A boldogító igen (21. rész)

Reggel nagyon korán keltem. Ha csak egy egyszerű vendég lettem volna az esküvőn, még simán aludhattam volna. De mivel nem csak egy vendég vagyok, ezért kelhettem fél 6-kor. Felvettem egy farmert, tornacsukával és egy pólót. Nyomtam egy puszit az alvó barátom arcára, mire ébredezni kezdett.
- Jössz velem, édes?- kérdeztem tőle halkan.
- Szépségem, hová akarsz menni fél 6 után néhány perccel?- kérdezett vissza rekedt hangon.
- Még van néhány feldíszítendő folyosó. Segítesz nekem?-kérleltem.- Jön Zayn is!- dobtam be az aduászt szempilla-rebegtetve. Vagy Zayn, vagy a szempilláim, esetleg mindkettő hatására, de beleegyezett. Kiugrott az ágyból (istenem, azok a kockák) és gyorsan felöltözött. Elindultunk az esküvő helyszínére, ahol már tárt karokkal és egy 'első emelet balra a tiétek' megszólítással el is lettünk igazítva. Megtaláltuk a dobozt, tele díszekkel és elkezdtünk díszíteni. Az épület fekvésének köszönhetően hat óra előtt még szinte teljesen sötét volt ez a folyosó és ezt nem csak én vettem észre. Két nagy kezet éreztem a derekamon miközben a falra erősítettem egy díszt. A nyakamat meleg lehelet érte. Végigpuszilgatta, majd a fülem mellett megállapodott.
- Egész sötét ez a folyosó. Mit szólnál hozzá, édes?- suttogta mély, vággyal teli hangon. Nem mindig tudok ellenállni neki, de most sikerült. Egy cél lebegett előttem. Szembefordultam vele és már előre felvettem a bocsánatkérő nézést.
- Tudod, hogy akarom. De most nem lehet. Nagyon fontos nap ez apuék számára. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Most nem lehetünk önzőek.- simítottam meg az arcát.- Sajnálom, drága.- nyomtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Igazad van cica. Ez most nem így megy. Na, gyerünk díszítsünk.- mosolygott. Már a folyosó végén jártunk. Egy dísszel sehogy sem bírtunk. Felragasztottam, de elengedte a ragasztó. Visszanyomtam, de akkor sem. Annyira felidegesített, hogy elkezdtem kiabálni vele. Igen, a dísszel. Hazz természetesen szakadt a röhögéstől. Lépteket hallottunk, majd nemsokkal később megláttuk fogadott tesóimat. Álmos fejjel pislogtak ránk. Valószínűleg ők nem önszántukból vannak itt.
- Jó reggelt!- köszöntöttek minket.
- Nektek is! Hogyan találtatok ránk?- néztem felváltva rájuk.
- Követtük a hangokat. Harry egész hangosan nevetett az előbb.- felelte Maya, Sonja pedig ásított egy hatalmasat.
- Egyébként, Lex üzeni, hogy váltsunk le titeket, mert tudja, milyenek vagytok.- próbált idézni Sonja. Alexis, ezt még megkeserüli. Mi az, hogy tudja, milyenek vagyunk? Nincs igaza. Nem is vagyunk olyanok. Bár, az igazat megvallva eszünkbe jutott a dolog és ezt nem is tagadjuk, de akkor sincs igaza. Visszafogtuk magunkat a cél érdekében. Nobel-t érdemelnék, amiért nem hagytam, hogy az univerzum legszexibb sráca egy folyosón tegyen magáévá az apám esküvője napján. Ez igazán nagy teljesítmény, szerintem.
- Igenis, értettük! Smith parancsnok, kövessen!- mondta Hazza miután tisztelgett a lányoknak, akik ezen csak mosolyogtak, majd felröhögtek. Mentünk az udvar díszítését befejezni, közben átkarolta lazán a vállamat és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Az előbb még parancsnok voltam, nem?- néztem fel rá.
- Ilyen ez a katona-szerelem.-megvonta a vállát majd megcsókolt. Minden feldíszítetlen helyet feldíszítettünk, azután mentünk haza. Egy kicsit heverésztünk az ágyon (nem történt semmi komoly!) majd életem szerelme érzékeny búcsút vett tőlem és elment letusolni. Amikor kijött, egyetlen szürke melegítőalsóban, csöpögő hajjal, azt hittem, hogy a helyszínen szörnyethalok a boldogságtól. A kidolgozott felsőtestén apró vízcseppek csillogtak, göndör fürtjei nedvesen voltak a zuhanytól és a legszebb mosolyt viselte az arcán. Az ágy közepén, törökülésben bámultam őt. Hamar észrevette, majd mikor 2 perc után sem szólaltam meg, rákérdezett.
- Mit nézel ennyire rajtam?- mosolygott rám.
- Tökéletes vagy, Harry!- közöltem vele.
- Ez nem igaz. Nem létezik tökéletesség!- szált vitába velem. Megragadtam a csuklóját és magamra rántottam, majd fordítottam helyzetünkön, így felette voltam és lenéztem rá.
- Ne veszekedj velem! Nekem tökéletes vagy! Megértetted?- fogtam a tenyereim közé az arcát. Végigsimított kézfejemen és a szájához emelte azt, majd megpuszilta.
- Szeretlek!- ölelt szorosan magához. Jól esik mindig a közelsége.
- Gyorsan letusolok.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és magára hagytam a szobában. A hajamat szárítottam már, amikor Maya besétált. Nem is említettem, hogy nálunk alszanak, hogy apuéké lehessen ma a ház.
- Figyelj Tori, kérdezhetek valamit?- nézett rám, a tekintetében látni lehetett valamit, szerintem kétely volt.
- Persze, hallgatlak.- mosolyogtam rá a tükörből, miközben a hajamat szárítottam és fésültem.
- Ha lenne egy pasi, aki idősebb lenne nálad néhány évvel, mégis tetszik neked, te mit tennél?- nézett rám bizalmasan.
- Semmit, nekem itt van Harold.- mosolyodtam el, az előbbi jelenetünkre visszaemlékezve.
- Tegyük fel, hogy nem jártok..-türelmetlenkedett.
- Szörnyű feltevés..-dünnyögtem egy kicsit, de láttam rajta a zavart, úgyhogy elfelejtettem egy időre magamat.- Először is, az nem mindegy, hogy mennyi a korkülönbség, mert van egy szint, amin még aranyos is, de viszont egy bizonyos határtól már az emberek nem nézik jó szemmel. Azután, meg kell tudni a másik fél szándékait, hogy érdemes-e kockáztatni. Amennyiben szeret, érdemes megpróbálni.-vettem kicsit tudományosra. Értetlenül bámult rám, majd kicsit módosítottam.- Vagyis, ha biztosan szeret, nincs mit veszteni. Meg kell próbálni.- kacsintottam rá, a hajgöndörítővel bíbelődve. Sejtettem, hogy kiről van szó.
- Képzeld, múltkor rajzon a festőállvány előtt állva festettem és elakadtam egy kicsit. Nem tudtam mi a hiba. Jas odajött és a hátam mögött állva fürkészte a festményt, majd ahogy az egyik ecsettel folytatta ahol elakadtam a bal karjával átkarolta a derekamat és kicsit magához húzott. Azt hittem, hogy elolvadok. Szerencsére senki sem látott minket, mert valahogy pont takarásban voltunk. Mikor befejezte a részt, amit én nem tudtam, a fülembe sutyorgott. Teljes volt az extázis. Egész nap vigyorogtam utána.-mesélte, én pedig mosolyogva hallgattam. Elképzeltem őket együtt, és nagyon tetszett a dolog. Jas jó srác,  ismerem és tudom, hogy nem ártana Maya-nak. - Egyébként, ő is ott lesz ma, mert anyu és az ő anyukája együtt jártak egyetemre és nagyon jó barátnők lettek. Szinte 2 naponta beszéltek valahogy, vagy neten vagy telefonon.
- Örülök neki, remélem, hogy jól sül majd el az estéd, kiscsaj.-mosolyogtam miközben szorosan megölelt. Amióta 3 húgom van, valahogy több szeretetet kapok, mint eddig. Nem baj, én is imádom őket. Elkészült a hajam és bevánszorogtam a szobába, a hercegem az ágyon feküdt. Rögtön magához rántott, amint elérte a kezemet.
- Tetszik a hajad!- csókolt meg. A homlokomat lehajtottam a mellkasára és mosolyogtam.
- Mondanom kell valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!- kértem. Bólintott egyet, jelezve, hogy megegyeztünk.- Szóval, Jas ott lesz az esküvőn.- közöltem.
- Nagyon jó!- forgatta a szemét unottan.- Túl simán ment eddig minden, most pedig egy újabb alkalom a vitára. Csodás!- dünnyögött.
- Hé Styles! Hallgass végig. Nem lesz Jas-el baj. Maya tetszik neki, mivel az érzelmei viszonozva vannak, nagy esély van rá, hogy összejönnek.- vigyorogtam, Harry vonásai szépen megenyhültek, majd bólintott egyet. Kicsit feldühített, hogy rögtön a rossz oldalát látta a dolognak, viszont tök aranyos, hogy nem akar vitát.
- Öltözzünk szerintem. Nektek úgy is hamarabb kell mennetek, fogadni a vendégeket.- emlékeztetett. Másztam volna le a mellkasáról, mikor gyorsan megcsókolt, újra, újra és újra. Felkaptam a ruhámat és a cipőmet, egy elegáns sminket tettem fel és becserkésztem ikertesómat. Harry pedig elvitt minket, de ment is haza, mert még csak egy póló és melegítőgatyó volt rajta. Amint kiszálltunk, én indultam volna nyíl egyenesen be, de Alexis megragadta a karom és visszarántott.
- Várj már egy percet, Tori!- szólt rám. - Ezt tudnod kell.
- Hallgatlak.
- Az egész történet érdekel?- kérdezte bizalmasan.
- Persze, csak mondd már, hogy ne kelljen sokáig itt csöveznünk- kezdtem feszengeni a ruhámban.
- Szóval, az egyik este elmentem Louis szobája előtt. Ez tök természetes lett volna, ha nem hallok..öhm, tehát, ha nem hallok nyögéseket és sóhajokat.- nyögte ki. Fél szemöldököm megemelkedett a hír hallatán.- Elkönyveltem valami futó kalandnak vagy egyébnek. De egyre többször vettem észre, hogy Sonja hogy néz rá és fordítva. Először véletlen egybeesésnek vettem. Egészen addig, amíg ma, a fürdőben nem mesélte el, hogy lefeküdt Louis-al.- na itt már szó szerint leesett az állam.
- Ha már így beszélgetünk a húgainkról. Maya meg belezúgott Jas-be.- közöltem egyszerűen, amire meg Lex álla esett le. Befelé menet még tárgyaltunk erről, majd közösen megegyeztünk arról, hogy majd máskor elemezzük a helyzetet. Bent hamar megtaláltuk az esküvőszervezőt. Amint végigmért minket, úgy tűnt, mintha furcsának találna minket. Vagy csak gótnak. De ez így nem igaz, nem vagyunk gótok.
- Sziasztok lányok! Szóval, a feladat annyi, hogy odaálltok..-mutatott egy helyre.- és mindenkit mosolyogva köszöntetek. Menni fog a mosolygás is?- fürkészett minket.
- Nem megerőltető dolog, valószínűleg ennyire még képes vagyok.- morogta Lexi. Megértem, ez a nő egy rémálom. Nemsokkal később a lépcső előtt megpillantottam öt srácot, köztük a göndör hajú hercegemet. Nem zavartattam magamat, lerohantam és szinte a karjaiba ugrottam.
- Harry! Itt vagy!- szorongattam és a vállába fúrtam a fejemet. Mélyen beszívtam illatát ahogy öleltem. Elmosolyodott és kicsit eltolt magától, hogy rám tudjon nézni.
- Igen, itt vagyok kicsim!- csókolt meg lágyan. Keze vándorolt a derekamon fel-le. A srácok maradtak velünk a helyünkön. Amikor megérkeztek az utolsó vendégek is, Lex megkereste Sonja-t. A szertartás alatt Harry mögöttem állt és átkarolta a derekamat, én pedig rákulcsoltam ujjaimat a körém font karjának ujjaira.
- Nézd, milyen boldogok! Amióta anyu meghalt, aput nem láttam ilyennek.- suttogtam.
- Nagyon szép pár. Mit gondolsz, egyszer mi is ott állunk majd?- dörmögte fülembe rekedtes, mély hangon. Ha nem egy esküvő kellős közepén lennénk, totál beindított volna ez a kis gesztus. De visszafogtam magam, a cél érdekében! Egyébként szép ceremónia volt, akárhányszor megkörnyékezett a sírás szorítottam Harry ujjait, amik ilyenkor rendesen elfehéredtek. Egészen megható volt ez a dolog. Az esküvő utáni buli, vagy lakodalom, kinek hogyan tetszik, az volt a legjobb. Éppen kint ültem az udvaron, egyedül, amikor láttam közeledni két embert, ismerős hangokkal. Nem akartam zavarni őket, ezért a bennem lévő még egész kicsi alkoholmennyiségnek köszönhetően bebújtam a bokorba(!) és onnan hallgatóztam illetve leselkedtem. Az előbbi helyemen Louis ült, Sonja az ölében és önfeledten smároltak. Úgy éreztem, hogy azonnal ki kell innen ugranom. Na nem azért, mert féltékeny vagyok a volt pasimra. Csak valami mocorgott a lábam mellet, és amit láttam, meg kéne osztanom a többiekkel. Hála istennek ez egy ilyen sövény szerű bokor volt, ergo elég hosszú. Kibotorkáltam a szélére, lekaptam a cipőimet és elkezdtem szaladni az udvar első felére. Nem vettek észre, legalábbis nagyon remélem. Megláttam, hogy Hazz, Lex és Zayn felém tartanak, tökéletes!
- Veled meg mi történt?- fürkészett Zayn.
- Nagy sztori! Óriási és tök hihetetlen!- hüledeztem.
- Jó, oké kicsim. Meséld csak el, hallgatunk!- bátorított Hazza, miután kivett a hajamból egy levelet és eldobta.
- Szóval, kint ültem az udvar hátsó részén, valahogy egyedül. Egyszer hangokat hallottam. Gondoltam elbújok. Bemásztam egy ilyen sövényféleségbe. Egy srác ült le a helyemre és az ölébe húzta a vele lévő csajt és smárolni kezdtek. Akkor vettem észre, hogy Louis és Sonja falják egymást. Ennyi!- hadartam el két szuszra.
- Ezek szerint, ők most, járnak?- értetlenkedett Lexi.
- Nagy valószínűséggel.- felelt helyettem Zayn. Hazz ezután felajánlotta, hogy menjünk be és táncoljunk, mert egy nagy csomó rokonon meg idegen csajon kívül csak Lexi-vel táncolt. Velem még nem. Kifogtunk egy lassú számot. A tömegben táncikáltunk, majd a szám végén felemeltem a fejem a válláról. Amit akkor láttam, az volt, hogy a kishúgom, Maya felnéz Jas-re és megcsókolja. Annyira örültem nekik. Jas a legjobb srác, akit kifoghat a kiscsaj.
- Harry!-suttogtam neki.
- Hm?- felvonta szemöldökét, és várta, hogy mit mondok.
- Maya és Jas összejöttek!- közöltem mosolyogva.
- Honnan tudod?- kérdezett vissza.
- Látom.- mosolyogtam rá. Amikor Jas-t elhívták táncolni, lerohantam Maya-t és elmeséltettem vele a sztorit. Annyira nagyon örültem nekik. Aranyosak együtt. Kezdődtek a köszöntők, úgyhogy magára kellett hagynom kishúgomat, összeszedtem ikertesómat és öcsémet majd felvonultunk a színpadra, így hárman.
- Üdv mindenkinek. A nevem Dave, ők pedig a nővéreim, Alexis és Victoria.- mutatott ránk.- Apu és Natalia. Reméljük, nagyon sokáig nagyon boldogok lesztek együtt. Egy szó mint száz, nem húzom tovább. Egy dallal szeretnénk sok boldogságot kívánni nektek.Tori!- mutatott a mikrofonállványra. Felvette a dobverőket és beült a dob mögé, Lex pedig a gitárért nyúlt. Dave megadta a ritmust, majd előadtuk az általunk írt dalt. Lex segített a dalszövegben, Dave pedig a ritmust dolgozta ki. Egész jól sikerült.
- Nem volt alkalmam a dal előtt szólni, szóval megteszem most. Apu, annyit mondhatok, szerencsés vagy. Natalia kivételes nő, szeresd ahogy csak tudod. Nati, amióta ismerjük egymást, anyám helyett anyám voltál, amit nem tudok elégszer megköszönni. Hála nektek, újra úgy érezhetem, hogy van családom. Sok boldogságot nektek!- mondtam, majd visszatettem a mikrofonállványra a mikrofont és lebattyogtam a lépcsőn. Meg sem álltam az udvarig. Felnéztem a csillagokra és valami furcsa érzésem támadt. Olyasmi, mint egy előérzet. Nagyon rossz volt. Egyfajta fájdalom öntötte el a testemet. Lex kiszólt, hogy apuék mindjárt indulnak, úgyhogy be kellett mennem, de a fejemben kószáló gondolatoktól még a hazavezető úton sem szabadultam. Otthon egyedül voltam, a többiek még javában buliztak. Az üres, sötét házban felsétáltam a lépcsőn és Harry szobája helyett a sajátomba mentem. Összeszedtem a pizsamaként szolgáló elnyűtt zenekaros pólómat és a kedvenc hawaii mintás rövidnacimat majd ezekkel együtt benyitottam a fürdőszobába. Engedtem egy nagy kád forró vizet és egy órán át áztattam benne magam, akárhányszor kicsit lehűlt, újra engedtem bele. A látomás-szerű érzés nem hagyott nyugodni. Aludni sem tudtam miatta, órákon át forgolódtam álmatlanul. Nagy nehézségek árán sikerült elaludnom.