Angyalok városában, újra (15.rész)

Végre péntek volt! El sem hittem, hogy újra láthatom a többieket fél év után. Annyira régen volt már amikor leléptem. Nagyon hiányoztak mindannyian, de valahogy Harry hiányzott a legjobban. Tudatában voltam, hogy nem fog teljesülni a vágyam, miszerint újra együtt leszünk, mintha mi sem történt volna. Mivel a gépem délelőtt indult, csináltam indulás előtt egy képet és feltettem fb-re:

Ey, L.A. I'm coming again ;) !

Rengetegen like-olták, jött sok komment. De csak 1 like érdekelt. Amint megláttam az értesítéseim közt a következőt: "Harry Styles likes this" örömömben majdnem elkezdtem sikítani a buszon. De mivel normális vagyok és elmúltam 5 éves, ezáltal tudom, hogy tömegközlekedésen nem igazán szokás sikítozni. Azután a mosoly lefagyott az arcomról. Átalakult ingerült vicsorgássá. Ökölbe szorított kézzel bámultam a következőt.

Taylor Swift: "F*ck! The bitch is coming back to L.A." méghozzá kommentbe. Szép volt Miss Swift. Louis, Liam, Zayn és Niall rögtön a védelmembe álltak. Jött egy üzenetem. Harry Styles: ":)" egyetlen smiley. Mikor néztem a képet, láttam, hogy Taylor kommentje valamiért törölve lett.  Gyorsan visszaírtam Harry-nek: Köszönöm szépen :)!  Nem tudtam megnézni a választ, mert ki kellett kapcsolnom a telefonomat a reptéren. Néhány óra repülés után megérkeztem a reptérre. Rácsörögtem Louis-ra. 

- Szia!- köszöntem széles mosollyal a telefonba.

- Szia! Fuvar kellene?- kérdezte.

- Valami olyasmi.- pirultam el egy kicsit.

- Azt megoldhatom.- hallottam egy rekedtes, mély hangot a hátam mögött. Alig mertem megfordulni, de mégis megtettem. - Szia!- mosolygott rám Harry.

- Sz-szia!- dadogtam. Esetlenül ácsorogtam, nem tudtam, hogy megöleljem, vagy ne. Nem kellett sokáig tépelődnöm mert szorosan megölelt. Újra éreztem az illatát. Ha nem lennénk mindketten kapcsolatban, tuti, hogy azonnal lesmárolnám. 

- Milyen volt az út?- tette fel a mentőkérdést ahogy a kocsija felé vettük az irányt.

- Őszintén? Örültem volna ha unalmas. De egy öregasszony végig karattyolt mellettem. Meg mutogatta az unokáit, meg a férjét katonaként. Azt hittem, hogy megőrülök. A stewardess megajándékozott egy kedves mosollyal. Gondolom ismerős neki a néni, mert a nevén szólította.- fecsegtem, a táskámban turkálva, hogy ne kelljen ránéznem. 

- Gyönyörű vagy..- csúszott ki a száján.

- Tessék?- kérdeztem mosolyogva, mintha nem hallottam volna. Lejjebb húzódott az úton és közel hajolt hozzám.

- Azt mondtam, hogy gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe úgy, mint régen. A kezem reszketni kezdett. Annyira édes volt, ahogy oldalra néztem és bámult rám nagy zöld szemeivel. Várta a reakciómat. Enyhe pír öntötte el az arcomat, de kinyögtem, amit gondoltam.

- Te pedig szemtelenül helyes vagy!- mondtam elfordítva a fejemet. Basszus, mit művelek ? Barátnője van, nekem pedig barátom. Úristen, meg akarom csókolni. Muszáj vagyok leengedni az ablakot mielőtt kigyullad a fejem. 

- Köcsög voltam veled, akkor fél évvel ezelőtt.- szólalt meg hosszú idő után újra.

- Én pedig elhanyagoltalak, de ezt már megbeszéltük skype-on.- próbáltam terelni a témát.

- De az nem ugyan az. Ott nem volt adva a lehetőség, hogy megbocsájtunk egymásnak és minden megy tovább úgy, ahogy volt.-dörmögte.- Vagyis, ez most is nehezen kivitelezhető.- suttogta gyenge hanggal miközben bekanyarodott a garázsba. Kiszállt, megkerülte a kocsit és kinyitotta felőlem az ajtót.

- Hölgyem!- nyújtotta a kezét. Annyira édes volt, ahogy kisegített a kocsiból. Nem mintha szükséges lett volna, de ő így látta jónak. Kiszedtük a csomagokat, majd halkan belopóztunk a házba. 

- Na, kitől kapok egy bazinagy ölelést?- kiáltottam magamat el.

- Tori!!!!- szaladt le a lépcsőn Lexi és rögtön meg akart fojtani az ölelésével.- Hiányoztál, egyetlen szem gyönyörű nővérkém!- szorított magához. Miért mondja mindenki, hogy gyönyörű vagyok? Ez tök kamu. Teljesen átlagosan nézek ki.

- Te seggfej! Ha még egyszer itt hagysz minket, én komolyan lefejellek!- röhögött Louis majd átvette Lex szerepét és próbálta kipréselni belőlem az összes levegőt.

- Sajnálattal közlöm te pöcs, hogy csak látogatóba jöttem, meg házörzőnek.- mosolyogtam keserűen. A hátsó ajtó csapódott és a maradék három srác jött be rajta. Zayn ahogy meglátott rögtön hozzám futott felemelt és meg is pörgetett.

- Szia! Végre itt vagy!- örült nekem ő is sajátos módon. Niall is rendesen megszorongatott. Utána Liam az öleléshez mellékelt egy egyszerű arcra puszit is. Mint említettem, óriási szíve van!

- Hé, mi sem akarunk kimaradni a pusziosztogatásból!- szólt rám Lex. Belementem a dologba, így mindenkit végig puszilgattam. 

- Én kimaradok?- játszotta a sértődöttet Harry.

- Természetesen nem! Na, gyere!- mondtam és nyomtam az arcára egy puszit. - Ha nem haragszotok meg, én ledőlök aludni. Durva ez az időeltolódás.- szédelegtem, mire mind bólintottak. Nem tudom mennyit aludhattam, de mire felébredtem, a nappaliban senkit sem találtam. Felmentem a szobákhoz. Harry ajtaján kopogtattam először. A szívem egy dobbanást valószínűleg kihagyott amikor meghallottam a hangját az ajtó mögül. Beléptem tehát.

- A többiek?- kérdeztem az ajtóban ácsorogva.

- Először is, gyere beljebb. Másodszor, elhúztak valahová. Mi is mentünk volna, de te aludtál én pedig nem akartam menni. Taylor nagy valószínűséggel..- magyarázott mire közbeszóltam.

- Taylor átjön? Ó, bocsi. Akkor tűzök a szobámba aludni.- kacsintottam egyet, amolyan sunyi stílusban. Megfordultam és indultam volna, amikor egy kéz erősen megragadta a csuklómat.

- Nem, nem jön át, szerintem ott van abban a klubban ahová a többiek mentek. Nem akarok vele találkozni. Elrontaná a tökéletes napomat.- mosolygott veszettül édesen.- Itt maradsz velem?- fürkészett gyönyörű szép zöld szemeivel.

- Szeretnéd?- haraptam az ajkamba, tudtam, hogy attól megőrül. Még mindig szorította a csuklómat. Válasz helyett magához rántott. A hirtelen akció miatt megbillentem és a kanapén fekvő volt pasimra estem. Nagyon úgy tűnt, hogy nincs ellenére a dolog, ahogy nekem sem. 

- Reménykedtem benne, hogy puszi helyett csókot kapok.- durcizott aranyosan. Nem bírtam tovább és elmosolyodtam. 

- Kitől?- hergeltem.

- Tőled, szépségem.- felelte kaján vigyorral az arcán. Kezét lecsúsztatta a derekamra és lágyan simogatta.- De még nem késő!- figyelmeztetett.

- Nem akarok hűtlen lenni. Barátom van, neked pedig barátnőd.- tápászkodtam volna fel, de nem engedte.

- Ha érdekelne téged Seth, akkor nem dörgölnéd hozzám a csípődet és ha engem érdekelne Taylor akkor valószínűleg nem hagynám, hogy ilyen édesen dörgölőzz.- vágta a képembe kéjesen suttogva. Be kellett látnom, hogy igaza van. Egyébként, észre sem vettem, hogy dörgölőzöm. Hupsz. Sohasem voltam ribanc, de ha Harry a tét, akkor egy időre gaz csábítóvá válok. Ő az enyém volt és az is marad! A két tenyerem közé fogtam puha arcát és megcsókoltam. A nyelve bebocsájtásért könyörgött ajkaimnak, amit hamar meg is kapott.- Nekem ez a csók nem elég!- duruzsolta a fülembe néhány másodpercre megszakítva a csókot.

- Az a helyzet, hogy nekem sem! Szeretlek és nem bírom elviselni, hogy másé vagy!- tört rám az őszinteségi roham. 

- Tévedsz, sohasem voltam Tayloré. Amióta ismerlek, mindig a tiéd vagyok és az is maradok!- suttogta rekedtes hangján majd puha, nedves csókokat hagyott az állam vonalától lefelé végig a nyakamon. Miután egy kicsit lenyugodtunk, a fejem a mellkasán pihentettem. Éreztem, ahogy mellkasa fel le mozog alattam, miközben lélegzik. Egyik karjával védelmezően ölelte át a derekamat, másikkal simogatta a hátamat. Egyszer csak magassarkú kopogásra lettünk figyelmesek. Senki más nem jöhetett szóba, csak és kizárólag Taylor. Túl közel járt már ahhoz, hogy kisurranjak a szobából.