Bejelentések (19. rész)

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, ahogy Hazz is. Kómás fejjel néztem a kijelzőre, ami azt jelezte, hogy apu hív. Rögtön fel is vettem.
- Szia apu!- köszöntöttem éber hangon.
- Szia kicsim. Mi újság veletek? Jól megvagytok Harry-vel, vagy ki kell tekerjem a nyakát?- kérdezgetett, valószínűleg mosolyogva.
- Minden rendben most már. Hiányzott L.A, de a lényeg, hogy itt vagyok! Veletek minden oké?- hangosítottam ki a telefont.
- Az a helyzet, hogy valamit be kell jelentenem.- felelt izgatott hangon.
- Szia Tori!- köszönt Natalia kedves hangján. Említettem már, hogy imádom őt?
- Szia Natalia!- mosolyogva visszaköszöntem. - Apu, a bejelentés.- emlékeztettem kedvesen.
- Na szóval. Nézegettük Nati-val az eladó házakat Los Angeles-ben. Rábukkantunk a régi házunkra. Arra gondoltam, hogy megvesszük és visszaköltözünk.- avatott be.
- Mivel mind ott vagytok, most már te is, nagyon jó ötletnek tartom.- tette hozzá Natalia.
- Úristen! Ez komoly? Annyira örülök neki, megyek és szólok a többieknek!- sikítottam fel és már szaladtam is. Zayn szobájában ráleltem Lexi-re.
- Mi ennyire fontos?- nyöszörgött mikor kirángattam a barátja karjai közül.
- Apu és Natalia megveszik a régi házunkat és odaköltöznek!- rángattam a vállát. A hatás megvolt, ő is felsikított. Sőt, ugrálni kezdett. - Zayn, segíts nekem egy kicsit.- biccentettem a furán ugráló tesóm felé. Elmosolyodva bólintott és hátulról átkarolta Lex derekát, mire megnyugodott én pedig otthagytam őket. Visszabattyogtam Harry szobájába, ahol rátaláltam miközben az ágyon heverészve, unottan váltogatta a tévécsatornákat. Észrevette, hogy bent vagyok és felpattant, odasétált hozzám és felkapott a vállára.
- Mit csinálsz te bolond?- mosolyogtam, miközben fejjel lefelé lógtam.
- Felvettelek.- felelte egyszerűen. Elindult velem a lépcső irányába. Nyomtam egy puszit csupasz háta közepére.
- Hazza, mit művelsz te ezzel a lánnyal?- röhögött Liam minket nézve a kanapéról. A lépcső aljához érve letett, így szemben álltam vele. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd a kanapé irányába fordította a fejét.
- Szeretem!-közölte. Annyira édes volt, hogy hosszasan megcsókoltam, amit egy szép mosollyal jutalmazott. Néhány nap múlva apu újra telefonált, ezúttal Lex-nek.
- Tubicáim, készülődjetek!- szólt rám és Harry-re. Mi mentünk ki apuékért a reptérre. Legnagyobb szerencséjükre csak a cuccaikat kellett hozni, mert berendezve vették a házat. A reptéren ücsörögtünk és vártuk a gépet.
- Említette Natalia, hogy van még egy bejelenteni valójuk, de azt majd személyesen. Szerinted mi lesz az?- kérdeztem mosolyogva a mellettem ülő barátomat.
- Nem tudom, de biztosan jó dolog lesz.- nyugtatott meg. A vállára hajtottam a fejem és néztem, hogy nyomkodja a telefonját. Leadta a drótot Zayn-nek, miszerint még nem érkezett meg a gép. Észrevette, hogy nézem és nyomott egy puszit a számra.
- Nekem kajak kilométer hiányom van! Sétálni szeretnék.- nyöszörögtem, mire elmosolyodott. Felálltunk a székekből, de mielőtt elindulhattam volna, visszarántott és mélyen a szemembe nézett.
- Merre szeretnél sétálni hercegnőm?-kérdezte.
- Bármerre itt a reptéren.- feleltem, majd hozzábújva megöleltem és a homlokomat a mellkasának támasztottam. A gyanús hangokból ítélve amit hallottunk, arra következtettünk, hogy megérkezett apuék gépe. Tehát a séta ötlet elvetve. Fürkésztem a leszálló utasokat, két személyt keresve. Harry közben folyamatosan szóval tartott, hogy oldja a feszültségemet.
- Látod őket valamerre?- kapkodtam a tekintetemet ide-oda. A kérdésem válasz nélkül maradt. Gondoltam, ekkora hangzavarban nem hallotta meg. - Nem látod őket semerre?- tettem fel újra a kérdést.
- Kiket keresel?- mondta egy ismerős, kedves hang.
- Natalia!- borultam a nyakába. Ott volt még apu, és két lány akiket nem tudtam beosztani, hogy kihez tartoznak. Hazz, aki eddig apu mellett állt, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Nagyon vigyorgott, valószínűleg örült neki, hogy ennyire virulok. Apunak feltűnt, hogy a két lány kényelmetlenül álldogál.
- Kicsim, ők itt Nati lányai, Maya és Sonja. Ikrek, mint ti is. Remélem, jó kapcsolatot fogtok ápolni.- világosított fel apu. Azt hiszem, nem lesz baj ezekkel a lányokkal. Visszafogottnak tűnnek.
- Te vagy Alexis, ugye?- kérdezte Maya. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.
- Nem, én Victoria vagyok, de szólítsatok csak Torinak.- feleltem mosolyogva. Oké, 19 vagyok, ők pedig valószínűleg 16-17 évesek, de olyan aranyosak. Azt hiszem, amikor Maya kérdezett, remegett a hangja. Megértem, ha kicsit beparázott, állítólag kicsit ijesztő vagyok. Harry kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy mutassam be. Kicsit oldalba löktem és próbáltam "csúnyán" nézni rá, de arcon puszilt, amitől rögtön megenyhültek a vonásaim.- Ő pedig a barátom, Harry.- tettem eleget a "kérésének" és bemutattam.
- Sonja vagyok, ő pedig Maya.- nyújtotta a kezét, de mintha remegett volna.
- Hé, nálunk ez nem szokás.- mosolygott Hazz, majd megölelte a lányokat. Apu odahajolt hozzám.
- Családban marad!- bólogatott elismerően az "ölelkezőket" nézve. Nagyon remélem, hogy egyszer teljes jogú családtag lesz. A kiscsajok valószínűleg rajongók, mert enyhén pirultak, amikor az én egyetlenem ölelgette őket. Elindultunk a kocsihoz és hozzánk fuvaroztuk apuékat, mert Lexi még nem ismeri a lányokat. Apu, Natalia és Hazza beszélgettek, én pedig gondoltam, beszélgetek egy kicsit a "fiatalsággal"
- Lányok, kérdezhetek valamit?- mosolyogtam rájuk. Az úton egész sokat beszélgettem velük és nagyon szimpatikusak. Már nem is félnek annyira a külsőmtől. Akkor ez most azt bizonyítja, hogy tényleg nagyon dark vagyok.
- Persze!- viszonozta a mosolyt Sonja.
- Directionerek vagytok, igaz?- tettem fel a jól ismert kérdést. Másfél éve hányszor megkaptam én is.
- Ennyire látszik?- nevetett fel Maya.
- Voltatok már koncerten?- kérdeztem.
- Egyszer, de sajnos nagyon hátulra kaptunk jegyet.- mesélte Sonja.
- Akkor, hölgyeim készüljenek fel lelkiekben...-nevettem fel. A kérdő arckifejezésüket látva inkább végigmondtam.- Mert azon az ajtón belül találkoztok velük.- mosolyogtam.
- Ők is itt élnek?- dadogta Maya.
- Igen, Lex és Zayn is egy párt alkotnak.- világosítottam fel őket, majd elmosolyodtam, amikor két nagy tenyeret éreztem a derekamon.
- Megy a pletyka, csajok?- kérdezte Harry.
- Információmegosztás, édes.-mondtam kimért hangon, de amikor szembefordított magával felnevettem. Benyitottunk az ajtón és felkiáltottam az emeletre.
- Srácok!- hívtam őket. Lesétáltak egyesével a lépcsőn, Alexis és Zayn hátul, ők párban jöttek. Natalia rögtön ölelkezni kezdett, apu kezet fogott a srácokkal, az ikrek pedig feszengve ácsorogtak a szoba közepén. - Lányok, bemutatkoztok ?- mosolyogtam rájuk. Ha eddig kedveltek, akkor most valószínűleg a pokolra kívánnak.
- Látom, kicsit zavarban vagytok, akkor majd kezdem én.- mosolygott rájuk Liam.- Liam vagyok. Nagyon örülök.
- Maya vagyok, ő pedig az ikertesóm, Sonja.- pirult el kicsit. Liam az a srác, akinél hiába próbálkoznának a kimért kézfogással, ő rögtön ölelkezik. Ez most sem történt másképp. A többiek is sorra bemutatkoztak. Időközben megérkezett Sky és Dave is. Szinte minden nap találkozunk velük, de mégis mindig megszorongatom őket. Tudom, gonosz vagyok. Mindenki megismerte az ikreket és nagyon meg is kedveltük őket. Megtudtuk, hogy 16 évesek, nemsokára töltik a 17-et. A 11. osztályba fognak járni, amint beilleszkedtek a házba. A legjobb a dologban, hogy tök közel van a házuk hozzánk. Rengeteg a közös pont az érdeklődési körünkben.
- Nos, ha már így mind itt vagyunk, akkor van egy bejelentésünk.- mondta Natalia.
- Az a helyzet, hogy össze fogunk házasodni.- jelentette be apu. Annyira örültem. Rögtön felpattantam és megöleltem őket egyszerre. Utánam pedig Lexi és mindenki gratulált.
- Drágám, szerintem ideje mennünk. Még be sem rendezkedtünk.- szomorkodott Nati amiért menniük kell. Alexis társaságában elfuvaroztuk őket, mert a kocsijukat még nem hozták meg. A háznál bementünk körülnézni.
- Tori, ide jönnél egy kicsit?- kérdezte Maya.
- Persze, mondd csak.-feleltem mosolyogva. Kitárta a karjait és beinvitált a szobájába.
- Tetszik a berendezés? Az én ötletem volt.- mosolygott. Körülnéztem egy kicsit. Az ágyat kémleltem, amikor rájöttem, hogy ez még az én ágyam. A háttámlát fürkésztem, kerestem valamit, amit hamar megtaláltam. Végighúztam az ujjamat a karcoláson. Még akkor csináltam, amikor itt laktunk. "H+V" (Harry+Victoria) ez állt rajta. Észrevette Maya, hogy kicsit fájdalmasan nézem a támlát.- Jól vagy?- aggodalmaskodva kérdezte, miközben a kezét a vállamra tette.
- Persze, csak sok minden köt ehhez a szobához. De örülök, hogy a tiéd lett! Nézz csak ide!- kértem meg, majd rámutattam a karcra.- Remélem, nem zavar. Ennyi a hibája csak ennek az ágynak.- mosolyodtam el.
- Miről beszélsz? Ez itt nem hiba! Ez a legszebb dolog amit valaha láttam.- ölelt meg óvatosan, tartva a reakciómtól. Gondoltam, nem rontom el a kedvét azzal, hogy elmesélem, miket műveltünk Harry-vel ebben az ágyban. :)