Úristen, milyen régen írtam. Bőven történt említésre méltó esemény. Akkor kezdjük az elején. Minden rendbe jött köztünk Harry-vel. Egyik reggel arra keltem, hogy a húgom hisztérikusan zokog, rángat és azt visítja, hogy keljek fel. Nagy nehezen kinyitottam a szememet és egy pillanatra megijedtem a látványtól. A húgom feje teljesen szétbőgve, a sminkje elkenődve, a szemei pedig vörösek.
- Hol van Harry?- kérdeztem nyűgös hangon.
- Valahová menniük kellett.- mondta még mindig sírva.
- Lexi mi bajod van?- ültem fel az ágyban. Motyogott valamit, de nem értettem. Megkértem, hogy ismételje meg, de még mindig nem hallottam.
- Lex az Isten szerelmére! Nem hallom, nyisd már ki a szádat, légyszíves!- könyörögtem a húgomnak.
- Mondom, NEM JÖTT MEG, érted?- sírta el magát újra, mire rögtön magamhoz öleltem. Elkezdtem faggatni, hogy voltak-e együtt mostanában "úgy", mire visszakérdezett, hogy "Ezt most komolyan kérdezted?" Hát jó, ez így nem lesz egyszerű.
- Ne érts félre. Imádom a gyerekeket, de, hogy mondjam el Zayn-nek?- esett kétségbe.
- Lex, Lex! Nyugi! Még semmi sem biztos! Lehet, hogy csak késik...- húztam el a számat. És ekkor jött az ötlet. Megkértem, hogy szedje rendbe magát és várjon meg engem is. Elfuvaroztam a gyógyszertárig és vettünk tesztet. Hazaérve megcsinálta és a szobámban sündörögtünk, amíg elkészült. Mikor letelt az idő, mondtam neki, hogy nézze meg. Remegő kezekkel fogta meg, majd könnybe lábadtak a szemei. Kétségbe esve kérdeztem az eredményt.
- Nagynéni leszel!- mondta a mosolyogva. Szóval csak örül ennek az egésznek. A nyakába ugrottam és sírva öleltem őt. Annyira boldog voltam. Kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Dave és Sky házáig. Ott elújságoltuk az örömhírt, mire Sky is könnyezve borult a nyakunkba. Dave nem sírt, ő férfi, de nagyon örült, az biztos.
- Na és Zayn mit szólt hozzá?- kezdte Sky, mire elhúztuk a szánkat.- Ne mondjátok, hogy nem tudja.- kerekedtek el a szemei.
- Nem mondjuk, te már kimondtad.- feleltem.
- Lex, ezt muszáj leszel elmondani neki. Nem hiszem, hogy boldog lenne, ha a reggeli rosszullétek miatt kéne megtudnia, hogy tulajdonképpen apa lesz.- mondta Dave.
- El fogom mondani neki. De szerintem sokkal jobban örülne neki, ha személyesen közölném és nem egy két soros sms-ben.- mondta Lexi, én pedig maximálisan egyetértettem vele. Kitaláltuk, hogy miképpen kéne tálalni a dolgot és egy nagy vacsora mellett döntöttünk. Otthon nekiálltunk készülni a vacsira, sütöttünk-főztünk, takarítottunk, terítettünk, míg végül a fiúk hazaértek. A többiek mind leültek, Hazz pedig felszaladt az emeletre, pontosabban a szobámba, hogy feltegye töltőre a telefonját. Lex pont kezdett volna bele a történetbe, amikor Harry ordított az emeletről, hogy azonnal menjek oda. Gyanútlanul lépkedtem fel. A szobámban állt, a kezében a, A TERHESSÉGI TESZTTEL! Meghűlt az ereimben a vér.
- Mégis mikor akartad elmondani?- kérdezte higgadtan.
- Harry, az nem...- kezdtem, de félbeszakított.
- Válaszolj!- ordított rám.
- Ne üvölts már velem!- szóltam rá.
- Mindegy, nem érdekel!- ezzel kiviharzott a szobából, le a lépcsőn és ha jól hallottam, bevágta maga mögött a bejárati ajtót. Nagyszerű! A fejemet fogva leültem az ágy szélére. Húgom jött be, durcás arckifejezéssel.
- Remélem örülsz, hogy ez is rólad szólt! Szép volt, nővérkém!- dicsért, majd kirohant a szobából. Még valaki, aki úgy dönt, hogy megutál? Talán meg kéne fontolnom az emigrálást. Vietnam pont elég messze van, nyelvtudás híján pedig egy hét után éhen is halnék. Halk kopogást hallottam, majd a húgom jött be.
- Sajnálom, túlreagáltam. Nem hibáztatlak. Meg tudsz bocsájtani?- kérdezte bűnbánó arckifejezéssel. Elmosolyodtam és magamhoz öleltem. Zayn szaladt be a szobába, elképesztően boldog volt. Felkapta a húgomat és megpördült vele.
- Apa leszek!- kiáltotta csillogó szemekkel. Ezek szerint Lex csak elmondta neki. A leendő apuci persze ráragadt a telójára és boldog-boldogtalannak újságolta a nagy hírt. Magamra hagytak, én pedig az ágyamon heverésztem és magamat okoltam. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy otthagytam azt a kibaszott tesztet? Kétség kívül egy idióta vagyok. Már csak egy oklevél kéne, 'címeres ökör' felirattal. Valószínűleg bekereteztetném és kiraknám a szobám falára. Amíg ezekkel a roppant értelmes gondolatokkal küzdöttem, valaki ismét dörömbölt az ajtómon. Mi történt itt? Eddig mindenki úgy járt ki és be, ahogy akart, most meg kopognak. Nem is értem. Azért kiszóltam, hogy bárki is az, jöhet. Az ajtó lassan kinyílt és egy újabb bűnbánó tekintetet láttam meg. A telefonjával a kezében közelebb lépett.
- Tévedtem, sajnálom.- motyogta a készüléken megnyitott üzenetet felém tartva. Hosszú ideig így álltunk, szótlanul.
- És ha tényleg a miénk lett volna, akkor is így reagálsz?- kérdeztem halkan.
- Igen, nem, talán. Nem tudom, Tori. Fogalmam sincs. -hajtotta le a fejét szomorúan. Nála már csak engem keserített el jobban a válasza. A háta mögül előhúzta a kezét, amiben egy szál rózsa volt.
- Köszönöm, ez gyönyörű!- néztem a virágot, majd a barátomat. Mire észbe kaptam, a karjai közt találtam magam.
- Meg tudsz bocsájtani?- kérdezte reménykedve.
- Nem. Haragudni sem tudok rád, így felesleges, hogy meg tudjak bocsájtani.- mosolyodott el a válaszom hallatán.
- Szeretlek!- suttogta. A legszebb szó, amit nő hallhat egy férfitól!
2013. május 26., vasárnap
2013. április 22., hétfő
I need you! (27. rész)
- Harry..- suttogta. Az én angyalom hangját hallottam. Nem mertem hátranézni, mert ha kiderül, hogy csak képzeltem, összetörik a szívem. Amint érintését megéreztem a vállamon, ahogy végigsimít rajta, tudtam, hogy ő az. Az én gyönyörű Tori-m. Leült mellém és felém fordult. Egy könnycsepp indult útnak az arcomon, amit letörölt, miközben óvatosan végigsimította az arcomat. Szemügyre vettem tökéletes arcát. Sírt, valószínűleg miattam. Legszívesebben megrugdosnám magam, amiért ennyit bántom őt. Egymás szemébe néztünk, ő pedig újra rákezdett. Szorosan hozzám bújt és csak sírt.
- Nem tudlak elengedni!- szipogott. Ölelésembe vontam, mielőtt válaszoltam.
- Ne sírj, szépségem! Nem kell elengedned! A tiéd vagyok!- suttogtam, hátha sikerül megvigasztalni a karjaim közt zokogó istennőt. Úgy nézett ki, mint egy angyal, szomorúnak tűnt.
- Meg tudsz bocsájtani nekem?- nézett fel könnyes, kék szemeivel rám. Nem hittem el, amit hallok.
- Tori, nem tettél semmit, nem kell bocsánatot kérned!- mondtam.
- De megcsókoltam Louis-t!- nézett rám bánatosan. Nem érdekelt, hogy megtette. Itt van és ugyan arra törekszik mint én. Görcsösen ragaszkodunk egymáshoz. Túlságosan szeretjük egymást ahhoz, hogy elengedjük a másikat.
- Sajnálom, hogy megint ilyen hülyeséget műveltem veled, Tori. Bármit megteszek a bocsánatodért!- könyörögtem neki, homlokomat a nyaka hajlatához támasztva.
- Maradjunk csak barátok!- mondta ki az utálatos szót. CSAK BARÁTOK! Mintha azt mondták volna, hogy VILLAMOSSZÉKBE VELE!
- Biztosan ezt akarod?- kérdeztem, reménykedve, hogy megkímél.
- Igen, meg azt is, hogy próbáld meg Taylorral! Adj neki egy esélyt!- kérlelt. Azt megértem, hogy el akar magától lökni, mert megérdemlem, de hogy máshoz lökjön? Miért? Ennyit az amnesztiáról. "Harold Edward Styles, az ítélet villamosszék általi halál!" Villogott lelki szemeim előtt ez a sor. Csak barátok, csak barátok, csak barátok! Mintha kést döftek volna a szívembe és jól megforgatták volna benne.
- És ha azt mondom, hogy mi együtt fogunk maradni?-kapaszkodtam meg utolsó reményembe, ami egy másodperc alatt szertefoszlott.
- Harry, olyan nincs, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Barátok, semmi több!- mondta ki a végleges ítéletet. Némán ültem mellette, amíg fel nem állt mellőlem.
- Jössz?- kérdezte halkan, mire erőtlenül ingattam a fejem tiltakozóan. Hátat fordított és halk léptekkel elment. Emésztettem magamban minden egyes szavát. Ízlelgettem a keserű szájízemet és kezdtem hozzászokni a mellkasomon tátongó óriási lyukhoz. Végignéztem egyedül a naplementét, majd betántorogtam erőtlenül a városba. Gondoltam, ha a magánéletem oda van, mehet vele a karrier is. Beléptem egy kocsmába és magam elé meredve ültem amíg vártam a pultost. Kikértem az első adag piát és hamar lehúztam. Lassan már öt pohár volt előttem üresen, a hatodik a kezemben, amikor néhány lány megszólított.
- Nem jössz táncolni? Na...- kérleltek, mire legnagyobb meglepetésemre a pultos válaszolt.
- Hagyjátok békén! Nem látjátok, hogy nincs olyan hangulatban? Ennyire vakok ti sem lehettek!- förmedt rájuk, amit egy keserű mosollyal háláltam meg, majd a pultra hajtottam a fejem és kértem a következőt.
*Tori szemszöge*
Amint elléptem a helytől, ahol üldögéltünk ketten, kifakadt a sírásom újra. Borzasztóan fájt minden szavam, de el kell őt engednem. Túl sokat szenvedtünk már. Esélyt kell adnunk egymásnak a boldogságra. Illetve, én csak vele lennék boldog, de ő még lehet mással. Meg kell adnom a lehetőséget neki, hogy egy olyan lány tegye boldoggá, mint Taylor. Talán egyszer úgy nézek majd rá, mint a bátyámra, vagy a legjobb barátomra. Fogalmam sincs. Mire a ház elé értem, hála Istennek abbahagytam a bőgést. Az ajtó nyílására mindenki felpattant az eddigi helyéről.
- Tori, hol van Harry?- rémült meg rögtön Alexis.
- Fogalmam sincs, hogy ott van-e még, ahol eddig volt. - kezdtem újra könnyezni.
- Mi történt?- kérdezte Niall, miközben átölelt.
- Elengedtem. CSAK barátok vagyunk!- közöltem fájó szívvel. Leültünk a kanapéra és miután elmeséltem a történetünket, megpróbálták elterelni a figyelmemet. Filmek, jammelés, pizza. De egyre csak folytak a könnyeim. Felmentem az emeletre és letusoltam, majd visszamentem a földszintre elköszönni. Mindenki megölelgetett, majd visszasétáltam a szobámba, ahol lerogytam az ágyamra és hanyatt fekve bámultam a plafont. Megtaláltam az ágyamban az egyik pólóját. Annyira Harry illata volt. Hiányzott, nagyon. Én nem tudom elengedni őt. Nem bírom elviselni ha más lányt zár a karjaiba. Ha nem érezhetem többé az érintését, az illatát, a csókjait, ha nem hallhatom a hangját. Újabb könnyeim ellen küzdöttem, amikor csörögni kezdett a telefonom.
*Eközben a kocsmában*
- Hívd fel, hívd fel Tori-t!- könyörgött a srác. Hulla részeg volt. Talán ez a lány az oka annak, hogy ilyen állapotba került. Nem tehettem mást, hívást kezdeményeztem és az instabil srác füléhez tartottam a készüléket. Hallottam, hogy a lány felvette a telefont és beleszólt.
*Tori szemszöge*
- Harry! Ott vagy?- kérdeztem, miután hiába fogadtam el a hívást. Nagy nehezen megszólalt. Úristen, hisz alig tud beszélni. Fájdalmas hangon nyögi a nevemet.
- Harry, hol vagy?- kérdeztem aggódva. Egy férfi valószínűleg elvette tőle a telefont, mert kedves hangon lediktálta a címet és sok sikert kívánt, majd letette. Néhány perc alatt felöltöztem és a kocsikulcsommal kimásztam az erkélyemen. Nem akartam, hogy bárki is velem jöjjön. Siettem amennyire csak tudtam. Tudtam, hogy szüksége van rám és most ez lebegett előttem célként. A kocsma elé leparkoltam és amilyen gyorsan csak tudtam berohantam. A vér meghűlt a testemben, amint tekintetem megtalálta az én hercegemet. A bárszéken ült, a fejét a pultra hajtva. Nagyon ki volt szegénykém. Amint meghallotta a hangom, felnézett.
- Tori!- indult el felém, de gyorsan elé pattantam és visszaültettem.
- Lassabban, Harry!- kértem.- Köszönöm, hogy felhívott!- néztem hálásan a pultosra, ő pedig csak mosolyogva bólintott. Átkaroltam Harry-t és lesegítettem a székről.
- Mivel tartozunk?- kérdeztem, mire legyintett és a belém kapaszkodó srác felé biccentett, miszerint rendezte már. Elbúcsúztam és kitámogattam a kocsiig, ott pedig beültettem az anyósülésre és becsatoltam a biztonsági övet. Megkerültem a kocsit és beültem mellé. Első dolgom volt lehúzni mindkét ablakot, hogy jöjjön be friss levegő. Hátul kaparásztam majd a kezébe nyomtam egy üveg vizet.
- Igyál egy kicsit, hátha jobb lesz!- simítottam végig a karját, mire engedelmeskedett. Elindultam, de nem haza. Csak úgy száguldoztam, mivel említette, hogy a friss levegő jót tesz neki. Fél óra múlva már tudatánál volt és tudott rendesen beszélni is.
- Haragszol rám?- óvatosan nézett rám. Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Még ha akarnék, sem tudnék!- néztem mélyen a szemébe. Leparkoltam egy helyen, ahol senki sem jár és hátramásztam. A mozdulataimat kérdő tekintettel figyelte.
- Gyere ide, kérlek!- könyörgően néztem rá, mire rögtön kicsatolta az övet és hátraült mellém.
- Tori, én nem tudok nélküled élni! Látod, mit művelek, ha nem vagy velem!- kezdte, de befogtam száját, az én számmal. Miután elváltak ajkaink, homlokom az övének támasztottam.
- Én sem tudok nélküled! Szeretlek!- csókoltam meg újra. Átvetettem lábam a csípője felett ő pedig kezeit a derekamra csúsztatta. Az ülésen térdeltem, ő pedig alattam ült. Elképesztő volt újra érezni az érintését.
- Annyira szeretlek!- suttogta, miközben két tenyerem közé fogtam arcát. A romantikus pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Alexis, szuper időzítés!
- Szia, baj van?- kérdeztem.
- Hol a francba vagy?- kérdezte ijedten.
- Egy mellékúton a kocsiban, Harry-vel.- hangsúlyoztam, mire leesett neki és röhögve mondta, hogy inkább otthon folytassuk ezt, utána kinyomott.
- Na, menjünk haza!- adtam ki az utasítást Hazz-nak aki már majdnem ki is józanodott. Szuper!
- Nem tudlak elengedni!- szipogott. Ölelésembe vontam, mielőtt válaszoltam.
- Ne sírj, szépségem! Nem kell elengedned! A tiéd vagyok!- suttogtam, hátha sikerül megvigasztalni a karjaim közt zokogó istennőt. Úgy nézett ki, mint egy angyal, szomorúnak tűnt.
- Meg tudsz bocsájtani nekem?- nézett fel könnyes, kék szemeivel rám. Nem hittem el, amit hallok.
- Tori, nem tettél semmit, nem kell bocsánatot kérned!- mondtam.
- De megcsókoltam Louis-t!- nézett rám bánatosan. Nem érdekelt, hogy megtette. Itt van és ugyan arra törekszik mint én. Görcsösen ragaszkodunk egymáshoz. Túlságosan szeretjük egymást ahhoz, hogy elengedjük a másikat.
- Sajnálom, hogy megint ilyen hülyeséget műveltem veled, Tori. Bármit megteszek a bocsánatodért!- könyörögtem neki, homlokomat a nyaka hajlatához támasztva.
- Maradjunk csak barátok!- mondta ki az utálatos szót. CSAK BARÁTOK! Mintha azt mondták volna, hogy VILLAMOSSZÉKBE VELE!
- Biztosan ezt akarod?- kérdeztem, reménykedve, hogy megkímél.
- Igen, meg azt is, hogy próbáld meg Taylorral! Adj neki egy esélyt!- kérlelt. Azt megértem, hogy el akar magától lökni, mert megérdemlem, de hogy máshoz lökjön? Miért? Ennyit az amnesztiáról. "Harold Edward Styles, az ítélet villamosszék általi halál!" Villogott lelki szemeim előtt ez a sor. Csak barátok, csak barátok, csak barátok! Mintha kést döftek volna a szívembe és jól megforgatták volna benne.
- És ha azt mondom, hogy mi együtt fogunk maradni?-kapaszkodtam meg utolsó reményembe, ami egy másodperc alatt szertefoszlott.
- Harry, olyan nincs, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Barátok, semmi több!- mondta ki a végleges ítéletet. Némán ültem mellette, amíg fel nem állt mellőlem.
- Jössz?- kérdezte halkan, mire erőtlenül ingattam a fejem tiltakozóan. Hátat fordított és halk léptekkel elment. Emésztettem magamban minden egyes szavát. Ízlelgettem a keserű szájízemet és kezdtem hozzászokni a mellkasomon tátongó óriási lyukhoz. Végignéztem egyedül a naplementét, majd betántorogtam erőtlenül a városba. Gondoltam, ha a magánéletem oda van, mehet vele a karrier is. Beléptem egy kocsmába és magam elé meredve ültem amíg vártam a pultost. Kikértem az első adag piát és hamar lehúztam. Lassan már öt pohár volt előttem üresen, a hatodik a kezemben, amikor néhány lány megszólított.
- Nem jössz táncolni? Na...- kérleltek, mire legnagyobb meglepetésemre a pultos válaszolt.
- Hagyjátok békén! Nem látjátok, hogy nincs olyan hangulatban? Ennyire vakok ti sem lehettek!- förmedt rájuk, amit egy keserű mosollyal háláltam meg, majd a pultra hajtottam a fejem és kértem a következőt.
*Tori szemszöge*
Amint elléptem a helytől, ahol üldögéltünk ketten, kifakadt a sírásom újra. Borzasztóan fájt minden szavam, de el kell őt engednem. Túl sokat szenvedtünk már. Esélyt kell adnunk egymásnak a boldogságra. Illetve, én csak vele lennék boldog, de ő még lehet mással. Meg kell adnom a lehetőséget neki, hogy egy olyan lány tegye boldoggá, mint Taylor. Talán egyszer úgy nézek majd rá, mint a bátyámra, vagy a legjobb barátomra. Fogalmam sincs. Mire a ház elé értem, hála Istennek abbahagytam a bőgést. Az ajtó nyílására mindenki felpattant az eddigi helyéről.
- Tori, hol van Harry?- rémült meg rögtön Alexis.
- Fogalmam sincs, hogy ott van-e még, ahol eddig volt. - kezdtem újra könnyezni.
- Mi történt?- kérdezte Niall, miközben átölelt.
- Elengedtem. CSAK barátok vagyunk!- közöltem fájó szívvel. Leültünk a kanapéra és miután elmeséltem a történetünket, megpróbálták elterelni a figyelmemet. Filmek, jammelés, pizza. De egyre csak folytak a könnyeim. Felmentem az emeletre és letusoltam, majd visszamentem a földszintre elköszönni. Mindenki megölelgetett, majd visszasétáltam a szobámba, ahol lerogytam az ágyamra és hanyatt fekve bámultam a plafont. Megtaláltam az ágyamban az egyik pólóját. Annyira Harry illata volt. Hiányzott, nagyon. Én nem tudom elengedni őt. Nem bírom elviselni ha más lányt zár a karjaiba. Ha nem érezhetem többé az érintését, az illatát, a csókjait, ha nem hallhatom a hangját. Újabb könnyeim ellen küzdöttem, amikor csörögni kezdett a telefonom.
*Eközben a kocsmában*
- Hívd fel, hívd fel Tori-t!- könyörgött a srác. Hulla részeg volt. Talán ez a lány az oka annak, hogy ilyen állapotba került. Nem tehettem mást, hívást kezdeményeztem és az instabil srác füléhez tartottam a készüléket. Hallottam, hogy a lány felvette a telefont és beleszólt.
*Tori szemszöge*
- Harry! Ott vagy?- kérdeztem, miután hiába fogadtam el a hívást. Nagy nehezen megszólalt. Úristen, hisz alig tud beszélni. Fájdalmas hangon nyögi a nevemet.
- Harry, hol vagy?- kérdeztem aggódva. Egy férfi valószínűleg elvette tőle a telefont, mert kedves hangon lediktálta a címet és sok sikert kívánt, majd letette. Néhány perc alatt felöltöztem és a kocsikulcsommal kimásztam az erkélyemen. Nem akartam, hogy bárki is velem jöjjön. Siettem amennyire csak tudtam. Tudtam, hogy szüksége van rám és most ez lebegett előttem célként. A kocsma elé leparkoltam és amilyen gyorsan csak tudtam berohantam. A vér meghűlt a testemben, amint tekintetem megtalálta az én hercegemet. A bárszéken ült, a fejét a pultra hajtva. Nagyon ki volt szegénykém. Amint meghallotta a hangom, felnézett.
- Tori!- indult el felém, de gyorsan elé pattantam és visszaültettem.
- Lassabban, Harry!- kértem.- Köszönöm, hogy felhívott!- néztem hálásan a pultosra, ő pedig csak mosolyogva bólintott. Átkaroltam Harry-t és lesegítettem a székről.
- Mivel tartozunk?- kérdeztem, mire legyintett és a belém kapaszkodó srác felé biccentett, miszerint rendezte már. Elbúcsúztam és kitámogattam a kocsiig, ott pedig beültettem az anyósülésre és becsatoltam a biztonsági övet. Megkerültem a kocsit és beültem mellé. Első dolgom volt lehúzni mindkét ablakot, hogy jöjjön be friss levegő. Hátul kaparásztam majd a kezébe nyomtam egy üveg vizet.
- Igyál egy kicsit, hátha jobb lesz!- simítottam végig a karját, mire engedelmeskedett. Elindultam, de nem haza. Csak úgy száguldoztam, mivel említette, hogy a friss levegő jót tesz neki. Fél óra múlva már tudatánál volt és tudott rendesen beszélni is.
- Haragszol rám?- óvatosan nézett rám. Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Még ha akarnék, sem tudnék!- néztem mélyen a szemébe. Leparkoltam egy helyen, ahol senki sem jár és hátramásztam. A mozdulataimat kérdő tekintettel figyelte.
- Gyere ide, kérlek!- könyörgően néztem rá, mire rögtön kicsatolta az övet és hátraült mellém.
- Tori, én nem tudok nélküled élni! Látod, mit művelek, ha nem vagy velem!- kezdte, de befogtam száját, az én számmal. Miután elváltak ajkaink, homlokom az övének támasztottam.
- Én sem tudok nélküled! Szeretlek!- csókoltam meg újra. Átvetettem lábam a csípője felett ő pedig kezeit a derekamra csúsztatta. Az ülésen térdeltem, ő pedig alattam ült. Elképesztő volt újra érezni az érintését.
- Annyira szeretlek!- suttogta, miközben két tenyerem közé fogtam arcát. A romantikus pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Alexis, szuper időzítés!
- Szia, baj van?- kérdeztem.
- Hol a francba vagy?- kérdezte ijedten.
- Egy mellékúton a kocsiban, Harry-vel.- hangsúlyoztam, mire leesett neki és röhögve mondta, hogy inkább otthon folytassuk ezt, utána kinyomott.
- Na, menjünk haza!- adtam ki az utasítást Hazz-nak aki már majdnem ki is józanodott. Szuper!
A vita, a csók és a léptek(26. rész)
Az Isten áldja meg! Ez nem lehet igaz! Már annyira jól ment minden és most mi történik? Hát persze, hogy felbukkant és teljesen elcsavarta Harry fejét. Hiába könyörgött neki Louis, hogy ne játssza el, mert lehet, hogy ez volt az utolsó esélye nálam, fittyet hányva legjobb barátja intésére, belement a játékba, amiről nem tudta, hogy veszélyes és elfajulhat. Nos, egy ideig magamban szitkozódva tűrtem, hogy Taylor a nyakán lóg, de egyre dühösebb és dühösebb lettem. Szokás szerint Louis hallgatott meg, mint a fogadott bátyám, egy a négy közül. De Liam, Niall és Zayn is bizonyította, hogy kiváló hallgatóságok. Örültem, hogy ennyire mellettem vannak. Egyik nap otthon ücsörögtem a nappaliban Lou-val és beszélgettünk amikor betoppant Harry.
- Szia!- köszöntünk szinte egyszerre a mellettem ülő sráccal. Harry egy hanyag pillantást vetett ránk majd valami sziasztok félét motyogott és leült.
- Merre jártál?- kérdeztem kedvesen, mosolyogva. Hah, tudtam, hogy beugrik a csapdába.
- Taylorral sétálni!- mosolygott ő is. Az asztal alá ejtett kezemet ökölbe szorítottam, de Louis erősen megszorította, hogy higgadjak le. Az érintésére elernyedtek a kezemben lévő izmok és széles mosollyal álltam fel az asztaltól.
- Na, akkor megyünk?- néztem Lou-ra, aki bólintott.
- Hová mentek?- kapta fel a fejét Harry. Nocsak, valaki féltékeny a legjobb barátjára?
- Moziba. Unatkoztunk és kitaláltuk, hogy meg kéne nézni valami jót. De most megyünk, mert egy óra múlva kezdődik a filmünk.- ragadtam karon Louis-t és húzni kezdtem a bejárati ajtó felé, mire Harry utánunk szólt.
- Értetek menjek majd?- kérdezte, mire megköszöntük és elfogadtuk az ajánlatát, majd kiléptünk az ajtón. A plázáig sétáltunk, ahol megvettük a jegyeket, meg a kaját és beültünk a terembe. Hamarosan kezdődött a film, mi pedig végig röhögtük. Louis-al valami elképesztő mozizni. Egy percig sem unatkozhatok mellette. Például egy férfi ült előttünk, aki mindig mindenen röhögött, azon is, ami nem volt vicces, Louis pedig megdobálta popcorn-al, a csávó viszont semmit sem vett észre. A film végén kisétáltunk a moziból, majd Louis a fejéhez kapott. Először nem értettem, de aztán eszembe jutott.
- Niall kajája?- kérdeztem, mire nevetve bólogatott. Megkért, hogy maradjak itt, ő elszalad a kajáért. Amint hallótávolságon kívül esett, két srác, lehettek vagy 20-21 évesek, elkezdtek fűzni. Nagyon nem tetszett ez az egész, ezért őszintén reméltem, hogy Lou hamar visszaér. Szerencsémre már jött is és távolról felismerte a helyzetet, így amint odaért hozzánk, átkarolta a derekamat, mintha a barátom lenne.
- A barátnőd?- biccentett felém az egyik srác, Lou-hoz intézve a kérdést, aki csak bólintott, majd megcsókolt. Természetesen csak, hogy megvédjen és nem is nyelves csók volt. A kis akciójának köszönhetően hamar szabadultunk. Kint rácsörögtem Harry-re, aki közölte, hogy nem tud értünk jönni, oldjuk meg, ahogy akarjuk. Felment benne ma pumpa és mielőtt leraktam, beleszóltam utoljára.
- Ezt nem hiszem el. Hogy lehetsz ennyire megbízhatatlan? Tudod mit? Menj csak Taylor-hoz, nem kell a segítséged!- közöltem, majd lecsaptam a telefont, utána pedig mérgemben majdnem eltörtem, de Louis lenyugtatott.
- Akkor hazasétálunk!- adta ki az instrukciót. Elindultunk, de a harmadik percben dörgött egy nagyot és elkezdett szakadni az eső. Most komolyan, L.A-ben alig esik az eső, most pedig leszakad az ég? Hazáig szaladtunk, majd a házba érve Niall-t és Zayn-t pillantottuk meg. Odaadtuk Niall kajáját majd leültünk.
- Alexis?- kérdeztem Zayn-t.
- Nincs itthon.- közölte. Csodás, ő sincs itt, amikor szükségem van rá. Fortyogva mentem be a konyhába, de még hallottam, ahogy Zayn Louis-tól kérdezi, hogy mi bajom van, aki ingerülten válaszol, Harry-t nem túl kedves jelzőkkel illeti és emlegeti vele kapcsolatban a melegebb égtájakat. Feltrappoltam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a forró vizet és beálltam alá. Miután hajat mostam, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Megtörölköztem, majd felöltöztem és lesétáltam a többiekhez. Nemsokkal később Harry hazaért. A nappaliban ültünk a kanapén, amikor odalépett hozzánk.
- Bekaphatod, Harry!- néztem fel rá ridegen.
- Mi? Most miért?- értetlenkedett.
- Menj a picsába Styles, az idióta kérdéseiddel együtt.- vágta a fejéhez Louis, majd elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt. Bementünk a szobájába és elkezdtünk ps-ezni. Valami autóversenyzős játékkal játszottunk, amikor Harry belépett a szobába. Hidegen hagyott mindkettőnket a jelenléte, játszottunk tovább.
- Mi bajotok van?- kérdezte, de mivel senki sem figyelt rá, ingerülten nyomta meg a konzolon lévő gombot, amivel megállította a játékot.
- Felajánlottad, hogy értünk jössz, de nem tartottad be, mert leléptél Taylor-hoz. Tudtommal van barátnőd! De a dolog legszebb része, hogy hála neked, bőrig áztunk!- nézett rá Louis megvetően.
- Mindenkinek kijár egy kis szórakozás, nem?- kérdezte.
- De, kijár, csak azért rám is tekintettel lehetnél, miközben a játékaidat játszod. Lehet, hogy neked nem jelentek semmit, de nekem sokat jelentesz.- közöltem vele.
- Tudod mit Louis? Ha annyira egy oldalon álltok Tori-val, tartsd meg! Én találtam mást!- mondta, mire mérgemben levettem a gyűrűt az ujjamról, amit tőle kaptam.
- Azt mondtam sokat jelentesz? Úgy értettem, jelentettél, teljesen eddig a pillanatig! Tessék, ezt pedig most tényleg add oda Taylor-nak!- nyomtam a kezébe, mire kicsit elfehéredett.
- D-De Tori, ez a te gyűrűd!- dadogta. Halkan hozzátettem, hogy csak volt az enyém. Gondolataiba mélyedve lépkedett ki a szobából, majd Louis rám nézett.
- Tori, jól vagy?- kérdezte, mire őszintén válaszoltam.
- Soha jobban! Egyébként, köszönöm a mait!- mondtam, majd nem tudom miért, de megcsókoltam. Ujjával gyorsan megkereste a stop gombot és megállította a játékot, közben sem szakadt meg a köztünk lévő édes kötelék.
- Újra egymásnál kötöttünk ki!- közölte, amikor levegő hiányában elváltak ajkaink. Elmosolyodtam, majd mondtam neki, hogy menjünk le a többiekhez. Rákulcsoltam ujjaimat az övéire, majd lesétáltunk és leültünk a kanapéra. A többiek mit sem sejtve beszélgettek tovább, amikor Louis újra megtalálta ajkaimat és egy édes csókot hagyott rajta.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Niall.
- Harry azt mondta, Tori az enyém, én pedig élek a lehetőséggel!- nézett rám és újra megcsókolt.
- Nem, ő nem lehet a tiéd!- szólalt meg Harry.
- Elkéstél, Göndörke!- közölte vele Zayn, mielőtt elvonult valahová. Az apró csókunk egy hatalmas vita kiváltó okává lett, ami arról szólt, hogy Harry először lepasszolt, aztán vissza akart szerezni.
- A legjobb barátom és a barátnőm!- röhögött hitetlenül.
- Taylor már vár, Harry!- lépett be az ajtón Alexis. Ez egy célzás akart lenni tőle, Harry értette és felkapta a kocsikulcsát, majd elhúzott. Kicsit ugyan bántott a dolog, de a napokban történt dolgok után nem tudott érdekelni Harry. Azt csinál, amit akar, hiszen "Louis-nak adott". Szerintem így nincs joga felháborodni, ha Lou él a lehetőségeivel.
*Harry szemszöge*
Akkora hülye vagyok! egy címeres marha! Már megint játszadoztam vele. Úgy látszik már annyira hozzászokott, hogy megbízhatatlan vagyok, hogy nem is lepődött meg. Ahogy láttam, egyetlen könnycsepp sem fojt le a gyönyörű arcán. Nem is értem, miért teszem ezt folyamatosan. Hisz tudom, hogy ő az aki kell. De mégsem tudom megtartani. Most is mit tettem? Louis-nak löktem, mint valami felesleges rongyot. Az egyetlen kincsemet úgy kezeltem, mint egy mihaszna ruhadarabot. Ha ez nem lenne elég, a barátaim is egyetértenek abban, hogy hülyeséget csináltam. Persze, igazuk is van, szerintem is marhaságot tettem. Most pedig ülök itt, egyedül. Se barát, se lány, csak egy gyűrű, amit az egyetlen angyalon nyomott a tenyerembe, azzal az utasítással, hogy adjam másnak. Még mit nem! Ez az övé! Nem lehet másé! Még emlékszem, amikor az üzletben, szinte örömkönnyekkel borult a nyakamba. Nagyon szerette ezt a gyűrűt, nem volt olyan nap, hogy ne hordta volna, és most, tessék, másodjára levette. Félek, sőt, rettegek, hogy soha többé nem húzza vissza az ujjára. Lógattam a lábaimat a szirt tetejéről és a hullámokat bámultam. Szemeim könnyektől csillogtak, éreztem, hogy teljesen eltoltam most mindent. Soha többé nem néz a szemembe, vagy ha mégis, akkor is csak megvetést sugall majd a meseszép kék szempár. Idegesen dörzsöltem meg az arcomat, majd egy hangra figyeltem fel. Léptek, méghozzá közeledő léptek.
- Szia!- köszöntünk szinte egyszerre a mellettem ülő sráccal. Harry egy hanyag pillantást vetett ránk majd valami sziasztok félét motyogott és leült.
- Merre jártál?- kérdeztem kedvesen, mosolyogva. Hah, tudtam, hogy beugrik a csapdába.
- Taylorral sétálni!- mosolygott ő is. Az asztal alá ejtett kezemet ökölbe szorítottam, de Louis erősen megszorította, hogy higgadjak le. Az érintésére elernyedtek a kezemben lévő izmok és széles mosollyal álltam fel az asztaltól.
- Na, akkor megyünk?- néztem Lou-ra, aki bólintott.
- Hová mentek?- kapta fel a fejét Harry. Nocsak, valaki féltékeny a legjobb barátjára?
- Moziba. Unatkoztunk és kitaláltuk, hogy meg kéne nézni valami jót. De most megyünk, mert egy óra múlva kezdődik a filmünk.- ragadtam karon Louis-t és húzni kezdtem a bejárati ajtó felé, mire Harry utánunk szólt.
- Értetek menjek majd?- kérdezte, mire megköszöntük és elfogadtuk az ajánlatát, majd kiléptünk az ajtón. A plázáig sétáltunk, ahol megvettük a jegyeket, meg a kaját és beültünk a terembe. Hamarosan kezdődött a film, mi pedig végig röhögtük. Louis-al valami elképesztő mozizni. Egy percig sem unatkozhatok mellette. Például egy férfi ült előttünk, aki mindig mindenen röhögött, azon is, ami nem volt vicces, Louis pedig megdobálta popcorn-al, a csávó viszont semmit sem vett észre. A film végén kisétáltunk a moziból, majd Louis a fejéhez kapott. Először nem értettem, de aztán eszembe jutott.
- Niall kajája?- kérdeztem, mire nevetve bólogatott. Megkért, hogy maradjak itt, ő elszalad a kajáért. Amint hallótávolságon kívül esett, két srác, lehettek vagy 20-21 évesek, elkezdtek fűzni. Nagyon nem tetszett ez az egész, ezért őszintén reméltem, hogy Lou hamar visszaér. Szerencsémre már jött is és távolról felismerte a helyzetet, így amint odaért hozzánk, átkarolta a derekamat, mintha a barátom lenne.
- A barátnőd?- biccentett felém az egyik srác, Lou-hoz intézve a kérdést, aki csak bólintott, majd megcsókolt. Természetesen csak, hogy megvédjen és nem is nyelves csók volt. A kis akciójának köszönhetően hamar szabadultunk. Kint rácsörögtem Harry-re, aki közölte, hogy nem tud értünk jönni, oldjuk meg, ahogy akarjuk. Felment benne ma pumpa és mielőtt leraktam, beleszóltam utoljára.
- Ezt nem hiszem el. Hogy lehetsz ennyire megbízhatatlan? Tudod mit? Menj csak Taylor-hoz, nem kell a segítséged!- közöltem, majd lecsaptam a telefont, utána pedig mérgemben majdnem eltörtem, de Louis lenyugtatott.
- Akkor hazasétálunk!- adta ki az instrukciót. Elindultunk, de a harmadik percben dörgött egy nagyot és elkezdett szakadni az eső. Most komolyan, L.A-ben alig esik az eső, most pedig leszakad az ég? Hazáig szaladtunk, majd a házba érve Niall-t és Zayn-t pillantottuk meg. Odaadtuk Niall kajáját majd leültünk.
- Alexis?- kérdeztem Zayn-t.
- Nincs itthon.- közölte. Csodás, ő sincs itt, amikor szükségem van rá. Fortyogva mentem be a konyhába, de még hallottam, ahogy Zayn Louis-tól kérdezi, hogy mi bajom van, aki ingerülten válaszol, Harry-t nem túl kedves jelzőkkel illeti és emlegeti vele kapcsolatban a melegebb égtájakat. Feltrappoltam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a forró vizet és beálltam alá. Miután hajat mostam, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Megtörölköztem, majd felöltöztem és lesétáltam a többiekhez. Nemsokkal később Harry hazaért. A nappaliban ültünk a kanapén, amikor odalépett hozzánk.
- Bekaphatod, Harry!- néztem fel rá ridegen.
- Mi? Most miért?- értetlenkedett.
- Menj a picsába Styles, az idióta kérdéseiddel együtt.- vágta a fejéhez Louis, majd elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt. Bementünk a szobájába és elkezdtünk ps-ezni. Valami autóversenyzős játékkal játszottunk, amikor Harry belépett a szobába. Hidegen hagyott mindkettőnket a jelenléte, játszottunk tovább.
- Mi bajotok van?- kérdezte, de mivel senki sem figyelt rá, ingerülten nyomta meg a konzolon lévő gombot, amivel megállította a játékot.
- Felajánlottad, hogy értünk jössz, de nem tartottad be, mert leléptél Taylor-hoz. Tudtommal van barátnőd! De a dolog legszebb része, hogy hála neked, bőrig áztunk!- nézett rá Louis megvetően.
- Mindenkinek kijár egy kis szórakozás, nem?- kérdezte.
- De, kijár, csak azért rám is tekintettel lehetnél, miközben a játékaidat játszod. Lehet, hogy neked nem jelentek semmit, de nekem sokat jelentesz.- közöltem vele.
- Tudod mit Louis? Ha annyira egy oldalon álltok Tori-val, tartsd meg! Én találtam mást!- mondta, mire mérgemben levettem a gyűrűt az ujjamról, amit tőle kaptam.
- Azt mondtam sokat jelentesz? Úgy értettem, jelentettél, teljesen eddig a pillanatig! Tessék, ezt pedig most tényleg add oda Taylor-nak!- nyomtam a kezébe, mire kicsit elfehéredett.
- D-De Tori, ez a te gyűrűd!- dadogta. Halkan hozzátettem, hogy csak volt az enyém. Gondolataiba mélyedve lépkedett ki a szobából, majd Louis rám nézett.
- Tori, jól vagy?- kérdezte, mire őszintén válaszoltam.
- Soha jobban! Egyébként, köszönöm a mait!- mondtam, majd nem tudom miért, de megcsókoltam. Ujjával gyorsan megkereste a stop gombot és megállította a játékot, közben sem szakadt meg a köztünk lévő édes kötelék.
- Újra egymásnál kötöttünk ki!- közölte, amikor levegő hiányában elváltak ajkaink. Elmosolyodtam, majd mondtam neki, hogy menjünk le a többiekhez. Rákulcsoltam ujjaimat az övéire, majd lesétáltunk és leültünk a kanapéra. A többiek mit sem sejtve beszélgettek tovább, amikor Louis újra megtalálta ajkaimat és egy édes csókot hagyott rajta.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Niall.
- Harry azt mondta, Tori az enyém, én pedig élek a lehetőséggel!- nézett rám és újra megcsókolt.
- Nem, ő nem lehet a tiéd!- szólalt meg Harry.
- Elkéstél, Göndörke!- közölte vele Zayn, mielőtt elvonult valahová. Az apró csókunk egy hatalmas vita kiváltó okává lett, ami arról szólt, hogy Harry először lepasszolt, aztán vissza akart szerezni.
- A legjobb barátom és a barátnőm!- röhögött hitetlenül.
- Taylor már vár, Harry!- lépett be az ajtón Alexis. Ez egy célzás akart lenni tőle, Harry értette és felkapta a kocsikulcsát, majd elhúzott. Kicsit ugyan bántott a dolog, de a napokban történt dolgok után nem tudott érdekelni Harry. Azt csinál, amit akar, hiszen "Louis-nak adott". Szerintem így nincs joga felháborodni, ha Lou él a lehetőségeivel.
*Harry szemszöge*
Akkora hülye vagyok! egy címeres marha! Már megint játszadoztam vele. Úgy látszik már annyira hozzászokott, hogy megbízhatatlan vagyok, hogy nem is lepődött meg. Ahogy láttam, egyetlen könnycsepp sem fojt le a gyönyörű arcán. Nem is értem, miért teszem ezt folyamatosan. Hisz tudom, hogy ő az aki kell. De mégsem tudom megtartani. Most is mit tettem? Louis-nak löktem, mint valami felesleges rongyot. Az egyetlen kincsemet úgy kezeltem, mint egy mihaszna ruhadarabot. Ha ez nem lenne elég, a barátaim is egyetértenek abban, hogy hülyeséget csináltam. Persze, igazuk is van, szerintem is marhaságot tettem. Most pedig ülök itt, egyedül. Se barát, se lány, csak egy gyűrű, amit az egyetlen angyalon nyomott a tenyerembe, azzal az utasítással, hogy adjam másnak. Még mit nem! Ez az övé! Nem lehet másé! Még emlékszem, amikor az üzletben, szinte örömkönnyekkel borult a nyakamba. Nagyon szerette ezt a gyűrűt, nem volt olyan nap, hogy ne hordta volna, és most, tessék, másodjára levette. Félek, sőt, rettegek, hogy soha többé nem húzza vissza az ujjára. Lógattam a lábaimat a szirt tetejéről és a hullámokat bámultam. Szemeim könnyektől csillogtak, éreztem, hogy teljesen eltoltam most mindent. Soha többé nem néz a szemembe, vagy ha mégis, akkor is csak megvetést sugall majd a meseszép kék szempár. Idegesen dörzsöltem meg az arcomat, majd egy hangra figyeltem fel. Léptek, méghozzá közeledő léptek.
2013. február 24., vasárnap
Felejthetetlen vagy! (25. rész)
Reggel, amikor a tükörképemet kémleltem, rájöttem, hogy cefetül nézek ki. A maradék sminkemet a könnyek ledörzsölésével szétkentem az éjjel. A szénakazal különb kinézetű lehetett akkor mint a hajam. Na és a nyakam? Mindenfelé lila és piros véraláfutások borították. Én megölöm ezt a srácot, ha egyszer még hozzászólok. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy az ő háta hogy néz ki. Remélem hasonlóan. Legalább marad egy árulkodó jel a tegnap estéről. Fogtam magam és úgy ahogy voltam, lebattyogtam az emeletről. A lent ülő társaság mind rám nézett. Végignéztem rajtuk, hidegen, mindenkin, majd a konyha felé vettem az irányt. Kivettem egy túrórudit a hűtőből és vissza akartam menni a szobámba. Ahogy kiléptem a többiek felszisszentek. Tudtam mire értik.
- Ne. Meg ne kérdezzétek, hogy mennyire volt durva estém! Harry, mondd el nekik! Te úgy is tudod, mennyire részeg voltam!- kiáltottam idegesen, enyhe éllel a hangomban.
- Hé, Tori! Ne kiabálj Hazza-val. Örülj neki, hogy hazahozott!- szólt rám Lex. Ránéztem a kanapén ülő srácra. Ahogy meglátta az arckifejezésemet, az arcát elborította a rettegés. Tudta, hogy el fogom mondani, mi történt. Hát, rosszul tudta, nem mondtam.
- Te is ellenem fordulsz, húgi. Köszi! Mondjuk, ha tudnátok, hogy milyen éjszakám volt tegnap, egyikőtök sem szólna egy rossz szót sem.- néztem végig rajtuk, hitetlenül rázva a fejemet és felmentem a szobámba. Mondjuk a lépcsőről még hallottam, hogy Lexi szerint másnaposan egy hülye picsa vagyok. Kösz szépen. Kedves ikertestvér. Egyikőjük sem vette észre a segélykiáltást a szavaimban. Pedig hallatszott bennük. Lépteket hallottam. Mélyen reméltem, hogy hozzám jön valaki. Két halk kopogtatás után a fejemet a párnába temetve ordítottam ki egy kulturált "Mi van?" kérdést.
- Beszélhetünk?-kérdezte Harry, miután maga mögött becsukta az ajtómat. Felálltam az ágyról, elé sétáltam.
- Ha legközelebb ki akarsz használni, legalább szólj, és egyezzünk meg az árban. Hogy ne csak "hülye picsa" legyek, hanem kurva is!- mondtam ingerülten.
- Bolond vagy! Hallgass végig, kérlek.- suttogta a végét.
- Na jó. Mondd, figyelek!- tettem csípőre a kezemet.
- Tegnap arra kértelek, hogy nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot..-kezdte, de közbeszóltam.
- Tudom, tudom. Nem kellett volna lent utalnom rá. Bocs. Ígérem a többiek előtt nem teszek semmilyen utalást a történtekre, ha te sem mondod el nekik a tetkót.- szövetkeztem.
- Basszus. Nem tudom elfelejteni! Felejthetetlen volt! Ahogy te is az vagy. Szeretlek! Érted?- kiáltotta. Melegség öntött el. Ez aztán a vallomás. Rögtön megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben derekamat simogatta, amikor nyílt az ajtó.
- Mi ez a...- szólt Louis, majd észrevette, hogy mi folyik a szobában.- kiabálás?- fejezte be fülig érő szájjal. Ajkaink elváltak egymástól, majd pirulva néztük a küszöbön álldogáló, kissé zavarban lévő srácot.
- Lemegyünk?- kérdezte Harry mosolyogva.
- Menjünk. De.. várj izé. A túrórudimat hozni akarom!- kiáltottam fel, mire nevetve homlokon puszilt és megjegyezte halkan, hogy "őrült vagyok, de így szeret". Kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez. Elkerekedett szempárok fogadtak.
- Akkor ezt most tessék elmagyarázni!- szólt ránk Niall, vigyorogva.
- Tudjuk. Azonnal el is meséljük.- feleltem. Harry leült a kanapéra és nyújtotta a kezét, hogy üljek az ölébe. Természetesen mosolyogva helyet foglaltam.
- Szóval, az a helyzet, hogy Tori egy kicsit sem volt tegnap részeg.- mondta Hazz.
- Ez így igaz. Olyan kevés alkoholt ittam, hogy azt még mérni sem lehet. Az egész ott kezdődött, hogy Hazz lekoppintotta azt a nyomuló gyereket. Utána kicsit "beleéltük magunkat a szerepbe"- pirultam el.
- És elcsattant egy csók. Ott jött a terv, hogy lógjunk haza, hogy kettesben lehessünk. Megvalósítottuk és most így néz ki a hátam!- mondta, majd felálltam az öléből, így ő is feltudott állni és megmutatta a hátát. Én pedig a nyakamat.
- Kellemes estétek volt, fiatalok.- röhögött Louis a "nyomokat" fixírozva. Harry ölében elmosolyodtam, amikor a nyakamat puszilgatta és göndör fürtjei csikiztek.
- Sonja írt üzit. Azt üzeni, hogy húzzunk át hozzájuk, mert unják az életüket.- közölte Lex a telefonjába bújva.
- Ezt így szó szerint?- röhögött Louis.
- Ja, aha. Szó szerint.- válaszolt Zayn, aki rálátott az ölében ülő barátnőjének telefonjára.
- Ember, milyen kulturált barátnőd van!- lökte vállba Liam Louis-t.
- Akkor irány készülődni!- adta ki a parancsot Niall. Felpattantam Hazz öléből és vártam, hogy ő is felálljon.
- Mire vársz, szépségem?- kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében.
- Rád!- feleltem.
- Azt szeretnéd, hogy veled fürödjek?- állt fel és fél karra közelebb húzott magához.
- Nem, azt szeretné, hogy állj az ajtóba és ne engedj be senkit. Hát szerinted?- röhögte ki Lex. Beszaladtam a szobámba ruháért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Harry is nem sokkal utánam odaért. Elkezdtünk vetkőzni, de amikor levettem a felsőm, beleakadt a polcon lévő samponos flakonba, ami nagy koppanással a földre zuhant.
- Én nem szólok bele, hogy mit csináltok, de igyekezzetek, mielőtt a csajok öngyilkosok lesznek.- szólt be Liam két kopogtatás után. Összenéztünk és elröhögtük magunkat. Miután elkészültünk, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy jöjjenek ők is. Néhány másodperc alatt jött a válasza, miszerint Maya már hívta Sky-t. Még nem említettem, de Sky rögtön a szívébe zárta a csajokat és ez fordítva is így történt. Mikor mindenki készen állt, kimentünk a garázsba, de a Range Rover nem indult, úgyhogy két kocsival kellett mennünk. Lex és én ketten, a srácok pedig öten. Szinte egyszerre értünk oda Dave-ékkel. Mindig jó érzés apuékhoz átjönni. Annyi emlék köt ide. Mondjuk, Nati és apu most nászúton vannak, szóval, reméljük nem vadul el nagyon a kis bulink. Bent a pusziosztás után ledöglöttünk a kanapékra és dumálni kezdtünk. Egyszer csak Maya telója megrezzent.
- Azonnal jövök, csak beengedem Jas-t.- szólt, majd odament az ajtónál lévő kaputelefonhoz és benyomta a gombot, ami kinyitja az automata kaput. Harry karjában megfeszültek az izmok és ökölbe formálódtak ujjai, amikor Jas hangját meghallotta. Nem akartam, hogy baj legyen a jelenlétünkből, így próbáltam nyugtatni őt.
- Harry, lazíts! Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.- közel hajolva suttogtam a fülébe, közben óvatosan simogattam a karját.
- Nem akarlak elveszíteni!- felelte.
- Nem fogsz, a tiéd vagyok!- nyomtam egy puszit az arcára. Izmai ellazultak és az előbb ökölbe szorított ujjait most inkább az én ujjaimra kulcsolta. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyors csók után újra suttogóra vette a formát.
- Én pedig a tiéd!- fúrta mélyen tekintetét az enyémbe, miközben a homlokát az enyémhez döntötte. Ameddig mi kizártuk a külvilágot és romantikáztunk egy sort, addig Jas és Maya is a társaságunkhoz értek. A köszöntő kézfogások és puszik után Jas leült a barátnője mellé. Annyira büszke voltam Hazz-ra. Félretette az ellentéteit és normálisan kezet fogott Jas-el.Ezt egyébként meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy be fog vadulni a buli? Nem ismerem magunkat. Este fél tizenegykor a nappaliban PS-eztünk. Hát igen, ennyire érettek vagyunk.
- Ne. Meg ne kérdezzétek, hogy mennyire volt durva estém! Harry, mondd el nekik! Te úgy is tudod, mennyire részeg voltam!- kiáltottam idegesen, enyhe éllel a hangomban.
- Hé, Tori! Ne kiabálj Hazza-val. Örülj neki, hogy hazahozott!- szólt rám Lex. Ránéztem a kanapén ülő srácra. Ahogy meglátta az arckifejezésemet, az arcát elborította a rettegés. Tudta, hogy el fogom mondani, mi történt. Hát, rosszul tudta, nem mondtam.
- Te is ellenem fordulsz, húgi. Köszi! Mondjuk, ha tudnátok, hogy milyen éjszakám volt tegnap, egyikőtök sem szólna egy rossz szót sem.- néztem végig rajtuk, hitetlenül rázva a fejemet és felmentem a szobámba. Mondjuk a lépcsőről még hallottam, hogy Lexi szerint másnaposan egy hülye picsa vagyok. Kösz szépen. Kedves ikertestvér. Egyikőjük sem vette észre a segélykiáltást a szavaimban. Pedig hallatszott bennük. Lépteket hallottam. Mélyen reméltem, hogy hozzám jön valaki. Két halk kopogtatás után a fejemet a párnába temetve ordítottam ki egy kulturált "Mi van?" kérdést.
- Beszélhetünk?-kérdezte Harry, miután maga mögött becsukta az ajtómat. Felálltam az ágyról, elé sétáltam.
- Ha legközelebb ki akarsz használni, legalább szólj, és egyezzünk meg az árban. Hogy ne csak "hülye picsa" legyek, hanem kurva is!- mondtam ingerülten.
- Bolond vagy! Hallgass végig, kérlek.- suttogta a végét.
- Na jó. Mondd, figyelek!- tettem csípőre a kezemet.
- Tegnap arra kértelek, hogy nyilvánítsuk meg nem történtnek a dolgot..-kezdte, de közbeszóltam.
- Tudom, tudom. Nem kellett volna lent utalnom rá. Bocs. Ígérem a többiek előtt nem teszek semmilyen utalást a történtekre, ha te sem mondod el nekik a tetkót.- szövetkeztem.
- Basszus. Nem tudom elfelejteni! Felejthetetlen volt! Ahogy te is az vagy. Szeretlek! Érted?- kiáltotta. Melegség öntött el. Ez aztán a vallomás. Rögtön megcsókoltam. Visszacsókolt, miközben derekamat simogatta, amikor nyílt az ajtó.
- Mi ez a...- szólt Louis, majd észrevette, hogy mi folyik a szobában.- kiabálás?- fejezte be fülig érő szájjal. Ajkaink elváltak egymástól, majd pirulva néztük a küszöbön álldogáló, kissé zavarban lévő srácot.
- Lemegyünk?- kérdezte Harry mosolyogva.
- Menjünk. De.. várj izé. A túrórudimat hozni akarom!- kiáltottam fel, mire nevetve homlokon puszilt és megjegyezte halkan, hogy "őrült vagyok, de így szeret". Kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez. Elkerekedett szempárok fogadtak.
- Akkor ezt most tessék elmagyarázni!- szólt ránk Niall, vigyorogva.
- Tudjuk. Azonnal el is meséljük.- feleltem. Harry leült a kanapéra és nyújtotta a kezét, hogy üljek az ölébe. Természetesen mosolyogva helyet foglaltam.
- Szóval, az a helyzet, hogy Tori egy kicsit sem volt tegnap részeg.- mondta Hazz.
- Ez így igaz. Olyan kevés alkoholt ittam, hogy azt még mérni sem lehet. Az egész ott kezdődött, hogy Hazz lekoppintotta azt a nyomuló gyereket. Utána kicsit "beleéltük magunkat a szerepbe"- pirultam el.
- És elcsattant egy csók. Ott jött a terv, hogy lógjunk haza, hogy kettesben lehessünk. Megvalósítottuk és most így néz ki a hátam!- mondta, majd felálltam az öléből, így ő is feltudott állni és megmutatta a hátát. Én pedig a nyakamat.
- Kellemes estétek volt, fiatalok.- röhögött Louis a "nyomokat" fixírozva. Harry ölében elmosolyodtam, amikor a nyakamat puszilgatta és göndör fürtjei csikiztek.
- Sonja írt üzit. Azt üzeni, hogy húzzunk át hozzájuk, mert unják az életüket.- közölte Lex a telefonjába bújva.
- Ezt így szó szerint?- röhögött Louis.
- Ja, aha. Szó szerint.- válaszolt Zayn, aki rálátott az ölében ülő barátnőjének telefonjára.
- Ember, milyen kulturált barátnőd van!- lökte vállba Liam Louis-t.
- Akkor irány készülődni!- adta ki a parancsot Niall. Felpattantam Hazz öléből és vártam, hogy ő is felálljon.
- Mire vársz, szépségem?- kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében.
- Rád!- feleltem.
- Azt szeretnéd, hogy veled fürödjek?- állt fel és fél karra közelebb húzott magához.
- Nem, azt szeretné, hogy állj az ajtóba és ne engedj be senkit. Hát szerinted?- röhögte ki Lex. Beszaladtam a szobámba ruháért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Harry is nem sokkal utánam odaért. Elkezdtünk vetkőzni, de amikor levettem a felsőm, beleakadt a polcon lévő samponos flakonba, ami nagy koppanással a földre zuhant.
- Én nem szólok bele, hogy mit csináltok, de igyekezzetek, mielőtt a csajok öngyilkosok lesznek.- szólt be Liam két kopogtatás után. Összenéztünk és elröhögtük magunkat. Miután elkészültünk, dobtam egy üzenetet Dave-nek, hogy jöjjenek ők is. Néhány másodperc alatt jött a válasza, miszerint Maya már hívta Sky-t. Még nem említettem, de Sky rögtön a szívébe zárta a csajokat és ez fordítva is így történt. Mikor mindenki készen állt, kimentünk a garázsba, de a Range Rover nem indult, úgyhogy két kocsival kellett mennünk. Lex és én ketten, a srácok pedig öten. Szinte egyszerre értünk oda Dave-ékkel. Mindig jó érzés apuékhoz átjönni. Annyi emlék köt ide. Mondjuk, Nati és apu most nászúton vannak, szóval, reméljük nem vadul el nagyon a kis bulink. Bent a pusziosztás után ledöglöttünk a kanapékra és dumálni kezdtünk. Egyszer csak Maya telója megrezzent.
- Azonnal jövök, csak beengedem Jas-t.- szólt, majd odament az ajtónál lévő kaputelefonhoz és benyomta a gombot, ami kinyitja az automata kaput. Harry karjában megfeszültek az izmok és ökölbe formálódtak ujjai, amikor Jas hangját meghallotta. Nem akartam, hogy baj legyen a jelenlétünkből, így próbáltam nyugtatni őt.
- Harry, lazíts! Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.- közel hajolva suttogtam a fülébe, közben óvatosan simogattam a karját.
- Nem akarlak elveszíteni!- felelte.
- Nem fogsz, a tiéd vagyok!- nyomtam egy puszit az arcára. Izmai ellazultak és az előbb ökölbe szorított ujjait most inkább az én ujjaimra kulcsolta. Kicsit közelebb hajolt hozzám és egy gyors csók után újra suttogóra vette a formát.
- Én pedig a tiéd!- fúrta mélyen tekintetét az enyémbe, miközben a homlokát az enyémhez döntötte. Ameddig mi kizártuk a külvilágot és romantikáztunk egy sort, addig Jas és Maya is a társaságunkhoz értek. A köszöntő kézfogások és puszik után Jas leült a barátnője mellé. Annyira büszke voltam Hazz-ra. Félretette az ellentéteit és normálisan kezet fogott Jas-el.Ezt egyébként meg is jegyeztem neki. Azt hittem, hogy be fog vadulni a buli? Nem ismerem magunkat. Este fél tizenegykor a nappaliban PS-eztünk. Hát igen, ennyire érettek vagyunk.
2013. február 21., csütörtök
Disco (24. rész) /+18/
Emlékszel arra, amikor meséltem, hogy Andy hazavitt? Na, én már sejtettem, hogy történni fog itt valami. Nos, történt is. Mielőtt bementem volna a kapun, megfogta a csuklóm és magához rántott. Egy pillanatig habozott, majd mikor látta, hogy nincs ellenemre, megcsókolt. Ez volt kerek egy hónapja. Azóta minden nap találkoztunk, vagy így, vagy úgy.
- Tori!- szólt Alexis.
- Igen?- néztem rá, jelezve, hogy figyelek.
- Nem mész be a stúdióba? Andy bent van..-fürkészett.
- Nem tudtam, de bemegyek akkor. Jössz velem?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Persze megyek!- pacsizott le velem.
- Oké, akkor kint várj meg a kocsiba, mindjárt megyek!- kértem meg. Elindultam a konyha felé, ahol Harry-t találtam a pulton ülve.
- Merre mész, szépség?- mosolygott rám, szokványosan becézve. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- A stúdióba. Bent van Andy is.- feleltem. Úgy tudtam, hogy egész jóban lett a pasimmal. A mosoly ráfagyott az arcára, majd óvatosan rám nézett.
- Játszik veled..- motyogta.- Nagyon féltelek téged, kiscsaj!- simított végig az arcomon. Nem tudtam válaszolni, csak hüvelykujjal végigsimítottam az arcomon lévő kézfején. Elléptem előle és mentem a kocsihoz. Kicsit lehangolt a dolog. Beültem a kormány mögé és egy hang nélkül hajtottam a stúdióig. Ott már elkezdtünk beszélgetni. Én elszaladtam a büfébe, Lex addig elindult a szokásos törzshelyünkhöz, az egyik öltöző felé. Már úton voltam én is, amikor elém ugrott és próbált visszatolni.
- Szerintem ne menj most oda!- tanácsolta. Mit sem törődve húgom kérésével, benyitottam az ajtón és nem tudtam elhinni azt, amit láttam. Sarkon fordultam, karon ragadtam húgomat és kiadtam az utasítást, miszerint indulunk haza. Lexi után sétáltam komótosan, amikor valaki visszarántott.
- Hé, várj már! Félreértetted!- magyarázkodott Andy.
- Nem hiszem, hogy azt félre lehet érteni, hogy egy csaj ül a barátom ölében és csókolgatja. Tök egyszerű dolog.- mondtam és ezzel kirántottam csuklómat a szorításából és kiléptem az üvegajtón. Hazáig meg sem álltunk. Felszaladtam a szobámba, Lexi pedig valószínűleg elmesélte a többieknek. Az ágyamon szétterülve bámultam a plafont. Ekkor jutott eszembe, hogy mivel vezethetem le a feszkót. Egy kis bulival. A gondolatokkal játszadoztam, amikor két halk kopogást hallottam. Harry szokása az ilyen kopogás. Kikiáltottam neki, hogy jöjjön be.
- Hogy vagy ?- érdeklődött.
- Furcsa módon, nagyon jól.- mosolyogtam, azt hiszem, őszintén.
- Ennek örülök. Szóval, csinálunk valamit ma?- kérdezősködött.
- Én discoba megyek!- mondtam.
- Veled megyek! Nem akarom, hogy a sok bunkó srác közt nélkülem legyél.- vett rögtön védelmébe, amire természetesen nem lett volna szükség, de imádom amikor ennyire aranyos.
- Ám legyen.- nyomtam egy puszit az arcára. Ahhoz képest, hogy csak barátok vagyunk, elég sokat puszilgatom őt, de nem úgy tűnik mint ha bánná.- Izgatott vagy ?- kérdeztem tőle, már röhögve. Nem válaszolt, csak egy szemöldök mozdítással jelezte, hogy nem érti.- Ma este nő nemű lényként láthatsz.- röhögtünk fel együtt.
- Megkérdezem a többieket, hogy ők is jönnek-e.- közölte, majd felállt az ágyam széléről és elhagyta a szobámat. Megrohamoztam a szekrényemet és előkutattam a cuccokat, amiket sohasem hordok. A választás egy fekete magassarkúra és egy lila-fekete miniruhára esett. Direkt a legrövidebb miniruhámat vettem fel. Áthúztam a hajamat hajvasalóval, a megszokott smink 2.0 verziója, vagyis a kicsit újabb.
- Hú ha, csajok, mi aztán összebeszéltünk.- bólogattam elismerően, amikor megláttam Sky-t és Lexi-t is miniben én magassarkúban. - Na, akkor a terv a következő. Én bepasizok, ti meg megőrjítitek a barátotokat.- röhögtem, a lányok meg megöleltek. Nagyölelés! Imádom ezeket a csajokat.
- Mire készülsz, Tori? Meg akarod bolondítani az összes srácot a discoban?- nézett végig rajtam Harry, az ajtófélfának dőlve, kaján vigyorral.
- Ja, veled kezdem, édes.- motyogtam úgy, hogy csak Lex és Sky hallja.- Meglátjuk!- feleltem mosolyogva Hazz-nak. A többi srác is elkészült, úgyhogy indultunk. Mikor odaértünk a szórakozóhelyre, rögtön fogtunk egy asztalt magunknak. A srácok szereztek piát, mi pedig elmentünk táncolni. Egész jó számok mentek. Jól elvoltunk a táncikálással. Egészen addig, amíg egy srác oda nem jött hozzánk, vagyis inkább csak hozzám.
- Szia cica, jössz táncolni?- húzgálta a szemöldökét.
- Éppen azt csinálom.- röhögtem fel. Megfogta a derekamat és feljebb csúsztatta a kezét. Próbáltam leszedni magamról, de nem ment, erősebb volt nálam.
- Most már leállhatsz, haver!- szólalt meg mögöttem egy mély hang védelmezően. Teljesen megnyugtatott.
- A te csajod?- kérdezte a gyerek felém biccentve. Az a szint volt, mint ha azt kérdezte volna, hogy te dobtad el azt a csikket? Hát kösz. Magamban dünnyögtem ezen, amikor felkaptam a fejem a válaszra.
- Igen, a barátnőm!- felelte határozottan.
- Oké, bocs tesó. Nem tudtam.- emelte fel a kezeit a srác, jelezve, hogy nem tehet a dolgokról. Megfordult és ott hagyott minket. Egyébként a csajok leléptek. Valószínűleg Hazz-nak szóltak. Majd megköszönöm nekik.
- Köszönöm.- mosolyogtam, ahogy felnéztem rá.
- Igazán nincs mit!- mosolygott vissza, miközben kezeit lecsúsztatta a derekamról a seggemre. Megszólhattam volna, felháborodhattam volna, vagy lekeverhettem volna neki egy istenes pofont. De nem tettem, mert már hetek óta erre vágytam. Inkább a szemébe néztem mélyen és megcsókoltam, ő pedig hagyta, sőt visszacsókolt.
- Hiányoztál!- nyögtem a szájába egy csók közben.
- El sem tudod képzelni, milyen volt az utóbbi idő számomra!- magyarázta. Egy idő után rájöttünk, hogy figyelnek egy páran, úgyhogy inkább táncoltunk. Háttal álltam neki és amennyire tudtam, nekidőltem. A csípőmet ritmusra ingattam jobbra-balra. Harry kezei a derekamon pihentek. Végig csókolta a nyakamat, majd mikor a fülem mellé ért, megállított a mozgásban.
- Ha ezt nem hagyod abba most, azonnal, én komolyan mondom, itt a tánctér közepén foglak megdugni, érted?!- suttogta a fülembe, ami teljesen beindított. Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
- A terv a következő. Mivel jól tudok részeget szimulálni, beadjuk a többieknek, hogy eláztam és mondod, hogy hazaviszel, mert vigyázni akarsz rám. Ahogy a többieket ismerem, ők még maradnak, szóval miénk a ház.- billegettem a csípőmet magyarázás közben, de most nem értem hozzá Harry-hez, szóval elvileg ezért nem jár büntetés. Bólintott egyet és elkezdtük a kis színjátékunkat.
- Srácok, én hazaviszem Tori-t. Teljesen elázott.- mutatott rám, én pedig éppen hitelesen játszottam, hogy nem vagyok józan. Mindenki bevette, sok sikert kívántak a hazaúthoz. Hazza kivonszolt a szórakozóhelyről, majd amikor látótávolságon kívülre kerültünk, lekaptam a cipőmet, az egyik kezembe vettem, majd kézen fogva szaladtunk hazáig. Otthon az előtérben ledobtam és egymásnak estünk. Nagy nehezen eljutottunk Harry szobájáig. Az ajtó előtt felvett és az ágyig vitt, amire ledobott.
- Na szóval. Az történt, hogy egy nyilvános helyen kezdtél szórakozni velem, ami nagyon csúnya bűn. Büntetést von maga után!- közölte és már nyúlt is a ruhám cipzárja felé. Megragadtam a kezét és az ágyra rántottam. Átvetettem a lábam a csípője felett és lovaglóülésben ráültem. Lehúzta a ruhám rövid cipzárját majd megszabadított tőle. Végighúzta kezét a medencecsontom környékén, miközben mélyen a szemembe nézett. Kétszer- háromszor visszasiklott oda a keze. Szóval rátalált.
- Ez egy tetkó?-kérdezte, a kis kínai feliratot fürkészve.
- Igen.-feleltem egyszerűen.
- Mit jelent?- érdeklődött, még mindig a tetkót nézve.
- Harry Styles!- mosolyogtam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Mikor varrattad ?- pislogott rám.
- Amikor Andy-vel jártam.- feleltem egyszerűen.
- Mit szólt hozzá? Nem kérdezte, hogy mit jelent?- simogatta hüvelykujjal a nevét tartalmazó kis területet.
- Nem mondtam el neki. Semmi köze nem volt hozzá, mit varratok magamra.- nyomtam egy puszit ajkaira. Levettem róla a pólóját és a nadrágját is. Mindketten egy- egy szál fehérneműben. Fordított a helyzetünkön és a hasam aljától felfelé indult el, puszikat hagyva a bőrömön.
- Ez egy tetkó?-kérdezte, a kis kínai feliratot fürkészve.
- Igen.-feleltem egyszerűen.
- Mit jelent?- érdeklődött, még mindig a tetkót nézve.
- Harry Styles!- mosolyogtam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Mikor varrattad ?- pislogott rám.
- Amikor Andy-vel jártam.- feleltem egyszerűen.
- Mit szólt hozzá? Nem kérdezte, hogy mit jelent?- simogatta hüvelykujjal a nevét tartalmazó kis területet.
- Nem mondtam el neki. Semmi köze nem volt hozzá, mit varratok magamra.- nyomtam egy puszit ajkaira. Levettem róla a pólóját és a nadrágját is. Mindketten egy- egy szál fehérneműben. Fordított a helyzetünkön és a hasam aljától felfelé indult el, puszikat hagyva a bőrömön.
- Hogy ez mennyire hiányzott már.- nyögtem fel hátravetett fejjel, miközben hajába túrtam. Felhajolt hozzám, hogy meg tudjon csókolni. Óvatosan ráharaptam az ajkára, mire halkan felmordult. Tudtam, hogy tetszik neki. Hozzáérintettem az ajkamat az övéihez, majd apró puszikkal haladtam a nyakáig. Csókolni és szívni kezdtem, amivel szinte megőrjítettem.
- Ne kínozz, mert visszakapod!- figyelmeztetett. Én pedig, mint aki meg sem hallotta, folytattam az eddigi tevékenységet, sőt, oldalán végigfuttattam az egyik kezem, és boxeren keresztül simogattam keményedő műszerét.
- Ez kínzás?- kérdeztem, majd lemásztam, és nyomtam egy puszit a boxerére. Felmorgott, mire önelégülten elmosolyodtam.
- Ebből elég!- lelökött magáról óvatosan az ágyra. Beleakasztottam az ujjam a gatyája szélébe. Tekintetem az ő vággyal teli tekintetébe fúrtam, miközben lehúztam róla. Egy srácot sem láttam még ennyire kiéhezettnek, úgyhogy segítettem rajta. Hátraszegte fejét és mély sóhajokat hallatott. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, aminek hatására sóhajai férfias nyögéssé változtak. Éreztem, hogy már közel jár. Nyögései egyre sűrűbbek voltak. Jelen helyzetben ez jelentette a legnagyobb motivációt. Rángani kezdett a számban, amiből arra ítéltem, hogy elment. Újra én voltam alól. Veszett lassan lehúzta bugyimat, ledobta a földre és ujjazni kezdett, miközben a nyakamat szívta. Vonaglottam minden érintése nyomán.
- Harry!- nyögtem, mire felnézett és abbahagyta.- Ne.. ne szórakozz velem!- kiáltottam rá.- Fejezd be amit elkezdtél! Légyszíves!!- könyörögtem neki.
- Megvolt a varázsszó. Máris, hercegnőm!- mondta, majd folytatta eddigi dolgát. Nem akartam felsikítani, ezért vállába haraptam, mikor közeledtem a csúcshoz.
- Nem bírom tovább!- nyöszörögtem a fülébe, mire kaján vigyort villantva felelt.
- Kiáltsd a nevem!-kérte. Engedelmeskedtem. Lihegtem egy sort, majd Harry felém nézett, jellegzetes perverz vigyorával. - Nos, szerelmem. Harmadik menet?-kérdezte, vágytól sötét szemekkel.
- Nem is tudom..-húztam az agyát.
- A kínzás miatt jár a harmadik. Plusz a diszkóban nem engedted, és még a vállamat is megharaptad, nézd !- mutatott a vállán lévő fognyomra.
- Láttad te már, hogy mit műveltél a nyakammal? Olyan, mintha összevertek volna.- nyugtáztam mosolyogva. Édesen, sőt könyörgően pislogott rám, de én hidegen néztem rá. Kicsit elszontyolodott, úgyhogy gyorsan megcsókoltam.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a dolog java részét kihagynám?- fogtam két kezem közé az arcát.
- Készen állsz?- kacsintott rám.
- Hogyne. Simán.- nyomtam egy puszit az ajkaira. Lábaim közé pozicionálta magát.
- Nem fáj?- kérdezte.
- Harry, nem vagyok szűz!- röhögtem fel. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból, gyorsabban kezdett mozogni. Annyira hiányoztak már az apró gesztusai. Miközben lökött a nyakamat csókolgatta fel-le. Én pedig a hátát karmolásztam, amivel valószínűleg csak jobban beindítottam.
- Harry.. mindjárt!- nyögtem.
- Én is..- mondta két nyakra adott csók között. Miután ezt kimondta, csípőjével körözni kezdett. Ezzel pedig végem volt. Ahogy neki is. Kifulladva, összebújva feküdtünk az ágyában, egy vékony lepedő alatt.
- Figyelj..-kezdte.
- Hm ?- fordítottam felé a fejemet.
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek!- kérte. Ennél jobban még semmi sem fájt. Lenyeltem amit elsőnek akartam mondani és bólintottam.
- Rendben. Akkor, jó éjt!- mondtam és a cuccomat a padlóról felkapva kisétáltam a szobából. Bementem a saját szobámba. Visszavettem azt, ami ezelőtt volt rajtam és úgy feküdtem le aludni, hogy ha esetleg valaki rutinellenőrzésként benézne, akkor ne legyen gyanús, hogy "hullarészegen" átöltöztem. Ahogy lefeküdtem, éreztem, hogy a forró könnyeim végigfolynak az arcomon. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasom elé kaptam az egyik kezemet, másikkal végigsimítottam a kínai jelen. Még mindig nem bántam. De akkor is fájt, hogy csak úgy el kell felejtenem az életem egyik legszebb estéjét. Persze, nem történt semmi. Nem nyögtem be kétszer, hogy hiányzott. Nem vallottam be, hogy mit jelent a tetkóm. Csak részeg voltam, ő pedig lovagias volt és hazajött velem. Nem ő volt köcsög és tett egy bunkó megjegyzést. Én voltam a felelőtlen picsa, amiért "bebasztam" ő pedig maga a tökéletes udvariasság. Rohadt igazságos az élet, mondhatom. Agresszíven letöröltem a könnyeimet és nagy nehezen elaludtam.
- Ne kínozz, mert visszakapod!- figyelmeztetett. Én pedig, mint aki meg sem hallotta, folytattam az eddigi tevékenységet, sőt, oldalán végigfuttattam az egyik kezem, és boxeren keresztül simogattam keményedő műszerét.
- Ez kínzás?- kérdeztem, majd lemásztam, és nyomtam egy puszit a boxerére. Felmorgott, mire önelégülten elmosolyodtam.
- Ebből elég!- lelökött magáról óvatosan az ágyra. Beleakasztottam az ujjam a gatyája szélébe. Tekintetem az ő vággyal teli tekintetébe fúrtam, miközben lehúztam róla. Egy srácot sem láttam még ennyire kiéhezettnek, úgyhogy segítettem rajta. Hátraszegte fejét és mély sóhajokat hallatott. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, aminek hatására sóhajai férfias nyögéssé változtak. Éreztem, hogy már közel jár. Nyögései egyre sűrűbbek voltak. Jelen helyzetben ez jelentette a legnagyobb motivációt. Rángani kezdett a számban, amiből arra ítéltem, hogy elment. Újra én voltam alól. Veszett lassan lehúzta bugyimat, ledobta a földre és ujjazni kezdett, miközben a nyakamat szívta. Vonaglottam minden érintése nyomán.
- Harry!- nyögtem, mire felnézett és abbahagyta.- Ne.. ne szórakozz velem!- kiáltottam rá.- Fejezd be amit elkezdtél! Légyszíves!!- könyörögtem neki.
- Megvolt a varázsszó. Máris, hercegnőm!- mondta, majd folytatta eddigi dolgát. Nem akartam felsikítani, ezért vállába haraptam, mikor közeledtem a csúcshoz.
- Nem bírom tovább!- nyöszörögtem a fülébe, mire kaján vigyort villantva felelt.
- Kiáltsd a nevem!-kérte. Engedelmeskedtem. Lihegtem egy sort, majd Harry felém nézett, jellegzetes perverz vigyorával. - Nos, szerelmem. Harmadik menet?-kérdezte, vágytól sötét szemekkel.
- Nem is tudom..-húztam az agyát.
- A kínzás miatt jár a harmadik. Plusz a diszkóban nem engedted, és még a vállamat is megharaptad, nézd !- mutatott a vállán lévő fognyomra.
- Láttad te már, hogy mit műveltél a nyakammal? Olyan, mintha összevertek volna.- nyugtáztam mosolyogva. Édesen, sőt könyörgően pislogott rám, de én hidegen néztem rá. Kicsit elszontyolodott, úgyhogy gyorsan megcsókoltam.- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a dolog java részét kihagynám?- fogtam két kezem közé az arcát.
- Készen állsz?- kacsintott rám.
- Hogyne. Simán.- nyomtam egy puszit az ajkaira. Lábaim közé pozicionálta magát.
- Nem fáj?- kérdezte.
- Harry, nem vagyok szűz!- röhögtem fel. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból, gyorsabban kezdett mozogni. Annyira hiányoztak már az apró gesztusai. Miközben lökött a nyakamat csókolgatta fel-le. Én pedig a hátát karmolásztam, amivel valószínűleg csak jobban beindítottam.
- Harry.. mindjárt!- nyögtem.
- Én is..- mondta két nyakra adott csók között. Miután ezt kimondta, csípőjével körözni kezdett. Ezzel pedig végem volt. Ahogy neki is. Kifulladva, összebújva feküdtünk az ágyában, egy vékony lepedő alatt.
- Figyelj..-kezdte.
- Hm ?- fordítottam felé a fejemet.
- Nyilvánítsuk meg nem történtnek!- kérte. Ennél jobban még semmi sem fájt. Lenyeltem amit elsőnek akartam mondani és bólintottam.
- Rendben. Akkor, jó éjt!- mondtam és a cuccomat a padlóról felkapva kisétáltam a szobából. Bementem a saját szobámba. Visszavettem azt, ami ezelőtt volt rajtam és úgy feküdtem le aludni, hogy ha esetleg valaki rutinellenőrzésként benézne, akkor ne legyen gyanús, hogy "hullarészegen" átöltöztem. Ahogy lefeküdtem, éreztem, hogy a forró könnyeim végigfolynak az arcomon. Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasom elé kaptam az egyik kezemet, másikkal végigsimítottam a kínai jelen. Még mindig nem bántam. De akkor is fájt, hogy csak úgy el kell felejtenem az életem egyik legszebb estéjét. Persze, nem történt semmi. Nem nyögtem be kétszer, hogy hiányzott. Nem vallottam be, hogy mit jelent a tetkóm. Csak részeg voltam, ő pedig lovagias volt és hazajött velem. Nem ő volt köcsög és tett egy bunkó megjegyzést. Én voltam a felelőtlen picsa, amiért "bebasztam" ő pedig maga a tökéletes udvariasság. Rohadt igazságos az élet, mondhatom. Agresszíven letöröltem a könnyeimet és nagy nehezen elaludtam.
2013. február 19., kedd
New Life (23. rész)
De rég írtam. Akkor összefoglalom, mi történt amióta nem írtam. Alexis-sel elnyertük annak a meghallgatóbizottságnak a tetszését. Mellénk raktak még két csajt és zenekarrá lettünk. Imádom a két csajt. Nagyon jó fejek. Ami a legjobb, hogy post-hardcore banda vagyunk így nem kell megjátszani magunkat. Elkészült egy debütáló album és ha úgy nézzük, egész szép hírnévre tettünk szert. Louis mellett Harry a legjobb barátom jelenleg. Minden rendeződött köztünk, bár titkolom, de még mindig ugyan úgy érzek iránta. Mondjuk, esélytelen, hogy ez változni fog. A srácok veszett aranyosak, minden koncertre és fellépésre elkísérnek minket, de a backstage-ben foglalnak helyet. Állításuk szerint nem akarják elvonni a figyelmet rólunk. De térjünk vissza a jelenhez. Reggel tök álmos voltam, nem aludtam jót, amióta Harry elkönyvelte, hogy nincs semmi bajom, vagyis amióta nem alszik velem. Bágyadtan ültem a kanapén, felhúzott lábbal, kakaót szürcsölve, amikor is Harry jött le az emeletről.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.
- Jó reggelt!- mosolygott, kuszán álló göndör fürtjeit igazgatva. Ez a látvány még mindig csodás volt. Imádom, ahogy az ásítástól könnyes szemeivel néz rám.
- Neked is!- mosolyogtam vissza, majd lehúztam az utolsó korty langyos italt a bögrém aljáról és a konyha felé indultam vele. Betettem a mosogatógépbe, majd lepillantottam a hasamra. Két kar fonódott körbe körülöttem. Nem mertem hátranézni, pedig nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem. Némán, lehunyt szemmel tűrtem az ölelését. Éreztem, ahogy enyhül a fogás és nagy kezeit a derekamon éreztem. Hirtelen szembefordított magával. Orrunk között csak néhány milliméter volt.
- Ne haragudj, nem tudok uralkodni magamon.- motyogta suttogva. Válaszképp karjaimat a nyaka köré fontam. Már szinte összeértek ajkaink, amikor veszett hangerővel csörgött a telefonom. Tudtam, hogy a menedzser és ha nem veszem fel a telefont, akkor egy fél óráig dünnyög majd. Nyomtam egy lágy puszit az ajkaira, majd homlokomat az övéhez érintettem.
- Sajnálom, muszáj felvennem.- néztem rá bűnbánóan. Megértő volt, bólintott egyet és elengedett. Felfelé tartva a lépcsőn már szidtam magamat, amiért ennyire hülye vagyok és nem hagytam, hogy megcsókoljon. Egészen bedühödtem a saját hülyeségemen, és ingerült hangon szóltam bele a telefonba.
- Tori, készüljetek össze és fél óra múlva találkozunk a stúdióban. Be szeretnék mutatni nektek valakiket. Valószínűleg ismeritek őket, csak nem személyesen.- titokzatoskodott Stephanie. Őszintén kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy kinek fog bemutatni, de nem árulta el. Kirángattam Lexi-t az ágyból, gyorsan összekészültünk és meg sem álltunk a stúdióig. Ott találkoztunk Andrea-val és Kelly-vel. Bent elkapott minket Steph, és vitt is az egyik öltöző felé, ahonnan iszonyat hangos röhögés szűrődött ki, ráadásul a hangokból ítélve férfiak. Menedzserünk kitárta az ajtót, én pedig amint megláttam a bent tartózkodókat, hirtelen lefehéredtem. A mögöttem álló Andrea a hátamba bökött, hogy menjek már be. Igazából legszívesebben visítva ugrottam volna a kanapén terpeszkedő Andy nyakába. Igen, Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese. Ott voltak mindannyian.
- Szóval, a mai feladat annyi lenne, hogy kicsit barátkozzatok össze. Az egész dolog célja, hogy kijöjjön az összhang, a közös számban.- mosolyodott el, amikor önkívületi állapotban átöleltem Andy-t és elkezdtem ugrálni. Steph elment, én pedig felnéztem az ölelésemet viszonozó (!) srácra. Éreztem, hogy elvörösödök, majd elengedtem.
- Nagyon örülök.- mosolygott rám.- Te vagy az énekesnő, igaz?-kérdezősködött. Meg sem tudtam szólalni, csak bólogattam. Egyébként a többiekkel is tök jó kapcsolatot alakítottunk ki. Én mondjuk Andy mellett még Jinxx-el lettem jóban nagyon. Rengeteg képet tettünk ki facebookra. De ami a legérdekesebb, hogy miután az összes csaj elhúzott, csak én maradtam. Mikor már én is elfáradtam teljesen, Andy hazavitt. A kapuban még beszélgettünk, majd egy öleléssel búcsúztunk.
2013. február 18., hétfő
Fájdalom (22. rész)
Hajnal lehetett,amikor két erős kezet éreztem a vállamon ami rázott, közben elfojtott hangon kiáltozta a nevemet.
- Tori, gyerünk kicsim, ébredj fel. Nem teheted ezt velem!- nyögte fájdalmasan, talán már könnyezett is. Nem értettem Harry riadalmát.
- Mi történt? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Mikor hazaértünk, sikolyokat hallottunk és feljöttünk. Az ágyban vergődtél, a fejedet csaptad ide-oda, eközben megállás nélkül sírtál és valamit motyogtál, de nem értettük a szaggatott beszédedet.- felelte halkan, lesütött szemekkel.
- Mi? Ez lehetetlen. Nem lehet, hogy képzeltétek?- képedtem el teljesen.
- Itt valami komoly baj van.- állapította meg Lexi.
- Nem, nincs semmi baj. Minden oké, nagyon jól érzem magamat!- akadékoskodtam és felpattantam az ágyból és elindultam, hogy megmutassam, nincs bajom. Amint megtettem három lépést, elsötétült minden, és összeestem. Legközelebb az ágyamban találtam magam. Harry az ajtónál állva nézte, hogy mit csinál az orvos.
- Jó napot, kisasszony.- köszöntött a doki.
- Mi történt ?- felnéztem rá.
- Tori, felkeltél az ágyból és elájultál.- közölte Hazz, fáradt hangon.
- Hogy érzi magát, hölgyem ?- érdeklődött az orvos.
- Ugyan úgy, mint mielőtt elájultam, teljesen normálisan.- feleltem.
- Annyi történt, hogy nem volt elég rendszeres a táplálékbevitel az elmúlt időben, ezért ájult el. A rémálmot pedig a láz okozta. Ha pótolja a hiányzó cukormennyiséget a szervezetében akkor minden rendben lesz. Ha szükség van rám, hívjanak nyugodtan. Jobbulást kívánok, kisasszony. Viszlát.- köszönt el, majd kezet fogott Hazza-val és elment.
- Harry!- szóltam, de a hangom erőtlen volt. Láttam az arckifejezését. Valami rosszat sejtettem.
- Szükség volt erre? Nem értem a nőket. Mind annyira kibaszott csinos akar lenni, miután meg összeesnek csodálkoznak.- kiáltozott. Nem értettem, hogy ez miért szól nekem. Sohasem akartam csinos lenni. Mindig elfogadtam magamat.
- Hazz.. kérlek. Ezt ne. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.- könyörögtem.
- Persze, te nem állsz be a sorba. Legalább is nem vállalod fel, hogy ugyan olyan vagy.- sajnált le.
- Bocs, de ehhez most nincs kedvem.- mondtam fájdalommal a szavaimban és kimentem a szobából, megkockáztatva, hogy akár legurulhatok a lépcsőről. De akkor nem érdekelt.
- Figyelj, sajnálom.- jött utánam és visszahívott a szobába.- Csak, szerintem ez nem működik tovább.- mondta, mire összeszorult a szívem. Tudtam, mire gondol, rögtön könnybe lábadt a szemem.- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek téged, de ez nem megy. Nem akarlak kínozni téged. Jobbat érdemelsz nálam.-indokolt. Éreztem, hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy fájni fog.
- Nem. Nekem nem kell senki. Téged szeretlek!!- kiáltottam sírva. Magához ölelt és a fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Hidd el, imádlak. Soha sem fogok úgy szeretni senkit, mint téged. De el kell engedjelek ahhoz, hogy meg tudjalak védeni.- simított végig a hajamon. Kicsit elhajoltam, hogy rá tudjak nézni.
- Nem akarlak elveszíteni!- suttogtam bőgve.
- Ne sírj, ha a könnyeidet látom rosszul vagyok. Nem akarom, hogy sírj miattam. Ezért akarok inkább a legjobb barátod lenni. Meg akarlak védeni! Meg kell értened.- kérlelt. Bólogattam miközben letöröltem a könnyeimet.
- A többiek mit fognak szólni hozzá?- kérdeztem óvatosan.
- Már tudják. Nem szólnak bele. Azt mondták, a mi dolgunk.- felelte.
- Igazuk is van.- néztem fel rá. Annyira fájt. Ölelt, de nem úgy mint néhány napja. Szeretett, mert mondta, de nem úgy ahogy régen. Nekem ez így nem tetszett. Meg akartam csókolni. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem az ajkaira. A kanapémon ülve beszélgettünk. Úgy, mint régebben. A karjai közt feküdtem és néztem rá, ahogyan beszélt. Viszont ez már más ölelés volt. Más történetek és más szituáció. Nem sokkal később lementünk a többiekhez, akik tolerálták, hogy nem szeretném ha elmesélnénk a dolgot. Persze, amikor kikerültem a hallótávolságból sutyorogva kérlelték Harry-t. Korrekt volt, mint mindig. Nem mondott nekik semmit. Néztem a nappaliban ülő társaságot. Mind közel állnak hozzám, de valahogy másnak tűntek. Távolinak és idegennek. Úgy éreztem, hogy Harry nélkül nem tartozom hozzájuk. Az ikertesóm, akivel szinte egyek vagyunk, inkább tartozik már a barátjához, mint hozzám. Ilyen és hasonló gondolatok mellett kívántam jó estét és mentem fel a szobámba. Lépteket hallottam magam mögött, megfordultam és kérdőn néztem a Hazz-ra.
- Rossz állapotban nem hagyhatlak magadra. Őrzöm az álmaidat.- mosolyodott el. Komolyan gondolta, hogy őrzi őket, mert velem aludt. Mindkét karjával átölelt, amitől nagyobb biztonságban éreztem magam mint bármikor. A mellkasán volt a fejem és éreztem ahogy szuszog. Fel-le mozgó mellkasának egyenletes ütemének hála hamar elaludtam. Pihentető és rémálom mentes alvásnak ígérkezett.
- Tori, gyerünk kicsim, ébredj fel. Nem teheted ezt velem!- nyögte fájdalmasan, talán már könnyezett is. Nem értettem Harry riadalmát.
- Mi történt? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Mikor hazaértünk, sikolyokat hallottunk és feljöttünk. Az ágyban vergődtél, a fejedet csaptad ide-oda, eközben megállás nélkül sírtál és valamit motyogtál, de nem értettük a szaggatott beszédedet.- felelte halkan, lesütött szemekkel.
- Mi? Ez lehetetlen. Nem lehet, hogy képzeltétek?- képedtem el teljesen.
- Itt valami komoly baj van.- állapította meg Lexi.
- Nem, nincs semmi baj. Minden oké, nagyon jól érzem magamat!- akadékoskodtam és felpattantam az ágyból és elindultam, hogy megmutassam, nincs bajom. Amint megtettem három lépést, elsötétült minden, és összeestem. Legközelebb az ágyamban találtam magam. Harry az ajtónál állva nézte, hogy mit csinál az orvos.
- Jó napot, kisasszony.- köszöntött a doki.
- Mi történt ?- felnéztem rá.
- Tori, felkeltél az ágyból és elájultál.- közölte Hazz, fáradt hangon.
- Hogy érzi magát, hölgyem ?- érdeklődött az orvos.
- Ugyan úgy, mint mielőtt elájultam, teljesen normálisan.- feleltem.
- Annyi történt, hogy nem volt elég rendszeres a táplálékbevitel az elmúlt időben, ezért ájult el. A rémálmot pedig a láz okozta. Ha pótolja a hiányzó cukormennyiséget a szervezetében akkor minden rendben lesz. Ha szükség van rám, hívjanak nyugodtan. Jobbulást kívánok, kisasszony. Viszlát.- köszönt el, majd kezet fogott Hazza-val és elment.
- Harry!- szóltam, de a hangom erőtlen volt. Láttam az arckifejezését. Valami rosszat sejtettem.
- Szükség volt erre? Nem értem a nőket. Mind annyira kibaszott csinos akar lenni, miután meg összeesnek csodálkoznak.- kiáltozott. Nem értettem, hogy ez miért szól nekem. Sohasem akartam csinos lenni. Mindig elfogadtam magamat.
- Hazz.. kérlek. Ezt ne. Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.- könyörögtem.
- Persze, te nem állsz be a sorba. Legalább is nem vállalod fel, hogy ugyan olyan vagy.- sajnált le.
- Bocs, de ehhez most nincs kedvem.- mondtam fájdalommal a szavaimban és kimentem a szobából, megkockáztatva, hogy akár legurulhatok a lépcsőről. De akkor nem érdekelt.
- Figyelj, sajnálom.- jött utánam és visszahívott a szobába.- Csak, szerintem ez nem működik tovább.- mondta, mire összeszorult a szívem. Tudtam, mire gondol, rögtön könnybe lábadt a szemem.- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek téged, de ez nem megy. Nem akarlak kínozni téged. Jobbat érdemelsz nálam.-indokolt. Éreztem, hogy valami baj lesz. Tudtam, hogy fájni fog.
- Nem. Nekem nem kell senki. Téged szeretlek!!- kiáltottam sírva. Magához ölelt és a fejem tetejére nyomott egy puszit.
- Hidd el, imádlak. Soha sem fogok úgy szeretni senkit, mint téged. De el kell engedjelek ahhoz, hogy meg tudjalak védeni.- simított végig a hajamon. Kicsit elhajoltam, hogy rá tudjak nézni.
- Nem akarlak elveszíteni!- suttogtam bőgve.
- Ne sírj, ha a könnyeidet látom rosszul vagyok. Nem akarom, hogy sírj miattam. Ezért akarok inkább a legjobb barátod lenni. Meg akarlak védeni! Meg kell értened.- kérlelt. Bólogattam miközben letöröltem a könnyeimet.
- A többiek mit fognak szólni hozzá?- kérdeztem óvatosan.
- Már tudják. Nem szólnak bele. Azt mondták, a mi dolgunk.- felelte.
- Igazuk is van.- néztem fel rá. Annyira fájt. Ölelt, de nem úgy mint néhány napja. Szeretett, mert mondta, de nem úgy ahogy régen. Nekem ez így nem tetszett. Meg akartam csókolni. Minden egyes alkalommal, amikor ránéztem az ajkaira. A kanapémon ülve beszélgettünk. Úgy, mint régebben. A karjai közt feküdtem és néztem rá, ahogyan beszélt. Viszont ez már más ölelés volt. Más történetek és más szituáció. Nem sokkal később lementünk a többiekhez, akik tolerálták, hogy nem szeretném ha elmesélnénk a dolgot. Persze, amikor kikerültem a hallótávolságból sutyorogva kérlelték Harry-t. Korrekt volt, mint mindig. Nem mondott nekik semmit. Néztem a nappaliban ülő társaságot. Mind közel állnak hozzám, de valahogy másnak tűntek. Távolinak és idegennek. Úgy éreztem, hogy Harry nélkül nem tartozom hozzájuk. Az ikertesóm, akivel szinte egyek vagyunk, inkább tartozik már a barátjához, mint hozzám. Ilyen és hasonló gondolatok mellett kívántam jó estét és mentem fel a szobámba. Lépteket hallottam magam mögött, megfordultam és kérdőn néztem a Hazz-ra.
- Rossz állapotban nem hagyhatlak magadra. Őrzöm az álmaidat.- mosolyodott el. Komolyan gondolta, hogy őrzi őket, mert velem aludt. Mindkét karjával átölelt, amitől nagyobb biztonságban éreztem magam mint bármikor. A mellkasán volt a fejem és éreztem ahogy szuszog. Fel-le mozgó mellkasának egyenletes ütemének hála hamar elaludtam. Pihentető és rémálom mentes alvásnak ígérkezett.
A boldogító igen (21. rész)
Reggel nagyon korán keltem. Ha csak egy egyszerű vendég lettem volna az esküvőn, még simán aludhattam volna. De mivel nem csak egy vendég vagyok, ezért kelhettem fél 6-kor. Felvettem egy farmert, tornacsukával és egy pólót. Nyomtam egy puszit az alvó barátom arcára, mire ébredezni kezdett.
- Jössz velem, édes?- kérdeztem tőle halkan.
- Szépségem, hová akarsz menni fél 6 után néhány perccel?- kérdezett vissza rekedt hangon.
- Még van néhány feldíszítendő folyosó. Segítesz nekem?-kérleltem.- Jön Zayn is!- dobtam be az aduászt szempilla-rebegtetve. Vagy Zayn, vagy a szempilláim, esetleg mindkettő hatására, de beleegyezett. Kiugrott az ágyból (istenem, azok a kockák) és gyorsan felöltözött. Elindultunk az esküvő helyszínére, ahol már tárt karokkal és egy 'első emelet balra a tiétek' megszólítással el is lettünk igazítva. Megtaláltuk a dobozt, tele díszekkel és elkezdtünk díszíteni. Az épület fekvésének köszönhetően hat óra előtt még szinte teljesen sötét volt ez a folyosó és ezt nem csak én vettem észre. Két nagy kezet éreztem a derekamon miközben a falra erősítettem egy díszt. A nyakamat meleg lehelet érte. Végigpuszilgatta, majd a fülem mellett megállapodott.
- Egész sötét ez a folyosó. Mit szólnál hozzá, édes?- suttogta mély, vággyal teli hangon. Nem mindig tudok ellenállni neki, de most sikerült. Egy cél lebegett előttem. Szembefordultam vele és már előre felvettem a bocsánatkérő nézést.
- Tudod, hogy akarom. De most nem lehet. Nagyon fontos nap ez apuék számára. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem lehetünk önzőek.- simítottam meg az arcát.- Sajnálom, drága.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Igazad van cica. Ez most nem így megy. Na, gyerünk díszítsünk.- mosolygott. Már a folyosó végén jártunk. Egy dísszel sehogy sem bírtunk. Felragasztottam, de elengedte a ragasztó. Visszanyomtam, de akkor sem. Annyira felidegesített, hogy elkezdtem kiabálni vele. Igen, a dísszel. Hazz természetesen szakadt a röhögéstől. Lépteket hallottunk, majd nemsokkal később megláttuk fogadott tesóimat. Álmos fejjel pislogtak ránk. Valószínűleg ők nem önszántukból vannak itt.
- Jó reggelt!- köszöntöttek minket.
- Nektek is! Hogyan találtatok ránk?- néztem felváltva rájuk.
- Követtük a hangokat. Harry egész hangosan nevetett az előbb.- felelte Maya, Sonja pedig ásított egy hatalmasat.
- Egyébként, Lex üzeni, hogy váltsunk le titeket, mert tudja, milyenek vagytok.- próbált idézni Sonja. Alexis, ezt még megkeserüli. Mi az, hogy tudja, milyenek vagyunk? Nincs igaza. Nem is vagyunk olyanok. Bár, az igazat megvallva eszünkbe jutott a dolog és ezt nem is tagadjuk, de akkor sincs igaza. Visszafogtuk magunkat a cél érdekében. Nobel-t érdemelnék, amiért nem hagytam, hogy az univerzum legszexibb sráca egy folyosón tegyen magáévá az apám esküvője napján. Ez igazán nagy teljesítmény, szerintem.
- Igenis, értettük! Smith parancsnok, kövessen!- mondta Hazza miután tisztelgett a lányoknak, akik ezen csak mosolyogtak, majd felröhögtek. Mentünk az udvar díszítését befejezni, közben átkarolta lazán a vállamat és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Az előbb még parancsnok voltam, nem?- néztem fel rá.
- Ilyen ez a katona-szerelem.-megvonta a vállát majd megcsókolt. Minden feldíszítetlen helyet feldíszítettünk, azután mentünk haza. Egy kicsit heverésztünk az ágyon (nem történt semmi komoly!) majd életem szerelme érzékeny búcsút vett tőlem és elment letusolni. Amikor kijött, egyetlen szürke melegítőalsóban, csöpögő hajjal, azt hittem, hogy a helyszínen szörnyethalok a boldogságtól. A kidolgozott felsőtestén apró vízcseppek csillogtak, göndör fürtjei nedvesen voltak a zuhanytól és a legszebb mosolyt viselte az arcán. Az ágy közepén, törökülésben bámultam őt. Hamar észrevette, majd mikor 2 perc után sem szólaltam meg, rákérdezett.
- Mit nézel ennyire rajtam?- mosolygott rám.
- Tökéletes vagy, Harry!- közöltem vele.
- Ez nem igaz. Nem létezik tökéletesség!- szált vitába velem. Megragadtam a csuklóját és magamra rántottam, majd fordítottam helyzetünkön, így felette voltam és lenéztem rá.
- Ne veszekedj velem! Nekem tökéletes vagy! Megértetted?- fogtam a tenyereim közé az arcát. Végigsimított kézfejemen és a szájához emelte azt, majd megpuszilta.
- Szeretlek!- ölelt szorosan magához. Jól esik mindig a közelsége.
- Gyorsan letusolok.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam a szobában. A hajamat szárítottam már, amikor Maya besétált. Nem is említettem, hogy nálunk alszanak, hogy apuéké lehessen ma a ház.
- Figyelj Tori, kérdezhetek valamit?- nézett rám, a tekintetében látni lehetett valamit, szerintem kétely volt.
- Persze, hallgatlak.- mosolyogtam rá a tükörből, miközben a hajamat szárítottam és fésültem.
- Ha lenne egy pasi, aki idősebb lenne nálad néhány évvel, mégis tetszik neked, te mit tennél?- nézett rám bizalmasan.
- Semmit, nekem itt van Harold.- mosolyodtam el, az előbbi jelenetünkre visszaemlékezve.
- Tegyük fel, hogy nem jártok..-türelmetlenkedett.
- Szörnyű feltevés..-dünnyögtem egy kicsit, de láttam rajta a zavart, úgyhogy elfelejtettem egy időre magamat.- Először is, az nem mindegy, hogy mennyi a korkülönbség, mert van egy szint, amin még aranyos is, de viszont egy bizonyos határtól már az emberek nem nézik jó szemmel. Azután, meg kell tudni a másik fél szándékait, hogy érdemes-e kockáztatni. Amennyiben szeret, érdemes megpróbálni.-vettem kicsit tudományosra. Értetlenül bámult rám, majd kicsit módosítottam.- Vagyis, ha biztosan szeret, nincs mit veszteni. Meg kell próbálni.- kacsintottam rá, a hajgöndörítővel bíbelődve. Sejtettem, hogy kiről van szó.
- Képzeld, múltkor rajzon a festőállvány előtt állva festettem és elakadtam egy kicsit. Nem tudtam mi a hiba. Jas odajött és a hátam mögött állva fürkészte a festményt, majd ahogy az egyik ecsettel folytatta ahol elakadtam a bal karjával átkarolta a derekamat és kicsit magához húzott. Azt hittem, hogy elolvadok. Szerencsére senki sem látott minket, mert valahogy pont takarásban voltunk. Mikor befejezte a részt, amit én nem tudtam, a fülembe sutyorgott. Teljes volt az extázis. Egész nap vigyorogtam utána.-mesélte, én pedig mosolyogva hallgattam. Elképzeltem őket együtt, és nagyon tetszett a dolog. Jas jó srác, ismerem és tudom, hogy nem ártana Maya-nak. - Egyébként, ő is ott lesz ma, mert anyu és az ő anyukája együtt jártak egyetemre és nagyon jó barátnők lettek. Szinte 2 naponta beszéltek valahogy, vagy neten vagy telefonon.
- Örülök neki, remélem, hogy jól sül majd el az estéd, kiscsaj.-mosolyogtam miközben szorosan megölelt. Amióta 3 húgom van, valahogy több szeretetet kapok, mint eddig. Nem baj, én is imádom őket. Elkészült a hajam és bevánszorogtam a szobába, a hercegem az ágyon feküdt. Rögtön magához rántott, amint elérte a kezemet.
- Tetszik a hajad!- csókolt meg. A homlokomat lehajtottam a mellkasára és mosolyogtam.
- Mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!- kértem. Bólintott egyet, jelezve, hogy megegyeztünk.- Szóval, Jas ott lesz az esküvőn.- közöltem.
- Nagyon jó!- forgatta a szemét unottan.- Túl simán ment eddig minden, most pedig egy újabb alkalom a vitára. Csodás!- dünnyögött.
- Hé Styles! Hallgass végig. Nem lesz Jas-el baj. Maya tetszik neki, mivel az érzelmei viszonozva vannak, nagy esély van rá, hogy összejönnek.- vigyorogtam, Harry vonásai szépen megenyhültek, majd bólintott egyet. Kicsit feldühített, hogy rögtön a rossz oldalát látta a dolognak, viszont tök aranyos, hogy nem akar vitát.
- Öltözzünk szerintem. Nektek úgy is hamarabb kell mennetek, fogadni a vendégeket.- emlékeztetett. Másztam volna le a mellkasáról, mikor gyorsan megcsókolt, újra, újra és újra. Felkaptam a ruhámat és a cipőmet, egy elegáns sminket tettem fel és becserkésztem ikertesómat. Harry pedig elvitt minket, de ment is haza, mert még csak egy póló és melegítőgatyó volt rajta. Amint kiszálltunk, én indultam volna nyíl egyenesen be, de Alexis megragadta a karom és visszarántott.
- Várj már egy percet, Tori!- szólt rám. - Ezt tudnod kell.
- Hallgatlak.
- Az egész történet érdekel?- kérdezte bizalmasan.
- Persze, csak mondd már, hogy ne kelljen sokáig itt csöveznünk- kezdtem feszengeni a ruhámban.
- Szóval, az egyik este elmentem Louis szobája előtt. Ez tök természetes lett volna, ha nem hallok..öhm, tehát, ha nem hallok nyögéseket és sóhajokat.- nyögte ki. Fél szemöldököm megemelkedett a hír hallatán.- Elkönyveltem valami futó kalandnak vagy egyébnek. De egyre többször vettem észre, hogy Sonja hogy néz rá és fordítva. Először véletlen egybeesésnek vettem. Egészen addig, amíg ma, a fürdőben nem mesélte el, hogy lefeküdt Louis-al.- na itt már szó szerint leesett az állam.
- Ha már így beszélgetünk a húgainkról. Maya meg belezúgott Jas-be.- közöltem egyszerűen, amire meg Lex álla esett le. Befelé menet még tárgyaltunk erről, majd közösen megegyeztünk arról, hogy majd máskor elemezzük a helyzetet. Bent hamar megtaláltuk az esküvőszervezőt. Amint végigmért minket, úgy tűnt, mintha furcsának találna minket. Vagy csak gótnak. De ez így nem igaz, nem vagyunk gótok.
- Sziasztok lányok! Szóval, a feladat annyi, hogy odaálltok..-mutatott egy helyre.- és mindenkit mosolyogva köszöntetek. Menni fog a mosolygás is?- fürkészett minket.
- Nem megerőltető dolog, valószínűleg ennyire még képes vagyok.- morogta Lexi. Megértem, ez a nő egy rémálom. Nemsokkal később a lépcső előtt megpillantottam öt srácot, köztük a göndör hajú hercegemet. Nem zavartattam magamat, lerohantam és szinte a karjaiba ugrottam.
- Harry! Itt vagy!- szorongattam és a vállába fúrtam a fejemet. Mélyen beszívtam illatát ahogy öleltem. Elmosolyodott és kicsit eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
- Igen, itt vagyok kicsim!- csókolt meg lágyan. Keze vándorolt a derekamon fel-le. A srácok maradtak velünk a helyünkön. Amikor megérkeztek az utolsó vendégek is, Lex megkereste Sonja-t. A szertartás alatt Harry mögöttem állt és átkarolta a derekamat, én pedig rákulcsoltam ujjaimat a körém font karjának ujjaira.
- Nézd, milyen boldogok! Amióta anyu meghalt, aput nem láttam ilyennek.- suttogtam.
- Nagyon szép pár. Mit gondolsz, egyszer mi is ott állunk majd?- dörmögte fülembe rekedtes, mély hangon. Ha nem egy esküvő kellős közepén lennénk, totál beindított volna ez a kis gesztus. De visszafogtam magam, a cél érdekében! Egyébként szép ceremónia volt, akárhányszor megkörnyékezett a sírás szorítottam Harry ujjait, amik ilyenkor rendesen elfehéredtek. Egészen megható volt ez a dolog. Az esküvő utáni buli, vagy lakodalom, kinek hogyan tetszik, az volt a legjobb. Éppen kint ültem az udvaron, egyedül, amikor láttam közeledni két embert, ismerős hangokkal. Nem akartam zavarni őket, ezért a bennem lévő még egész kicsi alkoholmennyiségnek köszönhetően bebújtam a bokorba(!) és onnan hallgatóztam illetve leselkedtem. Az előbbi helyemen Louis ült, Sonja az ölében és önfeledten smároltak. Úgy éreztem, hogy azonnal ki kell innen ugranom. Na nem azért, mert féltékeny vagyok a volt pasimra. Csak valami mocorgott a lábam mellet, és amit láttam, meg kéne osztanom a többiekkel. Hála istennek ez egy ilyen sövény szerű bokor volt, ergo elég hosszú. Kibotorkáltam a szélére, lekaptam a cipőimet és elkezdtem szaladni az udvar első felére. Nem vettek észre, legalábbis nagyon remélem. Megláttam, hogy Hazz, Lex és Zayn felém tartanak, tökéletes!
- Veled meg mi történt?- fürkészett Zayn.
- Nagy sztori! Óriási és tök hihetetlen!- hüledeztem.
- Jó, oké kicsim. Meséld csak el, hallgatunk!- bátorított Hazza, miután kivett a hajamból egy levelet és eldobta.
- Szóval, kint ültem az udvar hátsó részén, valahogy egyedül. Egyszer hangokat hallottam. Gondoltam elbújok. Bemásztam egy ilyen sövényféleségbe. Egy srác ült le a helyemre és az ölébe húzta a vele lévő csajt és smárolni kezdtek. Akkor vettem észre, hogy Louis és Sonja falják egymást. Ennyi!- hadartam el két szuszra.
- Ezek szerint, ők most, járnak?- értetlenkedett Lexi.
- Nagy valószínűséggel.- felelt helyettem Zayn. Hazz ezután felajánlotta, hogy menjünk be és táncoljunk, mert egy nagy csomó rokonon meg idegen csajon kívül csak Lexi-vel táncolt. Velem még nem. Kifogtunk egy lassú számot. A tömegben táncikáltunk, majd a szám végén felemeltem a fejem a válláról. Amit akkor láttam, az volt, hogy a kishúgom, Maya felnéz Jas-re és megcsókolja. Annyira örültem nekik. Jas a legjobb srác, akit kifoghat a kiscsaj.
- Harry!-suttogtam neki.
- Hm?- felvonta szemöldökét, és várta, hogy mit mondok.
- Maya és Jas összejöttek!- közöltem mosolyogva.
- Honnan tudod?- kérdezett vissza.
- Látom.- mosolyogtam rá. Amikor Jas-t elhívták táncolni, lerohantam Maya-t és elmeséltettem vele a sztorit. Annyira nagyon örültem nekik. Aranyosak együtt. Kezdődtek a köszöntők, úgyhogy magára kellett hagynom kishúgomat, összeszedtem ikertesómat és öcsémet majd felvonultunk a színpadra, így hárman.
- Üdv mindenkinek. A nevem Dave, ők pedig a nővéreim, Alexis és Victoria.- mutatott ránk.- Apu és Natalia. Reméljük, nagyon sokáig nagyon boldogok lesztek együtt. Egy szó mint száz, nem húzom tovább. Egy dallal szeretnénk sok boldogságot kívánni nektek.Tori!- mutatott a mikrofonállványra. Felvette a dobverőket és beült a dob mögé, Lex pedig a gitárért nyúlt. Dave megadta a ritmust, majd előadtuk az általunk írt dalt. Lex segített a dalszövegben, Dave pedig a ritmust dolgozta ki. Egész jól sikerült.
- Nem volt alkalmam a dal előtt szólni, szóval megteszem most. Apu, annyit mondhatok, szerencsés vagy. Natalia kivételes nő, szeresd ahogy csak tudod. Nati, amióta ismerjük egymást, anyám helyett anyám voltál, amit nem tudok elégszer megköszönni. Hála nektek, újra úgy érezhetem, hogy van családom. Sok boldogságot nektek!- mondtam, majd visszatettem a mikrofonállványra a mikrofont és lebattyogtam a lépcsőn. Meg sem álltam az udvarig. Felnéztem a csillagokra és valami furcsa érzésem támadt. Olyasmi, mint egy előérzet. Nagyon rossz volt. Egyfajta fájdalom öntötte el a testemet. Lex kiszólt, hogy apuék mindjárt indulnak, úgyhogy be kellett mennem, de a fejemben kószáló gondolatoktól még a hazavezető úton sem szabadultam. Otthon egyedül voltam, a többiek még javában buliztak. Az üres, sötét házban felsétáltam a lépcsőn és Harry szobája helyett a sajátomba mentem. Összeszedtem a pizsamaként szolgáló elnyűtt zenekaros pólómat és a kedvenc hawaii mintás rövidnacimat majd ezekkel együtt benyitottam a fürdőszobába. Engedtem egy nagy kád forró vizet és egy órán át áztattam benne magam, akárhányszor kicsit lehűlt, újra engedtem bele. A látomás-szerű érzés nem hagyott nyugodni. Aludni sem tudtam miatta, órákon át forgolódtam álmatlanul. Nagy nehézségek árán sikerült elaludnom.
- Jössz velem, édes?- kérdeztem tőle halkan.
- Szépségem, hová akarsz menni fél 6 után néhány perccel?- kérdezett vissza rekedt hangon.
- Még van néhány feldíszítendő folyosó. Segítesz nekem?-kérleltem.- Jön Zayn is!- dobtam be az aduászt szempilla-rebegtetve. Vagy Zayn, vagy a szempilláim, esetleg mindkettő hatására, de beleegyezett. Kiugrott az ágyból (istenem, azok a kockák) és gyorsan felöltözött. Elindultunk az esküvő helyszínére, ahol már tárt karokkal és egy 'első emelet balra a tiétek' megszólítással el is lettünk igazítva. Megtaláltuk a dobozt, tele díszekkel és elkezdtünk díszíteni. Az épület fekvésének köszönhetően hat óra előtt még szinte teljesen sötét volt ez a folyosó és ezt nem csak én vettem észre. Két nagy kezet éreztem a derekamon miközben a falra erősítettem egy díszt. A nyakamat meleg lehelet érte. Végigpuszilgatta, majd a fülem mellett megállapodott.
- Egész sötét ez a folyosó. Mit szólnál hozzá, édes?- suttogta mély, vággyal teli hangon. Nem mindig tudok ellenállni neki, de most sikerült. Egy cél lebegett előttem. Szembefordultam vele és már előre felvettem a bocsánatkérő nézést.
- Tudod, hogy akarom. De most nem lehet. Nagyon fontos nap ez apuék számára. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem lehetünk önzőek.- simítottam meg az arcát.- Sajnálom, drága.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Igazad van cica. Ez most nem így megy. Na, gyerünk díszítsünk.- mosolygott. Már a folyosó végén jártunk. Egy dísszel sehogy sem bírtunk. Felragasztottam, de elengedte a ragasztó. Visszanyomtam, de akkor sem. Annyira felidegesített, hogy elkezdtem kiabálni vele. Igen, a dísszel. Hazz természetesen szakadt a röhögéstől. Lépteket hallottunk, majd nemsokkal később megláttuk fogadott tesóimat. Álmos fejjel pislogtak ránk. Valószínűleg ők nem önszántukból vannak itt.
- Jó reggelt!- köszöntöttek minket.
- Nektek is! Hogyan találtatok ránk?- néztem felváltva rájuk.
- Követtük a hangokat. Harry egész hangosan nevetett az előbb.- felelte Maya, Sonja pedig ásított egy hatalmasat.
- Egyébként, Lex üzeni, hogy váltsunk le titeket, mert tudja, milyenek vagytok.- próbált idézni Sonja. Alexis, ezt még megkeserüli. Mi az, hogy tudja, milyenek vagyunk? Nincs igaza. Nem is vagyunk olyanok. Bár, az igazat megvallva eszünkbe jutott a dolog és ezt nem is tagadjuk, de akkor sincs igaza. Visszafogtuk magunkat a cél érdekében. Nobel-t érdemelnék, amiért nem hagytam, hogy az univerzum legszexibb sráca egy folyosón tegyen magáévá az apám esküvője napján. Ez igazán nagy teljesítmény, szerintem.
- Igenis, értettük! Smith parancsnok, kövessen!- mondta Hazza miután tisztelgett a lányoknak, akik ezen csak mosolyogtak, majd felröhögtek. Mentünk az udvar díszítését befejezni, közben átkarolta lazán a vállamat és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Az előbb még parancsnok voltam, nem?- néztem fel rá.
- Ilyen ez a katona-szerelem.-megvonta a vállát majd megcsókolt. Minden feldíszítetlen helyet feldíszítettünk, azután mentünk haza. Egy kicsit heverésztünk az ágyon (nem történt semmi komoly!) majd életem szerelme érzékeny búcsút vett tőlem és elment letusolni. Amikor kijött, egyetlen szürke melegítőalsóban, csöpögő hajjal, azt hittem, hogy a helyszínen szörnyethalok a boldogságtól. A kidolgozott felsőtestén apró vízcseppek csillogtak, göndör fürtjei nedvesen voltak a zuhanytól és a legszebb mosolyt viselte az arcán. Az ágy közepén, törökülésben bámultam őt. Hamar észrevette, majd mikor 2 perc után sem szólaltam meg, rákérdezett.
- Mit nézel ennyire rajtam?- mosolygott rám.
- Tökéletes vagy, Harry!- közöltem vele.
- Ez nem igaz. Nem létezik tökéletesség!- szált vitába velem. Megragadtam a csuklóját és magamra rántottam, majd fordítottam helyzetünkön, így felette voltam és lenéztem rá.
- Ne veszekedj velem! Nekem tökéletes vagy! Megértetted?- fogtam a tenyereim közé az arcát. Végigsimított kézfejemen és a szájához emelte azt, majd megpuszilta.
- Szeretlek!- ölelt szorosan magához. Jól esik mindig a közelsége.
- Gyorsan letusolok.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam a szobában. A hajamat szárítottam már, amikor Maya besétált. Nem is említettem, hogy nálunk alszanak, hogy apuéké lehessen ma a ház.
- Figyelj Tori, kérdezhetek valamit?- nézett rám, a tekintetében látni lehetett valamit, szerintem kétely volt.
- Persze, hallgatlak.- mosolyogtam rá a tükörből, miközben a hajamat szárítottam és fésültem.
- Ha lenne egy pasi, aki idősebb lenne nálad néhány évvel, mégis tetszik neked, te mit tennél?- nézett rám bizalmasan.
- Semmit, nekem itt van Harold.- mosolyodtam el, az előbbi jelenetünkre visszaemlékezve.
- Tegyük fel, hogy nem jártok..-türelmetlenkedett.
- Szörnyű feltevés..-dünnyögtem egy kicsit, de láttam rajta a zavart, úgyhogy elfelejtettem egy időre magamat.- Először is, az nem mindegy, hogy mennyi a korkülönbség, mert van egy szint, amin még aranyos is, de viszont egy bizonyos határtól már az emberek nem nézik jó szemmel. Azután, meg kell tudni a másik fél szándékait, hogy érdemes-e kockáztatni. Amennyiben szeret, érdemes megpróbálni.-vettem kicsit tudományosra. Értetlenül bámult rám, majd kicsit módosítottam.- Vagyis, ha biztosan szeret, nincs mit veszteni. Meg kell próbálni.- kacsintottam rá, a hajgöndörítővel bíbelődve. Sejtettem, hogy kiről van szó.
- Képzeld, múltkor rajzon a festőállvány előtt állva festettem és elakadtam egy kicsit. Nem tudtam mi a hiba. Jas odajött és a hátam mögött állva fürkészte a festményt, majd ahogy az egyik ecsettel folytatta ahol elakadtam a bal karjával átkarolta a derekamat és kicsit magához húzott. Azt hittem, hogy elolvadok. Szerencsére senki sem látott minket, mert valahogy pont takarásban voltunk. Mikor befejezte a részt, amit én nem tudtam, a fülembe sutyorgott. Teljes volt az extázis. Egész nap vigyorogtam utána.-mesélte, én pedig mosolyogva hallgattam. Elképzeltem őket együtt, és nagyon tetszett a dolog. Jas jó srác, ismerem és tudom, hogy nem ártana Maya-nak. - Egyébként, ő is ott lesz ma, mert anyu és az ő anyukája együtt jártak egyetemre és nagyon jó barátnők lettek. Szinte 2 naponta beszéltek valahogy, vagy neten vagy telefonon.
- Örülök neki, remélem, hogy jól sül majd el az estéd, kiscsaj.-mosolyogtam miközben szorosan megölelt. Amióta 3 húgom van, valahogy több szeretetet kapok, mint eddig. Nem baj, én is imádom őket. Elkészült a hajam és bevánszorogtam a szobába, a hercegem az ágyon feküdt. Rögtön magához rántott, amint elérte a kezemet.
- Tetszik a hajad!- csókolt meg. A homlokomat lehajtottam a mellkasára és mosolyogtam.
- Mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!- kértem. Bólintott egyet, jelezve, hogy megegyeztünk.- Szóval, Jas ott lesz az esküvőn.- közöltem.
- Nagyon jó!- forgatta a szemét unottan.- Túl simán ment eddig minden, most pedig egy újabb alkalom a vitára. Csodás!- dünnyögött.
- Hé Styles! Hallgass végig. Nem lesz Jas-el baj. Maya tetszik neki, mivel az érzelmei viszonozva vannak, nagy esély van rá, hogy összejönnek.- vigyorogtam, Harry vonásai szépen megenyhültek, majd bólintott egyet. Kicsit feldühített, hogy rögtön a rossz oldalát látta a dolognak, viszont tök aranyos, hogy nem akar vitát.
- Öltözzünk szerintem. Nektek úgy is hamarabb kell mennetek, fogadni a vendégeket.- emlékeztetett. Másztam volna le a mellkasáról, mikor gyorsan megcsókolt, újra, újra és újra. Felkaptam a ruhámat és a cipőmet, egy elegáns sminket tettem fel és becserkésztem ikertesómat. Harry pedig elvitt minket, de ment is haza, mert még csak egy póló és melegítőgatyó volt rajta. Amint kiszálltunk, én indultam volna nyíl egyenesen be, de Alexis megragadta a karom és visszarántott.
- Várj már egy percet, Tori!- szólt rám. - Ezt tudnod kell.
- Hallgatlak.
- Az egész történet érdekel?- kérdezte bizalmasan.
- Persze, csak mondd már, hogy ne kelljen sokáig itt csöveznünk- kezdtem feszengeni a ruhámban.
- Szóval, az egyik este elmentem Louis szobája előtt. Ez tök természetes lett volna, ha nem hallok..öhm, tehát, ha nem hallok nyögéseket és sóhajokat.- nyögte ki. Fél szemöldököm megemelkedett a hír hallatán.- Elkönyveltem valami futó kalandnak vagy egyébnek. De egyre többször vettem észre, hogy Sonja hogy néz rá és fordítva. Először véletlen egybeesésnek vettem. Egészen addig, amíg ma, a fürdőben nem mesélte el, hogy lefeküdt Louis-al.- na itt már szó szerint leesett az állam.
- Ha már így beszélgetünk a húgainkról. Maya meg belezúgott Jas-be.- közöltem egyszerűen, amire meg Lex álla esett le. Befelé menet még tárgyaltunk erről, majd közösen megegyeztünk arról, hogy majd máskor elemezzük a helyzetet. Bent hamar megtaláltuk az esküvőszervezőt. Amint végigmért minket, úgy tűnt, mintha furcsának találna minket. Vagy csak gótnak. De ez így nem igaz, nem vagyunk gótok.
- Sziasztok lányok! Szóval, a feladat annyi, hogy odaálltok..-mutatott egy helyre.- és mindenkit mosolyogva köszöntetek. Menni fog a mosolygás is?- fürkészett minket.
- Nem megerőltető dolog, valószínűleg ennyire még képes vagyok.- morogta Lexi. Megértem, ez a nő egy rémálom. Nemsokkal később a lépcső előtt megpillantottam öt srácot, köztük a göndör hajú hercegemet. Nem zavartattam magamat, lerohantam és szinte a karjaiba ugrottam.
- Harry! Itt vagy!- szorongattam és a vállába fúrtam a fejemet. Mélyen beszívtam illatát ahogy öleltem. Elmosolyodott és kicsit eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
- Igen, itt vagyok kicsim!- csókolt meg lágyan. Keze vándorolt a derekamon fel-le. A srácok maradtak velünk a helyünkön. Amikor megérkeztek az utolsó vendégek is, Lex megkereste Sonja-t. A szertartás alatt Harry mögöttem állt és átkarolta a derekamat, én pedig rákulcsoltam ujjaimat a körém font karjának ujjaira.
- Nézd, milyen boldogok! Amióta anyu meghalt, aput nem láttam ilyennek.- suttogtam.
- Nagyon szép pár. Mit gondolsz, egyszer mi is ott állunk majd?- dörmögte fülembe rekedtes, mély hangon. Ha nem egy esküvő kellős közepén lennénk, totál beindított volna ez a kis gesztus. De visszafogtam magam, a cél érdekében! Egyébként szép ceremónia volt, akárhányszor megkörnyékezett a sírás szorítottam Harry ujjait, amik ilyenkor rendesen elfehéredtek. Egészen megható volt ez a dolog. Az esküvő utáni buli, vagy lakodalom, kinek hogyan tetszik, az volt a legjobb. Éppen kint ültem az udvaron, egyedül, amikor láttam közeledni két embert, ismerős hangokkal. Nem akartam zavarni őket, ezért a bennem lévő még egész kicsi alkoholmennyiségnek köszönhetően bebújtam a bokorba(!) és onnan hallgatóztam illetve leselkedtem. Az előbbi helyemen Louis ült, Sonja az ölében és önfeledten smároltak. Úgy éreztem, hogy azonnal ki kell innen ugranom. Na nem azért, mert féltékeny vagyok a volt pasimra. Csak valami mocorgott a lábam mellet, és amit láttam, meg kéne osztanom a többiekkel. Hála istennek ez egy ilyen sövény szerű bokor volt, ergo elég hosszú. Kibotorkáltam a szélére, lekaptam a cipőimet és elkezdtem szaladni az udvar első felére. Nem vettek észre, legalábbis nagyon remélem. Megláttam, hogy Hazz, Lex és Zayn felém tartanak, tökéletes!
- Veled meg mi történt?- fürkészett Zayn.
- Nagy sztori! Óriási és tök hihetetlen!- hüledeztem.
- Jó, oké kicsim. Meséld csak el, hallgatunk!- bátorított Hazza, miután kivett a hajamból egy levelet és eldobta.
- Szóval, kint ültem az udvar hátsó részén, valahogy egyedül. Egyszer hangokat hallottam. Gondoltam elbújok. Bemásztam egy ilyen sövényféleségbe. Egy srác ült le a helyemre és az ölébe húzta a vele lévő csajt és smárolni kezdtek. Akkor vettem észre, hogy Louis és Sonja falják egymást. Ennyi!- hadartam el két szuszra.
- Ezek szerint, ők most, járnak?- értetlenkedett Lexi.
- Nagy valószínűséggel.- felelt helyettem Zayn. Hazz ezután felajánlotta, hogy menjünk be és táncoljunk, mert egy nagy csomó rokonon meg idegen csajon kívül csak Lexi-vel táncolt. Velem még nem. Kifogtunk egy lassú számot. A tömegben táncikáltunk, majd a szám végén felemeltem a fejem a válláról. Amit akkor láttam, az volt, hogy a kishúgom, Maya felnéz Jas-re és megcsókolja. Annyira örültem nekik. Jas a legjobb srác, akit kifoghat a kiscsaj.
- Harry!-suttogtam neki.
- Hm?- felvonta szemöldökét, és várta, hogy mit mondok.
- Maya és Jas összejöttek!- közöltem mosolyogva.
- Honnan tudod?- kérdezett vissza.
- Látom.- mosolyogtam rá. Amikor Jas-t elhívták táncolni, lerohantam Maya-t és elmeséltettem vele a sztorit. Annyira nagyon örültem nekik. Aranyosak együtt. Kezdődtek a köszöntők, úgyhogy magára kellett hagynom kishúgomat, összeszedtem ikertesómat és öcsémet majd felvonultunk a színpadra, így hárman.
- Üdv mindenkinek. A nevem Dave, ők pedig a nővéreim, Alexis és Victoria.- mutatott ránk.- Apu és Natalia. Reméljük, nagyon sokáig nagyon boldogok lesztek együtt. Egy szó mint száz, nem húzom tovább. Egy dallal szeretnénk sok boldogságot kívánni nektek.Tori!- mutatott a mikrofonállványra. Felvette a dobverőket és beült a dob mögé, Lex pedig a gitárért nyúlt. Dave megadta a ritmust, majd előadtuk az általunk írt dalt. Lex segített a dalszövegben, Dave pedig a ritmust dolgozta ki. Egész jól sikerült.
- Nem volt alkalmam a dal előtt szólni, szóval megteszem most. Apu, annyit mondhatok, szerencsés vagy. Natalia kivételes nő, szeresd ahogy csak tudod. Nati, amióta ismerjük egymást, anyám helyett anyám voltál, amit nem tudok elégszer megköszönni. Hála nektek, újra úgy érezhetem, hogy van családom. Sok boldogságot nektek!- mondtam, majd visszatettem a mikrofonállványra a mikrofont és lebattyogtam a lépcsőn. Meg sem álltam az udvarig. Felnéztem a csillagokra és valami furcsa érzésem támadt. Olyasmi, mint egy előérzet. Nagyon rossz volt. Egyfajta fájdalom öntötte el a testemet. Lex kiszólt, hogy apuék mindjárt indulnak, úgyhogy be kellett mennem, de a fejemben kószáló gondolatoktól még a hazavezető úton sem szabadultam. Otthon egyedül voltam, a többiek még javában buliztak. Az üres, sötét házban felsétáltam a lépcsőn és Harry szobája helyett a sajátomba mentem. Összeszedtem a pizsamaként szolgáló elnyűtt zenekaros pólómat és a kedvenc hawaii mintás rövidnacimat majd ezekkel együtt benyitottam a fürdőszobába. Engedtem egy nagy kád forró vizet és egy órán át áztattam benne magam, akárhányszor kicsit lehűlt, újra engedtem bele. A látomás-szerű érzés nem hagyott nyugodni. Aludni sem tudtam miatta, órákon át forgolódtam álmatlanul. Nagy nehézségek árán sikerült elaludnom.
2013. február 9., szombat
Vad hajtás és egy kis jutalom (20. rész)
Egy hete annyit rohangálunk és szervezkedünk az esküvő miatt, hogy alig vagyunk otthon. Amikor Harry még alszik nekem lépnem kell a csajokkal, hogy segítsünk Nati-nak a csajos dolgok intézésében. Ha hazaesünk, a srácokat nem találjuk otthon, mert elhúznak apuval, a férfiasabb ügyeket intézni. Viszont a fogadott tesóinkat teljesen megismertem. Kellemesen csalódtam, ugyanis nagyon aranyos csajok. Maya-t rögtön a szívembe zártam és Sonja-val is imádjuk egymást. Ez pont fordítva van Lex esetében, ő Sonja-hoz kötődik inkább, mint Maya-hoz, de természetesen vele is nagyon jól kijönnek. Éppen plázáról plázára járva kerestünk megfelelő koszorúslány ruhát amikor Maya elkezdett mosolyogni. Nem értettem és kérdőn néztem rá.
- Ez a szám, a rajztanárom kedvenc száma.- pirult el.
- Ki a rajztanárod ?- kíváncsiskodtam.
- Egy fiatal srác, egy idős lehet veled, vagy talán 1-2 évvel idősebb. Nemrég vették fel, miután elvégezte a képzőművészeti szakot.
- Elárulod a nevét? Lehet, hogy ismerem.- feleltem.
- Jasper Klein, de mindig mondja, hogy Jas-nek szólítsuk. - szégyenlősködve bámulta a cipője orrát. Mikor észrevette a sokkos arckifejezésemet, aggodalmasan pillantott rám.- Minden oké?- kérdezte.
- Ismerem őt. A gimis legjobb barátnőm bátyja és egyben az én régi szerelmem is. Vagyis, sohasem teljesedett be, mert volt barátnője, azután miatta volt Harry-vel egy fél éves különköltözésünk. Azóta nem beszéltem vele.
- Sajnálom. De neked Harry mellett van a helyed, együtt vagytok igazán jók!- bátorított, amit egy öleléssel jutalmaztam. Jut eszembe, megérdeklődöm, hogy a világ leghelyesebb pasija ébren van-e már. Dobtam egy sms-t neki, mire vissza jött a válasz, tehát ébren van. Megtaláltuk a megfelelő ruhát a lányoknak. Mindkét ikerpár fiatalabb tagja lesz a koszorúslány. Vagyis Lex és Sonja. Hazavittük Nati-t és a lányokat, majd olyan gyorsan hajtottam hazáig, hogy Alexis kedvesen megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Otthon gyorsan bezártam a kocsit és szó szerint berohantam. Fel a lépcsőn egyenesen Harry szobája elé. Bekopogtam.
- Ki az?- szűrődött ki a hangja
- Egy bukott angyal.- röhögtem fel.
- Gyere be, angyalom.- szólt, szintén röhögve. Benyitottam és rögtön odaszaladtam hozzá. Percekig csókolgattam, nem hagytam szóhoz jutni. - Mi történt cica?- mosolygott önelégülten.
- Hosszú volt a hét és csak nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nekem az kevés volt!- fogtam a tarkóját, lassan hátrálni kezdtem és húztam őt magam után. Hanyatt dőltem az ágyán és magamhoz rántottam. Azzal a lendülettel magam mellé fordítottam és egy láblendítéssel lovaglóülésbe helyezkedtem el.
- Tetszik amikor ilyen vad vagy!- mondta halkan, rekedtes hangján. Közel hajoltam hozzá és a füle mellé ért a szám.
- Mit szeretnél most?- suttogtam a fülébe halkan.- Mielőtt bármit mondasz, tudd, hogy most a tiéd vagyok! Belemarkolt a derekamba, amiből tudtam, hogy már nagyon beindult.
- Amit bármelyik pasi, ha egy ilyen szexi csaj alatt lehetne.- hízelgett. Kapásból tiltakoztam volna, de most nem akartam. Az volt a célom, hogy érezze a magabiztosságomat.
- Gyerünk! Akkor vedd el ami a tiéd!- utaltam, mire fordított a helyzetünkön. Felkönyököltem, a nyakát csókolgattam és szívtam. Még látszott az a folt is, amit Londonban csináltam. Az ujjbegyemmel épp hogy csak hozzáértem a lilás folthoz a nyakán. Majd amikor láttam, hogy nem rezzen össze, egy puha puszit nyomtam rá. Mellkasa súrolta a melleimet ahogy hozzám hajolt és csókolt. Simogattam a hátát, majd benyúltam a pólója alá és folytattam. Megkönnyítette a dolgomat és levette a zavaró ruhadarabot, majd a padlóra dobta, nemsokkal később az én felsőm is ott landolt. Nagy kezei közé fogta a vékony csuklóimat és lágyan az ágyhoz nyomta őket.
- Nem az a célom, hogy kíméletlenül megdugjalak! Egyszerűen csak érezni akarom a közelségedet!- dörmögte a fülembe.
- Édes vagy. Tudod, nem mondom elégszer, hogy szeretlek.- zuhantam enyhe melankóliába.
- Hé, cica. Nem kell naponta 100-szor elismételned azt az egy szót. A lényeg, hogy érezteted. Semmi értelme nem lenne ragozni, ha nem úgy lenne.- nyugtatott le rögtön. Annyira, annyira, annyira imádom ilyenkor. Vagyis hát, mindig, de egy kicsit jobban mikor ennyire édes. Lemászott rólam és mellém ült az ágyra, a hátát a falnak támasztotta és az ölébe rántott. Fejemet a mellkasán pihentettem miközben simogatta a hátamat.
- Elfáradtam.- közöltem.
- Elhiszem, hosszú hét volt.
- De nem csak úgy. Lelkileg is kifáradtam. Attól rettegtem egész héten, hogy megelégeled amiért nem foglalkozom veled és újra összekapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírna még egy vitát a szerelmünk.- mondtam rémülten.
- Ne gondolj ilyenekre. Sohasem hagylak el. Nem tudnék nélküled élni.- nézett mélyen a szemembe.
- De mi lesz, ha megismersz egy másik lányt ? Aki szebb mint én, viccesebb mint én, aranyosabb nálam,jobban összeilletek vele és tökéletes?- hadartam félve, mert belegondoltam abba, hogy ez simán megtörténhet.
- Nekem te vagy a legszebb lány. Minden szeretni való rajtad. Tökéletes vagy nekem, kívül és belül. Kérlek, ne fájdítsd ilyen gondolatokkal a fejed. Ne kételkedj a szerelmemben.- kérlelt. Válaszolni szerettem volna, de erre nem tudtam mit mondani. A vállába temettem az arcomat és szorosan öleltem. Felemeltem a fejem és hosszasan megcsókoltam. Közben azért kicsit bekönnyeztem.
- Szeretlek Harry! Nagyon szeretlek! Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy vagy nekem.-nyálaskodtam, de ennek most itt volt az ideje. Az idilli pillanatunk eddig tartott, mert egyre hangosodó léptek zaja után figyelmeztetés nélkül ránk nyitottak. Alexis arca elárult mindent, amire éppen gondolhatott. Valami olyasmit tudtam belőle kiolvasni, hogy nem érti, miért vagyunk fél pucéran (ez így nem teljesen igaz, rajtam volt melltartó) és egymás ölében.
- Tori, meg van már a ruhád holnapra?- kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetből.
- Basszus, még szép, hogy nincs.- kaptam hirtelen a fejemhez.
- Akkor ideje mennünk!- nyúlt Harry az éjjeliszekrény felé és meglengette a kocsikulcsát.
- Velem jössz?- csillant fel a szemem rögtön. Más esetben nem kérem ilyenre, mert tudom, hogy untatja, hogy mutogatom neki, mi hogyan áll.
- Eleget voltunk már külön ezen a héten. Még szép.- nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Elvigyorodtam örömömben. Elindultunk a kocsihoz, édes kettesben. Beültem az anyósülésre ő pedig a kormány mögé. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Valószínűleg ez volt a terve, mert percekig csak csókoltuk egymást. Egy-egy lopott pillantást vetettünk a hátsó ülésre, de rögtön vissza is léptünk a valóságba. Nem fogunk a garázsban állva, a kocsi hátsóülésén kefélni, mikor holnap esküvő és nekem még nincs ruhám. Abbahagytuk az enyelgést és a feladatunk teljesítésébe fogtunk. A plázában rengeteg boltban jártunk, amikor egyben otthon éreztem magamat. Összeszedtem vagy 10 ruhát és bevonultam próbálgatni. Addig Hazz elintézett valamit, azt mondta, van egy kis dolga. Az előbb bevitt ruhamennyiség 3-ra csökkent, mire visszaért. Megmutattam neki mindet, hogy válasszon.
- Mind nagyon jól áll.-felelte. Hát, nem igazán segített ki, de nagyon édes volt.
- Mi lenne, ha cipőhöz választanék ruhát és nem fordítva?- tettem fel a kérést, inkább magamnak mint neki.
- Én nem tudom, nem értek a női ruhákhoz, csak a levételükhöz.- vigyorgott kajánul. Egyetértően bólogattam, mert ez igaz. Simán kicsatolja a melltartót, de hogy be kelljen csatolni, az nem megy neki. Nem baj, én így szeretem. Megpróbálkoztam így is, de találtam 3 cipőt ami szintén holtversenybe került. Nagy nehézségek árán meglett a legjobb összeállítás.
Itt az eredmény:
- Ez a szám, a rajztanárom kedvenc száma.- pirult el.
- Ki a rajztanárod ?- kíváncsiskodtam.
- Egy fiatal srác, egy idős lehet veled, vagy talán 1-2 évvel idősebb. Nemrég vették fel, miután elvégezte a képzőművészeti szakot.
- Elárulod a nevét? Lehet, hogy ismerem.- feleltem.
- Jasper Klein, de mindig mondja, hogy Jas-nek szólítsuk. - szégyenlősködve bámulta a cipője orrát. Mikor észrevette a sokkos arckifejezésemet, aggodalmasan pillantott rám.- Minden oké?- kérdezte.
- Ismerem őt. A gimis legjobb barátnőm bátyja és egyben az én régi szerelmem is. Vagyis, sohasem teljesedett be, mert volt barátnője, azután miatta volt Harry-vel egy fél éves különköltözésünk. Azóta nem beszéltem vele.
- Sajnálom. De neked Harry mellett van a helyed, együtt vagytok igazán jók!- bátorított, amit egy öleléssel jutalmaztam. Jut eszembe, megérdeklődöm, hogy a világ leghelyesebb pasija ébren van-e már. Dobtam egy sms-t neki, mire vissza jött a válasz, tehát ébren van. Megtaláltuk a megfelelő ruhát a lányoknak. Mindkét ikerpár fiatalabb tagja lesz a koszorúslány. Vagyis Lex és Sonja. Hazavittük Nati-t és a lányokat, majd olyan gyorsan hajtottam hazáig, hogy Alexis kedvesen megkérdezte, hogy normális vagyok-e. Otthon gyorsan bezártam a kocsit és szó szerint berohantam. Fel a lépcsőn egyenesen Harry szobája elé. Bekopogtam.
- Ki az?- szűrődött ki a hangja
- Egy bukott angyal.- röhögtem fel.
- Gyere be, angyalom.- szólt, szintén röhögve. Benyitottam és rögtön odaszaladtam hozzá. Percekig csókolgattam, nem hagytam szóhoz jutni. - Mi történt cica?- mosolygott önelégülten.
- Hosszú volt a hét és csak nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nekem az kevés volt!- fogtam a tarkóját, lassan hátrálni kezdtem és húztam őt magam után. Hanyatt dőltem az ágyán és magamhoz rántottam. Azzal a lendülettel magam mellé fordítottam és egy láblendítéssel lovaglóülésbe helyezkedtem el.
- Tetszik amikor ilyen vad vagy!- mondta halkan, rekedtes hangján. Közel hajoltam hozzá és a füle mellé ért a szám.
- Mit szeretnél most?- suttogtam a fülébe halkan.- Mielőtt bármit mondasz, tudd, hogy most a tiéd vagyok! Belemarkolt a derekamba, amiből tudtam, hogy már nagyon beindult.
- Amit bármelyik pasi, ha egy ilyen szexi csaj alatt lehetne.- hízelgett. Kapásból tiltakoztam volna, de most nem akartam. Az volt a célom, hogy érezze a magabiztosságomat.
- Gyerünk! Akkor vedd el ami a tiéd!- utaltam, mire fordított a helyzetünkön. Felkönyököltem, a nyakát csókolgattam és szívtam. Még látszott az a folt is, amit Londonban csináltam. Az ujjbegyemmel épp hogy csak hozzáértem a lilás folthoz a nyakán. Majd amikor láttam, hogy nem rezzen össze, egy puha puszit nyomtam rá. Mellkasa súrolta a melleimet ahogy hozzám hajolt és csókolt. Simogattam a hátát, majd benyúltam a pólója alá és folytattam. Megkönnyítette a dolgomat és levette a zavaró ruhadarabot, majd a padlóra dobta, nemsokkal később az én felsőm is ott landolt. Nagy kezei közé fogta a vékony csuklóimat és lágyan az ágyhoz nyomta őket.
- Nem az a célom, hogy kíméletlenül megdugjalak! Egyszerűen csak érezni akarom a közelségedet!- dörmögte a fülembe.
- Édes vagy. Tudod, nem mondom elégszer, hogy szeretlek.- zuhantam enyhe melankóliába.
- Hé, cica. Nem kell naponta 100-szor elismételned azt az egy szót. A lényeg, hogy érezteted. Semmi értelme nem lenne ragozni, ha nem úgy lenne.- nyugtatott le rögtön. Annyira, annyira, annyira imádom ilyenkor. Vagyis hát, mindig, de egy kicsit jobban mikor ennyire édes. Lemászott rólam és mellém ült az ágyra, a hátát a falnak támasztotta és az ölébe rántott. Fejemet a mellkasán pihentettem miközben simogatta a hátamat.
- Elfáradtam.- közöltem.
- Elhiszem, hosszú hét volt.
- De nem csak úgy. Lelkileg is kifáradtam. Attól rettegtem egész héten, hogy megelégeled amiért nem foglalkozom veled és újra összekapunk. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírna még egy vitát a szerelmünk.- mondtam rémülten.
- Ne gondolj ilyenekre. Sohasem hagylak el. Nem tudnék nélküled élni.- nézett mélyen a szemembe.
- De mi lesz, ha megismersz egy másik lányt ? Aki szebb mint én, viccesebb mint én, aranyosabb nálam,jobban összeilletek vele és tökéletes?- hadartam félve, mert belegondoltam abba, hogy ez simán megtörténhet.
- Nekem te vagy a legszebb lány. Minden szeretni való rajtad. Tökéletes vagy nekem, kívül és belül. Kérlek, ne fájdítsd ilyen gondolatokkal a fejed. Ne kételkedj a szerelmemben.- kérlelt. Válaszolni szerettem volna, de erre nem tudtam mit mondani. A vállába temettem az arcomat és szorosan öleltem. Felemeltem a fejem és hosszasan megcsókoltam. Közben azért kicsit bekönnyeztem.
- Szeretlek Harry! Nagyon szeretlek! Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy vagy nekem.-nyálaskodtam, de ennek most itt volt az ideje. Az idilli pillanatunk eddig tartott, mert egyre hangosodó léptek zaja után figyelmeztetés nélkül ránk nyitottak. Alexis arca elárult mindent, amire éppen gondolhatott. Valami olyasmit tudtam belőle kiolvasni, hogy nem érti, miért vagyunk fél pucéran (ez így nem teljesen igaz, rajtam volt melltartó) és egymás ölében.
- Tori, meg van már a ruhád holnapra?- kérdezte, miután felocsúdott a döbbenetből.
- Basszus, még szép, hogy nincs.- kaptam hirtelen a fejemhez.
- Akkor ideje mennünk!- nyúlt Harry az éjjeliszekrény felé és meglengette a kocsikulcsát.
- Velem jössz?- csillant fel a szemem rögtön. Más esetben nem kérem ilyenre, mert tudom, hogy untatja, hogy mutogatom neki, mi hogyan áll.
- Eleget voltunk már külön ezen a héten. Még szép.- nyomott egy apró csókot az ajkaimra. Elvigyorodtam örömömben. Elindultunk a kocsihoz, édes kettesben. Beültem az anyósülésre ő pedig a kormány mögé. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Valószínűleg ez volt a terve, mert percekig csak csókoltuk egymást. Egy-egy lopott pillantást vetettünk a hátsó ülésre, de rögtön vissza is léptünk a valóságba. Nem fogunk a garázsban állva, a kocsi hátsóülésén kefélni, mikor holnap esküvő és nekem még nincs ruhám. Abbahagytuk az enyelgést és a feladatunk teljesítésébe fogtunk. A plázában rengeteg boltban jártunk, amikor egyben otthon éreztem magamat. Összeszedtem vagy 10 ruhát és bevonultam próbálgatni. Addig Hazz elintézett valamit, azt mondta, van egy kis dolga. Az előbb bevitt ruhamennyiség 3-ra csökkent, mire visszaért. Megmutattam neki mindet, hogy válasszon.
- Mind nagyon jól áll.-felelte. Hát, nem igazán segített ki, de nagyon édes volt.
- Mi lenne, ha cipőhöz választanék ruhát és nem fordítva?- tettem fel a kérést, inkább magamnak mint neki.
- Én nem tudom, nem értek a női ruhákhoz, csak a levételükhöz.- vigyorgott kajánul. Egyetértően bólogattam, mert ez igaz. Simán kicsatolja a melltartót, de hogy be kelljen csatolni, az nem megy neki. Nem baj, én így szeretem. Megpróbálkoztam így is, de találtam 3 cipőt ami szintén holtversenybe került. Nagy nehézségek árán meglett a legjobb összeállítás.
Itt az eredmény:
Felpróbáltam együtt a külön külön is baromi szép darabokat. Elhúztam a függönyt és kilépkedtem a zsámolyon pihenő barátomhoz. Elismerően végigmért majd felállt.
- Többet kéne ilyen ruhákat hordanod, jól állnak.- suttogta.- Egyébként, hoztam neked valamit. Csukd be a szemed.- kérte, majd engedelmeskedtem. Azon kattogtam végig, hogy vajon mit művelt már ez a srác. Amikor szólt, hogy kinyithatom, rögtön beleszerettem az ujjamra éppen felhúzott gyűrűbe. Egy egyszerű, vastag ezüstgyűrű, olyan, mint amit még régebben kaptam tőle.
- Úristen Harry! Ez nagyon szép!- teljesen bezsongtam.
- Nézd meg a belsejét is.- utasított, mire lehúztam a középső ujjamról az új gyűrűmet. Egy felirat volt belegravírozva. "My Angel" Amint megláttam, a bolt közepén a nyakába borultam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ez annyira tetszik!- jutalmaztam egy csókkal. Gyorsan visszaszaladtam az öltözőbe és 'átvedlettem' a saját ruháimra. A kasszához lépve kifizettem, majd elindultunk a mozgólépcső felé. Út közben lazán átkarolta a vállamat és nyomott egy puszit a fejemre.
- Örülök, hogy tetszik.-mosolygott őrületesen szépen. A parkolóba érve kinyitotta előttem az ajtót, én pedig egy "annyira hálás vagyok" mosollyal be is ültem. Egész hazaúton a gyűrűmet nézegettem. Hazaérve rögtön letámadtam Lexi-t és megmutattam az ujjamra húzott szépséget. Nem igazán kötötte le. Inkább felmentem a hercegemhez. A kanapén ülve a telefonján szórakozott. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Háttal fordított magához és átölelt, így én is láttam, mit néz. Néhány twitterre feltöltött kép. Valaki fontosnak találta megosztani a világgal, hogy Harry nyakába borultam egy üzletben. Nem voltam dühös érte, hozzá szoktam már, hogy híres a barátom. Ő pedig csak nézte a képet és mosolygott.
- Min mosolyogsz?- óvatosan rápillantottam.
- Jól mutatunk együtt. Tetszik ez a kép.- puszilt arcon. A puszi pillanatában megnyugodtam. Nem tudtam elképzelni, hogy min mosolyog ilyen jót. Későig beszélgettünk, majd egy gyors zuhany után, a legtökéletesebb srác karjaiban elaludtam.
2013. február 8., péntek
Új szereplők (kiegészítés)
 |
| Alyson Klein |
 |
| Jasper "Jas" Klein |
 |
| Sonja Stephenson |
 |
| Maya Stephenson |
 |
| Natalia Stephenson Smith |
Bejelentések (19. rész)
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, ahogy Hazz is. Kómás fejjel néztem a kijelzőre, ami azt jelezte, hogy apu hív. Rögtön fel is vettem.
- Szia apu!- köszöntöttem éber hangon.
- Szia kicsim. Mi újság veletek? Jól megvagytok Harry-vel, vagy ki kell tekerjem a nyakát?- kérdezgetett, valószínűleg mosolyogva.
- Minden rendben most már. Hiányzott L.A, de a lényeg, hogy itt vagyok! Veletek minden oké?- hangosítottam ki a telefont.
- Az a helyzet, hogy valamit be kell jelentenem.- felelt izgatott hangon.
- Szia Tori!- köszönt Natalia kedves hangján. Említettem már, hogy imádom őt?
- Szia Natalia!- mosolyogva visszaköszöntem. - Apu, a bejelentés.- emlékeztettem kedvesen.
- Na szóval. Nézegettük Nati-val az eladó házakat Los Angeles-ben. Rábukkantunk a régi házunkra. Arra gondoltam, hogy megvesszük és visszaköltözünk.- avatott be.
- Mivel mind ott vagytok, most már te is, nagyon jó ötletnek tartom.- tette hozzá Natalia.
- Úristen! Ez komoly? Annyira örülök neki, megyek és szólok a többieknek!- sikítottam fel és már szaladtam is. Zayn szobájában ráleltem Lexi-re.
- Mi ennyire fontos?- nyöszörgött mikor kirángattam a barátja karjai közül.
- Apu és Natalia megveszik a régi házunkat és odaköltöznek!- rángattam a vállát. A hatás megvolt, ő is felsikított. Sőt, ugrálni kezdett. - Zayn, segíts nekem egy kicsit.- biccentettem a furán ugráló tesóm felé. Elmosolyodva bólintott és hátulról átkarolta Lex derekát, mire megnyugodott én pedig otthagytam őket. Visszabattyogtam Harry szobájába, ahol rátaláltam miközben az ágyon heverészve, unottan váltogatta a tévécsatornákat. Észrevette, hogy bent vagyok és felpattant, odasétált hozzám és felkapott a vállára.
- Mit csinálsz te bolond?- mosolyogtam, miközben fejjel lefelé lógtam.
- Felvettelek.- felelte egyszerűen. Elindult velem a lépcső irányába. Nyomtam egy puszit csupasz háta közepére.
- Hazza, mit művelsz te ezzel a lánnyal?- röhögött Liam minket nézve a kanapéról. A lépcső aljához érve letett, így szemben álltam vele. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd a kanapé irányába fordította a fejét.
- Szeretem!-közölte. Annyira édes volt, hogy hosszasan megcsókoltam, amit egy szép mosollyal jutalmazott. Néhány nap múlva apu újra telefonált, ezúttal Lex-nek.
- Tubicáim, készülődjetek!- szólt rám és Harry-re. Mi mentünk ki apuékért a reptérre. Legnagyobb szerencséjükre csak a cuccaikat kellett hozni, mert berendezve vették a házat. A reptéren ücsörögtünk és vártuk a gépet.
- Említette Natalia, hogy van még egy bejelenteni valójuk, de azt majd személyesen. Szerinted mi lesz az?- kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő barátomat.
- Nem tudom, de biztosan jó dolog lesz.- nyugtatott meg. A vállára hajtottam a fejem és néztem, hogy nyomkodja a telefonját. Leadta a drótot Zayn-nek, miszerint még nem érkezett meg a gép. Észrevette, hogy nézem és nyomott egy puszit a számra.
- Nekem kajak kilométer hiányom van! Sétálni szeretnék.- nyöszörögtem, mire elmosolyodott. Felálltunk a székekből, de mielőtt elindulhattam volna, visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
- Merre szeretnél sétálni hercegnőm?-kérdezte.
- Bármerre itt a reptéren.- feleltem, majd hozzábújva megöleltem és a homlokomat a mellkasának támasztottam. A gyanús hangokból ítélve amit hallottunk, arra következtettünk, hogy megérkezett apuék gépe. Tehát a séta ötlet elvetve. Fürkésztem a leszálló utasokat, két személyt keresve. Harry közben folyamatosan szóval tartott, hogy oldja a feszültségemet.
- Látod őket valamerre?- kapkodtam a tekintetemet ide-oda. A kérdésem válasz nélkül maradt. Gondoltam, ekkora hangzavarban nem hallotta meg. - Nem látod őket semerre?- tettem fel újra a kérdést.
- Kiket keresel?- mondta egy ismerős, kedves hang.
- Natalia!- borultam a nyakába. Ott volt még apu, és két lány akiket nem tudtam beosztani, hogy kihez tartoznak. Hazz, aki eddig apu mellett állt, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Nagyon vigyorgott, valószínűleg örült neki, hogy ennyire virulok. Apunak feltűnt, hogy a két lány kényelmetlenül álldogál.
- Kicsim, ők itt Nati lányai, Maya és Sonja. Ikrek, mint ti is. Remélem, jó kapcsolatot fogtok ápolni.- világosított fel apu. Azt hiszem, nem lesz baj ezekkel a lányokkal. Visszafogottnak tűnnek.
- Te vagy Alexis, ugye?- kérdezte Maya. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Nem, én Victoria vagyok, de szólítsatok csak Torinak.- feleltem mosolyogva. Oké, 19 vagyok, ők pedig valószínűleg 16-17 évesek, de olyan aranyosak. Azt hiszem, amikor Maya kérdezett, remegett a hangja. Megértem, ha kicsit beparázott, állítólag kicsit ijesztő vagyok. Harry kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy mutassam be. Kicsit oldalba löktem és próbáltam "csúnyán" nézni rá, de arcon puszilt, amitől rögtön megenyhültek a vonásaim.- Ő pedig a barátom, Harry.- tettem eleget a "kérésének" és bemutattam.
- Sonja vagyok, ő pedig Maya.- nyújtotta a kezét, de mintha remegett volna.
- Hé, nálunk ez nem szokás.- mosolygott Hazz, majd megölelte a lányokat. Apu odahajolt hozzám.
- Családban marad!- bólogatott elismerően az "ölelkezőket" nézve. Nagyon remélem, hogy egyszer teljes jogú családtag lesz. A kiscsajok valószínűleg rajongók, mert enyhén pirultak, amikor az én egyetlenem ölelgette őket. Elindultunk a kocsihoz és hozzánk fuvaroztuk apuékat, mert Lexi még nem ismeri a lányokat. Apu, Natalia és Hazza beszélgettek, én pedig gondoltam, beszélgetek egy kicsit a "fiatalsággal"
- Lányok, kérdezhetek valamit?- mosolyogtam rájuk. Az úton egész sokat beszélgettem velük és nagyon szimpatikusak. Már nem is félnek annyira a külsőmtől. Akkor ez most azt bizonyítja, hogy tényleg nagyon dark vagyok.
- Persze!- viszonozta a mosolyt Sonja.
- Directionerek vagytok, igaz?- tettem fel a jól ismert kérdést. Másfél éve hányszor megkaptam én is.
- Ennyire látszik?- nevetett fel Maya.
- Voltatok már koncerten?- kérdeztem.
- Egyszer, de sajnos nagyon hátulra kaptunk jegyet.- mesélte Sonja.
- Akkor, hölgyeim készüljenek fel lelkiekben...-nevettem fel. A kérdő arckifejezésüket látva inkább végigmondtam.- Mert azon az ajtón belül találkoztok velük.- mosolyogtam.
- Ők is itt élnek?- dadogta Maya.
- Igen, Lex és Zayn is egy párt alkotnak.- világosítottam fel őket, majd elmosolyodtam, amikor két nagy tenyeret éreztem a derekamon.
- Megy a pletyka, csajok?- kérdezte Harry.
- Információmegosztás, édes.-mondtam kimért hangon, de amikor szembefordított magával felnevettem. Benyitottunk az ajtón és felkiáltottam az emeletre.
- Srácok!- hívtam őket. Lesétáltak egyesével a lépcsőn, Alexis és Zayn hátul, ők párban jöttek. Natalia rögtön ölelkezni kezdett, apu kezet fogott a srácokkal, az ikrek pedig feszengve ácsorogtak a szoba közepén. - Lányok, bemutatkoztok ?- mosolyogtam rájuk. Ha eddig kedveltek, akkor most valószínűleg a pokolra kívánnak.
- Látom, kicsit zavarban vagytok, akkor majd kezdem én.- mosolygott rájuk Liam.- Liam vagyok. Nagyon örülök.
- Maya vagyok, ő pedig az ikertesóm, Sonja.- pirult el kicsit. Liam az a srác, akinél hiába próbálkoznának a kimért kézfogással, ő rögtön ölelkezik. Ez most sem történt másképp. A többiek is sorra bemutatkoztak. Időközben megérkezett Sky és Dave is. Szinte minden nap találkozunk velük, de mégis mindig megszorongatom őket. Tudom, gonosz vagyok. Mindenki megismerte az ikreket és nagyon meg is kedveltük őket. Megtudtuk, hogy 16 évesek, nemsokára töltik a 17-et. A 11. osztályba fognak járni, amint beilleszkedtek a házba. A legjobb a dologban, hogy tök közel van a házuk hozzánk. Rengeteg a közös pont az érdeklődési körünkben.
- Nos, ha már így mind itt vagyunk, akkor van egy bejelentésünk.- mondta Natalia.
- Az a helyzet, hogy össze fogunk házasodni.- jelentette be apu. Annyira örültem. Rögtön felpattantam és megöleltem őket egyszerre. Utánam pedig Lexi és mindenki gratulált.
- Drágám, szerintem ideje mennünk. Még be sem rendezkedtünk.- szomorkodott Nati amiért menniük kell. Alexis társaságában elfuvaroztuk őket, mert a kocsijukat még nem hozták meg. A háznál bementünk körülnézni.
- Tori, ide jönnél egy kicsit?- kérdezte Maya.
- Persze, mondd csak.-feleltem mosolyogva. Kitárta a karjait és beinvitált a szobájába.
- Tetszik a berendezés? Az én ötletem volt.- mosolygott. Körülnéztem egy kicsit. Az ágyat kémleltem, amikor rájöttem, hogy ez még az én ágyam. A háttámlát fürkésztem, kerestem valamit, amit hamar megtaláltam. Végighúztam az ujjamat a karcoláson. Még akkor csináltam, amikor itt laktunk. "H+V" (Harry+Victoria) ez állt rajta. Észrevette Maya, hogy kicsit fájdalmasan nézem a támlát.- Jól vagy?- aggodalmaskodva kérdezte, miközben a kezét a vállamra tette.
- Persze, csak sok minden köt ehhez a szobához. De örülök, hogy a tiéd lett! Nézz csak ide!- kértem meg, majd rámutattam a karcra.- Remélem, nem zavar. Ennyi a hibája csak ennek az ágynak.- mosolyodtam el.
- Miről beszélsz? Ez itt nem hiba! Ez a legszebb dolog amit valaha láttam.- ölelt meg óvatosan, tartva a reakciómtól. Gondoltam, nem rontom el a kedvét azzal, hogy elmesélem, miket műveltünk Harry-vel ebben az ágyban. :)
- Szia apu!- köszöntöttem éber hangon.
- Szia kicsim. Mi újság veletek? Jól megvagytok Harry-vel, vagy ki kell tekerjem a nyakát?- kérdezgetett, valószínűleg mosolyogva.
- Minden rendben most már. Hiányzott L.A, de a lényeg, hogy itt vagyok! Veletek minden oké?- hangosítottam ki a telefont.
- Az a helyzet, hogy valamit be kell jelentenem.- felelt izgatott hangon.
- Szia Tori!- köszönt Natalia kedves hangján. Említettem már, hogy imádom őt?
- Szia Natalia!- mosolyogva visszaköszöntem. - Apu, a bejelentés.- emlékeztettem kedvesen.
- Na szóval. Nézegettük Nati-val az eladó házakat Los Angeles-ben. Rábukkantunk a régi házunkra. Arra gondoltam, hogy megvesszük és visszaköltözünk.- avatott be.
- Mivel mind ott vagytok, most már te is, nagyon jó ötletnek tartom.- tette hozzá Natalia.
- Úristen! Ez komoly? Annyira örülök neki, megyek és szólok a többieknek!- sikítottam fel és már szaladtam is. Zayn szobájában ráleltem Lexi-re.
- Mi ennyire fontos?- nyöszörgött mikor kirángattam a barátja karjai közül.
- Apu és Natalia megveszik a régi házunkat és odaköltöznek!- rángattam a vállát. A hatás megvolt, ő is felsikított. Sőt, ugrálni kezdett. - Zayn, segíts nekem egy kicsit.- biccentettem a furán ugráló tesóm felé. Elmosolyodva bólintott és hátulról átkarolta Lex derekát, mire megnyugodott én pedig otthagytam őket. Visszabattyogtam Harry szobájába, ahol rátaláltam miközben az ágyon heverészve, unottan váltogatta a tévécsatornákat. Észrevette, hogy bent vagyok és felpattant, odasétált hozzám és felkapott a vállára.
- Mit csinálsz te bolond?- mosolyogtam, miközben fejjel lefelé lógtam.
- Felvettelek.- felelte egyszerűen. Elindult velem a lépcső irányába. Nyomtam egy puszit csupasz háta közepére.
- Hazza, mit művelsz te ezzel a lánnyal?- röhögött Liam minket nézve a kanapéról. A lépcső aljához érve letett, így szemben álltam vele. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd a kanapé irányába fordította a fejét.
- Szeretem!-közölte. Annyira édes volt, hogy hosszasan megcsókoltam, amit egy szép mosollyal jutalmazott. Néhány nap múlva apu újra telefonált, ezúttal Lex-nek.
- Tubicáim, készülődjetek!- szólt rám és Harry-re. Mi mentünk ki apuékért a reptérre. Legnagyobb szerencséjükre csak a cuccaikat kellett hozni, mert berendezve vették a házat. A reptéren ücsörögtünk és vártuk a gépet.
- Említette Natalia, hogy van még egy bejelenteni valójuk, de azt majd személyesen. Szerinted mi lesz az?- kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő barátomat.
- Nem tudom, de biztosan jó dolog lesz.- nyugtatott meg. A vállára hajtottam a fejem és néztem, hogy nyomkodja a telefonját. Leadta a drótot Zayn-nek, miszerint még nem érkezett meg a gép. Észrevette, hogy nézem és nyomott egy puszit a számra.
- Nekem kajak kilométer hiányom van! Sétálni szeretnék.- nyöszörögtem, mire elmosolyodott. Felálltunk a székekből, de mielőtt elindulhattam volna, visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
- Merre szeretnél sétálni hercegnőm?-kérdezte.
- Bármerre itt a reptéren.- feleltem, majd hozzábújva megöleltem és a homlokomat a mellkasának támasztottam. A gyanús hangokból ítélve amit hallottunk, arra következtettünk, hogy megérkezett apuék gépe. Tehát a séta ötlet elvetve. Fürkésztem a leszálló utasokat, két személyt keresve. Harry közben folyamatosan szóval tartott, hogy oldja a feszültségemet.
- Látod őket valamerre?- kapkodtam a tekintetemet ide-oda. A kérdésem válasz nélkül maradt. Gondoltam, ekkora hangzavarban nem hallotta meg. - Nem látod őket semerre?- tettem fel újra a kérdést.
- Kiket keresel?- mondta egy ismerős, kedves hang.
- Natalia!- borultam a nyakába. Ott volt még apu, és két lány akiket nem tudtam beosztani, hogy kihez tartoznak. Hazz, aki eddig apu mellett állt, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Nagyon vigyorgott, valószínűleg örült neki, hogy ennyire virulok. Apunak feltűnt, hogy a két lány kényelmetlenül álldogál.
- Kicsim, ők itt Nati lányai, Maya és Sonja. Ikrek, mint ti is. Remélem, jó kapcsolatot fogtok ápolni.- világosított fel apu. Azt hiszem, nem lesz baj ezekkel a lányokkal. Visszafogottnak tűnnek.
- Te vagy Alexis, ugye?- kérdezte Maya. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Nem, én Victoria vagyok, de szólítsatok csak Torinak.- feleltem mosolyogva. Oké, 19 vagyok, ők pedig valószínűleg 16-17 évesek, de olyan aranyosak. Azt hiszem, amikor Maya kérdezett, remegett a hangja. Megértem, ha kicsit beparázott, állítólag kicsit ijesztő vagyok. Harry kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy mutassam be. Kicsit oldalba löktem és próbáltam "csúnyán" nézni rá, de arcon puszilt, amitől rögtön megenyhültek a vonásaim.- Ő pedig a barátom, Harry.- tettem eleget a "kérésének" és bemutattam.
- Sonja vagyok, ő pedig Maya.- nyújtotta a kezét, de mintha remegett volna.
- Hé, nálunk ez nem szokás.- mosolygott Hazz, majd megölelte a lányokat. Apu odahajolt hozzám.
- Családban marad!- bólogatott elismerően az "ölelkezőket" nézve. Nagyon remélem, hogy egyszer teljes jogú családtag lesz. A kiscsajok valószínűleg rajongók, mert enyhén pirultak, amikor az én egyetlenem ölelgette őket. Elindultunk a kocsihoz és hozzánk fuvaroztuk apuékat, mert Lexi még nem ismeri a lányokat. Apu, Natalia és Hazza beszélgettek, én pedig gondoltam, beszélgetek egy kicsit a "fiatalsággal"
- Lányok, kérdezhetek valamit?- mosolyogtam rájuk. Az úton egész sokat beszélgettem velük és nagyon szimpatikusak. Már nem is félnek annyira a külsőmtől. Akkor ez most azt bizonyítja, hogy tényleg nagyon dark vagyok.
- Persze!- viszonozta a mosolyt Sonja.
- Directionerek vagytok, igaz?- tettem fel a jól ismert kérdést. Másfél éve hányszor megkaptam én is.
- Ennyire látszik?- nevetett fel Maya.
- Voltatok már koncerten?- kérdeztem.
- Egyszer, de sajnos nagyon hátulra kaptunk jegyet.- mesélte Sonja.
- Akkor, hölgyeim készüljenek fel lelkiekben...-nevettem fel. A kérdő arckifejezésüket látva inkább végigmondtam.- Mert azon az ajtón belül találkoztok velük.- mosolyogtam.
- Ők is itt élnek?- dadogta Maya.
- Igen, Lex és Zayn is egy párt alkotnak.- világosítottam fel őket, majd elmosolyodtam, amikor két nagy tenyeret éreztem a derekamon.
- Megy a pletyka, csajok?- kérdezte Harry.
- Információmegosztás, édes.-mondtam kimért hangon, de amikor szembefordított magával felnevettem. Benyitottunk az ajtón és felkiáltottam az emeletre.
- Srácok!- hívtam őket. Lesétáltak egyesével a lépcsőn, Alexis és Zayn hátul, ők párban jöttek. Natalia rögtön ölelkezni kezdett, apu kezet fogott a srácokkal, az ikrek pedig feszengve ácsorogtak a szoba közepén. - Lányok, bemutatkoztok ?- mosolyogtam rájuk. Ha eddig kedveltek, akkor most valószínűleg a pokolra kívánnak.
- Látom, kicsit zavarban vagytok, akkor majd kezdem én.- mosolygott rájuk Liam.- Liam vagyok. Nagyon örülök.
- Maya vagyok, ő pedig az ikertesóm, Sonja.- pirult el kicsit. Liam az a srác, akinél hiába próbálkoznának a kimért kézfogással, ő rögtön ölelkezik. Ez most sem történt másképp. A többiek is sorra bemutatkoztak. Időközben megérkezett Sky és Dave is. Szinte minden nap találkozunk velük, de mégis mindig megszorongatom őket. Tudom, gonosz vagyok. Mindenki megismerte az ikreket és nagyon meg is kedveltük őket. Megtudtuk, hogy 16 évesek, nemsokára töltik a 17-et. A 11. osztályba fognak járni, amint beilleszkedtek a házba. A legjobb a dologban, hogy tök közel van a házuk hozzánk. Rengeteg a közös pont az érdeklődési körünkben.
- Nos, ha már így mind itt vagyunk, akkor van egy bejelentésünk.- mondta Natalia.
- Az a helyzet, hogy össze fogunk házasodni.- jelentette be apu. Annyira örültem. Rögtön felpattantam és megöleltem őket egyszerre. Utánam pedig Lexi és mindenki gratulált.
- Drágám, szerintem ideje mennünk. Még be sem rendezkedtünk.- szomorkodott Nati amiért menniük kell. Alexis társaságában elfuvaroztuk őket, mert a kocsijukat még nem hozták meg. A háznál bementünk körülnézni.
- Tori, ide jönnél egy kicsit?- kérdezte Maya.
- Persze, mondd csak.-feleltem mosolyogva. Kitárta a karjait és beinvitált a szobájába.
- Tetszik a berendezés? Az én ötletem volt.- mosolygott. Körülnéztem egy kicsit. Az ágyat kémleltem, amikor rájöttem, hogy ez még az én ágyam. A háttámlát fürkésztem, kerestem valamit, amit hamar megtaláltam. Végighúztam az ujjamat a karcoláson. Még akkor csináltam, amikor itt laktunk. "H+V" (Harry+Victoria) ez állt rajta. Észrevette Maya, hogy kicsit fájdalmasan nézem a támlát.- Jól vagy?- aggodalmaskodva kérdezte, miközben a kezét a vállamra tette.
- Persze, csak sok minden köt ehhez a szobához. De örülök, hogy a tiéd lett! Nézz csak ide!- kértem meg, majd rámutattam a karcra.- Remélem, nem zavar. Ennyi a hibája csak ennek az ágynak.- mosolyodtam el.
- Miről beszélsz? Ez itt nem hiba! Ez a legszebb dolog amit valaha láttam.- ölelt meg óvatosan, tartva a reakciómtól. Gondoltam, nem rontom el a kedvét azzal, hogy elmesélem, miket műveltünk Harry-vel ebben az ágyban. :)
2013. február 6., szerda
Komoly döntés (18. rész)
Életem legszebb és legnyugisabb egy hete után mehettünk vissza az "Angyalok városába", ahol szinte várt ránk az első probléma. Miss Swift személyében. Amikor hazaértünk, minden vágyunk volt, hogy aludjunk egy kicsit. Sajnos külön szobában, mert Taylor arról ismert, hogy figyelmeztetés nélkül beállít. Nyugisan aludtam a szobámban, amikor hangos üvöltözésre lettem figyelmes. Mindenki lent volt a földszinten. Harry mellet az egész banda + Lex, Taylor pedig egymaga, a borzasztó éles hangjával. A lépcső tetején álltam, amikor kezet emelt a hercegemre. A dühöm felülkerekedett a józan eszemen és 3-sával szedve a lépcsőfokokat rohantam le.
- Hozzá ne érj, mert egyenként töröm el az ujjaidat!- szóltam rá és Harry-t a hátam mögé toltam, mintha eltudna bújni mögöttem.
- Szóval itt vagy, te riherongy!- nézett rám résznyire összehúzott szemekkel. Megpofozhattam volna ezért a megjegyzésért, vagy valami durvább. De tudtam, hogy mi hergeli a legjobban fel.
- Hol máshol lennék?- mosolyogtam amennyire csak jól esett.- Várj egy percet, kiabálhatunk utána tovább, csak van egy kis elintéznivalóm.- ezzel megfordultam és megcsókoltam a barátomat, akit nem zavart Taylor jelenléte, csók közben a derekamat markolászta. Mikor elváltak ajkaink, rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Említettem már, hogy megőrülök ezért a srácért?- Na, van még bármi mondanivalód?- néztem csípőre tett kézzel, félig felvont szemöldökkel Taylorra.
- Ha kitálalok a médiának, az egész One Direction dolognak annyi. Ti pedig..- mutatott rám és Lexi-re.- Büdös lotyók vagytok, és ezt mindenki meg fogja tudni!- fenyegetett, nagyon bénán.
- Ha én kitálalok, akkor a világ megtudja, hogy miért nincs 3 hónapnál hosszabb kapcsolatod. Egy pasi sem bírja, ha a csaja frigid.- mosolygott Harry édesen.
- Ringyó vagy Victoria, ahogy a húgod is. Gondolom anyátoktól tanultátok.- elkövette a főben járó bűnt. Harry mellém lépett és óvatosan végigsimította a karomat.
- Kicsim, nem éri meg.- próbált nyugtatni.
- Most ne érj hozzám, édes. Még a végén bántanálak. Akkor pedig önmagamat nyírnám ki.- szóltam halkan. Harry Lex-re nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igazam van. Lassan közelebb lépkedtem Taylor-hoz.
- Azt mondtad, hogy az anyám kurva?-kérdeztem, visszafojtott hangon.
- Azt.- felelte egyszerűen.
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy halottról csak jót, vagy semmit ?- üvöltöttem rá. Megragadtam erősen a csuklóját és az ajtóhoz rángattam.- Takarodj innen! Most nem verlek meg. De ha még egyszer a szádra mered venni az édesanyám nevét, kitöröm a karodat és azzal verlek agyon, értetted?- löktem meg egy kicsit.- Szia!- mosolyogtam rá, majd becsaptam az arca előtt az ajtót.
- Jól vagy, szépség?- kérdezte Harry aggodalmasan.
- Persze, soha jobban. Taylor letudva.- mosolyogtam halványan majd megöleltem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan csomagolni kéne, srácok.- húzta el a száját Niall. Igaz, az utazásuk. El is felejtettem. Harry a szobájában pakolt, én pedig az ágya közepén ültem törökülésben és néztem. Néhány perc múlva feltűnt neki, hogy minden egyes mozdulatát figyelem.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi. Csak kihasználok minden pillanatot.- motyogtam szomorúan.
- Hé baby! Még itt vagyok. Ne szomorkodj!- simította meg az arcomat a hüvelykujjával.
- Igen, de délután mentek. Egy hét, azután én megyek vissza Pestre.- szomorkodtam.
- Jaj édes. Ez így nem valami fasza.- ingatta a fejét. Odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az ajkaimra. Legnagyobb fájdalmamra, az idő borzalmasan gyorsan telt. Hamar eljött az idő, amikor a reptéren ácsorogtunk és az utolsó perceinket töltöttük a srácokkal.
- Majd ha odaértetek üzenjetek.- kértem meg Harry-t.
- Természetesen üzenünk majd.- suttogta a fülembe. Ameddig csak tudtunk, ölelkeztünk.
- Nagyon hiányozni fogsz, cica!- mondta Zayn Lexi-nek. Annyira aranyosak voltak.
- Te is, édes!- felelte Lex.
- Én kinek hiányzom majd?- mosolygott Liam. Mellé léptem és őt is megöleltem.
- Nekem, nagyon is!- mosolyogtam rá.- És mindannyian, srácok.- javítottam ki magamat.
- Na, ja! Megfogunk pusztulni az unalomban nélkületek.- szontyolodott el Lexi. Ezek után a kijelentések után kaptunk egy csoportos "nagyölelést". Megkezdték a beszállást, úgyhogy el kellett búcsúznunk.
- Vigyázz magadra, kiscsaj!- dörmögte a fülembe rekedtes hangján az én életem szerelme. Egy csók volt a válaszom erre. Végignéztük, ahogyan felszállnak, majd kimentünk a kocsihoz. Hazaérve kínkeservesen telt el az idő. Ennyire még nem szenvedtem 7 napon keresztül. Azért idő közben Alexis társaságában én is repültem egyet, Magyarországra. Szakítottam Seth-el. Elbúcsúztam Alyson-tól és Andy-től. De ami a legfontosabb, összepakoltuk a cuccaimat és visszarepültünk L.A-be. Vagyis újra elfoglaltam régi szobámat, Harry-é mellett. Azért kicsit kamuztunk a srácoknak. Csak és kizárólag a meglepetés ereje miatt. Lex skype-on beszélt velük és mondta, hogy vissza kellett mennem Pestre. De az egyik barátnőjének sürgősen szállásra volt szüksége, úgyhogy az én szobámban lett elszállásolva. Ez volt vasárnap este. Ami azt jelenti, hogy holnap érkeznek haza. Most furcsa módon nagyon jót aludtam. Időben felkeltünk és elkészültem. Lexi felhívta Zayn-t, hogy a "barátnője" megy ki értük a reptérre, mert ő addig mindent elrendez itthon. A ruhatáram legritkábban használt darabjaihoz nyúltam, hogy csak akkor ismerjenek meg, amikor már ott állok velük szemben. Egy bő fehér topp, magassarkúval és színes gatyóval. A hajamat szokás szerint leengedtem, de a valaha volt frufrumat oldalra csatoltam egy hullámcsattal.
- Nagyon szép vagy, nővérkém!- dicsért meg Alexis.- De most már indíts, mert elkerülitek egymást.- parancsolt rám, én pedig rögtön szaladtam, illetve tipegtem a kocsihoz. Közben húgom küldött egy SMS-t Zayn-nek, amiben leírta, hogy kb. milyen ruhában keressék a "barátnőt". Direkt az ajtónak oldalasan álltam és a másik irányban nézelődtem. Lopva vetettem néhány pillantást azért az ajtó felé. Megláttam őket, de mintha mi sem történt volna, visszafordítottam a fejemet. Harry volt szerencsémre a legbátrabb, ő jött oda hozzám.
- Szia. Te vagy Alexis barátnője?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Annál kicsit több.- néztem rá, és elmosolyodtam az arckifejezésén. Rögtön felemelt és megcsókolt.
- De bolond vagy. Mégis maradtál még egy kicsit?- érdeklődött, amikor a srácok is odajöttek.
- Hát, az a helyzet, hogy nem egy kicsit. Nem megyek vissza.- árultam el nekik
- Rendesen kiterveltétek. Nem vagyunk hülyék, vagyis én az vagyok, de nem ez a lényeg.. szóval, sikerült rászednetek minket.- röhögött Louis.
- Vezetek én, ti pedig örüljetek egymásnak.- röhögött Niall, miközben a kocsi felé lépkedtünk. Liam elől ült az anyósülésen, Louis és Zayn a két ablak mellet, Harry pedig közében, az ölében pedig én.
- Siess Nialler! Mert nekünk itt élő pornóban lesz részünk hátul!- közölte Zayn, mire Louis szakadt a röhögéstől.
- Ha Lou nem hagyja abba a röhögést akkor alánevetős pornó lesz!- mosolyodtam el. Persze mindenki szakadt a röhögéstől.
- Hiányoztál, cica.- dörmögte Harry.
- Nekem a hülyeséged hiányzott!- röhögött tovább Lou.
- Nekem a problémamegoldási stílusod.- mondta Liam.
- Nekem a veled történt beszélgetések.- mosolygott Niall.
- Nekem meg a húgod!- "dicsért" Zayn.
- Baszd ki Zayn. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit életemben hallottam!- löktem vállba.
- Tudom! Mit vártál, én nagyon kedves srác vagyok.- közölte tényszerűen amire kitört a röhögés. Megérkeztünk a házhoz, Niall pedig leparkolta a verdát. A srácok hozták a cókmókot, bent megkezdődött az össznépi egymásnak örülés. Ez a mi formánk. Egy hét után többet ölelgetjük egymást, mint 2 hónap különtöltött idő után.
- Hozzá ne érj, mert egyenként töröm el az ujjaidat!- szóltam rá és Harry-t a hátam mögé toltam, mintha eltudna bújni mögöttem.
- Szóval itt vagy, te riherongy!- nézett rám résznyire összehúzott szemekkel. Megpofozhattam volna ezért a megjegyzésért, vagy valami durvább. De tudtam, hogy mi hergeli a legjobban fel.
- Hol máshol lennék?- mosolyogtam amennyire csak jól esett.- Várj egy percet, kiabálhatunk utána tovább, csak van egy kis elintéznivalóm.- ezzel megfordultam és megcsókoltam a barátomat, akit nem zavart Taylor jelenléte, csók közben a derekamat markolászta. Mikor elváltak ajkaink, rámosolyogtam, ő pedig rám kacsintott. Említettem már, hogy megőrülök ezért a srácért?- Na, van még bármi mondanivalód?- néztem csípőre tett kézzel, félig felvont szemöldökkel Taylorra.
- Ha kitálalok a médiának, az egész One Direction dolognak annyi. Ti pedig..- mutatott rám és Lexi-re.- Büdös lotyók vagytok, és ezt mindenki meg fogja tudni!- fenyegetett, nagyon bénán.
- Ha én kitálalok, akkor a világ megtudja, hogy miért nincs 3 hónapnál hosszabb kapcsolatod. Egy pasi sem bírja, ha a csaja frigid.- mosolygott Harry édesen.
- Ringyó vagy Victoria, ahogy a húgod is. Gondolom anyátoktól tanultátok.- elkövette a főben járó bűnt. Harry mellém lépett és óvatosan végigsimította a karomat.
- Kicsim, nem éri meg.- próbált nyugtatni.
- Most ne érj hozzám, édes. Még a végén bántanálak. Akkor pedig önmagamat nyírnám ki.- szóltam halkan. Harry Lex-re nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy igazam van. Lassan közelebb lépkedtem Taylor-hoz.
- Azt mondtad, hogy az anyám kurva?-kérdeztem, visszafojtott hangon.
- Azt.- felelte egyszerűen.
- Nem hallottad még azt a mondást, hogy halottról csak jót, vagy semmit ?- üvöltöttem rá. Megragadtam erősen a csuklóját és az ajtóhoz rángattam.- Takarodj innen! Most nem verlek meg. De ha még egyszer a szádra mered venni az édesanyám nevét, kitöröm a karodat és azzal verlek agyon, értetted?- löktem meg egy kicsit.- Szia!- mosolyogtam rá, majd becsaptam az arca előtt az ajtót.
- Jól vagy, szépség?- kérdezte Harry aggodalmasan.
- Persze, soha jobban. Taylor letudva.- mosolyogtam halványan majd megöleltem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan csomagolni kéne, srácok.- húzta el a száját Niall. Igaz, az utazásuk. El is felejtettem. Harry a szobájában pakolt, én pedig az ágya közepén ültem törökülésben és néztem. Néhány perc múlva feltűnt neki, hogy minden egyes mozdulatát figyelem.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi. Csak kihasználok minden pillanatot.- motyogtam szomorúan.
- Hé baby! Még itt vagyok. Ne szomorkodj!- simította meg az arcomat a hüvelykujjával.
- Igen, de délután mentek. Egy hét, azután én megyek vissza Pestre.- szomorkodtam.
- Jaj édes. Ez így nem valami fasza.- ingatta a fejét. Odahajolt hozzám és egy puszit nyomott az ajkaimra. Legnagyobb fájdalmamra, az idő borzalmasan gyorsan telt. Hamar eljött az idő, amikor a reptéren ácsorogtunk és az utolsó perceinket töltöttük a srácokkal.
- Majd ha odaértetek üzenjetek.- kértem meg Harry-t.
- Természetesen üzenünk majd.- suttogta a fülembe. Ameddig csak tudtunk, ölelkeztünk.
- Nagyon hiányozni fogsz, cica!- mondta Zayn Lexi-nek. Annyira aranyosak voltak.
- Te is, édes!- felelte Lex.
- Én kinek hiányzom majd?- mosolygott Liam. Mellé léptem és őt is megöleltem.
- Nekem, nagyon is!- mosolyogtam rá.- És mindannyian, srácok.- javítottam ki magamat.
- Na, ja! Megfogunk pusztulni az unalomban nélkületek.- szontyolodott el Lexi. Ezek után a kijelentések után kaptunk egy csoportos "nagyölelést". Megkezdték a beszállást, úgyhogy el kellett búcsúznunk.
- Vigyázz magadra, kiscsaj!- dörmögte a fülembe rekedtes hangján az én életem szerelme. Egy csók volt a válaszom erre. Végignéztük, ahogyan felszállnak, majd kimentünk a kocsihoz. Hazaérve kínkeservesen telt el az idő. Ennyire még nem szenvedtem 7 napon keresztül. Azért idő közben Alexis társaságában én is repültem egyet, Magyarországra. Szakítottam Seth-el. Elbúcsúztam Alyson-tól és Andy-től. De ami a legfontosabb, összepakoltuk a cuccaimat és visszarepültünk L.A-be. Vagyis újra elfoglaltam régi szobámat, Harry-é mellett. Azért kicsit kamuztunk a srácoknak. Csak és kizárólag a meglepetés ereje miatt. Lex skype-on beszélt velük és mondta, hogy vissza kellett mennem Pestre. De az egyik barátnőjének sürgősen szállásra volt szüksége, úgyhogy az én szobámban lett elszállásolva. Ez volt vasárnap este. Ami azt jelenti, hogy holnap érkeznek haza. Most furcsa módon nagyon jót aludtam. Időben felkeltünk és elkészültem. Lexi felhívta Zayn-t, hogy a "barátnője" megy ki értük a reptérre, mert ő addig mindent elrendez itthon. A ruhatáram legritkábban használt darabjaihoz nyúltam, hogy csak akkor ismerjenek meg, amikor már ott állok velük szemben. Egy bő fehér topp, magassarkúval és színes gatyóval. A hajamat szokás szerint leengedtem, de a valaha volt frufrumat oldalra csatoltam egy hullámcsattal.
- Nagyon szép vagy, nővérkém!- dicsért meg Alexis.- De most már indíts, mert elkerülitek egymást.- parancsolt rám, én pedig rögtön szaladtam, illetve tipegtem a kocsihoz. Közben húgom küldött egy SMS-t Zayn-nek, amiben leírta, hogy kb. milyen ruhában keressék a "barátnőt". Direkt az ajtónak oldalasan álltam és a másik irányban nézelődtem. Lopva vetettem néhány pillantást azért az ajtó felé. Megláttam őket, de mintha mi sem történt volna, visszafordítottam a fejemet. Harry volt szerencsémre a legbátrabb, ő jött oda hozzám.
- Szia. Te vagy Alexis barátnője?- kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva.
- Annál kicsit több.- néztem rá, és elmosolyodtam az arckifejezésén. Rögtön felemelt és megcsókolt.
- De bolond vagy. Mégis maradtál még egy kicsit?- érdeklődött, amikor a srácok is odajöttek.
- Hát, az a helyzet, hogy nem egy kicsit. Nem megyek vissza.- árultam el nekik
- Rendesen kiterveltétek. Nem vagyunk hülyék, vagyis én az vagyok, de nem ez a lényeg.. szóval, sikerült rászednetek minket.- röhögött Louis.
- Vezetek én, ti pedig örüljetek egymásnak.- röhögött Niall, miközben a kocsi felé lépkedtünk. Liam elől ült az anyósülésen, Louis és Zayn a két ablak mellet, Harry pedig közében, az ölében pedig én.
- Siess Nialler! Mert nekünk itt élő pornóban lesz részünk hátul!- közölte Zayn, mire Louis szakadt a röhögéstől.
- Ha Lou nem hagyja abba a röhögést akkor alánevetős pornó lesz!- mosolyodtam el. Persze mindenki szakadt a röhögéstől.
- Hiányoztál, cica.- dörmögte Harry.
- Nekem a hülyeséged hiányzott!- röhögött tovább Lou.
- Nekem a problémamegoldási stílusod.- mondta Liam.
- Nekem a veled történt beszélgetések.- mosolygott Niall.
- Nekem meg a húgod!- "dicsért" Zayn.
- Baszd ki Zayn. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit életemben hallottam!- löktem vállba.
- Tudom! Mit vártál, én nagyon kedves srác vagyok.- közölte tényszerűen amire kitört a röhögés. Megérkeztünk a házhoz, Niall pedig leparkolta a verdát. A srácok hozták a cókmókot, bent megkezdődött az össznépi egymásnak örülés. Ez a mi formánk. Egy hét után többet ölelgetjük egymást, mint 2 hónap különtöltött idő után.
Ketten (17. rész) /+18 tartalom SAJÁT FELELŐSSÉGRE/
Nem akarom leírni a repülőutat, mert merő unalom volt. London egyik legnyugisabb részében, Harry egyik ismerősének üdülőjében szálltunk meg. Igazi londoni idő volt, zuhogott az eső. Elég későn értünk oda ezért az első dolgunk az volt, hogy egy óriási, forró zuhany után aludjunk egy nagyot. Reggel hamarabb keltem mint Harry. A nappaliban lévő kanapén felhúzott térdekkel szürcsöltem a kakaómat amikor a világ legédesebb pasija kómás fejjel kisétált a szobából.
- Jó reggelt, szépség!- köszönt, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is! Kérsz kakaót?- nem bírtam visszatartani a mosolygást, annyira aranyos volt, ahogy a göndör fürtjei össze-vissza állva keretezték az ásítástól könnyes zöld szemeit.
- Nem kérek. Inkább megnézem, milyen az idő odakint.- elindult az ajtó felé, óvatosan kinyitotta és kidugta a kezét. Rögtön visszarántotta és nem elég, hogy becsukta az ajtót, rá is fordította a kulcsot.
- Ma sem strandolunk, igaz?- kérdeztem.
- Valószínűleg nem akarsz belefagyni a vízbe. Szóval, én begyújtok, mert itt is simán megfagyhatunk.- így is tett. Én a kanapén hason fekve néztem amint a tűzzel babrál. Mikor már rendesen begyulladt, felállt a kandalló elől. Odapattantam hozzá és hosszan megcsókoltam. Elvonszoltam a kanapéig, amire aztán lelöktem. Átlendítettem a lábamat a csípője felett, így lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Csuklóit a fekhelyünkhöz szorítva csókoltam.
- Mi ez a vadság?- kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Hirtelen jött bátorság.- suttogtam miközben a nyakán lévő bőrt harapdáltam finomat. Feltérdeltem, majd kicsit lejjebb kúsztam. Felgyűrtem a pólóját a mellkasáig és kockás hasát leptem el apró, nedves puszikkal. A boxere vonalánál megálltam.
- Gyerünk, tovább.- sürgetett.
- A-a. Ennyi volt.- hergeltem. Feltápászkodtam nagy nehezen és elindultam a konyha felé. Harry jött utánam. Kocogtam majd már szó szerint futottam, ő pedig a nyomomban volt. Szaladtam ki a szobából amikor beért és felemelt.
- Azt hitted, hogy ezt megúszod?- vigyorgott.- Ha valamit elkezdesz, azt illik befejezni!- csókolt meg. Hanyatt feküdtem a padlón, ő a fejem mellett támaszkodott. Ahogy a nyakamat csókolgatta egyre lejjebb göndör haja csikizte az arcomat. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltoltam magamtól majd fordítottam helyzetünkön.- Mi a...?- nézett furcsán amikor a földön találta magát alattam.
- Csend, most én irányítok!- szóltam rá. Meglepte az önbizalmam. - Emeld fel a karod!- suttogtam a fülébe. Tudta, hogy le akarom venni a pólóját ezért engedelmeskedett. Óvatosan ráharaptam a nyakán a bőrre és szívni kezdtem.
- Ez meg fog maradni, tudod?- nyögte.
- Tudom! Azt akarom, hogy tudja, hogy az enyém vagy!- feleltem. Egyértelmű volt, kire gondolok. Mire végeztem, egy lilás folt éktelenkedett a nyakán. Pici puszikkal haladtam a boxere felé, egyre lejjebb mászva. Így rendesen hozzádörgölőzhettem.
- Nem megyünk be a szobába? Ott kényelmesebb.- ajánlotta fel. Bólintottam egyet, mire könnyedén felemelt és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra.- Most pedig én irányítok!-mondta.- Úgyhogy, le a toppal, rajtam is csak gatya van!-parancsolt. Eleget tettem a kérésnek. Szívni kezdte egyik mellemet, közben hüvelykujjal, bugyin keresztül simogatott.
- Harry..-nyögtem fel.
- Hmm, Seth miatt is így benedvesedsz?- dörmögte a fülembe amivel jobban felizgatott.
- Nem, tőle semennyire.- feleltem őszintén.
- Akkor hogyan..- kérdezte volna de közbeszóltam.
- Sehogyan! Sohasem feküdtem le vele.- enyhítettem őszinteségi kényszeremen.
- Akkor most jól ki lehetsz éhezve.- fúrta tekintetét az enyémbe.- De ne aggódj, majd én segítek rajtad.- suttogta a nyakamhoz hajolva.
- Először én!- szóltam, majd helyet cseréltünk. Boxeren keresztül lassan dörzsöltem. Halk nyögések csúsztak ki a száján ami gyorsabb tempóra ösztönzött. Alkarjain támaszkodva hátravetette fejét. Behunyta a szemeit, ebből tudtam, hogy már közel van. Hirtelen megragadta a csuklómat.
- El ne képzeld, hogy így fogok elmenni!- kibújt alólam. Hanyatt feküdtem és vártam, hogy mit fog tenni. Lassan szétfeszítette a combjaimat és mielőtt közé pozicionálta volna magát, őrjítő lassúsággal húzta le a bugyimat.
- Basszus Harry! Muszáj kínozni?- szóltam rá. Türelmetlenségem eredményéül féloldalas mosolyra húzódott a szája. Nem játszott tovább, tövig belém hatolt. Észrevette, hogy erősen harapom az ajkamat.
- Fáj?- bocsánatkérően nézett rám.
- Nem, csak kicsit elszoktam. A mérettől- mosolyogtam. Gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra és lassan kezdett mozogni. A hátát karmolgattam, jelezve, hogy gyorsítson. Férfias nyögései és hangos sóhajaim töltötték meg a szobát.
- Mindjárt..- nyögte.
- Én is..- amint ezt kimondtam, erősebben karmoltam a hátát. Ezzel ő eljutott a csúcsig. Rángatózni kezdett bennem, majd rögtön követtem én is. Ledőlt mellém az ágyra, én pedig hozzábújtam.
- Fél éve nem éreztem ilyet.- mondta.
- Én sem.- húzgáltam óvatosan az ujjaimat a kockáin.
- Említetted, hogy te és Seth sohasem csináltátok. De miért?- fürkészett.
- Mert úgy voltam vele, hogy én a tiéd vagyok.- válaszoltam őszintén.
- Jól gondoltad. Nem volt feltűnő, hogy sohasem hagytad?- kérdezősködött tovább. Elmosolyodtam, hogy ennyire kíváncsi.
- Nem tudom. Mindig kitaláltam valamit. Fáj a fejem, rosszul vagyok, nincs kedvem vagy csak egyszerűen elaludtam.- mosolyogtam miközben néztem ahogy izzadt, göndör fürtjeit ujjaival kifésüli a homlokából.
- Velem még egyszer sem játszottad el ezeket.- állapította meg.
- Mert veled mindig akarom. Vele sohasem akartam.- indokoltam. - Egyébként volt olyan, hogy egy hétig a kanapén aludt. Mert berágott rám.- röhögtem el magamat.
- Mit műveltél?- vette elő féloldalas mosolyát.
- Aludtam, ő pedig még ébren volt. Szokásom, hogy néha álmomban beszélek. Ekkor is az történt.- meséltem.
- Mit mondtál?- már szinte nevetett.
- Vergődtem az ágyon és közben fájdalmasan nyögtem, nem is halkan. A lényeg a történetben, hogy a nevedet nyögtem. Az utolsó mondat amit kimondtam az volt, hogy szeretlek Harry.- pirultam el.
- Nagyon kívánhattál, ha ilyet álmodtál.- kajánul vigyorgott.
- Nem tagadom. Nem mindenki olyan elbűvölően édes, hogy fél éven keresztül minden alkalomra képes valakit az ágyába csábítani.- gúnyolódtam kedvesen.
- Tévedsz. Utánad az egyetlen lány az ágyamban a húgod volt. Ő is csak azért, mert bulizni voltunk. Mikor jöttünk haza én ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Zayn és Alexis pedig célt tévesztett és ott aludtak. Legalább is remélem, hogy nem történt más.- mosolygott.- Majd megkérdezem tőlük.
- Bolond vagy, Styles! Meg ne kérdezd.- röhögtem, a homlokomat a mellkasának döntve.
- Én is szeretlek.-poénkodott. Észre sem vettem, hogy a derekamat simogatja. Még emlékszik rá, hogy az a gyengém. Bőre meleg volt ahogy simogatott így hamar el is aludtam, majd ő is elszundított.
- Jó reggelt, szépség!- köszönt, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is! Kérsz kakaót?- nem bírtam visszatartani a mosolygást, annyira aranyos volt, ahogy a göndör fürtjei össze-vissza állva keretezték az ásítástól könnyes zöld szemeit.
- Nem kérek. Inkább megnézem, milyen az idő odakint.- elindult az ajtó felé, óvatosan kinyitotta és kidugta a kezét. Rögtön visszarántotta és nem elég, hogy becsukta az ajtót, rá is fordította a kulcsot.
- Ma sem strandolunk, igaz?- kérdeztem.
- Valószínűleg nem akarsz belefagyni a vízbe. Szóval, én begyújtok, mert itt is simán megfagyhatunk.- így is tett. Én a kanapén hason fekve néztem amint a tűzzel babrál. Mikor már rendesen begyulladt, felállt a kandalló elől. Odapattantam hozzá és hosszan megcsókoltam. Elvonszoltam a kanapéig, amire aztán lelöktem. Átlendítettem a lábamat a csípője felett, így lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Csuklóit a fekhelyünkhöz szorítva csókoltam.
- Mi ez a vadság?- kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Hirtelen jött bátorság.- suttogtam miközben a nyakán lévő bőrt harapdáltam finomat. Feltérdeltem, majd kicsit lejjebb kúsztam. Felgyűrtem a pólóját a mellkasáig és kockás hasát leptem el apró, nedves puszikkal. A boxere vonalánál megálltam.
- Gyerünk, tovább.- sürgetett.
- A-a. Ennyi volt.- hergeltem. Feltápászkodtam nagy nehezen és elindultam a konyha felé. Harry jött utánam. Kocogtam majd már szó szerint futottam, ő pedig a nyomomban volt. Szaladtam ki a szobából amikor beért és felemelt.
- Azt hitted, hogy ezt megúszod?- vigyorgott.- Ha valamit elkezdesz, azt illik befejezni!- csókolt meg. Hanyatt feküdtem a padlón, ő a fejem mellett támaszkodott. Ahogy a nyakamat csókolgatta egyre lejjebb göndör haja csikizte az arcomat. Hirtelen ötlettől vezérelve kicsit eltoltam magamtól majd fordítottam helyzetünkön.- Mi a...?- nézett furcsán amikor a földön találta magát alattam.
- Csend, most én irányítok!- szóltam rá. Meglepte az önbizalmam. - Emeld fel a karod!- suttogtam a fülébe. Tudta, hogy le akarom venni a pólóját ezért engedelmeskedett. Óvatosan ráharaptam a nyakán a bőrre és szívni kezdtem.
- Ez meg fog maradni, tudod?- nyögte.
- Tudom! Azt akarom, hogy tudja, hogy az enyém vagy!- feleltem. Egyértelmű volt, kire gondolok. Mire végeztem, egy lilás folt éktelenkedett a nyakán. Pici puszikkal haladtam a boxere felé, egyre lejjebb mászva. Így rendesen hozzádörgölőzhettem.
- Nem megyünk be a szobába? Ott kényelmesebb.- ajánlotta fel. Bólintottam egyet, mire könnyedén felemelt és bevitt a szobába. Ledobott az ágyra.- Most pedig én irányítok!-mondta.- Úgyhogy, le a toppal, rajtam is csak gatya van!-parancsolt. Eleget tettem a kérésnek. Szívni kezdte egyik mellemet, közben hüvelykujjal, bugyin keresztül simogatott.
- Harry..-nyögtem fel.
- Hmm, Seth miatt is így benedvesedsz?- dörmögte a fülembe amivel jobban felizgatott.
- Nem, tőle semennyire.- feleltem őszintén.
- Akkor hogyan..- kérdezte volna de közbeszóltam.
- Sehogyan! Sohasem feküdtem le vele.- enyhítettem őszinteségi kényszeremen.
- Akkor most jól ki lehetsz éhezve.- fúrta tekintetét az enyémbe.- De ne aggódj, majd én segítek rajtad.- suttogta a nyakamhoz hajolva.
- Először én!- szóltam, majd helyet cseréltünk. Boxeren keresztül lassan dörzsöltem. Halk nyögések csúsztak ki a száján ami gyorsabb tempóra ösztönzött. Alkarjain támaszkodva hátravetette fejét. Behunyta a szemeit, ebből tudtam, hogy már közel van. Hirtelen megragadta a csuklómat.
- El ne képzeld, hogy így fogok elmenni!- kibújt alólam. Hanyatt feküdtem és vártam, hogy mit fog tenni. Lassan szétfeszítette a combjaimat és mielőtt közé pozicionálta volna magát, őrjítő lassúsággal húzta le a bugyimat.
- Basszus Harry! Muszáj kínozni?- szóltam rá. Türelmetlenségem eredményéül féloldalas mosolyra húzódott a szája. Nem játszott tovább, tövig belém hatolt. Észrevette, hogy erősen harapom az ajkamat.
- Fáj?- bocsánatkérően nézett rám.
- Nem, csak kicsit elszoktam. A mérettől- mosolyogtam. Gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra és lassan kezdett mozogni. A hátát karmolgattam, jelezve, hogy gyorsítson. Férfias nyögései és hangos sóhajaim töltötték meg a szobát.
- Mindjárt..- nyögte.
- Én is..- amint ezt kimondtam, erősebben karmoltam a hátát. Ezzel ő eljutott a csúcsig. Rángatózni kezdett bennem, majd rögtön követtem én is. Ledőlt mellém az ágyra, én pedig hozzábújtam.
- Fél éve nem éreztem ilyet.- mondta.
- Én sem.- húzgáltam óvatosan az ujjaimat a kockáin.
- Említetted, hogy te és Seth sohasem csináltátok. De miért?- fürkészett.
- Mert úgy voltam vele, hogy én a tiéd vagyok.- válaszoltam őszintén.
- Jól gondoltad. Nem volt feltűnő, hogy sohasem hagytad?- kérdezősködött tovább. Elmosolyodtam, hogy ennyire kíváncsi.
- Nem tudom. Mindig kitaláltam valamit. Fáj a fejem, rosszul vagyok, nincs kedvem vagy csak egyszerűen elaludtam.- mosolyogtam miközben néztem ahogy izzadt, göndör fürtjeit ujjaival kifésüli a homlokából.
- Velem még egyszer sem játszottad el ezeket.- állapította meg.
- Mert veled mindig akarom. Vele sohasem akartam.- indokoltam. - Egyébként volt olyan, hogy egy hétig a kanapén aludt. Mert berágott rám.- röhögtem el magamat.
- Mit műveltél?- vette elő féloldalas mosolyát.
- Aludtam, ő pedig még ébren volt. Szokásom, hogy néha álmomban beszélek. Ekkor is az történt.- meséltem.
- Mit mondtál?- már szinte nevetett.
- Vergődtem az ágyon és közben fájdalmasan nyögtem, nem is halkan. A lényeg a történetben, hogy a nevedet nyögtem. Az utolsó mondat amit kimondtam az volt, hogy szeretlek Harry.- pirultam el.
- Nagyon kívánhattál, ha ilyet álmodtál.- kajánul vigyorgott.
- Nem tagadom. Nem mindenki olyan elbűvölően édes, hogy fél éven keresztül minden alkalomra képes valakit az ágyába csábítani.- gúnyolódtam kedvesen.
- Tévedsz. Utánad az egyetlen lány az ágyamban a húgod volt. Ő is csak azért, mert bulizni voltunk. Mikor jöttünk haza én ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Zayn és Alexis pedig célt tévesztett és ott aludtak. Legalább is remélem, hogy nem történt más.- mosolygott.- Majd megkérdezem tőlük.
- Bolond vagy, Styles! Meg ne kérdezd.- röhögtem, a homlokomat a mellkasának döntve.
- Én is szeretlek.-poénkodott. Észre sem vettem, hogy a derekamat simogatja. Még emlékszik rá, hogy az a gyengém. Bőre meleg volt ahogy simogatott így hamar el is aludtam, majd ő is elszundított.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)