Újra együtt (13. rész)

Na, szóval. Összefoglalva. Majdnem belehaltam ebbe a két hónapba, ikertesómmal együtt. A napi kommunikáció ugyan megvolt, de nem ugyan az egy kis ablakban látni a barátodat, aki a világ egy másik részén van éppen, mint mondjuk, a nappaliban unottan tévét nézve ámulni, hogy milyen helyes. Kín keserves 61 nap után este már mindketten tele voltunk adrenalinnal, aludni persze nem tudtunk jó ideig, úgyhogy eldöntöttük, Lex ma a szobámban alszik.
- El tudod hinni? Holnap itthon vannak!- kiáltotta önkívületi állapotban.
- Igen, itthon lesznek. Nem bírok várni holnapig. Mindjárt kimegyek a reptérre és átcsövezem az egész éjszakát ott.- röhögtünk fel. Imádom a húgomat, az öcsémet és Sky-t. De számomra ők sem tudják pótolni Harry-t. A céltalan napjainkat általában Dave és Sky társaságában tengettük, akik előtt le a kalappal. Egészen lefoglalták a gondolatainkat. Alexis és én egymást segítve vészeltük át ezt az időszakot. Miután ő is bealudt mellettem, a következő jegyzeteket írtam a telefonomba:
- 0:30 : még mindig ébren vagyok.
- 1:45 : képtelenség, hogy elaludjak.
- 3:55 : most már végképp alszok. Már csak néhány óra ! <3
- 4:05 : basszus miért nem tudok elaludni ? :o
 Végül 4:30 után már aludtam. Reggel Alexis szó szerint kilökött az ágyból.
- Jó reggelt ! Indulj készülődni. Egy óra múlva a reptéren kell lennünk!- kiáltott rám. Na, most vagy megőrült, vagy nagyon hiányzik neki Niall. Ezen nem agyaltam sokat. Rohantam a fürdőszobába. Zuhanyzás, fogmosás, öltözködés és hajmosás után szinte beestem a nappaliba. Felvettem a kulcsomat az asztalról, és egy határozott "Gyere már!" felszólítással kiparancsoltam a házból a húgomat. Először Alexis vezetett, de annyira remegett, hogy még az utcánkban megálltunk és helyet cseréltünk. Én viszont olyan tempóval vezettem, hogy néhány perc múlva odaértünk.Idegesen toporogtunk egy helyben. Mikor ér már ide az a ************ (cenzúra) repülőgép? Az ablakból láttuk, hogy leszállt egy gép. Ez volt az, amire mi vártunk. Görcsösen szorítottuk egymás kezét. Fürkészve néztük a leszálló tömeget és akkor, akkor megláttam azokat, akiket mi kerestünk. Rögtön elengedtem ikertesóm kezét és rohanni kezdtem. Szép kis akadályfutás után már egyenes út volt Harry felé. A földre dobta a válltáskáját és határozottan megindult felém. Szó szerint felemelt.
- Úristen, el sem hiszem, hogy itt vagy! Annyira hiányoztál!- ölelgettem szorosan. A megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemebe.
- Te is hiányoztál neki, szinte minden nap elmondta vagy ötször, a "hogy ha itt lenne Tori.." kezdetű történetet.- röhögött Louis. Harry csak egy rosszalló pillantást vetett, majd visszafordult hozzám.
- Soha többé nem hagylak itt!- suttogta két csók között. A fejemet a mellkasának támasztottam, ő pedig csak simogatta a hátamat és a hajamat. Két hónapja egyszer sem tudtam megcsókolni vagy megölelni. Nem éreztem az illatát. Nem láttam az igéző szemeit és a csodálatos mosolyát. Jó, ez eléggé nyálgép dumának hangzik, de ez mind igaz. Istenem, annyira szeretem. A srácok egy sort fotózkodtak a Directionerekkel. (Mintha csak magamat láttam volna, úgy ezer példányban.) Volt egy tök aranyos lány, aki félve megkérdezte tőlem, hogy odaállnék-e én is, mert szeretné, hogy rajta legyek. Természetesen igent mondtam. Azt gondoltam, amikor összejöttem Harryvel, hogy majd fikáznak és egyebek. De nem,  ha úgy nézzük, egészen elfogadtak, amit persze egyáltalán nem bánunk. Sokkal jobb így, mintha a fenyegetéseket olvasnánk nap mint nap. Az utolsó képek elkészítése után eljutottunk a kocsiig, ahonnan egyszerű lett volna az út, egy tökéletes világban. De mi nem abban élünk, úgyhogy egész bonyolult volt a hazavezető út. Mindenki el akart szaladni valahová. Fájdalmasan összenéztünk Lexi-vel. Ő is arra gondolt amire én. Haza akartunk végre érni. Végül lebeszéltük a srácokat a kocsikázásról és egyenesen haza mentünk. Otthon mindenki szétszéledt. Most már éreztem a kialvatlanságot, ami eddig álmatlanság volt. Elterültem az ágyon és a plafont bámultam, majd lépteket hallottam lentről. Két halk kopogás után benyitott.
- Ébren vagy szépség?- kérdezte mosolyogva Harry.
- Még éppen.- mosolyogtam vissza. Odasétált hozzám mire én felültem. Leült mellém, hozzábújtam ő pedig elfeküdt az ágyon, magával rántva engem is.
- El tudod képzelni, mennyire hiányoltalak innen minden este? Alig tudtam aludni nélküled. Folyamatosan agyaltam, hogy hol vagytok, vajon mit csináltok éppen.- magyaráztam, mire diadalittas mosolyt varázsolt az arcára.
- Ssss- csitított.- A lényeg, hogy most már itt vagyok veled. No para, baby.- húzta féloldalas mosolyra a száját, amitől szokás szerint olvadtam. Átlendítettem a lábamat a csípője felett és úgy kezdtünk forró csókcsatába. Louis valószínűleg keresett valamelyikőnket, mert figyelmeztetés nélkül benyitott.
- Ha már minden áron csinálni akarjátok, legalább zárjátok be az ajtót.- ingatta a fejét, mint akit zavar a dolog.
- Nem vagy kíváncsi ránk?- kérdezte "felháborodva" Harry.
- De, nagyon kíváncsi vagyok!- röhögött Louis.
- Na, itt hagylak titeket, lehetőleg ne öljétek meg egymást.- kértem őket, majd elindultam a konyhába. A hűtőben kutakodtam, amikor egy hangot hallottam a lépcső felől.
- Mit kajálunk?- kérdezte mosolyogva Niall.
- Öhm, éhes vagy ?- pillantottam rá egy percre.
- Ez ugye költői kérdés volt?- röhögött. Természetesen annak szántam. Újra visszanéztem és feltűnt, hogy vásárolni kéne, mivel ennyi kajából lehetetlen összedobni bármiféle ebédet.
- Többiek?- utaltam rá, hogy nem látom őket.
- Liam és Lexi alszanak. Zayn meg tévézik a szobájában. Miért?
- Oké, akarsz jönni vásárolni?- néztem rá könyörgően, mire elmosolyodott és közölte, hogy megkérdezi Zayn-t, hogy ő akar-e velünk jönni. Én magamra vállaltam Harry-t és Louis-t. Amint az utóbbi meghallotta a lépteimet, felröhögött. Először nem értettem, de amint beléptem, összerogytam a röhögéstől. A kanapémon feküdtek, Louis szorosan Harry szájára tapasztotta a kezét, csókot szimulált, közben néha felkiáltott.
- Oh, Harry, te kis csibész. Mit művelsz velem?- lélegzett eléggé teátrálisan miközben megtörölte a száját a kézfejével. Én még mindig a földön fetrengtem a röhögéstől. Zayn és Niall bejött, engem ugyan ott találtak és furcsán néztek rám.
- Kész vagytok, mehetünk ?- nézett ránk felváltva Zayn.
- Hová?- kapkodta a fejét Harry.
- Bevásárolni, kong a hűtő az ürességtől.- mondtuk szinte egyszerre Niall-el.
- Én nem megyek, elfáradtam.- mondta Louis és vállba lökte Harry-t, jelezve, hogy miatta "fáradt el".
- Oké, gyorsan felöltözök.- mosolygott Harry és a ruháival bevonult a fürdőszobába, Zayn és Niall pedig kiment a kocsihoz. Kettesben maradtam Louis-sal amikor észrevettem, hogy van egy folyt a felsőmön. Nem zavartattam magamat, levettem és felvettem egy másikat.
- Egyébként, minden oké mostanában köztetek?- kérdezte hirtelen Louis amivel kicsit meglepett.
- Izé... persze, minden jó.- dadogtam, mert nem értettem a hirtelen kérdést.
- Annak örülök, látom, nagyon virulsz.- mosolyodott el.
- Figyelj, most lépek, de nagyon, nagyon, nagyon köszönök mindent. Igazi barát vagy!- mondtam, majd gyorsan homlokon pusziltam és kimentem a szobából. Majdnem nekimentem Harry-nek. Felnéztem rá (enyhén magasabb nálam), elmosolyodtam és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel. Húztam magam után, le az emeletről a ház elé, ahol a srácok már veszett tempóban nyomták a dudát. Bepattantunk a hátsóülésre és miután becsuktuk az ajtót, Zayn rögtön indította a motort és már úton voltunk. Talán negyed órája ülhettünk a kocsiban, amikor Harry a combomra csúsztatta a kezét.
- Nagyon tetszik ez a rövid naci. Jól áll.- dörmögte a fülembe. Valószínűnek tartom, hogy azért tetszik neki annyira nagyon, mert eléggé rövid és egészen sokat mutat a combomból. Én is szeretem, mert nincs benne melegem mégis a normális határértéken belülre esik a hossza. Egyre feljebb vándoroltak ujjai a combomon.
- Hé! Nem tudod mibe kevered magadat!- szóltam rá suttogva majd megcsókoltam.
- Na ne. Csak ezt ne. Bírjatok magatokkal hazáig. Nem akarok házi pornót látni.- nézett ránk Zayn a visszapillantóból. Természetesen vigyorgott, ami elvette a hitelét az előző mondatának.
- Két hónapi után, nekem teljesen mindegy, hogy hol. Csak csináljuk, az Isten szerelméért.- suttogott Harry a fülembe. A hangján hallottam, hogy nehéz két hónap áll mögötte.
- Tehát én döntök.-mondtam, majd láttam Niall és Zayn ledöbbent arcát. Valószínűleg arra számítottak, hogy akkor majd most szépen összebújunk a hátsó ülésen. Harry pedig csak bólintott egyet.- Szóval bocs édes, de ki kell várnod még hazaérünk.- mosolyogtam rá bűnbánóan.
- Rád megéri várni!- húzott magához, hogy meg tudjon csókolni. Zayn beparkolt a bevásárlóközpont parkolójába. A központban össze-vissza járkáltunk. Erről rögtön eszembe jutott a nevelőanyám. Igen, kimondom. Natalia a szívembe lopta magát. Rengeteget nevettünk mikor elmentünk vele vásárolni. Ő egyenesen szeretett volna haladni, mi pedig össze vissza. A srácok nem értették, hogy min mosolygok miközben bolyongtunk.
- Jó kedved van, szépségem?- kérdezte Harry miközben fél karral átölelt és egy apró puszit nyomott a homlokomra.
- Igen.Eszembe jutott valami és azon mosolygom.- feleltem. Nem firtatta csak sétáltunk tovább. Miután felpakoltunk egy kisebb ország havi fogyasztásának megfelelő kajamennyiséget áttértünk a ruhákhoz, mert valamilyen ruhadarabra mindenkinek hirtelen nagyon nagy szüksége lett. Zayn és Niall leléptek egy boltba amit már régebben is emlegettek.
- Te nem mész?- mosolyogtam a mellettem sétáló barátomra.
- Nem.Inkább veled szeretnék most lenni. Amúgy sem az én stílusom az a bolt.- felelte nagyon édesen. Gondoltam, ha ők így, akkor én is. Elindultam az egyik kedvenc boltom felé. A Converse márkaboltot a végére tartogattam. Trikókat próbálgattam amikor Harry beszólt a fülkébe.
- Na, nekem is megmutatod őket?- kérdezte. Válaszképp elhúztam a függönyt. A tükörben nézegettem a felsőt magamon, Harry mögém lépett, átkarolta a derekamat és az állát a vállamra támasztotta.- Körülnéztem a fülkében és sehol sem láttam kiírva, hogy kamerával figyelnék a helyet. Egész tágas is. Szóval, mit mondasz?- nézett rám vággyal teli szemekkel.
- Azt mondom, amit a kocsiban. Várd ki, amíg hazaérünk!- simítottam meg az arcát, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. Szembe fordított magával és megcsókolt, tehát nem haragszik nagyon. Kiküldtem a fülke elé és visszavettem a toppomat. A kiválasztott darabokat kifizettem.
- Na, Converse márkabolt?- fogta a derekamat két kézzel. Bólintottam egyet és küldtem egy gyors sms-t Niall-nek, hogy hol találkozunk. Az az a hely, amit mindenki imád, kivétel nélkül. Szinte egy időben értünk oda a srácokkal. A bolt belsejében szétváltunk és mindenki kedvére nézelődött. A cipők fele nézelődtem amikor a pult mögött egy lányt pillantottam meg. Rögtön felismertem. A volt osztálytársam és egyben nagyon jó barátnőm is. Odaálltam elé, de ő nem figyelt mert a raktárban lévő tanuló srácnak magyarázott valamit.
- Elnézést, nem akarlak zavarni..- kezdtem, mire felkapta a fejét. Elkerekedett a szeme majd rögtön kiszaladt a pult mögül és odaugrott hozzám. Szorosan ölelgetni kezdtük egymást.
- Tori! El sem hiszem, hogy látlak.- néz végig rajtam.- Még mindig felháborítóan csinos vagy.- ingatta a fejét mosolyogva.
- Te sem panaszkodhatsz, Alyson.- mosolyogtam miközben ölelgettem.- Szóval, itt dolgozol?- kérdeztem.
- Aha, már egy ideje. Nem is olyan rossz.- nézett körbe a hihetetlenül menő dizájnú üzletben.
- Hát, én odaadnám a munkámat ezért cserébe.- mutattam körbe. A munkám említésével teljesen felvillanyoztam.
- Na és az osztály beszólogatós rocker csaja hol dolgozik?- kérdezte, arra utalva, hogy elég sok metált hallgatok és hallgattam akkoriban is. Elmosolyodtam a megnevezésen és elmondtam, hogy hol dolgozom.- Azt a piszkos. Te komolyan sokra vitted. Egész menő hely lehet.
- A hangstúdióm dizájnja valami isteni. Ha lesz időd akkor leugrasz vagy nálunk alszol és elviszlek magammal.- ajánlottam fel.- Egyébként, van barátod?- tettem fel a kérdést amit a beszélgetés eleje óta meg akartam tenni. Kicsit elpirult, a földre szegezett pillantásából pedig rögtön tudtam, hogy van neki, és nem is akárki.- Az, akire gondolok?- váltam kicsit izgatottá.
- Igen, Andy-vel már az érettségi buli óta együtt vagyunk. Annyira imádom.- áradozott tőle kicsit szokatlan módon.- Na és veled mi a helyzet? Mondd, hogy igazunk volt és nem jöttél össze Sagan-nal.- kérlelt. Ekkor Harry mellém lépett és lazán átkarolta a vállamat. Alyson elmosolyodott. A legjobb barátnőm roppant módon hasonlít rám, ő is azt a zenét hallgatja, amit én. Beleértve azt, hogy ő is nagyon nagy Directioner. Valószínűleg nem tudja elhinni, hogy tényleg Harry ölelgeti a középsulis legjobb barátnőjét.
- Igazatok volt.- mosolyogtam, majd egy gyors csókot nyomtam a barátom ajkaira. Kicsit megböktem könyékkel az oldalát, mert azt hiszem, elfelejtett bemutatkozni.
- Ja, igen. Szerintem még nem találkoztunk. Harry Styles.- nyújtotta a kezét Alyson felé.
- Alyson Klein. Nagyon örülök.- ráztak kezet. Harry zsebében a telefonja megrezzen. A srácok üzentek, hogy lépni akarnak.
- Én még maradnék egy kicsit.- néztem fel könyörgő pillantással Hazz-ra.
- Oké, majd csörögj és elugrok érted.- mondta, majd a srácok megjelentek, fizettek és egy gyors csók után leléptek.
- A bátyáddal mi van, együtt vannak még a barátnőjével?- kérdeztem, kicsit szégyenlősen. Az igazat megvallva, a srác nagyon bejött. A modul tanórákon az évfolyamok össze voltak rakva. Rajzon pedig a tanárnő pont Jas asztalához osztott engem, Alyson-nal együtt.
- Melyikre gondolsz ? Monique-ra?- fintorgott a név kiejtése közben.
- Ja, rá. A vörös pincércsajra aputok éttermében.- feleltem kicsit lekezelően. Amikor Jas nem volt a közelben Alyson, a barátnőink és én rendszeresen elég durva dolgokat mondtunk a csajra. Alyson azért, mert bunkózott vele folyton, én pedig mert a pasija nagyon tetszett. Jas és köztem volt valami azóta, hogy összehaverkodtunk. Úgy viselkedett velem a suliban, mintha minimum a barátnője lennék. Ölelgetett, felvett meg ilyenek. Igazából nagyon élveztem. A gondolataimból Alyson hangja zökkentett vissza.
- Nem, szakítottak. A csaj félrelépett, vagyis. Nem csak lépett, szó szerint félre indult. Többet aludt másnál, mint ahányszor megcsókolta volna Jasper-t.- mondta kicsit ingerülten a csaj hűtlensége miatt. Furcsának tartottam, hogy nem a becenevén szólította az imádott bátyját. Egyébként tudott róla, hogy tetszik nekem a bátyja, le a kalappal előtte, mindig nagyon szurkolt nekem, vagyis nekünk. Egy bulin eljutottunk a csókig, de azt Monique előtt hibának emlegettük, ha más kérdezte, akkor pedig baráti puszinak lett titulálva az amúgy 5 percig tartó, intenzív nyelves csók. Ahogy ezen járt az agyam, elmosolyodtam. Alyson, legjobb barátnőm lévén, tudta rögtön, hogy a bátyja finom csókjáról nosztalgiázom.- Ha gondolod, elhívhatnánk moziba. Régen találkoztatok.- mosolygott fülig érő szájjal.- Ha nem lenne barátod, tuti, hogy most összejönnétek.- gondolkodott hangosan.
- Valószínűnek tartom, bár lehet, hogy nem tetszettem neki sohasem ÚGY, mint lány.-motyogtam.
- Pffff. Ne röhögtess már! Hidd el, én tudom, hogy mit gondolt rólad. Egyszer beszélgettünk, amikor elmondtam neki, hogy Andy a barátom. Erre ő azt mondta, hogy legalább én azzal vagyok, akivel lennem kell. Rákérdeztem, hogy neki kivel kéne lennie. Megígértette velem, hogy nem mondom el senkinek, aztán kinyögte a nevedet.- felelte, szinte suttogva, bizalmasan.
- Azt hiszem, lassan lépnem kellene. De még előtte. Van egy papírod ?- kérdeztem, mire a kezembe nyomott egy tollat meg egy papírdarabot. Ráírtam gyorsan a telefonszámomat. Amikor észrevette, hogy számokat írok, gyorsan ő is felírta egy fecnire az ő számát és elém tolta.
- Na, egy gyors ölelés még.- mondta miközben kijött a pult mögül és szorosan magához ölelt.- Egyébként, ha nagyon látni szeretnéd a bátyámat, tudod, hol találod.
- Melyik kasszánál?- kérdeztem vissza a biztonság kedvéért. Ölelés közben gyorsan a fülembe súgta, hogy a 2-esnél. - Rendben, köszi. Örülök, hogy láttalak. Majd hívlak.- mondtam, majd elindultam kifelé. Az ebereket kerülgetve dobtam egy sms-t Harrynek. Mondta, hogy buszozzak el az egyik utca elé és ott várjam meg. Leszálltam a buszról és egy étterem üvegén benéztem, ismerős berendezés. Ekkor megláttam Alyson apja étteremláncának logóját. Az órámra pillantottam, ami azt jelezte, hogy még van egy óra addig, hogy Harry ideérjen. Gondoltam, most vagy soha. A kettes kasszához léptem. Hátulról már ismerős volt a srác, tudtam, hogy régi szerelmemet látom.
- Szia! Mi a mai ajánlat?- kérdeztem mosolyogva, amikor megfordult mélyen a szemebe nézett.
- Tori! Úristen, milyen régen láttalak.- kerülte meg a pultot és már előttem termett. Szorosan megölelt, sőt egy kicsit meg is emelt, mert a lábam nem érte a talajt.- Egy pillanat.- visszaszaladt a konyhába, ott megkért valakit, hogy álljon a helyére. Visszaült velem szembe és rögtön beszélgetni kezdtünk. A pincér egy ismerős, lány volt. Elég visszafogott külsővel és roppant kedves beszédstílussal. Felvette a rendelést.
- Hogy hogy megtaláltál kiscsaj?-mosolygott rám azzal a mosolyával, amivel egy éve még meg tudott ölni.
- Találkoztam a húgoddal, és ajánlotta, hogy látogassalak meg.- néztem mélyen a gyönyörű kék szempárba.
- Jól tetted. Egyébként, még mindig csinos vagy.- kacsintott egyet. Rengeteget beszélgettünk, gyorsan bekaptam a kajámat, majd amikor már bármelyik percben megérkezhetett Harry, felálltam az asztaltól.
- Az a helyzet, hogy pillanatok kérdése és megjelenik a barátom. Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
- Ugye nem Sagan?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Még csak az kéne. Egyébként "furcsa", de ott dolgozik ahol én. Harry Styles a barátom. Tudod, One Direction.- mosolyogtam rá kedvesen, mégis félve. Amikor mosolyogva bólintott megkönnyebbültem.
- Majd felhívhatnál valamikor és elmegyünk hárman moziba.- mondta és ölelés közben homlokon puszilt. Ha nem tette volna régebben mindig ezt, most tuti, hogy rosszul vette volna ki magát a dolog. Bólintottam és az ajtó felé indultam. Amint kattanva becsukódott mögöttem az ajtó, Harry leparkolt előttem. Kinyitottam az anyósülés felőli ajtót és beszálltam. Közel hajolva egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd elindultunk. Egy ideig csendben ücsörögtem. Azon kattogtam, hogy láttam Jas-t. Találkoztunk, de már nem olyan volt mint régen. Amit akkor éreztem, valószínűleg kihűlt. Most már sokkal inkább a bátyámként tekintek rá. Azt hiszem, ez így van jól. Főleg, hogy Harry nemrég jött haza, nincs szükségem arra, hogy veszekedjek bárki miatt vele. Én őt szeretem és ez így van rendben.