Életem legszebb és legnyugisabb egy hete után mehettünk vissza az "Angyalok városába", ahol szinte várt ránk az első probléma. Miss Swift személyében. Amikor hazaértünk, minden vágyunk volt, hogy aludjunk egy kicsit. Sajnos külön szobában, mert Taylor arról ismert, hogy figyelmeztetés nélkül beállít. Nyugisan aludtam a szobámban, amikor hangos üvöltözésre lettem figyelmes. Mindenki lent volt a földszinten. Harry mellet az egész banda + Lex, Taylor pedig egymaga, a borzasztó éles hangjával. A lépcső tetején álltam, amikor kezet emelt a hercegemre. A dühöm felülkerekedett a józan eszemen és 3-sával szedve a lépcsőfokokat rohantam le.
- Hozzá ne érj, mert egyenként töröm el az ujjaidat!- szóltam rá és Harry-t a hátam mögé toltam, mintha eltudna bújni mögöttem.
- Szóval itt vagy, te riherongy!- nézett rám résznyire összehúzott szemekkel. Megpofozhattam volna ezért a megjegyzésért, vagy valami durvább. De tudtam, hogy mi hergeli a legjobban fel.
- Hol máshol lennék?- mosolyogtam amennyire csak jól esett.- Várj egy percet, kiabálhatunk utána tovább, csak van egy kis elintéznivalóm.- ezzel megfordultam és megcsókoltam a barátomat, akit nem zavart Taylor jelenléte, csók közben a derekamat markolászta. Mikor elváltak ajkaink, rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Említettem már, hogy megőrülök ezért a srácért?- Na, van még bármi mondanivalód?- néztem csípőre tett kézzel, félig felvont szemöldökkel Taylorra.
- Ha kitálalok a médiának, az egész One Direction dolognak annyi. Ti pedig..- mutatott rám és Lexi-re.- Büdös lotyók vagytok, és ezt mindenki meg fogja tudni!- fenyegetett, nagyon bénán.
- Ha én kitálalok, akkor a világ megtudja, hogy miért nincs 3 hónapnál hosszabb kapcsolatod. Egy pasi sem bírja, ha a csaja frigid.- mosolygott Harry édesen.
- Ringyó vagy Victoria, ahogy a húgod is. Gondolom anyátoktól tanultátok.- elkövette a főben járó bűnt. Harry mellém lépett és óvatosan végigsimította a karomat.
- Kicsim, nem éri meg.- próbált nyugtatni.
- Most ne érj hozzám, édes. Még a végén bántanálak. Akkor pedig önmagamat nyírnám ki.- szóltam halkan. Harry Lex-re nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igazam van. Lassan közelebb lépkedtem Taylor-hoz.
- Azt mondtad, hogy az anyám kurva?-kérdeztem, visszafojtott hangon.
- Azt.- felelte egyszerűen.
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy halottról csak jót, vagy semmit ?- üvöltöttem rá. Megragadtam erősen a csuklóját és az ajtóhoz rángattam.- Takarodj innen! Most nem verlek meg. De ha még egyszer a szádra mered venni az édesanyám nevét, kitöröm a karodat és azzal verlek agyon, értetted?- löktem meg egy kicsit.- Szia!- mosolyogtam rá, majd becsaptam az arca előtt az ajtót.
- Jól vagy, szépség?- kérdezte Harry aggodalmasan.
- Persze, soha jobban. Taylor letudva.- mosolyogtam halványan majd megöleltem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan csomagolni kéne, srácok.- húzta el a száját Niall. Igaz, az utazásuk. El is felejtettem. Harry a szobájában pakolt, én pedig az ágya közepén ültem törökülésben és néztem. Néhány perc múlva feltűnt neki, hogy minden egyes mozdulatát figyelem.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi. Csak kihasználok minden pillanatot.- motyogtam szomorúan.
- Hé baby! Még itt vagyok. Ne szomorkodj!- simította meg az arcomat a hüvelykujjával.
- Igen, de délután mentek. Egy hét, azután én megyek vissza Pestre.- szomorkodtam.
- Jaj édes. Ez így nem valami fasza.- ingatta a fejét. Odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az ajkaimra. Legnagyobb fájdalmamra, az idő borzalmasan gyorsan telt. Hamar eljött az idő, amikor a reptéren ácsorogtunk és az utolsó perceinket töltöttük a srácokkal.
- Majd ha odaértetek üzenjetek.- kértem meg Harry-t.
- Természetesen üzenünk majd.- suttogta a fülembe. Ameddig csak tudtunk, ölelkeztünk.
- Nagyon hiányozni fogsz, cica!- mondta Zayn Lexi-nek. Annyira aranyosak voltak.
- Te is, édes!- felelte Lex.
- Én kinek hiányzom majd?- mosolygott Liam. Mellé léptem és őt is megöleltem.
- Nekem, nagyon is!- mosolyogtam rá.- És mindannyian, srácok.- javítottam ki magamat.
- Na, ja! Megfogunk pusztulni az unalomban nélkületek.- szontyolodott el Lexi. Ezek után a kijelentések után kaptunk egy csoportos "nagyölelést". Megkezdték a beszállást, úgyhogy el kellett búcsúznunk.
- Vigyázz magadra, kiscsaj!- dörmögte a fülembe rekedtes hangján az én életem szerelme. Egy csók volt a válaszom erre. Végignéztük, ahogyan felszállnak, majd kimentünk a kocsihoz. Hazaérve kínkeservesen telt el az idő. Ennyire még nem szenvedtem 7 napon keresztül. Azért idő közben Alexis társaságában én is repültem egyet, Magyarországra. Szakítottam Seth-el. Elbúcsúztam Alyson-tól és Andy-től. De ami a legfontosabb, összepakoltuk a cuccaimat és visszarepültünk L.A-be. Vagyis újra elfoglaltam régi szobámat, Harry-é mellett. Azért kicsit kamuztunk a srácoknak. Csak és kizárólag a meglepetés ereje miatt. Lex skype-on beszélt velük és mondta, hogy vissza kellett mennem Pestre. De az egyik barátnőjének sürgősen szállásra volt szüksége, úgyhogy az én szobámban lett elszállásolva. Ez volt vasárnap este. Ami azt jelenti, hogy holnap érkeznek haza. Most furcsa módon nagyon jót aludtam. Időben felkeltünk és elkészültem. Lexi felhívta Zayn-t, hogy a "barátnője" megy ki értük a reptérre, mert ő addig mindent elrendez itthon. A ruhatáram legritkábban használt darabjaihoz nyúltam, hogy csak akkor ismerjenek meg, amikor már ott állok velük szemben. Egy bő fehér topp, magassarkúval és színes gatyóval. A hajamat szokás szerint leengedtem, de a valaha volt frufrumat oldalra csatoltam egy hullámcsattal.
- Nagyon szép vagy, nővérkém!- dicsért meg Alexis.- De most már indíts, mert elkerülitek egymást.- parancsolt rám, én pedig rögtön szaladtam, illetve tipegtem a kocsihoz. Közben húgom küldött egy SMS-t Zayn-nek, amiben leírta, hogy kb. milyen ruhában keressék a "barátnőt". Direkt az ajtónak oldalasan álltam és a másik irányban nézelődtem. Lopva vetettem néhány pillantást azért az ajtó felé. Megláttam őket, de mintha mi sem történt volna, visszafordítottam a fejemet. Harry volt szerencsémre a legbátrabb, ő jött oda hozzám.
- Szia. Te vagy Alexis barátnője?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Annál kicsit több.- néztem rá, és elmosolyodtam az arckifejezésén. Rögtön felemelt és megcsókolt.
- De bolond vagy. Mégis maradtál még egy kicsit?- érdeklődött, amikor a srácok is odajöttek.
- Hát, az a helyzet, hogy nem egy kicsit. Nem megyek vissza.- árultam el nekik
- Rendesen kiterveltétek. Nem vagyunk hülyék, vagyis én az vagyok, de nem ez a lényeg.. szóval, sikerült rászednetek minket.- röhögött Louis.
- Vezetek én, ti pedig örüljetek egymásnak.- röhögött Niall, miközben a kocsi felé lépkedtünk. Liam elől ült az anyósülésen, Louis és Zayn a két ablak mellet, Harry pedig közében, az ölében pedig én.
- Siess Nialler! Mert nekünk itt élő pornóban lesz részünk hátul!- közölte Zayn, mire Louis szakadt a röhögéstől.
- Ha Lou nem hagyja abba a röhögést akkor alánevetős pornó lesz!- mosolyodtam el. Persze mindenki szakadt a röhögéstől.
- Hiányoztál, cica.- dörmögte Harry.
- Nekem a hülyeséged hiányzott!- röhögött tovább Lou.
- Nekem a problémamegoldási stílusod.- mondta Liam.
- Nekem a veled történt beszélgetések.- mosolygott Niall.
- Nekem meg a húgod!- "dicsért" Zayn.
- Baszd ki Zayn. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit életemben hallottam!- löktem vállba.
- Tudom! Mit vártál, én nagyon kedves srác vagyok.- közölte tényszerűen amire kitört a röhögés. Megérkeztünk a házhoz, Niall pedig leparkolta a verdát. A srácok hozták a cókmókot, bent megkezdődött az össznépi egymásnak örülés. Ez a mi formánk. Egy hét után többet ölelgetjük egymást, mint 2 hónap különtöltött idő után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése