- Ez a szám, a rajztanárom kedvenc száma.- pirult el.
- Ki a rajztanárod ?- kíváncsiskodtam.
- Egy fiatal srác, egy idős lehet veled, vagy talán 1-2 évvel idősebb. Nemrég vették fel, miután elvégezte a képzőművészeti szakot.
- Elárulod a nevét? Lehet, hogy ismerem.- feleltem.
- Jasper Klein, de mindig mondja, hogy Jas-nek szólítsuk. - szégyenlősködve bámulta a cipője orrát. Mikor észrevette a sokkos arckifejezésemet, aggodalmasan pillantott rám.- Minden oké?- kérdezte.
- Ismerem őt. A gimis legjobb barátnőm bátyja és egyben az én régi szerelmem is. Vagyis, sohasem teljesedett be, mert volt barátnője, azután miatta volt Harry-vel egy fél éves különköltözésünk. Azóta nem beszéltem vele.
- Sajnálom. De neked Harry mellett van a helyed, együtt vagytok igazán jók!- bátorított, amit egy öleléssel jutalmaztam. Jut eszembe, megérdeklődöm, hogy a világ leghelyesebb pasija ébren van-e már. Dobtam egy sms-t neki, mire vissza jött a válasz, tehát ébren van. Megtaláltuk a megfelelő ruhát a lányoknak. Mindkét ikerpár fiatalabb tagja lesz a koszorúslány. Vagyis Lex és Sonja. Hazavittük Nati-t és a lányokat, majd olyan gyorsan hajtottam hazáig, hogy Alexis kedvesen megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Otthon gyorsan bezártam a kocsit és szó szerint berohantam. Fel a lépcsőn egyenesen Harry szobája elé. Bekopogtam.
- Ki az?- szűrődött ki a hangja
- Egy bukott angyal.- röhögtem fel.
- Gyere be, angyalom.- szólt, szintén röhögve. Benyitottam és rögtön odaszaladtam hozzá. Percekig csókolgattam, nem hagytam szóhoz jutni. - Mi történt cica?- mosolygott önelégülten.
- Hosszú volt a hét és csak nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nekem az kevés volt!- fogtam a tarkóját, lassan hátrálni kezdtem és húztam őt magam után. Hanyatt dőltem az ágyán és magamhoz rántottam. Azzal a lendülettel magam mellé fordítottam és egy láblendítéssel lovaglóülésbe helyezkedtem el.
- Tetszik amikor ilyen vad vagy!- mondta halkan, rekedtes hangján. Közel hajoltam hozzá és a füle mellé ért a szám.
- Mit szeretnél most?- suttogtam a fülébe halkan.- Mielőtt bármit mondasz, tudd, hogy most a tiéd vagyok! Belemarkolt a derekamba, amiből tudtam, hogy már nagyon beindult.
- Amit bármelyik pasi, ha egy ilyen szexi csaj alatt lehetne.- hízelgett. Kapásból tiltakoztam volna, de most nem akartam. Az volt a célom, hogy érezze a magabiztosságomat.
- Gyerünk! Akkor vedd el ami a tiéd!- utaltam, mire fordított a helyzetünkön. Felkönyököltem, a nyakát csókolgattam és szívtam. Még látszott az a folt is, amit Londonban csináltam. Az ujjbegyemmel épp hogy csak hozzáértem a lilás folthoz a nyakán. Majd amikor láttam, hogy nem rezzen össze, egy puha puszit nyomtam rá. Mellkasa súrolta a melleimet ahogy hozzám hajolt és csókolt. Simogattam a hátát, majd benyúltam a pólója alá és folytattam. Megkönnyítette a dolgomat és levette a zavaró ruhadarabot, majd a padlóra dobta, nemsokkal később az én felsőm is ott landolt. Nagy kezei közé fogta a vékony csuklóimat és lágyan az ágyhoz nyomta őket.
- Nem az a célom, hogy kíméletlenül megdugjalak! Egyszerűen csak érezni akarom a közelségedet!- dörmögte a fülembe.
- Édes vagy. Tudod, nem mondom elégszer, hogy szeretlek.- zuhantam enyhe melankóliába.
- Hé, cica. Nem kell naponta 100-szor elismételned azt az egy szót. A lényeg, hogy érezteted. Semmi értelme nem lenne ragozni, ha nem úgy lenne.- nyugtatott le rögtön. Annyira, annyira, annyira imádom ilyenkor. Vagyis hát, mindig, de egy kicsit jobban mikor ennyire édes. Lemászott rólam és mellém ült az ágyra, a hátát a falnak támasztotta és az ölébe rántott. Fejemet a mellkasán pihentettem miközben simogatta a hátamat.
- Elfáradtam.- közöltem.
- Elhiszem, hosszú hét volt.
- De nem csak úgy. Lelkileg is kifáradtam. Attól rettegtem egész héten, hogy megelégeled amiért nem foglalkozom veled és újra összekapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírna még egy vitát a szerelmünk.- mondtam rémülten.
- Ne gondolj ilyenekre. Sohasem hagylak el. Nem tudnék nélküled élni.- nézett mélyen a szemembe.
- De mi lesz, ha megismersz egy másik lányt ? Aki szebb mint én, viccesebb mint én, aranyosabb nálam,jobban összeilletek vele és tökéletes?- hadartam félve, mert belegondoltam abba, hogy ez simán megtörténhet.
- Nekem te vagy a legszebb lány. Minden szeretni való rajtad. Tökéletes vagy nekem, kívül és belül. Kérlek, ne fájdítsd ilyen gondolatokkal a fejed. Ne kételkedj a szerelmemben.- kérlelt. Válaszolni szerettem volna, de erre nem tudtam mit mondani. A vállába temettem az arcomat és szorosan öleltem. Felemeltem a fejem és hosszasan megcsókoltam. Közben azért kicsit bekönnyeztem.
- Szeretlek Harry! Nagyon szeretlek! Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy vagy nekem.-nyálaskodtam, de ennek most itt volt az ideje. Az idilli pillanatunk eddig tartott, mert egyre hangosodó léptek zaja után figyelmeztetés nélkül ránk nyitottak. Alexis arca elárult mindent, amire éppen gondolhatott. Valami olyasmit tudtam belőle kiolvasni, hogy nem érti, miért vagyunk fél pucéran (ez így nem teljesen igaz, rajtam volt melltartó) és egymás ölében.
- Tori, meg van már a ruhád holnapra?- kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetből.
- Basszus, még szép, hogy nincs.- kaptam hirtelen a fejemhez.
- Akkor ideje mennünk!- nyúlt Harry az éjjeliszekrény felé és meglengette a kocsikulcsát.
- Velem jössz?- csillant fel a szemem rögtön. Más esetben nem kérem ilyenre, mert tudom, hogy untatja, hogy mutogatom neki, mi hogyan áll.
- Eleget voltunk már külön ezen a héten. Még szép.- nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Elvigyorodtam örömömben. Elindultunk a kocsihoz, édes kettesben. Beültem az anyósülésre ő pedig a kormány mögé. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Valószínűleg ez volt a terve, mert percekig csak csókoltuk egymást. Egy-egy lopott pillantást vetettünk a hátsó ülésre, de rögtön vissza is léptünk a valóságba. Nem fogunk a garázsban állva, a kocsi hátsóülésén kefélni, mikor holnap esküvő és nekem még nincs ruhám. Abbahagytuk az enyelgést és a feladatunk teljesítésébe fogtunk. A plázában rengeteg boltban jártunk, amikor egyben otthon éreztem magamat. Összeszedtem vagy 10 ruhát és bevonultam próbálgatni. Addig Hazz elintézett valamit, azt mondta, van egy kis dolga. Az előbb bevitt ruhamennyiség 3-ra csökkent, mire visszaért. Megmutattam neki mindet, hogy válasszon.
- Mind nagyon jól áll.-felelte. Hát, nem igazán segített ki, de nagyon édes volt.
- Mi lenne, ha cipőhöz választanék ruhát és nem fordítva?- tettem fel a kérést, inkább magamnak mint neki.
- Én nem tudom, nem értek a női ruhákhoz, csak a levételükhöz.- vigyorgott kajánul. Egyetértően bólogattam, mert ez igaz. Simán kicsatolja a melltartót, de hogy be kelljen csatolni, az nem megy neki. Nem baj, én így szeretem. Megpróbálkoztam így is, de találtam 3 cipőt ami szintén holtversenybe került. Nagy nehézségek árán meglett a legjobb összeállítás.
Itt az eredmény:
Felpróbáltam együtt a külön külön is baromi szép darabokat. Elhúztam a függönyt és kilépkedtem a zsámolyon pihenő barátomhoz. Elismerően végigmért majd felállt.
- Többet kéne ilyen ruhákat hordanod, jól állnak.- suttogta.- Egyébként, hoztam neked valamit. Csukd be a szemed.- kérte, majd engedelmeskedtem. Azon kattogtam végig, hogy vajon mit művelt már ez a srác. Amikor szólt, hogy kinyithatom, rögtön beleszerettem az ujjamra éppen felhúzott gyűrűbe. Egy egyszerű, vastag ezüstgyűrű, olyan, mint amit még régebben kaptam tőle.
- Úristen Harry! Ez nagyon szép!- teljesen bezsongtam.
- Nézd meg a belsejét is.- utasított, mire lehúztam a középső ujjamról az új gyűrűmet. Egy felirat volt belegravírozva. "My Angel" Amint megláttam, a bolt közepén a nyakába borultam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ez annyira tetszik!- jutalmaztam egy csókkal. Gyorsan visszaszaladtam az öltözőbe és 'átvedlettem' a saját ruháimra. A kasszához lépve kifizettem, majd elindultunk a mozgólépcső felé. Út közben lazán átkarolta a vállamat és nyomott egy puszit a fejemre.
- Örülök, hogy tetszik.-mosolygott őrületesen szépen. A parkolóba érve kinyitotta előttem az ajtót, én pedig egy "annyira hálás vagyok" mosollyal be is ültem. Egész hazaúton a gyűrűmet nézegettem. Hazaérve rögtön letámadtam Lexi-t és megmutattam az ujjamra húzott szépséget. Nem igazán kötötte le. Inkább felmentem a hercegemhez. A kanapén ülve a telefonján szórakozott. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Háttal fordított magához és átölelt, így én is láttam, mit néz. Néhány twitterre feltöltött kép. Valaki fontosnak találta megosztani a világgal, hogy Harry nyakába borultam egy üzletben. Nem voltam dühös érte, hozzá szoktam már, hogy híres a barátom. Ő pedig csak nézte a képet és mosolygott.
- Min mosolyogsz?- óvatosan rápillantottam.
- Jól mutatunk együtt. Tetszik ez a kép.- puszilt arcon. A puszi pillanatában megnyugodtam. Nem tudtam elképzelni, hogy min mosolyog ilyen jót. Későig beszélgettünk, majd egy gyors zuhany után, a legtökéletesebb srác karjaiban elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése