranyos volt, ahogy a göndör fürtjei össze-vissza állva keretezték az ásítástól könnyes zöld szemeit.
- Nem kérek. Inkább megnézem, milyen az idő odakint.- elindult az ajtó felé, óvatosan kinyitotta és kidugta a kezét. Rögtön visszarántotta és nem elég, hogy becsukta az ajtót, rá is fordította a kulcsot.
- Ma sem strandolunk, igaz?- kérdeztem.
- Valószínűleg nem akarsz belefagyni a vízbe. Szóval, én begyújtok, mert itt is simán megfagyhatunk.- így is tett. Én a kanapén hason fekve néztem amint a tűzzel babrál. Mikor már rendesen begyulladt, felállt a kandalló elől. Odapattantam hozzá és hosszan megcsókoltam. Elvonszoltam a kanapéig, amire aztán lelöktem. Átlendítettem a lábamat a csípője felett, így lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Csuklóit a fekhelyünkhöz szorítva csókoltam.
- Mi ez a vadság?- kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Hirtelen jött bátorság.- suttogtam miközben a nyakán lévő bőrt harapdáltam finomat. Feltérdeltem, majd kicsit lejjebb kúsztam. Felgyűrtem a pólóját a mellkasáig és kockás hasát leptem el apró, nedves puszikkal. A boxere vonalánál megálltam.
- Gyerünk, tovább.- sürgetett.
- A-a. Ennyi volt.- hergeltem. Feltápászkodtam nagy nehezen és elindultam a konyha felé. Harry jött utánam. Kocogtam majd már szó szerint futottam, ő pedig a nyomomban volt. Szaladtam ki a szobából amikor beért és felemelt.
- Azt hitted, hogy ezt megúszod?- vigyorgott.- Ha valamit elkezdesz, azt illik befejezni!- csókolt meg. Hanyatt feküdtem a padlón, ő a fejem mellett támaszkodott. Ahogy a nyakamat csókolgatta egyre lejjebb göndör haja csikizte az arcomat. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltoltam magamtól majd fordítottam helyzetünkön.- Mi a...?- nézett furcsán amikor a földön találta magát alattam.
- Csend, most én irányítok!- szóltam rá. Meglepte az önbizalmam. - Emeld fel a karod!- suttogtam a fülébe. Tudta, hogy le akarom venni a pólóját ezért engedelmeskedett. Óvatosan ráharaptam a nyakán a bőrre és szívni kezdtem.
- Ez meg fog maradni, tudod?- nyögte.
- Tudom! Azt akarom, hogy tudja, hogy az enyém vagy!- feleltem. Egyértelmű volt, kire gondolok. Mire végeztem, egy lilás folt éktelenkedett a nyakán. Pici puszikkal haladtam a boxere felé, egyre lejjebb mászva. Így rendesen hozzádörgölőzhettem.
- Nem megyünk be a szobába? Ott kényelmesebb.- ajánlotta fel. Bólintottam egyet, mire könnyedén felemelt és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra.- Most pedig én irányítok!-mondta.- Úgyhogy, le a toppal, rajtam is csak gatya van!-parancsolt. Eleget tettem a kérésnek. Szívni kezdte egyik mellemet, közben hüvelykujjal, bugyin keresztül simogatott.
- Harry..-nyögtem fel.
- Hmm, Seth miatt is így benedvesedsz?- dörmögte a fülembe amivel jobban felizgatott.
- Nem, tőle semennyire.- feleltem őszintén.
- Akkor hogyan..- kérdezte volna de közbeszóltam.
- Sehogyan! Sohasem feküdtem le vele.- enyhítettem őszinteségi kényszeremen.
- Akkor most jól ki lehetsz éhezve.- fúrta tekintetét az enyémbe.- De ne aggódj, majd én segítek rajtad.- suttogta a nyakamhoz hajolva.
- Először én!- szóltam, majd helyet cseréltünk. Boxeren keresztül lassan dörzsöltem. Halk nyögések csúsztak ki a száján ami gyorsabb tempóra ösztönzött. Alkarjain támaszkodva hátravetette fejét. Behunyta a szemeit, ebből tudtam, hogy már közel van. Hirtelen megragadta a csuklómat.
- El ne képzeld, hogy így fogok elmenni!- kibújt alólam. Hanyatt feküdtem és vártam, hogy mit fog tenni. Lassan szétfeszítette a combjaimat és mielőtt közé pozicionálta volna magát, őrjítő lassúsággal húzta le a bugyimat.
- Basszus Harry! Muszáj kínozni?- szóltam rá. Türelmetlenségem eredményéül féloldalas mosolyra húzódott a szája. Nem játszott tovább, tövig belém hatolt. Észrevette, hogy erősen harapom az ajkamat.
- Fáj?- bocsánatkérően nézett rám.
- Nem, csak kicsit elszoktam. A mérettől- mosolyogtam. Gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra és lassan kezdett mozogni. A hátát karmolgattam, jelezve, hogy gyorsítson. Férfias nyögései és hangos sóhajaim töltötték meg a szobát.
- Mindjárt..- nyögte.
- Én is..- amint ezt kimondtam, erősebben karmoltam a hátát. Ezzel ő eljutott a csúcsig. Rángatózni kezdett bennem, majd rögtön követtem én is. Ledőlt mellém az ágyra, én pedig hozzábújtam.
- Fél éve nem éreztem ilyet.- mondta.
- Én sem.- húzgáltam óvatosan az ujjaimat a kockáin.
- Említetted, hogy te és Seth sohasem csináltátok. De miért?- fürkészett.
- Mert úgy voltam vele, hogy én a tiéd vagyok.- válaszoltam őszintén.
- Jól gondoltad. Nem volt feltűnő, hogy sohasem hagytad?- kérdezősködött tovább. Elmosolyodtam, hogy ennyire kíváncsi.
- Nem tudom. Mindig kitaláltam valamit. Fáj a fejem, rosszul vagyok, nincs kedvem vagy csak egyszerűen elaludtam.- mosolyogtam miközben néztem ahogy izzadt, göndör fürtjeit ujjaival kifésüli a homlokából.
- Velem még egyszer sem játszottad el ezeket.- állapította meg.
- Mert veled mindig akarom. Vele sohasem akartam.- indokoltam. - Egyébként volt olyan, hogy egy hétig a kanapén aludt. Mert berágott rám.- röhögtem el magamat.
- Mit műveltél?- vette elő féloldalas mosolyát.
- Aludtam, ő pedig még ébren volt. Szokásom, hogy néha álmomban beszélek. Ekkor is az történt.- meséltem.
- Mit mondtál?- már szinte nevetett.
- Vergődtem az ágyon és közben fájdalmasan nyögtem, nem is halkan. A lényeg a történetben, hogy a nevedet nyögtem. Az utolsó mondat amit kimondtam az volt, hogy szeretlek Harry.- pirultam el.
- Nagyon kívánhattál, ha ilyet álmodtál.- kajánul vigyorgott.
- Nem tagadom. Nem mindenki olyan elbűvölően édes, hogy fél éven keresztül minden alkalomra képes valakit az ágyába csábítani.- gúnyolódtam kedvesen.
- Tévedsz. Utánad az egyetlen lány az ágyamban a húgod volt. Ő is csak azért, mert bulizni voltunk. Mikor jöttünk haza én ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Zayn és Alexis pedig célt tévesztett és ott aludtak. Legalább is remélem, hogy nem történt más.- mosolygott.- Majd megkérdezem tőlük.
- Bolond vagy, Styles! Meg ne kérdezd.- röhögtem, a homlokomat a mellkasának döntve.
- Én is szeretlek.-poénkodott. Észre sem vettem, hogy a derekamat simogatja. Még emlékszik rá, hogy az a gyengém. Bőre meleg volt ahogy simogatott így hamar el is aludtam, majd ő is elszundított.
2013. február 5., kedd
Terv (16. rész)
- Basszus, most mit csináljunk?- kérdeztem felpattanva Harry mellkasáról.
- Gyorsan, be a gardróbszobába!- utasított. Nem kellett kétszer mondania. Berohantam és magam után elhúztam a tolóajtót. Szerencsémre a gardrób elég tágas. Leültem a középen lévő kis puffra. Nyomkodtam a telefonomat, közben pedig unottan hallgatóztam.
- Mit szólnál hozzá, ha..- nem értettem a mondat végét mert suttogott Taylor- bent a gardróbban?- fejezte be.! Már kezdtem magamban dünnyögni, amikor Harry rekedtes hangján megszólalt.
- Most nem. Nem érzem magam valami jól- kamuzta. Köszönöm drága, megmentettél. Felélegeztem, amikor csipogott a telefonom. Olyan hangosan, hogy kint is hallhatták. A fene egye meg, most lebuktam!
- Ki az? Ki van bent?- rikácsolta Taylor. Gyorsan letettem a puffra képernyővel lefelé a telefonomat és Harry ingei közé bújtam. Legbelülre másztam, így a lábaimat sem láthatta. Kellemeset a hasznossal, mert valószínűleg nem vesz észre és még érzem ezt az illatot is. Hallottam, hogy nyílik a tolóajtó.
- Ez milyen telefon?- vonta kérdőre a pasiját.
- Az enyém. Itt hagytam bent.- felelte. Taylor telefonja csörögni kezdett. Még mindig hisztérikus hangulatban felvette azt és beszélt a vonal másik végén lévő személlyel.
- Édes, szívesen maradnék még veled, de most lépnem kell. Szia.- hajolt közel, meg akarta csókolni, de Harry leállította.
- Ne! Ne csókolj meg. Beteg vagyok, még elkapnád a végén.- ferdített.- Egy ölelés helyette?- alkudozott. Hallottam a lépteket halkulni, majd eltűnni. A szekrényben állva levettem a vállfáról egy kockás inget, felvettem és az ujját 3/4-ig feltűrtem. Egész jól nézhetett ki. Újra lépteket hallottam. - Tori, bújj elő, már lelépett!- mondta, gyanítom mosolyogva.
- Lenyúltam az ingedet- mosolyogtam rá, ő pedig megfogta a csuklómat és magához rántott.
- Nagyon jól áll.- suttogta majd megcsókolt. Könnyedén megemelt, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ő pedig kivitt a gardróbból. Letett a hatalmas ágya közepére.Karjaival a fejem mellett támaszkodott, a nyakában lévő nyakláncok felém lógtak. A három lánc közül az egyik a pólójába volt tűrve. Kivette a nyakából és a tenyerembe adta.- Ismerős ez a gyűrű?- dörmögte miközben a medálként használt gyűrűt néztem. Természetesen ismerős volt. Ez az a gyűrű amit a kezébe adtam mielőtt leléptem, azzal az utasítással, hogy adja oda Taylornak. De nem tette. Valószínűleg látszott rajtam, min jár az agyam.
- Soha, senkinek sem adtam oda. Ez a tiéd volt és még mindig az.- mosolygott. Nyakláncostól felhúztam az ujjamra és nézegettem egy ideig az egyszerű, vastag ezüstgyűrűt majd levettem a láncról és úgy húztam vissza. Harry felhúzódott az ágy felső sarkába és hívott engem is. Az ölében ülve nézegettem az ujjamat.
- Annyira szép ez a gyűrű. Egyszerű, de nagyon szép.- mosolyogtam rá.
- Illik hozzád, te is olyan vagy mint ez. Ahhoz, hogy szép legyél, nincs szükséged rengeteg cicomára.- óvatosan megfogta a kezemet, a szájához emelte és egy apró puszit hagyott rajta. Órákig ültünk így. Rengeteg témánk volt. Fél év túl hosszú szünet.
- Nem érdekel Seth, sem Taylor. Szeretlek és veled akarok lenni!- ingerülten beszéltem egy idő után.
- Kitalálunk valamit édes, ne aggódj.- nyugtatott majd lágyan homlokon puszilt.
- Olyan jó lenne valahová lelépni egy hétig. Csak te és én.- ábrándoztam. Harry szeme hirtelen felcsillant.
- Gyorsan, be a gardróbszobába!- utasított. Nem kellett kétszer mondania. Berohantam és magam után elhúztam a tolóajtót. Szerencsémre a gardrób elég tágas. Leültem a középen lévő kis puffra. Nyomkodtam a telefonomat, közben pedig unottan hallgatóztam.
- Mit szólnál hozzá, ha..- nem értettem a mondat végét mert suttogott Taylor- bent a gardróbban?- fejezte be.! Már kezdtem magamban dünnyögni, amikor Harry rekedtes hangján megszólalt.
- Most nem. Nem érzem magam valami jól- kamuzta. Köszönöm drága, megmentettél. Felélegeztem, amikor csipogott a telefonom. Olyan hangosan, hogy kint is hallhatták. A fene egye meg, most lebuktam!
- Ki az? Ki van bent?- rikácsolta Taylor. Gyorsan letettem a puffra képernyővel lefelé a telefonomat és Harry ingei közé bújtam. Legbelülre másztam, így a lábaimat sem láthatta. Kellemeset a hasznossal, mert valószínűleg nem vesz észre és még érzem ezt az illatot is. Hallottam, hogy nyílik a tolóajtó.
- Ez milyen telefon?- vonta kérdőre a pasiját.
- Az enyém. Itt hagytam bent.- felelte. Taylor telefonja csörögni kezdett. Még mindig hisztérikus hangulatban felvette azt és beszélt a vonal másik végén lévő személlyel.
- Édes, szívesen maradnék még veled, de most lépnem kell. Szia.- hajolt közel, meg akarta csókolni, de Harry leállította.
- Ne! Ne csókolj meg. Beteg vagyok, még elkapnád a végén.- ferdített.- Egy ölelés helyette?- alkudozott. Hallottam a lépteket halkulni, majd eltűnni. A szekrényben állva levettem a vállfáról egy kockás inget, felvettem és az ujját 3/4-ig feltűrtem. Egész jól nézhetett ki. Újra lépteket hallottam. - Tori, bújj elő, már lelépett!- mondta, gyanítom mosolyogva.
- Lenyúltam az ingedet- mosolyogtam rá, ő pedig megfogta a csuklómat és magához rántott.
- Nagyon jól áll.- suttogta majd megcsókolt. Könnyedén megemelt, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ő pedig kivitt a gardróbból. Letett a hatalmas ágya közepére.Karjaival a fejem mellett támaszkodott, a nyakában lévő nyakláncok felém lógtak. A három lánc közül az egyik a pólójába volt tűrve. Kivette a nyakából és a tenyerembe adta.- Ismerős ez a gyűrű?- dörmögte miközben a medálként használt gyűrűt néztem. Természetesen ismerős volt. Ez az a gyűrű amit a kezébe adtam mielőtt leléptem, azzal az utasítással, hogy adja oda Taylornak. De nem tette. Valószínűleg látszott rajtam, min jár az agyam.
- Soha, senkinek sem adtam oda. Ez a tiéd volt és még mindig az.- mosolygott. Nyakláncostól felhúztam az ujjamra és nézegettem egy ideig az egyszerű, vastag ezüstgyűrűt majd levettem a láncról és úgy húztam vissza. Harry felhúzódott az ágy felső sarkába és hívott engem is. Az ölében ülve nézegettem az ujjamat.
- Annyira szép ez a gyűrű. Egyszerű, de nagyon szép.- mosolyogtam rá.
- Illik hozzád, te is olyan vagy mint ez. Ahhoz, hogy szép legyél, nincs szükséged rengeteg cicomára.- óvatosan megfogta a kezemet, a szájához emelte és egy apró puszit hagyott rajta. Órákig ültünk így. Rengeteg témánk volt. Fél év túl hosszú szünet.
- Nem érdekel Seth, sem Taylor. Szeretlek és veled akarok lenni!- ingerülten beszéltem egy idő után.
- Kitalálunk valamit édes, ne aggódj.- nyugtatott majd lágyan homlokon puszilt.
- Olyan jó lenne valahová lelépni egy hétig. Csak te és én.- ábrándoztam. Harry szeme hirtelen felcsillant.
- Te egy zseni vagy, cica! Fogjuk magunkat és Londonba repülünk egy hétre. Valami jó nyugis helyre.- tervezgetett. Ott volt a toppon az ötlet, az biztos. Az ágyon szétterülve tervezgettünk.
- Megjöttünk!- ordította Louis a földszinten.
- Baszd ki Lou, lehet, hogy alszanak!- röhögött Liam.
- Szerintem tutira ébren vannak.-mondta Lexi. Túlságosan ismer engem. Vagy csak látta az arcomat, amikor a pusziosztogatásnál Harry következett.
- Én azt mondom, nézzük meg.- vetette fel Zayn. Tisztán hallottuk, hogy jönnek, de nem zavartattuk magunkat. Harry vállán pihentettem a fejemet míg ő átkarolva engem összekulcsolta ujjait. Kicsit feljebb másztam és a nyaka hajlatához nyomtam a homlokomat. Apró puszikkal leptem el kidomborodó kulcscsontját. Halkan szuszogott a fülembe.
- Na most lebuktatok!- kiáltotta el magát Niall amint beléptek a szobába.
- Mit hoztok mentségetekre, rosszaságok?- dorgált minket Lou, de kiesett a szerepéből és hangosan felröhögött.
- Mi? Ez nem Taylor? Hé, te sokkal szebb vagy mint ő!- mosolygott rám Harry. Egy apró mosollyal megköszöntem a bókot. A hátamra fordultam így láttam a többieket is.
- Na akkor most, hogy lesz tovább?- kérdezte Lexi miközben felnézett az őt éppen átkaroló barátjára.
- Passzolok.- mondta Zayn. Niall szomorúan bólogatott. Liam a vállát rángatta.
- M már kitaláltunk valamit..- jegyeztem meg óvatosan.- Harry?- kértem meg, hogy ismertesse a tervet.
- Szóval. Leléptek egy hétre kettesben.- foglalta össze Louis a hallottakat.- De ezzel mi lesz megoldva?- kiáltott ránk.
- Arra majd lesz gondunk.- mosolyogtam körbe Harry ölelésében.
- Na, magatokra hagyunk titeket, tervezgessetek tubicák.- röhögött Liam és kiterelte a többieket a szobából, majd ő is kiment, végül ránk csukta az ajtót.
- Basszus, milyen meleg van itt bent.-állapította meg Harry majd egy gyors mozdulattal lekapta a pólóját. A dolog vége az lett, hogy rajta csak egy boxer maradt, rajtam pedig a toppom és a bugyim. Becsszó! Ezek reggelig mind maradtak rajtunk!
2013. február 4., hétfő
Angyalok városában, újra (15.rész)
Végre péntek volt! El sem hittem, hogy újra láthatom a többieket fél év után. Annyira régen volt már amikor leléptem. Nagyon hiányoztak mindannyian, de valahogy Harry hiányzott a legjobban. Tudatában voltam, hogy nem fog teljesülni a vágyam, miszerint újra együtt leszünk, mintha mi sem történt volna. Mivel a gépem délelőtt indult, csináltam indulás előtt egy képet és feltettem fb-re:
 |
| Ey, L.A. I'm coming again ;) ! |
Taylor Swift: "F*ck! The bitch is coming back to L.A." méghozzá kommentbe. Szép volt Miss Swift. Louis, Liam, Zayn és Niall rögtön a védelmembe álltak. Jött egy üzenetem. Harry Styles: ":)" egyetlen smiley. Mikor néztem a képet, láttam, hogy Taylor kommentje valamiért törölve lett. Gyorsan visszaírtam Harry-nek: Köszönöm szépen :)! Nem tudtam megnézni a választ, mert ki kellett kapcsolnom a telefonomat a reptéren. Néhány óra repülés után megérkeztem a reptérre. Rácsörögtem Louis-ra.
- Szia!- köszöntem széles mosollyal a telefonba.
- Szia! Fuvar kellene?- kérdezte.
- Valami olyasmi.- pirultam el egy kicsit.
- Azt megoldhatom.- hallottam egy rekedtes, mély hangot a hátam mögött. Alig mertem megfordulni, de mégis megtettem. - Szia!- mosolygott rám Harry.
- Sz-szia!- dadogtam. Esetlenül ácsorogtam, nem tudtam, hogy megöleljem, vagy ne. Nem kellett sokáig tépelődnöm mert szorosan megölelt. Újra éreztem az illatát. Ha nem lennénk mindketten kapcsolatban, tuti, hogy azonnal lesmárolnám.
- Milyen volt az út?- tette fel a mentőkérdést ahogy a kocsija felé vettük az irányt.
- Őszintén? Örültem volna ha unalmas. De egy öregasszony végig karattyolt mellettem. Meg mutogatta az unokáit, meg a férjét katonaként. Azt hittem, hogy megőrülök. A stewardess megajándékozott egy kedves mosollyal. Gondolom ismerős neki a néni, mert a nevén szólította.- fecsegtem, a táskámban turkálva, hogy ne kelljen ránéznem.
- Gyönyörű vagy..- csúszott ki a száján.
- Tessék?- kérdeztem mosolyogva, mintha nem hallottam volna. Lejjebb húzódott az úton és közel hajolt hozzám.
- Azt mondtam, hogy gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe úgy, mint régen. A kezem reszketni kezdett. Annyira édes volt, ahogy oldalra néztem és bámult rám nagy zöld szemeivel. Várta a reakciómat. Enyhe pír öntötte el az arcomat, de kinyögtem, amit gondoltam.
- Te pedig szemtelenül helyes vagy!- mondtam elfordítva a fejemet. Basszus, mit művelek ? Barátnője van, nekem pedig barátom. Úristen, meg akarom csókolni. Muszáj vagyok leengedni az ablakot mielőtt kigyullad a fejem.
- Köcsög voltam veled, akkor fél évvel ezelőtt.- szólalt meg hosszú idő után újra.
- Én pedig elhanyagoltalak, de ezt már megbeszéltük skype-on.- próbáltam terelni a témát.
- De az nem ugyan az. Ott nem volt adva a lehetőség, hogy megbocsájtunk egymásnak és minden megy tovább úgy, ahogy volt.-dörmögte.- Vagyis, ez most is nehezen kivitelezhető.- suttogta gyenge hanggal miközben bekanyarodott a garázsba. Kiszállt, megkerülte a kocsit és kinyitotta felőlem az ajtót.
- Hölgyem!- nyújtotta a kezét. Annyira édes volt, ahogy kisegített a kocsiból. Nem mintha szükséges lett volna, de ő így látta jónak. Kiszedtük a csomagokat, majd halkan belopóztunk a házba.
- Na, kitől kapok egy bazinagy ölelést?- kiáltottam magamat el.
- Tori!!!!- szaladt le a lépcsőn Lexi és rögtön meg akart fojtani az ölelésével.- Hiányoztál, egyetlen szem gyönyörű nővérkém!- szorított magához. Miért mondja mindenki, hogy gyönyörű vagyok? Ez tök kamu. Teljesen átlagosan nézek ki.
- Te seggfej! Ha még egyszer itt hagysz minket, én komolyan lefejellek!- röhögött Louis majd átvette Lex szerepét és próbálta kipréselni belőlem az összes levegőt.
- Sajnálattal közlöm te pöcs, hogy csak látogatóba jöttem, meg házörzőnek.- mosolyogtam keserűen. A hátsó ajtó csapódott és a maradék három srác jött be rajta. Zayn ahogy meglátott rögtön hozzám futott felemelt és meg is pörgetett.
- Szia! Végre itt vagy!- örült nekem ő is sajátos módon. Niall is rendesen megszorongatott. Utána Liam az öleléshez mellékelt egy egyszerű arcra puszit is. Mint említettem, óriási szíve van!
- Hé, mi sem akarunk kimaradni a pusziosztogatásból!- szólt rám Lex. Belementem a dologba, így mindenkit végig puszilgattam.
- Én kimaradok?- játszotta a sértődöttet Harry.
- Természetesen nem! Na, gyere!- mondtam és nyomtam az arcára egy puszit. - Ha nem haragszotok meg, én ledőlök aludni. Durva ez az időeltolódás.- szédelegtem, mire mind bólintottak. Nem tudom mennyit aludhattam, de mire felébredtem, a nappaliban senkit sem találtam. Felmentem a szobákhoz. Harry ajtaján kopogtattam először. A szívem egy dobbanást valószínűleg kihagyott amikor meghallottam a hangját az ajtó mögül. Beléptem tehát.
- A többiek?- kérdeztem az ajtóban ácsorogva.
- Először is, gyere beljebb. Másodszor, elhúztak valahová. Mi is mentünk volna, de te aludtál én pedig nem akartam menni. Taylor nagy valószínűséggel..- magyarázott mire közbeszóltam.
- Taylor átjön? Ó, bocsi. Akkor tűzök a szobámba aludni.- kacsintottam egyet, amolyan sunyi stílusban. Megfordultam és indultam volna, amikor egy kéz erősen megragadta a csuklómat.
- Nem, nem jön át, szerintem ott van abban a klubban ahová a többiek mentek. Nem akarok vele találkozni. Elrontaná a tökéletes napomat.- mosolygott veszettül édesen.- Itt maradsz velem?- fürkészett gyönyörű szép zöld szemeivel.
- Szeretnéd?- haraptam az ajkamba, tudtam, hogy attól megőrül. Még mindig szorította a csuklómat. Válasz helyett magához rántott. A hirtelen akció miatt megbillentem és a kanapén fekvő volt pasimra estem. Nagyon úgy tűnt, hogy nincs ellenére a dolog, ahogy nekem sem.
- Reménykedtem benne, hogy puszi helyett csókot kapok.- durcizott aranyosan. Nem bírtam tovább és elmosolyodtam.
- Kitől?- hergeltem.
- Tőled, szépségem.- felelte kaján vigyorral az arcán. Kezét lecsúsztatta a derekamra és lágyan simogatta.- De még nem késő!- figyelmeztetett.
- Nem akarok hűtlen lenni. Barátom van, neked pedig barátnőd.- tápászkodtam volna fel, de nem engedte.
- Ha érdekelne téged Seth, akkor nem dörgölnéd hozzám a csípődet és ha engem érdekelne Taylor akkor valószínűleg nem hagynám, hogy ilyen édesen dörgölőzz.- vágta a képembe kéjesen suttogva. Be kellett látnom, hogy igaza van. Egyébként, észre sem vettem, hogy dörgölőzöm. Hupsz. Sohasem voltam ribanc, de ha Harry a tét, akkor egy időre gaz csábítóvá válok. Ő az enyém volt és az is marad! A két tenyerem közé fogtam puha arcát és megcsókoltam. A nyelve bebocsájtásért könyörgött ajkaimnak, amit hamar meg is kapott.- Nekem ez a csók nem elég!- duruzsolta a fülembe néhány másodpercre megszakítva a csókot.
- Az a helyzet, hogy nekem sem! Szeretlek és nem bírom elviselni, hogy másé vagy!- tört rám az őszinteségi roham.
- Tévedsz, sohasem voltam Tayloré. Amióta ismerlek, mindig a tiéd vagyok és az is maradok!- suttogta rekedtes hangján majd puha, nedves csókokat hagyott az állam vonalától lefelé végig a nyakamon. Miután egy kicsit lenyugodtunk, a fejem a mellkasán pihentettem. Éreztem, ahogy mellkasa fel le mozog alattam, miközben lélegzik. Egyik karjával védelmezően ölelte át a derekamat, másikkal simogatta a hátamat. Egyszer csak magassarkú kopogásra lettünk figyelmesek. Senki más nem jöhetett szóba, csak és kizárólag Taylor. Túl közel járt már ahhoz, hogy kisurranjak a szobából.
Goodbye darling ! (14. rész)
Csodásan teltek az elmúlt hetek. Rengeteget voltam Alyson és Jas társaságában. Talán kicsit túl sokat is. Ezt Harry meg is jegyezte néhányszor, amit nem tudtam mire vélni. Neki is van rengeteg, nálam jóval szebb lány ismerőse. Kezdett aggasztani a féltékenysége, mert indoktalanul vádolt, ami, be kell valljam, nagyon fájt.
- Léptem, szia!- hajoltam oda hozzá és arcon pusziltam.
- Hová mész?- kérdezte gyanakvóan.
- Moziba Alyson-nal és Jas-sel.- mosolyogtam.
- Hát persze, az új barátoddal és sógornőddel.- dünnyögte.
- Hogy mi?- szaladt fel a szemöldököm.
- Jól hallottad!- flegmázott. Mérgemben megragadtam az ujjamon lévő gyűrűt amit nemrég kaptam tőle.
- Tessék, Taylor tuti örülni fog neki.- mondtam, majd a tenyerébe nyomtam a kis ékszert és azzal a lendülettel elindultam kifelé az ajtón. Gyalog indultam el a Klein ház felé. Út közben folyamatosan csörgettem Alyson-t.
- Szia, kész vagytok?- kérdeztem tőle, a lehető leglágyabb hangon.
- Szia, persze. De figyelj, valamit mondanom kell majd.- felelt nem túl nyugodt hangon.
- Oké, figyelj, leteszlek, itt vagyok az utcátokban.- köszöntem el, majd kinyomtam a telefont. Elértem a házhoz, felbattyogtam a lépcsőn és becsengettem. Jas nyitott ajtót.
- Szia, szépség.- köszöntött, miközben szorosan magához ölelt.
- Szia! Alyson?- kérdeztem.
- Itt vagyok.- sétált le az emeletről. Elindultunk a plázába, mert ott van a kedvenc mozink. Idő közben rájöttünk, hogy semmi kedvünk sincs mozizni. Beültünk egy mekibe.
- Említettem, hogy mondanom kell valamit.- szólt halkan Alyson.- Arról lenne szó, hogy el kell költöznöm. Méghozzá, Magyarországra.- fejezte be a mondókáját.
- De, mi? Miért?- dadogtam ingerülten.
- Az a helyzet, hogy vagy áthelyeznek, vagy oda a munkám.- felelte.
- Lehet, hogy veled tartok. Változásra van szükségem.- mondtam ki nagy nehezen.
- Baj van?- aggodalmasan nézett rám Jas.
- Csak Harry kicsit, furcsa mostanában. Kibékültek Taylorral, vagyis most barátok.- grimaszoltam.- Nincs szükségem minden nap egy vitára. De ami a legszebb, húgom is neki ad igazat.
- Ha jössz végül is velem, akkor egy hét múlva ilyenkorra foglalj jegyet a repülőn.- mosolygott rám Alyson.
- Hiányozni fogtok, csajok.- kaptunk egy egy keserédes mosolyt egyenesen Jas-től.
- Na én most lépek. Talán nem kell akkor elköltöznöm. Sziasztok.- osztottam körbe a puszikat és már húztam is haza. Még jó, hogy a háztól nem messze van egy buszmegálló. Ott leszálltam.
- Megjöttem.- szóltam, mikor beértem a bejárati ajtón.
- Jé, hazajöttél?- kérdezte Harry rám sem nézve.
- Miért, talán baj?- vontam fel a fél szemöldökömet.
- Azt hittem, hogy maradsz estére Jasper ágyában..vetette fel.
- Te már megint tiszta hülye vagy! Mit kerestem volna az ágyában?- háborodtam fel.
- Hát, mondjuk vele aludnál. Az lenne az egyetlen választásod, ha nem szeretnél a saját szobádban aludni.- utalt arra, hogy nem szeretne velem aludni.
- Nagyon seggfej vagy, tudod?- néztem rá már szinte könnyes szemekkel.
- Te meg egy kurva vagy mostanában, tudod?- vette át a stílust. Itt pedig összetört ami néhány napja megrepedt. Könnyezve, majd szó szerint bőgve rohantam fel a szobámba. Előrángattam a bőröndömet a szekrényből. Az összes ruhámat beledobáltam. Elővettem a telefonomat. Hívást kezdeményeztem és vártam arra, hogy elfogadják a vonal másik végén.
- Mikor megy a leghamarabb gép Magyarországra?- kérdeztem, szinte fuldokolva. Alyson valószínűleg halálra rémült.
- Holnap a hajnalira tudok jegyeket foglalni. De úristen, veled mi történt?- kérdezte már ő is sírós hangon.
- Hosszú történet, holnap elmesélem.
- Harry?- kérdezte.
- Igen, ő.- feleltem szipogva.
- El ne képzeld, hogy ott maradsz. Írj egy levelet, hagyd az asztalon és gyere át hozzám.- adta ki az egyszerű utasítást.
- Oké, csörögj, ha itt vagy a kapuban.- köszöntem el. Megfogtam egy papírt és egy tollat. Írtam és írtam. Itt az eredmény:
" Szóval, nehezen írom ezt most. Nem azért, mert írástudatlan vagyok, hanem mert nehezen búcsúzkodom. Kezdeném is. Zayn, köszönöm, hogy mindig jó fej voltál velem. Rengeteget nevettünk együtt és egymáson. Liam, óriási szíved van. Ezt nekem is megmutattad sokszor. Bármikor számíthattam rád, bármiben. Niall, te egy nagyon különleges srác vagy. Erős és érzékeny egyszerre. Egyetlen kérésem van, hogy nagyon vigyázz a húgomra. Louis, most te következel. Szinte neked köszönhetem a legtöbbet. A legjobb barátom voltál. Tudom, hogy megbeszéltük, hogy elfelejtjük a nagyon rövid kapcsolatunkat, de sajnos kivitelezhetetlen. Nagyon sokat jelentett nekem. Alexis, te sem maradsz ki. Én vagyok a legboldogabb, hogy a húgomnak nevezhetlek. Kicsit ugyan fáj, hogy az utóbbi időben nem álltál mellém, de már mindegy. Ahogy az is mindegy már, drága, drága Harry, hogy szeretlek. Mindig hű voltam hozzád, de nem hittél nekem. Meggyanúsítottál, ami borzasztó érzés volt. Talán nem voltunk egymáshoz valók. Nagyon sajnálom, hogy rengetegszer csalódnod kellett bennem. Tiszta szívből szurkolok neked, hogy találj egy lányt, aki teljesen passzol majd hozzád. Remélem, mind elolvassátok ezt a levelet és lesz még alkalmunk találkozni. Ezzel búcsúzom tőletek. Hiányozni fogtok nekem, nagyon!" Egy aprót rezzent a telefonom. Elindultam lefelé a lépcsőn a lehető leghalkabban. Letettem a levelet, előhalásztam a kulcscsomómat, kinyitottam az ajtót. Mikor kívül voltam, a postaládába dobtam az egész csomót. Alyson autója mellett állva visszanéztem a házra.
- Hiányozni fog!- suttogtam, mire barátnőm gyengéden átölelt. Erre volt most szükségem.
- Mehetünk?- kérdezte. Bólintottam egyet, beszálltunk a kocsiba és még sem álltunk a házukig. Másnap reggel korán keltünk.Összekészültünk és Jas kivitt minket a reptérre.
- Na, ne sírj. Minden rendben lesz.- nyugtatott Jas miközben megöleltem.
- Hiányozni fog L.A. Na és persze te is.- mosolyodtam el a könnyeim mögött. Egy női hang bemondta, hogy a gépünkre megkezdték a beszállást. Eljött a búcsú ideje. Nem tudom, mennyi búcsú fér el egy életben. Az enyémben már túl sok volt. Jó néhány óra repülés után megérkeztünk.
- Hiányozni fog!- suttogtam, mire barátnőm gyengéden átölelt. Erre volt most szükségem.
- Mehetünk?- kérdezte. Bólintottam egyet, beszálltunk a kocsiba és még sem álltunk a házukig. Másnap reggel korán keltünk.Összekészültünk és Jas kivitt minket a reptérre.
- Na, ne sírj. Minden rendben lesz.- nyugtatott Jas miközben megöleltem.
- Hiányozni fog L.A. Na és persze te is.- mosolyodtam el a könnyeim mögött. Egy női hang bemondta, hogy a gépünkre megkezdték a beszállást. Eljött a búcsú ideje. Nem tudom, mennyi búcsú fér el egy életben. Az enyémben már túl sok volt. Jó néhány óra repülés után megérkeztünk.
*Fél év múlva*
Rengeteg dolog történt velem fél év alatt. Alyson és Andy mellé költöztem az új barátommal, Seth Evans-el egy albérletbe. Hogy miért van új barátom? Mert Harry is jól elvan Taylorral. Én sem heverhetek életem végéig sírva, magzatpózban szenvedve, mert ő tovább lépett. Azért be kell vallanom, a boldogságom nem közelíti meg azt, amit Harry-vel éltem át. Elméletileg, most haverok vagyunk. Rengeteget szoktunk skype-olni a többiekkel. De ami a legjobban meghökkentett 2 hónapja, az az, hogy miután Alexis és Niall szétmentek, Zayn újra összejött a húgommal. Niall persze nem bánja, állítása szerint kihűltek az érzelmei Lex iránt, de nagyon örül, hogy számára két nagyon fontos embert boldognak lát. Ilyen mély gondolatokkal küzdöttem, amikor Seth leült mellém a kanapéra.
- Nagyon elgondolkodtál, kicsim...-mondta.
- Nem, csak... csak elbambultam.- dadogtam valamit. Felállt és elment a konyha felé, út közben homlokon puszilt. Oké, Seth nagyon édes meg minden, de Harry-t nem helyettesítheti. Ő nem hagyta volna ennyiben. Mindig észrevette, ha valami bajom volt és segített megoldani. Seth nem igazán érzi ezeket a dolgokat. Tulajdonképpen, a zenén kívül semmi más nem köt össze minket. Ezért napról napra jobban hiányzik Harry. Ő most boldog, nem rondíthatok bele a dologba.
- Tori!- szólított meg Seth.
- Igen?- hajoltam a konyha felé.
- Az a helyzet, hogy egy időre le kell lépnem Amerikába. Elleszel addig?- nézett rám kicsit aggodalmasan. Ja, igen. Seth amerikai. Vagyis ott született, de a szülei lepasszolták a nagyszülőkhöz, mert itt jobb sulikat találtak neki.
- Persze, mikor mész?- kérdeztem. Már tökre hozzászoktam, hogy a Európa és Amerika között ingázik.
- Jövőhéten. Most viszont lépek melózni. Szia cica.- köszönt el, majd nyomott egy gyors csókot és fordult az ajtóhoz, majd elment. Hangokat hallottam a szobából. Rájöttem mi az. Valaki hív a skype-on. Rohanok.
- Szia Lex, Lou, Zayn és Niall.-mosolyogtam rájuk a kamerán keresztül.
- Szia!- köszöntek kórusban. Az a helyzet, hogy egy irdatlan nagy pofátlanságra szeretnénk kérni téged.- mosolyogtak kínosan.
- Ha nem bankrablás, akkor meghallgatom.- röhögtem.
- Arról lenne szó, hogy foglalnod kéne egy repjegyet péntekre, L.A-be.- mondta Lexi.
- Miért is?- méregettem gyanúsan őket.
- Hát, egy hétre le kell lépnünk, és nem akarom egyedül hagyni ezt a szépséget.- mondta Zayn majd arcon puszilta a húgomat.
- Komolyra fordítva. Sokkal jobb lenne ha mind ketten itt lennétek amíg távol vagyunk. Plusz már fél éve nem bunyóztam veled te csaj.- röhögött Louis.- Két hétről van szó. Abból egy hétig mi is itthon vagyunk.
- Na, mit mondasz?- kérdezte nagyokat pislogva Zayn.
- Légyszíves! Hiányzol nekünk.- vallotta be Niall.
- Oké, benne vagyok. Már foglalom is a jegyet.- feleltem.Mire felnéztem már csak Louis és Alexis ücsörgött a kamera előtt. Pont a bizalmasaim. Haha. Kaptam is az alkalmon.- Na, és Vele mi van? Jól megvannak még mindig?- érdeklődtem keserű szájízzel.
- Nem tudjuk. Nem beszél a csajáról semmit. Viszont múltkor nagyon furcsa dolog történt- vette halkabbra magát Alexis.- Vagyis, ezt Lou-nak kéne elmesélnie, ő volt ott.- bólintottam egyet, majd a húgom mellett ülő legjobb haveromat fürkésztem.
- Seth a környéken van?- kérdezte. Ingattam a fejemet, jelezve neki, hogy nincs itthon.- Oké, akkor mesélek. Az történt, hogy múltkor nagyon unatkoztunk. Elmentünk egyet bulizni. Harry eléggé részeg volt. Azt kérdezgette tőlem, hogy miért hagytad itt, mert ő szeret téged. Fel akart hívni, hogy megmondja, de elvettem tőle a telefont.- magyarázta.
- Ez miben furcsa? Részeg volt és félre beszélt. Ennyi.
- Szerinted. Azt viszont nem mondtam, hogy amikor már kezdett józanodni, vagyis tudott egyenesen sétálni, akkor is emlegetett téged. Mondta, hogy megtalálta az egyik toppodat a szekrényében, és érezte rajta az illatodat. Hiányzol neki, Tori.- fejezte be.
- Ő is nekem. Nagyon is.- vallottam be.- És ti is hiányoztok nekem.
- Na, mi most lépünk. Szia. Majd még beszélünk péntekig.-integettek a kamerába, majd bezáródott a kis ablak, én pedig lehajtottam a laptopom fedelét. Dobtam egy SMS-t Sethnek. Megírtam, hogy pénteken repülök L.A.-be a húgomhoz. Simán belement. Gondolom azért, mert nem említettem, hogy a húgom 5 irtó dögös pasival él. Jól tettem, mert Seth baromi féltékeny. Sohasem engedett volna el egyedül, ha tudja, hogy nem csak a húgommal és a pasijával leszek, hanem a volt barátommal és a többiekkel.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)